Fájdalom a szemekben: az édesanya évek óta 24 órában ápolja fiát

Egy nagyon kedves és nagyon kétségbeesett anyuka fogad engem az ajtóban. Egy szót sem kell szólnia, a szeméből látom, mennyi terhet, mennyi fájdalmat cipel a vállán hosszú évek óta. Dávidot régóta egyedül neveli, az apukával nem tartják a kapcsolatot. Velük él még a nagypapa is, akinek szintén egyészségügyi problémái vannak, többek között prosztatarákkal, magas vérnyomással küzd és demenciája is van.
 

Ahogy bekísér, azzal kezdi, hogy pont jókor jöttem, és nagyon bíznak benne, hogy a cikk megjelenésével kaphatnak egy kis segítséget. Nagy bajban vannak - életükben már nem először -, és ismét Dávid élete a tét. Kinyitja a fiókot, megmutatja, hányféle gyógyszert szed a fia, és miközben beszél, rutinosan mozog Dávid körül, megmutatja, hogyan szívja le a váladékot, mire való a köhögtetőgép, hogyan fertőtleníti mindennap a gépeket.

Elkezdünk beszélgetni és kiderül, hogy egy ismeretlen azzal vádolja, hogy ő fodrászhoz és körmöshöz jár, műszempillája van, és a plázákban vásárolgat ahelyett, hogy a fiát ápolná. És ez még nem minden. Állítólag eladták az elektromos kerekesszéket (ami egyébként kint volt a folyosón, amikor megérkeztem), több lakásuk és rengeteg vagyonuk van. Holott önkormányzati lakásban élnek már 8 éve.
 

Dávid próbálja megnyugtatni édesanyját. A 30 éves férfi sokszor aggódik jobban az anyukája, mint saját maga miatt. Suttogva beszél, én szinte alig értem, az édesanyja viszont minden rezdülését ismeri. Azt mondja, éjszaka is teljesen éberen alszik, ha Dávidnak bármire szüksége van, azonnal ott van mellette. Ő ugyanis 24 órás ellátásra szorul.

Az ujjai mozognak, a napjai többnyire azzal telnek, hogy a barátaival beszélget az interneten, vagy filmet néz, híreket olvas.
 

A saját teste rabja lett

4 éves korában derült ki a betegsége: Duchenne-szindróma. Ez egy izomsorvadással járó, halálos betegség, jelenleg nincs rá semmilyen gyógymód. Dávid állapota folyamatosan romlott, 8 évesen került kerekesszékbe, de helyzetét sosem fogta fel tragédiaként.

Később már ülve sem tudta megtartani magát, így fekvőbeteg lett. A saját teste rabjává vált, mégsem élte céltalanul az életét, hiszen elvégezte az iskolát. 22 éves korában nem sokkal a születésnapja után azonban majdnem vége lett mindennek. Tüdőgyulladást kapott, ami miatt 8 hónapig kórházban volt, élet és halál között. Az intenzív osztályon csak napi 30 perc látogatást engedélyeztek, édesanyja pedig szinte az egész napot a kórház folyosóján töltötte sírva, miközben próbálta az otthoni ügyeket is intézni és Dávidban is tartani a lelket. A fiú életét csak gégemetszéssel lehetett megmenteni, lélegeztetőgépre került. Az édesanyjának meg kellett tanulni a kórházban, hogy tudja ellátni a fiát. Így végre hazajöhettek. Ennek már 8 éve. Dávid azóta sem mozdult ki a szobából.
 

"Igazi férfinak tartom magam" - barátokra és társra vágyik

Egyik nagy vágya egy kertes ház, nagyon szeretne már kimenni. Napjait nem tölti tétlenül. Történetéről könyvet is írt, Négy fal között szabadon címmel. Emelett van egy vállalkozása is, a Lélekharcos klub, ahol választható tagsági díj fejében segít az embereknek, hogy leküzdjék a problémáikat és visszataláljanak a lelki erejükhöz. A vállalkozást azért is hozta létre, hogy valamennyire tudja finanszírozni a költségeit.

Ő maga is nagyon szeret emberekkel beszélgetni és találkozni, bár utóbbira a járvány miatt nem volt lehetősége, nem fordulnak meg náluk vendégek sem.

Nemrég egy Facebook csoportban osztotta meg történetét, ahol azt is leírta, hogy volt már szerelem is az életében, és nagyon szeretné ezt még újra átélni:

"Biztos lehetsz benne, hogy én nem az a srác leszek az életedben, aki esténként elmegy kocsmázni a haverokkal, vagy otthagy, ha épp nincs kedve végighallgatni. Alapból nincs olyan, hogy nincs kedvem meghallgatni Téged, ha szeretlek.

Igazi férfinak tartom magam. Egy úriember akkor is úriember, ha nem mozdul a keze, vagy lába, ha nem visel öltönyt, vagy lóg szivar a szájából."
 

Korábban állatorvos és édesapa szeretett volna lenni, ma már csak arra vágyik, hogy az otthonában maradhasson
 

Bármennyire is hiányoznak neki a barátok és a szerelem, tudja, hogy most az a legfontosabb, hogy megoldják, hogy otthon maradhasson. Ha ugyanis édesanyja már nem tudja őt 24 órában ápolni, kikerülhet az otthoni lélegeztető programból, és intenzív osztályra kerülhet. Dávid tudja, hogy ez egyben az élete végét is jelentené. Mindketten bíznak abban, hogy sikerül előteremteniük a pénzt az ápolóra, aki heti pár napban besegítene nekik, hogy az édesanya el tudjon menni vizsgálatokra és kezelésekre.

”Engedd meg, kérlek, hogy megosszam veled egy másik kedves ábrándképemet. Ebben a történetben praktizáló állatorvos vagyok, három gyönyörű gyermek boldog édesapja, egy bájos, és kedves feleség büszke férje. Ez a képzeletbeli énem ül a kandalló előtt a nappalijában és egy pohár forralt bor mellett nosztalgiázgat.”

Ez az idézet Dávid könyvéből van. Ezt szerette volna elérni az életben. Ma pedig mindössze arra vágyik, hogy bár ágyban és lélegeztetőgépen, de a saját otthonában maradhasson.

Ha bármilyen módon segíteni szeretnél a családnak, vedd fel Dáviddal a kapcsolatot a Facebookon: Csorba Dávid

Egy Lélekharcos klub előfizetéssel sokat segíthetsz, és még te is nyerhetsz. Ha pedig közvetlenül szeretnél pénzt küldeni a család számára, a következő bankszámlaszámon keresztül tudod megtenni: Csorba Dávid, Gránit Bank: 12100011 – 17933706

Indexkép: Csorba Dávid - Hegedüs Márton
Képek: Tóth Nikolett