Valójában pedig  az időben, koragyermekkorban elkezdett játékos nyelvi fejlesztés egy életre megalapozhatja a gyermek nyelvekhez való hozzáállását, ami éppen elegendő ahhoz, hogy felnőttként szívesen és gátlások nélkül beszéljen majd! Nem feltétlenül az akadémiai nyelvtudás megszerzése a cél, „csupán” a nyelv megszerettetése. Gyerekként játszva, felnőttként pedig könnyedén szólalhat meg az adott nyelven, ha már egészen korán barátságba kerül annak hangzásával!

A legtöbben azzal érvelnek a korai kezdés ellen, hogy azok a gyerekek, akik iskolában kezdik el a nyelvet tanulni, rövid idő alatt behozzák azokat a társaikat, akik már babaként, vagy óvodásként kapcsolatba kerültek valamilyen formában a nyelvvel. 
Igaz, hogy a korai nyelvi fejlesztés során lassabb tempóban tesznek szert a gyerekek a nyelvi tudásra, mint a későbbi (akár iskolás) időszakban. Ez azonban igaz az összes többi tantárgyra is. Dr. Kovács Judit, korai nyelvoktatási és kétnyelvűségi szakértő is jól leírja egy cikkében: „Matematikából is impozánsabb az eredmény 11-12 éves korban, mint az első osztályban, azonban ez mégsem lehet ok arra, hogy a gyerekek csak tizenéves korukban kezdjenek matematikát tanulni.”
Ha attól tartunk, hogy az iskolában „elveszik” a kisgyermekkorban megtanult nyelv, mert felzárkózik a többiekhez, akkor vannak lehetőségek (például kéttannyelvű óvodák, iskolák), ahol a meglevő tudását fejlesztheti tovább. 

Az iskolás gyermek valóban tanul és összefüggéseket keres

A másik nagy lényeges különbség, hogy a 10-12 éves gyermek már valóban nyelvet tanul és nem elsajátítja azt. Már az óvodás gyerekek is akaratlanul keresik a nyelvtani összefüggéseket, fordítanak és kérdezgetik, hogy „Most miről beszélsz?” „Ez hogy van angolul/magyarul?” Őket már frusztrálhatja, hogy bizonyos dolgokat nem értenek és keresik az összefüggéseket az anyanyelvükkel. A gyerek rendszerben gondolkodik és átülteti az anyanyelvére, fordítgat, nem olyan rugalmas. Az idősebb gyermeknek máshogy áll hozzá az agya a nyelvekhez. A kicsi korban elkezdett nyelvátadás ezzel szemben a gyermeknek természetes és játékon alapul. A gyermek, aki a saját anyanyelvét is tanulja, elfogadja, hogy egy-egy tárgynak több neve is lehet, ha pedig éppen azt nem magyarul, hanem egy másik nyelven nevezzük meg neki, ő azt is elfogadja. 

Nem természetes úton szedi fel a nyelvet

A gyermek nyelvelsajátítása természetes folyamat, az iskolában azonban ez a természetesség átvált valódi tanulásba. Kevesebb idő jut játékra, éneklésre, mozgásos tevékenységekre. A nyelv egy ugyanolyan kötelező tantárgy lesz a gyermek számára, mint az összes többi, amire tanulni kell, mert felelés és dolgozatírás várható. Ahogy fentebb írtam, az iskolás gyermek már nem csak felszedi a nyelvet, hanem rendszert is keres benne. Hasonlóképpen próbálja tanulni, mint a felnőttek. 
Ezzel szemben a gyerekek, akik már korán megismerkedtek és barátságba kerültek az adott nyelvvel, úgy tekintenek rá, mint a kommunikáció egyik eszközére, aminek segítségével kifejezhetik és megértethetik magukat. Mivel játékosan, tevékenységek közben sajátították el a nyelv alapjait hatékonyabban és könnyebben fognak tanulni, akár új nyelveket is!

Gátlások, félelmek, elvárások

Az iskolás gyermeknél már megjelennek azok a pszichológiai jellemzők is, amik szintén a nyelvelsajátítást hátráltatják. A serdülő gyermek egyébként is tele van gátlásokkal, félelmekkel. Nem szívesen szólal meg az anyanyelvén sem, fél a hibázástól, ha valamit nem tud helyesen kimondani, akkor inkább meg sem próbálja. Az iskolában követelményeket támasztanak velük szemben, elvárások vannak, teljesíteniük kell. Ettől lesz iskolaszagú a nyelvtanulási folyamat, jön a szómagolás, nyelvtan megértése, s egyre kevesebb sikerélményhez jut a gyermek, ami elveheti a kedvét. 
A kisgyermekek ezzel szemben gátlások nélkül próbálnak újabb és újabb szavakat, mondatokat alkotni, őket nem érdekli, hogy helyes-e, csak az a fontos, hogy a tartalom célba érjen. A kommunikáció célja is pontosan az, hogy a befogadó fél kódolja, megértse az átadott tartalmat. A korai időszakban bevezetett nyelvekre ilyen céllal fognak tekinteni a gyerekek, mint eszközre, hogy kifejezhessék érzelmeiket, akaratukat. Nincsenek elvárások, követelmények, csak játék.

Kritikus periódus

Volt szerencsém elvégezni a Houston Egyetem Bilingual brain (Kétnyelvű agy) című kurzusát, amelyben a kritikus periódus elvéről is hallhattam Arturo Hernandez professzortól. Ennek az a lényege, hogy a 2-4 éves életkor (az úgynevezett kritikus periódus) lényeges a nyelvelsajátítás szempontjából. Ez azt jelenti, hogy ebben az életkorban kell bizonyos eseményeknek megtörténni, hogy a nyelvelsajátítás sikeres legyen. A gyermekek azért tudnak könnyebben nyelvet tanulni, mivel az agyféltekék rugalmasságának fejlődése (lateralizáció) ekkor a leggyorsabb, s a serdülőkor végére be is fejeződik. Ahhoz viszont, hogy a nyelvelsajátítás sikeres legyen, megfelelő nyelvi ingernek is kell érnie a gyermeket ebben az időszakban.
A kritikus periódus létezését bizonyítja több vadon felnövő gyermek esete is, akik nem tanultak meg beszélni.
Kutatások (Penfield és Roberts, 1959) bizonyítják, hogy a beszédfunkcióért és nyelvfeldolgozásért felelős agyi területek fejlődése, rugalmassága, képlékenysége a serdülőkor végére lezárul, vagyis már nem olyan módon tudja a nyelvet elsajátítani a gyermek, mint ahogyan az kisgyermekkorában lehetséges.

Összegezve a "korai" vagy iskolai kezdés kérdését: Az iskolai nyelvtanulás valóban tanulási folyamat, amivel behozható ugyan az elmaradás, de véleményem szerint nem mindegy, hogy milyen áron. A gyermek serdülőkorára elveszíti a természetes képességét, hogy csak úgy magába szívhassa a nyelvet, akaratlanul is rendszerben fog rá tekinteni, megpróbál fordítani és az anyanyelvével való összefüggéseket keresni.
A kisgyermekkorban elkezdett nyelvi fejlesztés - ha játékosan és megfelelő időben, megfelelő módszerekkel történik - a gyermek számára egy olyan lehetőség, ami később vissza nem hozható. Természetesen, játszva, énekelve, mondókázva sajátíthatja el a nyelvet, amellyel később így könnyebben boldogul!

Felhasznált irodalom:
Arturo Hernandez : Bilingual brain course
Dr. Kovács Judit: Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség
Fotó: David Castillo Dominici/FreeDigitalPhotos.net