Küldd el ismerősödnek*** Homeopátiáról mindenkinek ***
Divatossá váltak az alternatív, vagy más néven komplementer gyógymódok, köztük a homeopátia, amelyet nem sokkal ezelőtt nyilvánítottak hivatalossá. Rövid cikksorozatunkban a homeopátiával szeretnénk egy kicsit megismertetni az olvasókat. Úgy gondolom, hogy mind a szakembere, mind a laikusok számára fontos, hogy képet kapjanak erről az eljárásról, az általa kínált lehetőségekről. Gyakorló anyaként, amikor már nemcsak saját egészségünkért felelünk, úgy gondolom, fontos e betegség-egészség problémát a lehető legtöbb oldalról körüljárni.
A homeopátia egy terápiás módszer, ami klinikai módon alkalmazza a hasonlóság törvényét, és kis vagy parányi (infinitezimális) dózisokban használja a gyógyszereket.
A hasonlóság törvénye egy fiziológiai állapot megfogalmazása, melyet már Hippokratész is felismert időszámításunk előtt öt évszázaddal. A XVIII. század végén Samuel Hahnemann, német orvos, vegyész szintén észrevette, hogy a kínafa kérge, amit akkoriban a maláriás láz kezelésére használtak, toxikológiailag olyan lázas állapotokat idéz elő, amihez hasonló jellegű esetekre terápiás szerként használták. Ez egy hipotézis volt, ellenőrizni kellett. És Hahnemann munkához látott:
Saját magán és az őt körülvevő embereken kísérletezte ki az abban az időben használatos összes gyógyszeranyagot, hogy megismerje ezeknek a szereknek az egészséges egyénekre gyakorolt hatását, másrészt megismerve ezeket a hatásokat, a szereket terápiás szer gyanánt próbálta ki olyan betegeken, akik a kísérletezés által előidézett tünetekhez hasonlókat mutattak. Hipotézise igazolódott, azzal a feltétellel, hogy terápiás dózisként, infinitezimális dózist alkalmaz.
Magyarországon sem ismeretlen a homeopátia, Bakody József honosította meg hazánkban, aki 1831-32. évi kolerajárvány idején sikeres kezelésével nagy feltűnést keltett nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az 1860-as években Magyarországot Európában a homeopátia fellegvárának tartották, ami azt jelentette, hogy a klasszikus orvoslással egyenrangúvá vált. A budapesti egyetemen két homeopátiás tanszék létesült, s a két világháború között három homeopátiás gyógyszertár működött Budapesten. 1935-ben a magyar fővárosban tartották a 10. nemzetközi homeopátiás kongresszust. 1949-ben a gyógyszeripar államosításának a homeopátiás gyógyszerek is áldozatul estek. Több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy e tiltást visszavonják, mondván "a homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt".
A homeopátiát ma már szinte az egész világon alkalmazzák, sok egyetem felvette tantárgyai közé, mind az orvosok, mind a gyógyszerészek oktatásában. Ez évtől Magyarországon is egyetemi kereteken belül kezdik oktatni a homeopátiát és a már szakvizsgával rendelkező orvosok ún. licence vizsgát tehetnek tanulmányaik lezárása után, majd pedig mint homeopata orvosok gyógyíthatnak.
A homeopátia egyéni, alkati terápia, mely az egész embert - testé és lelkét egyaránt figyelembe veszi, miközben mérgező- és mellékhatásoktól mentesen gyógyít. Parányi, azaz infinitezimális dózisokban használja a gyógyszereket, ugyanis ellenkező esetben kellemetlenül súlyosbítaná a tüneteket.
Hahnemann kísérletei során rájött, hogy a gyógyszerek mérgező hatását maximális mértékben csökkenteni kell. Megpróbálta tehát az alkalmazott szerek dózisát fokozatosan csökkenteni, azonban észrevette, hogy a gyógyszer rendkívüli mértékű hígítása, - minden újabb hígítást mindig bizonyos számú rázás, dinamizálás kísért nem csupán a toxikus hatást csökkentette, de növelte is az így kapott gyógyszer hatékonyságát. Paradox módon minél nagyobb a hígítás, minél kevesebb van a szerben az eredeti anyagból, annál erősebb a hatása.
A homeopátiában több típusú hígítás használatos: hahnemanni százas hígítás - CH - a leggyakrabban használt hígítás. Úgy készül, hogy az alap-szer egy részéhez 99 rész oldószer kerül a keverék vibrátor által történő erőteljes rázása mellett, amit "dinamizálásnak" vagy potencírozásnak neveznek. Így kapjuk az első hahnemanni hígítást - 1 CH: Ha ebből az első hahnemanni hígításból egy részhez 99 rész oldószert keverünk, akkor kapjuk a 2 CH-t és így tovább.
A homeopátiás gyógyszer tehát olyan szer, ami nagyon alacsony dózisban hat és amelynek ahhoz, hogy ezt a tulajdonságát megszerezze, át kell esnie egy sor hígításon és egymást követő dinamizáláson.
A gyógyszertárban kapható tubusok címkéjén mindig feltüntetik az alapanyag latin nevét és egy számot, amely a hígítások és dinamizálások mennyiségét jelzi, végül is azt jelzik, hogy tízes vagy százas hígításról van szó. Pl. Aconitum 9 CH, azt jelenti, hogy a szert 9-szer hígították 1/100-ra, 9 dinamizálással.
A hahnemanni hígítások gyártása különleges gondosságot igényel, melyhez nagyon tiszta oldószert kell használni.
Több évtizedes tapasztalat nyomán felismerték, hogy a homeopátiás gyógyszerek legjobb bevételi útja a nyelv alá helyezés. A homeopaták olyan gyógyszerészeti formákat dolgoztak ki, ami optimális felületi hatást biztosít a nyelv alatti nyálkahártya és a gyógyszer között: a globulusok és a granulák fehér, édes ízű golyócskák. Éppen ezért a gyerekek sem ódzkodnak a bevételétől, sőt% Csecsemőknek pedig kevés vízben feloldva lehet beadni a szükséges gyógyszert. A globulus adagtubus kb. 200 kis szacharóz és laktóz golyócskát tartalmaz, melyet egyszerre kell bevenni. A granulák, a globulusoknál tízszer nagyobbak, napi több alkalommal vagy hosszú időn keresztül napi egy alkalommal szedett gyógyszereknél használatosak. A homeopata orvosok az alkalmankénti 3-5 granula bevételét szokták előírni.
Az adagolás is a homeopátia alapelvét követi. A beteg szervezet reakcióival azonos irányban ható gyógyszert a hasonlóság alapján történő meghatározás után úgy kell adni, hogy éppen elég legyen ahhoz hogy ezeket a reakciókat segítse anélkül, hogy rossz irányban súlyosbítaná őket.
Éppen ezért minél nagyobb a hasonlóság a beteg tünetei és a homeopátiás szer patogenezise között, annál magasabbnak kell lennie az alkalmazott gyógyszer hígításának és fordítva. A hagyományos gyógyszerekkel szemben nem kvantitatív, hanem kvalitatív módon fejti ki hatását, hígítási magasságátől függően, ami meghatározza a reakciós szintet: lokális, általános vagy mély. Az adagolás a gyógyszer bevételének ismétlését is magában foglalja.
.jpg){kind=small}