|
|
Uhlár MónikaCoach, életvezetési- és karrier tanácsadóElérhetőségeim: Telefon: 06-20/333-29-08 E-mail: monika.uhlar@t-online.hu Honlap: http://www.szemleletvaltas.com |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mónika! Régen súlyos pánikbeteg voltam, de nem mentem orvoshoz, szenvedés árán, de kijöttem belőle anélkül. Ez előtt és később is voltak problémáim, pl. étkezési zavarok, aztán négy éve a munkahelyem elvesztése és egy szerelmi csalódás után úgy kikészültem, hogy a pszichiátrián kötöttem ki. Erős gyógyszereket adtak, nem volt jó élmény a bentlét és mikor leálltam a benti gyógyszerrel, nagyon nehéz elvonási tüneteim voltak, sokára illeszkedtem vissza a normális életembe. Ma már pszichés gyógyszert szinte egyáltalán nem szedek, viszont az utóbbi pár évben elő-előjön a pánik, jellemzően nyelészavarral - ha közeledik, ami általában az utcán, a közlekedésben fordul elő, nyelnem kell, hogy elmúljon, de ez nagyon kellemetlen tud lenni. Igyekszem nem elveszteni a fejem. Az orvosom antidepresszánst adott rá, de nem akarom ezt tartósan szedni mert szerintem ettől híztam meg. Régen is a nyelészavar volt a legrosszabb, ez a ma elő-előforduló jelenség a közelében nincs annak, de ijesztő, hogy nem múlt el. Évek óta nincs munkám, most szeretnék ezen változtatni, tanulni is és sok minden mást, de kissé aggódom, hogy képes leszek-e erre, vagy súlyosbodni fog az állapotom, ha aktívabb életet élek? Itthon biztonságban érzem magam, de az utcán, idegen helyen mindig fennáll a veszélye, hogy "elvesztem a fejem". Képes lennék így egyáltalán dolgozni, vagy majd közben derül ki, hogy nem bírom? Hogyan uralhatnám ezt a helyzetet, ha előfordul? Nagyon érdekel a spiritualitás, de eddig nem találtam olyan módszert, ami tartósan megoldást nyújthatna a talán irracionális félelmeimre. Egyáltalán, mitől alakul ki a pánik? Nem sikerült még megfejtenem. Köszönöm a választ, üdvözlettel Veronika.
Kedves Veronika!
Köszönöm szépen a megkeresést és a bizalmát.
Sajnos ismerem az érzést, én is jó pár évig voltam pánikbeteg, végigmentem sok mindenen, terápián, gyógyszeres kezelésen. Ezek persze ideig-óráig segítenek, mert a tüneteket megszüntetik, vagy mondhatnám, hogy elnyomják, de az ok, a félelem, ami a pánik mögött húzódik, a gyógyszertől sajnos nem szűnik meg. Másképp kell megközelíteni az egészet, mögé kell nézni, mitől is fél igazán.
Ahogy olvasom, ez hiányzik még Önnél is. De higgye el, hogy igenis ki lehet jönni belőle, számos kliensemnek is sikerült rajtam kívül, viszont nem mondom, hogy egy pillanat alatt és azt sem, hogy mennyire könnyű. Ez egy folyamat, több lépésből, fokozatból áll. Nehéz egy üzenetbe sűríteni a lényeget, mert az okok feltárásához személyes beszélgetésre lenne szükség.
A pánikbetegséget, a tüneteket egyetlen egy tudattalan, gyermekkorban elfojtott félelmünk okozza. Ezt vetítjük egyébként az életünk minden területére, csak más formában. Vagyis ez a kulcs, hogy ezt megtaláljuk, mert nem a tömegtől, utazástól fél pl. valaki és nem is a munkahely elveszítése, vagy egy szakítás az ok. Ezek azok az élethelyzetek, amik előhozzák, de nem miattuk van. A tudattalan félelemét kell megtalálni, ami lehet bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás stb. Ami önértékelési problémát takar, illetve azt is tapasztalom, hogy maga a pániktünet is árulkodik már a mögöttes félelemről. A nyelési nehézségeket írja elsősorban, érdemes lenne megnézni, mit nem tud "lenyelni", vagy mit fojt el esetleg.
Első lépésként nem megszabadulni akarunk a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Jön egy rosszullét, ez azt mutatja, hogy beindulnak a régi félelmek, a múlt, a teste pedig reagál. Minél többet figyelünk egy tünetre, a testünkre, annál inkább felerősítjük. Amíg meg akarunk szabadulni, elutasítjuk, ellenállunk neki. Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle. Arról nem is beszélve, hogy semmi valóságalapja nincs annak, amiket ilyenkor gondolunk. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük. Ha folyton ez van a fókuszban, ha épp jól is érezhetné magát, akkor is fél, hogy mikor jön a következő, akkor egyfolytában magát és a tünetek jeleit figyeli. Vagyis nem szabad a tünetekről sokat gondolkodni. Megjelent, érzem, tudom, és nézzünk mögé. Mert ez tényleg a kulcs, hogy meglássa, mitől fél.
Nézze meg, hogy miket gondol magáról, hogy érzi magát abban a helyzetben, amikor rosszul van? Jó kis önismereti kérdések, de ahhoz, hogy feltárjuk honnan ered ez a félelem a szülői mintákat kell elővennünk. Ez viszont így levélben lehetetlen. Ahhoz 1-2 órás beszélgetés kell(ene), hogy értse pontosan, mi mitől zajlik Önben. Tudom, itt hiába írom le, hogy jó, ne foglalkozzon a tünetekkel, terelje el a figyelmét, ez még kevés "élesben", roham közben.
De érdemes belevágni, mert valóban nem arról szól az élet, hogy a négy fal között élje le csak azért, mert ott érzi magát biztonságban. Magától nem múlik el sajnos, én először ezt tenném rendbe, hogy elkezdhessen dolgozni, teljes életet élni.
Természetesen nagyon szívesen segítek még, ha gondolja, illetve szeretettel ajánlom az egyik előadásom, ami kifejezetten a félelmekről és a pánikról szól. November 3-án lesz legközelebb.
Üdvözlettel:
Köszönöm szépen a megkeresést és a bizalmát.
Sajnos ismerem az érzést, én is jó pár évig voltam pánikbeteg, végigmentem sok mindenen, terápián, gyógyszeres kezelésen. Ezek persze ideig-óráig segítenek, mert a tüneteket megszüntetik, vagy mondhatnám, hogy elnyomják, de az ok, a félelem, ami a pánik mögött húzódik, a gyógyszertől sajnos nem szűnik meg. Másképp kell megközelíteni az egészet, mögé kell nézni, mitől is fél igazán.
Ahogy olvasom, ez hiányzik még Önnél is. De higgye el, hogy igenis ki lehet jönni belőle, számos kliensemnek is sikerült rajtam kívül, viszont nem mondom, hogy egy pillanat alatt és azt sem, hogy mennyire könnyű. Ez egy folyamat, több lépésből, fokozatból áll. Nehéz egy üzenetbe sűríteni a lényeget, mert az okok feltárásához személyes beszélgetésre lenne szükség.
A pánikbetegséget, a tüneteket egyetlen egy tudattalan, gyermekkorban elfojtott félelmünk okozza. Ezt vetítjük egyébként az életünk minden területére, csak más formában. Vagyis ez a kulcs, hogy ezt megtaláljuk, mert nem a tömegtől, utazástól fél pl. valaki és nem is a munkahely elveszítése, vagy egy szakítás az ok. Ezek azok az élethelyzetek, amik előhozzák, de nem miattuk van. A tudattalan félelemét kell megtalálni, ami lehet bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás stb. Ami önértékelési problémát takar, illetve azt is tapasztalom, hogy maga a pániktünet is árulkodik már a mögöttes félelemről. A nyelési nehézségeket írja elsősorban, érdemes lenne megnézni, mit nem tud "lenyelni", vagy mit fojt el esetleg.
Első lépésként nem megszabadulni akarunk a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Jön egy rosszullét, ez azt mutatja, hogy beindulnak a régi félelmek, a múlt, a teste pedig reagál. Minél többet figyelünk egy tünetre, a testünkre, annál inkább felerősítjük. Amíg meg akarunk szabadulni, elutasítjuk, ellenállunk neki. Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle. Arról nem is beszélve, hogy semmi valóságalapja nincs annak, amiket ilyenkor gondolunk. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük. Ha folyton ez van a fókuszban, ha épp jól is érezhetné magát, akkor is fél, hogy mikor jön a következő, akkor egyfolytában magát és a tünetek jeleit figyeli. Vagyis nem szabad a tünetekről sokat gondolkodni. Megjelent, érzem, tudom, és nézzünk mögé. Mert ez tényleg a kulcs, hogy meglássa, mitől fél.
Nézze meg, hogy miket gondol magáról, hogy érzi magát abban a helyzetben, amikor rosszul van? Jó kis önismereti kérdések, de ahhoz, hogy feltárjuk honnan ered ez a félelem a szülői mintákat kell elővennünk. Ez viszont így levélben lehetetlen. Ahhoz 1-2 órás beszélgetés kell(ene), hogy értse pontosan, mi mitől zajlik Önben. Tudom, itt hiába írom le, hogy jó, ne foglalkozzon a tünetekkel, terelje el a figyelmét, ez még kevés "élesben", roham közben.
De érdemes belevágni, mert valóban nem arról szól az élet, hogy a négy fal között élje le csak azért, mert ott érzi magát biztonságban. Magától nem múlik el sajnos, én először ezt tenném rendbe, hogy elkezdhessen dolgozni, teljes életet élni.
Természetesen nagyon szívesen segítek még, ha gondolja, illetve szeretettel ajánlom az egyik előadásom, ami kifejezetten a félelmekről és a pánikról szól. November 3-án lesz legközelebb.
Üdvözlettel:
Uhlár Mónika
2014. 08. 24. 22:13
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
