Mit tehet a túlzott gondoskodás a függőségről?
Takách Gáspár Miért ne igyunk… sokat című könyvében izgalmasan írja le a jelenséget, melynek hátterében a pszichiáter szerint olyan szülői megrekedés áll, amely alapján a szülő valódi gondoskodás helyett inkább függőségben tartja a gyerekét. És a gyermek tanul a szülőtől!
A drogfüggő fiatalok családjában sokszor egymással összefüggő problémák sokasága áll fenn, nem csak egyetlen ok. Állhat a háttérben elhanyagolás vagy érzelmileg elérhetetlen szülő, veszteségek, traumák. Ugyanakkorra veszélyforrás lehet azonban a birtokló, gyermekét érzelmi függésben tartó szülői viselkedés is.
Ki egyáltalán a felnőtt? A fejlődéstan vagy a pszichológia számtalan meghatározást gyártott már a felnőttség meghatározására, ám talán a legpraktikusabb meglátás talán az: felnőtt az, aki nem függ a szüleitől, aki eltartja magát, aki maga keresi meg a kenyerét. Azt hinnénk, minden szülőnek, és minden nevelésnek az a célja, hogy ez az állapot bekövetkezzen, ám az emberi lélek ennél bonyolultabb, és a ki nem mondott (néha fel sem fogott) egyéni érdekek felülírhatják még a magától értetődő nevelési célokat is.
Takách Gáspár szerint a függőségben tartásnak a nők körében kulturális és történeti gyökerei is vannak. A modern társadalomban élő nők jelentős része még mindig rengeteg bizonytalansággal küzd a saját értékét és szerepét illetően.
A kívántnál szorosabb anyakötelékben élő gyermek mögött általában egy önértékeléssel küzdő nő áll, aki saját értékét csak a gyermekéhez való viszonyán keresztül képes megélni, saját jogán nem érzi magát eléggé értékesnek.
Ez a szülő maga és a világ közé pajzsnak a gyermekét tartja.
Így fordul elő olyan gyakran az a viselkedési mintázat, hogy a szülő (többnyire az anya) a gyermek leválási próbálkozásait lényegében a gondoskodás megvonásával bünteti, és csak a ragaszkodását, a maradását, a kisajátított érzelmeit jutalmazza. Az anya számára saját megakadása miatt ilyenkor az tűnik nyereségesnek, ha a gyermekét kizárólagosan birtokolja, ha a saját meghosszabbított testének és lelkének tekinti, vagyis a gondoskodási szükséglet vizionálásával igazolja az életét. Ilyen viselkedés, ha a gyermek a barátaival szeretne lenni, de a szülő nem szívesen engedi el maga mellől, és ha a gyermek az otthonában marad, tárgyi módon jutalmazza őt. Jutalomnak számíthat egy elmaradt rosszullét is, amit távozás esetére ígért be a szülő…
A túlféltés, túlóvás évszázadokra visszanyúló gyökerekkel rendelkezik
A nők önbizalmának elnyomása, az alárendelődésre való hajlamuk késői hajtása ma is az, hogy sok anya a gyermekkel való törődést életfeladataként éli meg - és ezen a beidegződésen az sem változtat, hogy a gyermek közben már rég elhagyta az orrtörlés vagy az etetésre szorulás fejlődési szintjét.
Ahogy az anya sem kapott valós képet arról, hogy ki ő és mi a dolga a világban, úgy ő sem lesz képes a gyermek önállósági törekvéseit értéknek, sikernek látni. Minél inkább függ a gyermek a szülőtől, annál kevésbé kell az anyának bizonytalankodnia saját szerepében, tehát a gyermek függősége ebből a szempontból önbizalom növelő eszköz. Nehéz róla lemondani…
Ez egy kilátástalan játszma tud lenni, melynek könnyen lehet alkoholbetegség vagy szerhasználat a következménye a gyermek számára, hiszen a jutalmazott viselkedés egész gyermekkorában a függőségének kifejezése volt.
Ha minden megerősítés és dicséret a függőségéhez kötődik, akkor ezt fogja célként kitűzni, bár a döntés nem tudatos módon történik. A szülő házassági boldogtalansága, személyes életútjában, álmaiban való megfeneklése, elmagányosodása lehet a múlt tapasztalata, ami a viselkedést kiváltja.
A céltalan anyák mentsvára is számtalan esetben a gyermek. Lehet a háttérben bántalmazottként megélt gyermekkor, veszteségek, egyedül nevelés: mindegy, fő, hogy a szorongó anya a saját gyermeke árán fizetteti meg a saját, teljes életére szóló bérletét.
A gyermekéhez tapadó szülő eszközei
A lelki értelemben gyermekéhez tapadó szülő fegyvertára meglehetősen széles lehet.
„Most már mindenem csak te vagy!” – tipikus szülői mondat, melynek valós értelme az, hogy a más területen szerzett veszteségét a szülő gyermekével akarja kárpótolni.
Jellemző eszköz az érzelmi zsarolás is:
- „Ha nem maradsz velem, én rosszul leszek”
- „Nélküled meghalok”
- „Mit kezdenék én nélküled?”
– és hasonló felhangú mondatok. Az anya jellemző viselkedése, hogy állandóan jelen van a gyermek életterében, nem engedi zárni az ajtókat, nem biztosít egyedül tölthető időt, csecsemőként eteti, öltözteti iskolás korában is a gyermekét (még rosszabb a helyzet, ha anyáról és fiáról van szó), nem hagyja, hogy veszélyes helyzeteket próbáljon ki, vagy a saját képességeit próbára tegye. Olyan feladatokat vállal át tőle, amelyeket könnyedén megoldana egyedül is, így a gyermek elesik attól a lehetőségtől, hogy új mozgás- és viselkedésformákat gyakoroljon be.
A súlyosan korlátozó viselkedéssel szemben a kamasz sokszor nyers daccal lázad, vagy nyíltan szembehelyezkedik. Akik beletörődnek a helyzetbe, azoknak személyes álmaikba, kilátásaikba vetett hitük sérül, de magabiztosságuk mindkét esetben letörik, önállóságuk támogatottság hiányában elsorvadhat.
A leválás hihetetlenül nehéz időszak, sokszor még akkor sem történik meg, ha a fiatal elköltözik otthonról és önálló keresete van. A függetlenedés olyan érési folyamat, mely szülői támogatásra szorul, nem lehet megspórolni, és nem lehet kiiktatni az életből. A túlféltő szülő számára ez a pillanat valóságos pokol, ha elengedi a gyermeket, úgy érzi, a saját élete tartalom nélkül marad, és a környezet felé teljes mértékben igazolhatatlanná válik.
Ez a szülő igyekszik a gyermekében szégyent, bűntudatot kelteni, és azt képviseli felé, hogy személyes befektetéséért jogosan szed kamatot tőle. „Rád szántam az egész életemet” - sírja, és a mártír anya teljes kelléktárát latba veti. Olyan ez, mintha minden érzelmi költségét a gyermek ott tartásával igyekezne megfizettetni, vigasztalódik a gyermekkel, és magába zárja, mint valami betonszarkofágba.
Így károsodik a személyiség egy túlféltő szülő mellett
A szeretetzsarolás következménye nem lehet más, mint csonkán, torzan alakuló gyermeki személyiség. A függés leckéjét annyira jól megtanulhatja a gyermek, hogy többé le se mond róla.
Míg a fogyatékos gyermeket a környezete a sérülés miatt óvja, úgy a túlvédett gyermeket saját családja teheti fogyatékossá.
A droghasználó és alkoholbetegséggel küzdő fiatalok családjában gyakori játszma, hogy az anya állandóan „falaz” a gyermeknek, minden ügyét megoldja, elsimítja a problémáit, amivel a hála révén benntartja a gyermeket a függőségi kapcsolatban, a valódi megoldásokat és segítő személyeket pedig nem engedi a fiatal közelébe.
A függőségben tartó szülő kivéd, lefizet, zsarol, manipulál, a fiatal pedig sokszor azt választja, hogy megfizeti az „adósságát”, a családban marad, és mivel a túlvédés élettanilag alkalmatlanná tette az önálló életvitelre, nem is küzd érte tovább. A szülői aggodalom pedig új tárgyat találhat, valódi megoldások helyett a drog elleni harcra irányul a figyelem.
És mindenki igazolást talált, csak egy élet siklott ki.
Felhasznált szakirodalom:
- Hoyer Mária: Sóvárgás és szenvedély, 2010
- Takách Gáspár: Miért ne igyunk...sokat című könyve
- Csomortáni Domokos Zoltán Túl jó / elég rossz szülők. A pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei
- Gáti Ferenc: Nevelési ártalmak a családban
- Alfred Adler : Életismeret, 1998
Indexkép: Depositphotos.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)