Kedves Kérdező!

Először is, fontosnak tartom kiemelni, hogy a bizonytalanságuk teljesen megfelelő reakció egy ilyen helyzetben, hiszen mindenki számára új szerepeket, új szabályokat kell kialakítani és a már meglévőket összehangolni. Ez, és az ezekhez való alkalmazkodás a család minden tagja számára nagy feladat, abban pedig, hogy ki hogyan tud vele megbirkózni, óriási különbségek lehetnek. A kamaszkor eleve egy érzékeny időszak, zajlanak a testi-lelki változások és az útkeresés, identitás kialakítása, ami sokszor még egy nukleáris családot (ahol apa-anya-gyerekek élnek együtt) is megterhel. Nem feltétlenül köthető tehát a veszekedés és a csúnya viselkedés az adott mozaikcsaládos helyzethez. Az, hogy vannak jobb időszakok, mindenképpen biztató! Érdemes Önöknek, szülőknek átgondolni azt, hogy mi az, ami reális elvárásnak tekinthető egy ilyen helyzetben (újonnan összeköltözött család, kamaszkor stb.). Ha a gyerekek nyitottak rá, érdemes lehet közösen is leülni és átbeszélni azt, kinek mi segítene abban, hogy a lehető legkönnyebben vegye ezt a változást. Ha úgy érzi, hogy a helyzet túlmutat a kamaszok életében átlagosnak tekinthető konfliktusokon vagy szeretnének abban segítséget kapni, hogy konkrét helyzeteket hogyan lehet a legjobban kezelni, érdemes lehet családterápiás szakembert felkeresniük. Bízom benne, hogy mihamarabb megtalálják a megoldást, amely mindegyiküknek kedvező!

Kedves Kérdező!

Sajnálattal hallom, hogy ilyen nehéz élethelyzetbe került.
A párterápia célja sokféle lehet: a békés és minél fájdalommentesebb elválás vagy a kapcsolat megerősítése is. Próbáljanak meg arról beszélni, hogy a férje mit nyerhetne egy ilyen folyamatból, és hogy talál-e magában motivációt arra, hogy energiát fektessen egy terápiás munkába. A párterápia - legyen bármi is a célja - csak mindkét fél motiváltsága esetén működhet. Ha ilyen módon nem találnak segítséget, bátorítom arra, hogy egyéni terápiás lehetőséget keressen, ami segítheti Önt ebben az időszakban.