A januári Baba patikában homeopátiás rovatot indítottunk, remélve, hogy ezzel hozzásegítjük az Olvasókat ahhoz, hogy egy kis bepillantást nyerjenek a hasonszervi gyógymód kínálta lehetőségekbe, s talán egy kicsit más oldalról is megvilágítsuk az egészség-betegség témakört. Röviden bemutattuk a homeopátia eredetét, haza történetét, gyógyszerészeti formáit. Mostani írásunkban a rendhagyó gyógyszeradagolásról szólunk.

A homeopátia a "hasonlót a hasonlóval kezelni elv alapján gyógyít. Alkalmazásának elve, ahogy azt a görög elnevezés mutatja (homoion=hasonló, pathos=szenvedés) abból indul ki, hogy a beteg azon gyógyszeranyagot kapja homeopátiás hígításban, amely hígítatlanul az egészséges emberben olyan tüneteket vált ki, mint amelyek leginkább hasonlítanak a beteg panaszaihoz. S míg a hagyományos terápia kényszerítő, rombolási, tiltási vagy helyettesítési aktusokkal kezel, addig a homeopátiás terápia a szervezet reakcióival azonos irányban hat, stimulálja azokat, hogy hatékonyabbá váljanak. Közösen működnek, ezért van szükség az infinitezimális adagokra: túl nagy dózis kellemetlenül súlyosbíthatja a beteg állapotát. A homeopátiás módszertan a terápia individualizálását eredményezi, meghatározza a beteg reakciós módjával azonos irányban ható gyógyszert a beteg segítése és stimulálása érdekében. Ez egy egyéni, alkati terápia, mely az egész embert - testét és lelkét egyaránt figyelembe veszi.

A homeopátiás gyógyszer mindig mentes mérgező és mellékhatásoktól, hiszen nem egy molekuláris tömegnek tulajdonítható vegyi hatásról van szó, hanem az elkészítés módjából fakadó különleges fizikai állapotról, amit a gyógyszer gyógyszerészeti formája hordoz.

A magyarországi orvosi gyakorlat számára a homeopátia nem ismeretlen, sőt! Magyarországon Bakody József, orvos honosított mg, s az 1860-as években hazánk a homeopátia fellegvára volt. Az országgyűlés határozata alapján a budapesti egyetemen két homeopátiás tanszék is létesült, a budapesti Bethesda Kórháznak és a Fővárosi Közkórháznak "hasonszervi" osztályai voltak. A homeopátiás gyógyszerek az 1949-es államosításnak, a gyárak profilozásának és a magyar gyógyszerválaszték radikális csökkentésének áldozatául estek, a terápiás irányzattal együtt. Több, mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a hivatalos álláspont megváltozzék és kimondják, hogy a homeopátiás gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt.

A homeopátiás gyógyszeradagolás is a homeopátia alapelvét követi. A beteg szervezet reakcióival azonos irányban ható gyógyszert a hasonlóság alapján történő meghatározás után úgy kell adni, hogy éppen elég legyen ahhoz, hogy ezeket a reakciókat segítse anélkül, hogy rossz irányban súlyosbítaná őket. Éppen ezért minél nagyobb a hasonlóság a beteg tünetei és a homeopátiás szer patogenezise között, annál magasabbnak kell lennie az alkalmazott gyógyszer hígításának és fordítva.

Homeopátiás terápiában az adagolást mindenek előtt a hígítás mértéke jelenti. A hagyományos gyógyszerekkel szemben nem kvantitatív, hanem kvalitatív módon fejti ki hatását, hígítási magasságától függően, ami meghatározza a reakciós szintet: lokáli, általános vagy mély. Ebből következik, hogy minden hasonlósági foknak hígítási lépcsők felelnek meg:

- ha a hasonlóság helyi tüneteknél jelentkezik, akkor a homeopatikusság gyenge: alacsony hígítást alkalmazunk, 5 CH-t;

- ha a hasonlóság általános tüneteknél, állapotot rosszabbító vagy javító modalitásoknál jelentkezik, a homeopatikusság nagyobb: közepes, 9 CH-s hígítást használunk;

- ha a hasonlóság idegrendszeri, magatartásbeli vagy anatómiai elváltozás szinten helyezkedik el (szervek károsodásának hasonlósága), a homeopatikusság ekkor a legnagyobb, mivel nem csupán a teljes reakciós formának felel meg, hanem annak eredményének is: magas hígítást használunk, 15 vagy 30 CH-st.

Példa:

Egy gyereken a Belladonna patogenetikai képének megfelelő torokgyulladás jelentkezik.

Ha a beteg összes tünete helyi tünetként pirossággal, melegséggel, fájdalommal, nyálkahártya szárazsággal jelentkezik, a Belladonna alacsony hígításban kerül felírásra, azaz 5 CH-ban.

Ha a gyerek ezen felül általános tüneteket is mutat, magas láz, bőséges izzadás, a fényre, érintésre és rázkódásra való fokozott érzékenység, akkor az alkalmazott hígításnak magasabbnak kell lennie, azaz 9 CH-nak.

Ha az általános képhez pszichikai, idegrendszeri tünetek vagy görcsök járulnak, ekkor egy igen teljes, a Belladonna mérgezéshez hasonló tünetegyüttessel állunk szemben, tehát magas hígítást kell alkalmazni, azaz 30 CH-t.

Az adagolás a gyógyszer bevételének ismétlését is magában foglalja:

- Heveny betegségeknél a homeopátiás gyógyszert a beteg helyi vagy általános tünetei alapján határozzák meg. Ezekben az esetekben alacsony és közepes hígításban írják elő. Hatása viszonylag felületes és rövid, ezért naponta többször kell szedni.

- Krónikus betegségek esetében a homeopátiás gyógyszer meghatározása az általános tünetek, a betegség időbeni alakulása, a beteg anatómiai, morfológiai vagy karakterológiai tünetei alapján történik. Az ilyen mélyre ható, magas hígításokat ritkábban, napi illetve havi egy alkalomra írja fel a homeopata orvos.

A Homeopátia a beteg állapotban lévő egyénnél ugyanúgy, mint a kiegyensúlyozott egészségi állapotban lévőknél stimulálja a globális reakciós védekezést. Ennek korlátai a reakciós képességek korlátait jelenti. Tisztában kell lenni azzal, hogy a homeopátia legjobb indikációi azok az esetek, ahol a szervezet stimulált védekező képessége képes visszaadni az egészséges állapot egyensúlyát. Az irodalom négy fő hatásterületet sorol fel:

1. Acut fertőző betegségek: súlyos klinikai eseteket kivéve a homeopátia vitathatatlanul hatásos a vírusos megbetegedéseknél.

2. Az alkati betegségek: az ismételt fertőzéses betegségeknél bizonyult hatékony kezelési módszernek.

3. A stresszhez kapcsolódó betegségek, szorongásos neurózisok kezelésénél.

4. A szülést megelőzően és követően, traumáknál, sportsérüléseknél illetve műtétek előtti és utáni gondozásánál.