- Nagyon fontos, hogy a gyereknek legyenek álmai, ugyanakkor azt is tudnia kell, hogy ezek megvalósítása pontosan mennyibe kerül – kezd mesélni Kasza József pénzügyi szakember, az Élet Akadémia pénzügyi tervezésről szóló tréningjének vezetője. – A felmérések szerint hazánkban a felnőtt lakosság túlnyomó része ad hoc jellegű döntéseket hoz a pénzügyeivel kapcsolatban. Pedig az előregondolkozás spórolás. Ezt szeretnénk gyakorlati példákon keresztül megmutatni a tréningen a gyerekeknek is.

Tény, hogy a legtöbben, még ha előre is gondolkozunk, hajlamosak vagyunk a tételek esetében egyszerűsíteni, úgy érezzük, ezek a kis „lekerekítések” beleférnek a számításainkba. Pedig vegyük rögtönzött példának kamasz gyermekünk továbbtanulását, az esetleges tandíj, csak egy szelete a szükséges pénzügyi keretnek. Hozzá jön az albérlet vagy a kollégiumi költség, a tankönyvek díja, az utazás, az étel, az egyetemmel járó „életforma” költségei. Nem árt, ha mindezzel gyermekünk is idejében tisztába kerül.

- A kamaszok egy speciális korosztály, átmeneti állapotban élnek, még megvan a családhoz kötődő köldökzsinór (ami lássuk be, többnyire pénzügyi támogatással is jár), de már ott van bennük az önállósodás rövid távú terve. Mindig elmondom, hogy én nem tudom és nem is szeretném megsúgni senkinek, hogy az ő tizennyolc éves korában most éppen mi a helyes tervezési szempont, hitelben gondolkodjon vagy takarékoskodjon inkább, béreljen vagy vásároljon. Pusztán azt szeretném megmutatni a fiataloknak, hogy bárhogy is határoznak, tisztában kell lenniük a döntésük következtében rájuk háruló későbbi terhekkel. Ha például valaki diákhitelből szándékozik finanszírozni tanulmányait, azzal semmi baj sincs. De tudnia kell, hogy a későbbi munkába állása esetén a kezdő fizetése valószínűleg, alacsonyabb lesz, amiből egyszeriben nagyon sok mindent kell majd saját magának fedeznie. Jó, ha előre látja, hogy a diákhitel kamataira fordítandó havi 10-15.000 forint ebben az időszakban igen jelentős érvágásnak számít majd.

- Tény, sokan álmodunk elsőre nagyot. És tény, sokan éljük le kompromisszumok között, a csalódottság fanyar ízével a szánkban azt a negyven évet, amikor rájövünk, hogy nem egészen a terveink szerint alakult az életünk. Valószínűleg egyszerűbb lenne az elején leülni, sorba venni, számolni, összeadni, pár dolgot esetleg átírni. Aztán megnyugodni és menni tovább, előre.

- Szeretném, ha a fiatalok megértenék, hogy az előregondolkozás már önmagában pénzmegtartó erővel bír. Egy egyszerű példával élve: Ha mondjuk valaki 10 millió forint értékben lakást szeretne vásárolni későbbi önálló életéhez, három megoldásban gondolkozhat. Ha rendelkezésére áll ez az összeg, odamegy és kifizeti. Ha nem, akkor vagy előtakarékoskodik, vagy hitelt vesz fel. Ha előtakarékoskodik, akkor a 10 milliós lakás a végén 8,5 millió forintjába kerül majd, hiszen a többit hozzáteszi az állam. Ha hitelt vesz fel, mire a kamatokat visszafizeti, körülbelül 15 millió forint repül ki a pénztárcájából. A 8,5 és a 15 millió között egy újabb lakás, sok-sok nyaralás, esetleg autó, műszaki cikk, élmény veszik el… És ez csak a tervezésen múlik!  - mondja Kasza József.

Bár az iménti okfejtést szülőként megérteni nem túl bonyolult, a szemléletet konzekvensen közvetítetni, sőt csíráztatni a gyerekben legtöbbünk számára nem olyan evidens tennivaló.

- Mi ezt nagyon egyszerűen oldottuk meg otthon – folytatja a szakértő. – Amikor a fiam kilenc éves lett, felkerestük az egyetlen olyan pénzintézetet, ahol ilyen fiatalon lehetett saját számlát nyitni és adtak hozzá bankkártyát. Havonta 5000 forintot utaltam a fiam számlájára, ez volt az ő zsebpénze, azt kezdett vele, amit akart. Elkölthette vagy éppen befektethette az „Apabankba”, ahol kamatozott. Tekintve, hogy az Apabank 5000 forintra 500 forint kamatot fizetett, a gyerek gyorsan rájött, hogy megéri inkább spórolni valamire és egy picit később, a feldagadt összeggel megvásárolni azt. (Mondanom sem kell, hogy Apabank hitelt persze nem adott.) A saját mérlegben – kiadás kontra bevétel - gondolkozás így nálunk már nagyon korán beépült a szokások közé.  A gyerek számára természetes lett, hogy a bank a havi kimutatást az ő nevére küldi. Ezt mi sosem bontottuk fel, mindig csak együtt és közösen megnéztük, hogy abban a hónapban mennyit fialt a pénze, mi mit jelent a levélben, így valamelyest tisztába került a pénzügyi fogalmakkal is.

Bár a fenti példa bárki számára – természetesen tetszőleges összeggel – követhető, van még pár egyszerű, de hasznos dolog, amire érdemes felhívnunk a figyelmét a pénzügyi világhoz éppen most közeledő kamaszunknak.

- Azt gondolom, a mai Internet-hangsúlyos világban különösen fontos elmondani, hogy ha tájékozódunk, azt mindenképpen több forrásból tegyük. Kérjen a gyerek különböző helyekről információt, mielőtt bármibe is belevág. A kamaszok hajlamosak egymást utánozni. Saját gyermekünk figyelmét hívjuk fel rá, hogy a pénzügyi döntések vágyak mentén induló, de alapvetően racionális elhatározások. A saját józan eszét Kövesse és ne a társaiét! Fontos, hogy már korán megtanulja, egy dokumentum (legyen az pénzügyi vagy sem) az első betűtől a lapon szereplő utolsóig tart. Ha lehet, mutassuk meg neki gyakorlati példák alapján, akár közösen leülve egy kockás papíron számolva, hogy az előretervezés, szinte mindig olcsóbb megoldás, mint a hitelfelvétel.  És ne feledjük a régi és kicsit elcsépelt, de igaz mondást: Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!

Fotó: stockimages/FreeDigitalPhotos.net