|
Kérdezz-felelek
Egész más, ha a gátlásosság a jelenben is meglévő okokra vezethető vissza (legtöbbeknél vallási okok, testkép-zavar, vagy kisebbségi érzés), hiszen akkor nem csak az okot kell megtalálni és megérteni, hanem a fenntartott viselkedéssel, gondolkodással is kezdeni kell valamit.
Mindezek ellenére egy szexuális gátlás jellegű problémát az illető egész életének `megoldása` nélkül is meg lehet próbálni oldani.
Az, hogy egy szexuális helyzet (beleértve a kézfogástól a csókokon át egészen a beteljesülésig) jól elkülöníthető a mindennapoktól, lehetőséget ad, hogy a gátlásos fél felvegyen egy másik mintát, mintegy szerepet játszon. De ez csak akkor lehetséges, ha megfelelő példát tud követni, és a mindennapoktól jól elkülöníthető a helyzet.
A fő gond ezzel is az, hogy ha nehéz/nincs kommunikáció. Ajánlható a szóbeliség helyett az írásbeliséget segítségül hívni, mind a kommunikációhoz, mind a `megfelelő` (de legalábbis elfogadható) minta megtalálásához. Elvégre igencsak sok világirodalmi és `ponyva` létezik melyben erotikus, már ha nem kifejezetten szexuális viselkedési mintát lehet találni. (Persze pornófilmekből is lehet választani, csak az sem igazán egészséges hosszú távon.)
Nyilván léteznek más megoldások, és a legjobb lenne egy rendes feltáró munkával segíteni. Ugyanakkor a pozitív változás és élmény az élet eme kicsiny, de igazán fontos területén segíthet a gátlásosság oldásában a mindennapokban is.
30 éves nő vagyok, másfél hónapja vagyok együtt párommal (32 éves). Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy mikor első alkalommal lefeküdtem a párommal, ő elégedtelenkedett, mivel neki eddig minden első alkalma az új párkapcsolatában jó volt, kivéve velem. Szerinte a miénk kiábrándító volt, mert görcsösnek érzett engem. Nekem kevesebb szexuális kapcsolatom volt, mint neki. Nem tudom hogy mi tévő legyek hogy folytassam- e vele ezek után egyálatalán, megbántott ezzel a kijelentésével.
Előfordulhat, hogy nem csak önnek vannak fenntartásai a kapcsolattal. Ugyanakkor rossz szexuális élettel, elégedetlenkedéssel nem lehet sikeres kapcsolatot kialakítani. Két emberen áll a dolog, ha nem sikerül a szeretkezés, de csak csupán ezért rögtön szakítani nem érdemes.
Ha amúgy egyébként jól érzik magukat együtt, avagy van miért újra próbálkozni, igazán megpróbálhatnák még egyszer, hogy kiderüljön, tudnak-e egymásra, egymás és a saját örömükre annyira figyelni, hogy elmúlik a görcsösség.
Egyébként ha csak most, ez alapján próbálnak kapcsolatot kialakítani, és nincsenek közös céljaik sem, lehet, nem érdemes túl sokszor próbálkozni.
A megbántottságot viszont ki kell engesztelni, el kellengedni, mert attól a második alkalom, avagy akár az egész párkapcsolat is tönkremehet.
Tisztelt Szakértő,
elolvastam már "mindent" szexuális témában. Pl. olyat is, ha két ujj befér a ...-ba, akkor a pénisz is bele fog menni. Nem éltem még én sem szexuális életet, de nem vagyok szűz, persze a nőgyógy ultrahanghoz használt vizsgáló eszköz nem ugyanaz. Én nem szeretném elmondani a férfinek, akivel leszek, hogy az lesz az első alkalom, és az lenne a kérdésem, hogy vajon várható-e vérzés, hiszen nem vagyok már szűz?
Köszönettel
középkorú nő
Kedves középkorú nő.
Ha kellőképp ellazul és megfelelően síkosodik - mindkettő a szexuális izgalom velejárója - akkor az egyetlen dolog, ami vérezhet, hogyha megvan még a szűzhártya egy része. Amennyiben nem volt még senkivel, és nem is használt dildót (vagy más behatoló segédeszközt) minden gond nélkül, akkor előfordulhat hogy jelentkezik némi fájdalom a behatolásnál. Viszont kifejezett vérzés még ekkor sem mindig jelentkezik észrevehetően.
Egyébként ha lelkes és élvezetes az együttlét, akkor nem kell szégyelnie, hogy ez az első alkalom, de persze nem is kell hangoztatnia. De legyen kéznél síkosító és lehetőség a tisztálkodásra (nedves ruha?)
Esetleg ha mégis jelentkezne valaminő vérzés, magyarázhatja úgy is, hogy a nagy izgalomtól teljesen összezacarodott a ciklusa. :)
Vagy a legjobb, ha már előtte megbeszélik, hogy régen nem volt senkivel, és lehet, hogy az első alkalom nem megy olyan egyszerűen.
Kedves Kristóf!
Szeretném megkérdezni, hogy lehetnek-e káros következményei, ha egy negyvenes éveiben járó nő hosszabb ideig nem közösül?
Előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Évi
Kedves Évi!
Amennyiben nőgyógyászatilag rendben van, és egyébként sem hiányzik, akkor csupán lemarad az örömszerzésről, élvezetről.
Nyilván ha újra `nekivág`, akkor nem árt ha lassan kezdi, és van kéznél síkosító...
Üdvözlettel:
Kedves István!
Van egy férfi, akivel tavaly ismerkedtem meg. Eljutottunk a szexuális együttlétig is, és mondhatom, hogy mindkettőnk számára hihetetlenül fantasztikusan sikerült. Mesélése szerint még soha nem volt kapcsolata olyan nővel, akit hüvelyi úton ki tudott volna elégíteni, beleértve a feleségét is, akivel 27 évig élt együtt. Én voltam ezen a téren az első, és ez őt nagyon jó érzéssel, büszkeséggel töltötte el.
Ez után viszont mégsem találkozott velem többet, mintha félt volna, hogy többet nem lesz, lehet ennyire jó. Ezt meg is fogalmazta így. Messzebb lakunk egymástól, csak levélben tudtunk kommunikálni.
Aztán többször elmesélte, hogy a levelünkben leírt szexuális tartalmú témák után elkezdett vágyni a velem való találkozásra, de mivel nem voltam a közelben, ezért kielégítette magát. És akkor valami érzés megváltozott benne. Úgy érezte, hogy minek is kellene nekünk találkoznunk, amikor lám, ott sem voltam, és mégis el tudta juttatni magát a végkifejletig. Igaz, hogy közben rám gondolt, meg az együttlétünkre, de megy ez nélkülem is...És onnantól egy darabig nem is kívánta a találkozást sem.
Pár hónapra megszakadt a kapcsolat, de 2 hónapja megint levelezünk. neki közben lett egy barátnője, akivel viszont nulla a szexuális életük. A hölgy nem kívánja szinte egyáltalán, kielégülni nem tud. Az úr ettől nagyon szenved, mert vágyai nagyon is vannak, sokszor szinte pornófilmbe illő képzelgésekről mesél. Tervezi, hogy eljön, és megismételjük a tavalyi sikeres együttlétünket, aztán kielégíti magát, és megint arról számol be, hogy teljesen megváltozik benne a dolog, már nem akar jönni, sőt most lelkiismeretfurdalás is társul hozzá, hogy kapcsolatban él, és mit tervezett... mennyire nem tisztességes ez a párjával és velem szemben is. Ami persze igaz, de így hogyan lehet hosszú távon élni? Elfojtott, ki nem élt vágyakkal. És miért marad egy olyan kapcsolatban, amiben semmit sem kap abból, amire neki szüksége volna. Amit velem megélhetne, azt meg nem meri megtenni. Ő is keresi a válaszokat, őt is zavarja a dolog nagyon.
Mi lehet vele a probléma? Gondolom valami pszichés jellegű.
Válaszát előre is köszönöm!
Merci
Kedves Merci.
Habár lehet másról, más problémájáról beszélgetni, de a fő kérdés akkor is az, hogy Ön miként gondolja, mi ezzel a problémája, és ezt hogyan tudja magának megoldani?
Pszichés kérdésekben nagyon sok függ az önmegismeréstől, más problémáját szinte lehetetlen kivesézni mindenféle kapcsolat nélkül. De mégis, a leírtak alapján megpróbálom, viszont ez inkább egy amolyan `képzelt beteg` típusú válasz, hiszen szinte biztos, hogy az `egy férfi` esetében nem pont ez, és nem pont így van.
Szóval a férfi 27 év házasság után kimondta, illetve azt mondta önnek, hogy "még soha nem volt kapcsolata olyan nővel, akit hüvelyi úton ki tudott volna elégíteni". Ebből én arra következtetek, hogy fogalma sincs, hogy ez a `csoda` miféle kapcsolatot követel, hogyan is álljon hozzá, hiszen még sohasem volt benne része.
"mintha félt volna, hogy többet nem lesz, lehet ennyire jó. Ezt meg is fogalmazta így"
Azt hiszem, nem is érdemes a többi részletet elemezni, ebben benne van a lényeg. Maga volt neki az első, egyetlen, és megismételhetetlen együttlét, amikor azt az örömöt tudta adni, amit saját maga elvárna saját magától. Tehát kielégített egy nőt csak csupán vaginális úton... És ha megnézzük, bizony "pornófilmekbe illő képzelgései" vannak és olyan vágyai az `ismétlésre`, amiket talán jobb a vágyak és fantáziák szintjén megtartani, hiszen nagyon nehéz közel harminc év sikertelenségei után még egyszer sikeresen összehozni, ha közben lám, nem sikerült mással....
A probléma nem más, mint hogy olyan elvárásokat támaszt maga elé - illetve a `férfi` saját maga felé - amelyekre csak ellen-példái vannak az életéből. Ez olyan, mintha egy világutazó egyszer egy reptér előtt találna egy húszezer forintost, és azzal a reménnyel élne, hogy majd legközelebb is így lesz. De ugyanakkor fél is, hogy nem lesz. Így inkább elkerüli azt a repülőteret, ha arra is jár, inkább más irányba, más eszközzel hagyja el az érkezési oldalt...
Egyetlen megoldás erre az elengedés. Tehát hogy ne a `tökéletes szeretkezés` vágyával keresse fel magát, hanem csak hogy együtt legyenek. Akárhogy is sikerül. Persze kérdés, hogy ha nincs a `különleges siker`, akkor a férfit egyáltalán izgatná-e ön? Ha nincs ez a `titkos vágy`, ez a `várt csoda`, akkor e nélkül is jól éreznék e magukat?
Persze itt csakis az elvárás a kérdés, mert még ha azt is mondjuk, hogy igen, minden további együttlét is olyan csodálatos lesz, maga az elvárás, és a kételkedés, valamint a sok-sok sikertelen - másik nőkkel való - próbálkozás bizony könnyen kivégzi az egyébként valószínűleg `csodálatos` lehetőséget is.
Létezik olyan, hogy az elme irányítja a testet, azaz a tudat határozza meg a létet. Természetesen az nem valószínű, hogy valaki már serdülőként rendelkezik annyi "vallási" gyakorlattal, hogy ezt megtegye, ott inkább pszichés elfojtásról, gátlásról, avagy valami betegségről lehet szó.
Viszont majdnem minden vallás gyakorlatában létezik valamiféle szexuális kontroll - ahogyan az élet minden területére létezik valamiféle iránymutatás, szabályozás. Ugyanakkor érdemes nem elfelejteni, hogy leginkább a családalapításon túl lévő, vallás felé forduló, szerzetesrendekbe tömörülő emberek számára van kitalálva a lemondás teljes formája, és mindig valamiféle szellemi transzformáción keresztül, nem csak egyszerűen "tilos".
Habár az illető nem keresztény, de még ott is csak a papi személyeknek van a "lemondásokkal terhes" elvárt életvitel, amiben azért az ima, a más témák felé fordulás mindig erősen ott van!
Ugyanakkor mindig is voltak, és manapság egyre gyakoribbak, akiket asszexuálisnak nevezhetünk, de ez pszichológiai, fizikai okokra vezethető vissza, csak ritkán szellemire.
Ami meg a hímivarsejteket illeti, nem azok befolyásolják a szexualitást, hanem fordítva... Különben is nagyon gyenge az átlag felhozatal ilyen tekintetben a jelenlegi európai embernél (körülbelül negyede az "egészséges" határértéknek, ha mondhatjuk így).
Olvastam valahol, hogy a 18 és 48 éves nők körében végeztek szexuális viselkedéssel kapcs. felmérést. Ezt én úgy értelmeztem, hogy 48 évesnél idősebb korosztályokkal azért nem, mert azok már nem aktívak szexuálisan. Ez engem elszomorít, és is kb. annyi vagyok, és most jönnék bele. A szexuális életről hamarosan le kell mondanom? Egy nőnek meddig nem kell lemondania erről? És hány éves korig talál férfit erre a célra? Vagy a 48 éves nők, férfiak már nemsokára úgyis abba hagyják, mert már öregek hozzá?
Köszönettel
Egy átlagtól eltérő nő
A kutatásokban két fő tényező van, ami miatt meg kell határozni korhatárokat. Az alsó, a 18 év két ok miatt is fontos. Egyrészt a törvényes határ, amikortól már nem kiskorú valaki, tehát lehet szexuális élete, és erről vadidegenek meg is kérdezhetik... (törvényesen)
Másrészt a serdülőkor, annak minden hormonjával már majdnem lezajlott, a szexuális fejlődés már majdnem teljes.
És esetünkben a felső korhatár, a 48 év is részben a hormonokhoz köthető. A menopauza, azaz a nők "kapuzárása", amikortól megváltozik a testük szexuális működése olyan 50 év körülire teszik. És a 48, az olyan szép 30 évnyire van a 18-tól, nem?
Könnyű vele számolni. Márpedig egy felmérésben mindig sokat kell számolni.
Egy egészséges nőnek haláláig is lehet szexuális élete, és persze már 18 év előtt is, csak erről `nem illik` beszélni. Hogy miért nem, ne tőlem kérdezze, én ezt csak a kereszténység kulturális hatásával tudom magyarázni.
Elméletileg, amíg egészség van, a test képes a szexre. Amíg vágy is van, addig az ember (illetve minden élőlény) akarja is. A kettő van, akinél sokáig kitart, másoknál már jóval előbb hiányzik egyik vagy másik.
De mindenképpen vannak különbségek egy huszonéves pár és egy nyolcvanéves évődésében.
A személyes véleményem, az ember sohasem lehet elég öreg ahhoz, hogy éljen. A test, vagy a szellem megfáradhat, a lélek viszont csak fejlődhet.
van még egy olyan problémám, amiről nem írtam, de ez is oka a szemérmességemnek, és hogy tartózkodtam a férfiaktól. Nálam a kisajkak olyan hatalmas lebernyegek, a férfiak nem ilyenhez vannak szokva! Gyerekkoromban, amikor pl. táborban voltam más lányokkal, vagy a pornófilmekben sem láttam soha ilyet, minden nőnek kisebbek, így szebbek.
Tudom, lehet olyat mondani, hogy mindenkinek más, meg, hogy nem mindenkié tökéletes, de ez nem vigasz, az enyém tényleg extrém nagy, nem szeretném, ha kinevetnének... Kérem, írja meg véleményét.
Köszönöm
Ahány fajta pénisz, annyi fajta vagina, azaz mindenkinek más. Habár mondhatjuk, hogy milyen az átlagos, vagy hogy néz ki az esztétikus, de ha működőképes, akkor a kinézete ellenére egészséges, szeretnivaló, annak a személynek a része, akin van.
Manapság mindent lehet plasztikáztatni, hogy kell-e, érdemes-e, azt én nem tudom eldönteni maga helyett.
Aki mást kinevet kinézete miatt, az a saját feszültségét, hibáját, félelmét jelzi. Habár nem mondhatjuk, hogy gyerekesen viselkedik, mert az emberi természet része, hogy az eltérő kinézetet, viselkedést hamarább lereagáljuk, mint hogy rádöbbennénk, a másik is ember, neki is vannak érzelmei, és valószínű ugyanúgy a szeretetre vágyik. Barátra, vagy párkapcsolatra, vagy csak egyszerűen "felebaráti" szeretetre, hogy érző lényként kezeljék.
köszönöm szépen válaszát, amiben az első együttlétről írt. Azt is írta, hogy nem attól függ, hogy jó lesz-e, vagy nem az első együttlét, hogy van-e, vagy mekkora a fájdalom. Szeretném megtudni, hogy akkor mitől?
Előre is köszönöm
- Hevület. Érzelmileg és testileg is forróbb a hangulat.
- Nedvesedés. Ha megfelelő a természetes síkosítás.
- Vágy. Amikor nem kényszerből, nem "okosságból" (itt az ideje, elvárható, biztos jó lenne), hanem ténylegesen érzelemből cselekszenek.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szűzhártya elvesztése ne járhatna fájdalommal, csak éppen ilyenkor az kit érdekel???
Ha valaki nagyon fél a fájdalomtól, mindenképpen ajánlott maszturbálással felkészülni, sőt, akár egy első alkalom előtti alkalmat kitűzni, amikor a fájdalmat letudják, megállnak, és nem a szeretetteljes beteljesülés, vagy az igazi első alkalom... Alternatív lehetőség egy megfelelő műtag használata.
Ugyanakkor az első alkalomba beletartozik az a teljes önátadás, amivel még az esetleges fájdalmat is elviseli, csak hogy együtt lehessen azzal, akit szeret, akire vágyik. Természetesen a másik félnek is tudnia kell, hogy ez kényelmetlenséggel járhat, és nem biztos, hogy tökéletes és kielégítő lesz az első alkalom valakivel.
Azért van a szerelem, az elköteleződés, hogy lehessen tovább próbálkozni.
azt szeretném kérdezni, hogy az első együttlét: aktus, semmi esetben sem lehet még élvezetes egy nőnél?
Akkor sem, ha nőgyógy. ultrahang vizsgálatok miatt már rég nincs meg a sz.hártya, és ha az ember ha a szeretkezésre, vagy csak a szeretett partnerére gondol, más akkor készen állna...? És ha a csiló-orgazmust már pár éves korától kezdve simán alkalmazza?
Mert én nem szeretném, h első alkalom ne legyen jó...
Köszönöm a választ!
És még az jutott eszembe, hogy a pettingtől tul.képpen irtóznék, mint az oráltól is..., az aktust tartanám viszont normálisnak, azt kívánom. Ez normális? Attól még akár az első is sikerülhet jól, nem?
Köszönöm
Mindenképpen ajánlott, hogy felfokozott izgalmi állapotban, érzelmileg is felkészülve, valamint megfelelő nedvesedés mellett történjen meg az első behatolás, és akkor minimalizálható a fájdalom.
Az első teljes behatolás után pár pillanatot érdemes várni, amíg a vágy legyőzi a kényelmetlenséget, és az aktus folytatódhat.
Hogy az első alkalom jó lesz, vagy nem, egyáltalán nem ettől függ.
A petting nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, amit gondol... Hivatalosan a behatolás nélküli szexuális érintkezést nevezhetjük pettingnek, tehát a simogatás, csókolgatás a test felületén tartozik ide (beleértve a nemi szervek - pl. csikló - simogatását is).
Az orál és az anál nem mindenkinek jön be, még ha olyannyira divatos dolgok is. Viszont ha a simogatástól, csókolgatástól, netalántán a sima öleléstől irtózik, akkor biztos hogy nincs ott az ideje az aktusnak...
72 éves ffi, akitől szexet is várnék. De olyanokat olvasok, h lehet, hogy ennyi idősen egy ffi már nem él szexuális életet. Én meg szerelmes is vagyok belé, ezért mindent szeretnék, szexet is. Én 40-es vagyok. KÉrdésem az, hogy valóban ilyen a helyzet, h a 72 évesbe hiába vagyok szerelmes, az már nem az a kor? Vagy Ön tud vmi biztatót írni?
Válaszát előre is köszönöm:
40-es nő
Majdnem kétszer olyan idős, mint maga. Az apja is lehetne korban.
Nem igazán tudok az úrról véleményt mondani, de 72 évesen már közel 60 év szexuális múlt eredményét kapjuk, ami nem mindig mutat az aktív szexuális élet felé.
Tehát általánosságban, nem biztos, hogy akarja, vagy hogy képes rá.
Habár a szerelemnek nem mindig lehet parancsolni, és a szeretet nem korhoz kötött, de a szex tekintetében inkább a saját korához közelebbi partnert keressen. Egy 40 éves nőnek a 25-55 éves férfiak a "vadászterülete".
Viszont az egészséges hosszabb távú partnerkapcsolathoz még szűkebbre kellene venni a korkülönbséget...
26 éves vagyok, és 3,5 évig voltam szerető. Én magam sem voltam tisztában vele éveken át, de szerettem a pasit. Az életemben ő volt az első férfi. Nem is igazán tetszett neki, hogy szűz voltam, azt akarta, hogy őelőtte menjek el mással. Tudott irányítani, így valahol hajlottam rá, hogy megtegyem, de nem vitt rá a lélek. Aztán végül mégis vele volt az első, buli volt, sokat ittunk, együtt mentünk haza... Neki akkor menyasszonya volt, és mindig minden addigi nőjét megcsalta, így őt is, és nem én voltam az első akivel. Tisztában vagyok azzal, hogy neki csak szex voltam, meg állítása szerint barát, de azt nem tudom. Tény, rengeteget beszélgettünk, nagyon jól megértettük egymást, de mégsem érzem barátságnak ezt az egészet. Neki lelkiismeret furdalása volt mindig amiért azt teszi amit, és állandóan elhatározta, hogy megváltozik, de nem tudtunk egymásnak nemet mondani. Illetve ő voltak olyan pillanatai amikor tudott nekem, olyankor természetesen én voltam az ősellenség, ha én vágyom valamire, akkor azt nem lehet, de ha ő hajnali 3-kor kitalálja, akkor nekem ugranom kell, meg ha én rendes együttlétre mármint hüvelyi úton történő közösülésre vágyom épp, de ő csak azt akarja, hogy leszopjam akkor az van amit ő akar. Eleinte még gyakrabban, de később már nagyon ritkán csókolt meg. Szexben mondta viszont, hogy szóljak mikor elélvezek, de ez annyira... Most mi a francért kell arra koncentrálni ami a végén van, mikor az odaút tök jó, és az energiák játéka a legizgalmasabb?... Ezt én nem fogom tudni megérteni, de mindegy. Amúgy jó volt vele, csak gyorsan elment. Egy-egy együttlét kimondottan fantasztikusra sikerült. A legcsodálatosabb alkalom után pedig következett a legrosszabb. Bár ritkán voltam rávehető, de úgy az volt normálisnak tekinthető, hogy elmenni másokkal is, őt pedig nagyon érdekelték utólag a részletek. Szóval azelőtt fél évvel nekem volt egy egyéjszakás kalandom igazából egy fekete fiúval, mert akkor már próbáltam a kicsit egzotikusabb dolgok felé fordulni, és néztem ilyen pornót is. Azt a srácot egy szórakozóhelyen ismertem meg, felmentünk hozzá, megtörtént, tulajdonképpen az első alkalommal még vágytam is rá, aztán már szerelmet vallott, amit én nem igazán tudok elhinni, aztán akart még egy menetet, és hiába nem vágytam rá, de nem mondtam nemet, mert azt éreztem, hogy nem tehetem. Aztán visszamentünk a szórakozóhelyre, de lekoptathatatlan volt, a fejébe vette, hogy együtt vagyunk meg ilyenek. Féltem. Aztán 2 napig sírtam a szobában, de élni kellett az életet tovább. A pasi, akinek a szeretője voltam, természetesen kíváncsi volt a részletekre, de ezt ahogy megéltem, abszolút nem fogta fel. Azt hiszem, annyiszor mondta, hogy csináljam ezt meg csináljam azt, hogy elhittem, hogy tényleg erre vágyom. Aztán lett a törés. Elment a kedvem teljesen ettől az élettől, egyéb pasiktól, de rá vágytam, őt még tartottam. Aztán fél évre rá buli volt, és egyszer csak közölte, hogy beszervezett valakit harmadiknak. Beszéltünk róla korábban, hogy mindketten fantáziáltunk már hasonlókról, de ennél konkrétabb dolog nem volt. Nem mondta el, hogy kit, meglepetés, semmit nem beszéltünk meg, és látta rajtam, hogy óckodok ettől az egésztől, de ő meg akart győzni és erőltette. Nem volt jó. Olyan barátját szervezett be, akit én egyrészt nem tartottam vonzónak egy kicsit sem, és eleve pikkeltem rá valamiért. Popsiba is soha nem fájt úgy mint akkor. De nem szóltam, úgy erőltette, hogy nem tudtam elmondani, hogy én ezt nem... Utólag látta rajtam, hogy ezt nem biztos, hogy kellett volna, de nem volt visszaút. Csomó konfliktusunk volt még ebből a helyzetből, és onnantól kezdve egyre inkább romlottunk, egyre kevésbé éreztem jól magam vele, de még 1,5 évig tartottunk. Mikor megpróbáltam őt elég erősen taszítani magamtól, ő küzdött, és valahogy így volt fordítva is. Azt hiszem, azért volt szükség a vele azonos nemű barátra, mert egyedül érezte magát ezzel, és mivel eleve bántotta a lelkiismeret... Engem is bántott, hogy őt bántja, hittem abban, hogy ő ennek ellenére nem rossz, csak ilyen helyen tart az életében, de valahogy sosem hitte el nekem azt hiszem, sőt ellene ment, hogy bebizonyítja, hogy márpedig ő igen is rossz. Csak nem tudatosan. A közös munkahelyen mindig egymás közelében voltunk. Aztán mindketten más irányba indulgattunk, az irány természetesen ellentétes volt, egyre ritkábban tudtunk találkozni, és így lett vége. Bár már ő sincs ott, de a munkahelyet otthagytam, képtelen voltam ilyen emlékekkel ott létezni tovább.
Úgy indultam el, hogy semmi fix irány nincs ahova mehetnék. És sajnos számomra a munka is érzelmi kérdés, nekem hivatásom van. Hazaköltöztem a családhoz, és elkezdtem minden nap 100km-t vonatozni mert ott találtam lehetőségeket, már amennyire azt lehetőségnek lehet nevezni, ha a szakterület szélén koldulok, olyan munkakörben, aminél bennem sokkal több van, és semmi kihívást nem találok. Nem viseltem jól. Életem sincs. Felkelek, egyik munkahely, gyors edzés, másik munkahely, haza vonattal, másnapra kaját csinálni, és alszok 4 órát. A veszteséget sem tudtam feldolgozni, azt hogy vége, és látni mekkora burokban éltem, nem úgy ahogy szerettem volna. Esténként az alkohol nyújtott vigaszt a vonaton, meg otthon az ágyban, mindezt rendszeresen. Eleinte csak akkor. Később mégis úgy hozta az élet, hogy kicsi a világ, és a pasival újra együtt kell dolgozni, de engem nagyon zavart, hogy a közelemben van, és hogy oldjam a feszültséget már reggel elkezdtem inni. Azt hiszem, egy hajszál választott el az alkoholizmustól. Aztán a művészet által olyan inger ért, amitől elkezdtem újra hinni az életben, hogy vannak még jó dolgok, és tudott motiválni, így tudtam leállni az alkohollal, azt a helyet ahol találkoznom kellett vele, azt pedig otthagytam. Próbáltam keresni a kiutat. Szar helyzetek közepedte, de némi szexuális vágy azért volt bennem, megoldottam pornóval meg saját kézzel, mostanra viszont már semmi. 2 hónapja nem nyúltam magamhoz. Próbálkoztam azzal több mint 2 hónapja, hogy helyre hozni az életemet, a szexualitásomat, elmentem még sztriptíz workshopra is, nem azért mert lenne kinek bemutatni, hanem azért mert szexuális energiákkal akartam dolgozni. De aztán szakmailag is volt olyan próbálkozásom, hogy abba a munkakörbe jutni amibe tényleg szeretnék, a kezdetleges fogadtatás tök jó volt, aztán mégis balhé lett belőle a saját területemen amire eredetileg oda kerültem, bár nem arra vágytam. A probléma okát pontosan senki nem tudja, elméletileg ha minden igaz, akkor az, hogy én korábban egy alkalommal eléggé mini szoknyában dolgoztam. Abban mentem tény, rákérdeztem, szabad-e vagy öltözzek át, meg lett engedve, de a területem vezetője akkor még ő sem tudta, hogy ezt nem szabad, és neki szóltak miattam. És akkor meg kell kapnom, hogy ezért a személyiségem miatt nem vagyok ilyen intézménybe való. Erre tettem fel az életemet. Teljesen kikészültem. Onnantól kezdve még maszturbálni se. Egyrészt mindig is szerettem csinosan kinézni, másrészt úgymond terápia lett volna számomra az öltözködésem. Félek, meg vagyok félemlítve. Bármit ha teszek annak érdekében, hogy jobb legyen, csak rosszabb lesz... És még erre rá jött nem olyan rég, hogy az a művész aki olyan hatással tudott lenni rám, hogy elkezdtem hinni az életben, beszélgetni szerettem volna vele, erre megalázott mint rajongót, és mint nőt is. Nem tudom mi baja volt, szerintem egyéb problémáit éli ki másokon, mert nem csak velem viselkedik csúnyán. Hozzá sem értem. Nem vetettem rá kéjes pillantásokat. Flörtölni sem próbáltam vele. Vagyis nem férfiként közeledtem hozzá. Szerintem az lehetett a baja, hogy csinosan voltam felöltözve. Teljesen ízléses ruha volt rajtam. Elgondolkoztam azon, hogy miért történhet meg, hogy pont a nőiességemet, és pont a szexualitásomat, tehát a legérzékenyebb pontot találják be. Vajon benne van a kisugárzásomban, hogy ilyen téren gond van, és vonzom az újabb és különböző megaláztatásokat?
Hamarosan elutazom. Ki voltam borulva és vettem egy repülőjegyet. Nem volt terv, jelenleg 3 hónaposnak ígérkezik a távollét. Nagyon reménykedem, hogy valami pozitív változást tud hozni az életembe. Tanácsot szeretnék kérni hozzá. Ha rendbe akarom hozni ezeket a dolgokat, akkor hol kellene kezdenem? A szexualitás is sokkal fontosabb dolog az életemben, minthogy hagyjam elveszni. Csak most egyáltalán nem vágyom rá. Egy kolléga nem olyan rég felajánlott pénzt, hogy lefeküdjek vele. Nem mentem bele, de ha erre gondolok, fujj. Amúgy sem hiszem, hogy jót tenne. Azt sem tudom, most erőltetnem kellene, hogy csak azért is jussak el valakivel oda, mert az tenne jót, vagy inkább hagyni a fenébe ha egyszer nem kívánom. Jelenleg nincs olyan pasi akivel ez opció. Külföldön, a latin-amerikaiak közt talán majd flörtölni jobban lehet, vagy nem tudom. Illetve találtam a környékemen (hosszabb állomásaimnál kerestem) van egy csomó féle sztiptíz workshop. Érhet ez valamit ha az a cél, hogy felépüljek és új életet kezdjek?
Elvileg nem vagyok csúnya, de én már egyre kevésbé tudom szépnek látni magam. Ja és még annyi, hogy nem hiszem, hogy véletlen egybeesés, hogy a pasinak ugyanaz a keresztneve ami anyám leánykori vezetékneve. Anyum csalta apámat, nekem kellett falazni, aztán egyszer felhívott telefonon, és kezdte a dolgait megint, én meg megmondtam, hogy ebben többet nem akarok részt venni. Másnap felvágta az ereit... Meg lehet szokni, hogy édesanyám ezt csinálja, de mégis bántott az egész, és magamat hibáztattam érte. Mintha a pasiban édesanyámat próbáltam volna megmenteni...
Remélem, tud segíteni merre induljak.
Ezt így, most, egyszerű válaszban nem lehet megoldani teljesen. A három hónapos külföldi út jól hangzik....
Amit ajánlhatok, az viszont épp a teljes önmegtartóztatás. Azaz a három hónap "idegenben" teljen el szexmentesen. És minél kevesebb alkohollal. Kényelmes ruhákkal.
A leírtak alapján eljutott a határára annak, hogy teljesen tárgyiasította a szexet, és már-már önmaga is inkább csak egy tárgynak kezeli magát, pedig ha jól olvastam, akkor a hangsúly itt azon lenne, hogy ön NŐ. Ráadásul szexuálisan eléggé fókuszált... Nos, ebből a második felét kéne kicsit pihentetni, mondhatni relaxáltatni...
Ajánlanám a meditációt, annak minden formáját, de azt hiszem, most, így tavasszal a természetre és a légzésére lenne legjobb figyelni - és nem irányítani, csak figyelni.
Ha az időjárás miatt a négy fal közé kényszerül, talán nem lenne baj csak magának leírnia a szüleivel, első kapcsolatával, többi férfival és munkájával kapcsolatos élményeit, problémáit, érzéseit, hiszen ezeket a "szálakat" mind fel kell dolgozni, le kell zárni ahhoz, hogy új, jobb minőségű szövet jöhessen létre, hogy életében kiegyensúlyozottabb, boldogabb lehessen.
Már több mint 3 éve komoly párkapcsolatban élek. Érzelmi és szexuális szempontból is minden rendben van. De néhány hónapja a párom telefonjában felnőtt filmeket, erótikus táncokat, videókat találtam. Ez nagyon bánt. A párom azt mondja, hogy csak kíváncsiságból nézi, és hogy minden férfi néz ehez hasonló filmeket/videókat, számára ez a téma teljesen jelentéktelen, még beszélni sem hajlandó róla. De az én szemszögemből ez nem ilyen egyértelmű. Engem ez nagyon zavar, én szeretném tudni a pontos okát annak, hogy miért néz a párom ilyen videókat, mégis mire gondolhat abban a pillanatban. Én ezt úgy fogom fel, mint ha abban a pillanatban mikor ilyenekt néz, ő egy másik nőt kíván, egy másik nőről ábrándózik. De azér nem lehetek erről meggyőződve, mivel nem csalt meg, nem beszél más nőkkel. Nem tudom mit gondoljak. Szeretném tudni, hogy ha ez tényleg ennyire jelentéktelen dolog lenne és tényleg én vagyok az aki túloz, vagy ez amit a párom tesz nem annyira természetes mint ahogy azt ő nekem előadja?
És más olvasó.
Igen, valóban előfordul, hogy a férfiak puszta kíváncsiságból, esztétikum vagy éppen vágykeresésből erotikus tartalmú bármit néz - esetenként olvas. Ez nagyon hasonló az általában nőkre jellemző romantikus regények, már-már túlzó erotikus jelenetek "fogyasztásához". Van, akinél van, van akinél nincs. De általánosságban elmondható, hogy míg a nők a "romantikus" irodalomra, addig a férfiak inkább a konkrétabban erotikus képi tartalomra kíváncsiak.
Párkapcsolatban persze mindenki vágyik arra, hogy ő legyen az egyetlen nő/férfi a párjának, ez viszont sokszor felesleges féltékenységhez vezet. Elvégre vannak, és mindig is lesznek mások is az emberek életében... Ami viszont jogosan elvárható, az egyrészt a kommunikáció, másrészt a választott pár felé való figyelem elsődlegessége.
Tehát ha magát nagyon zavarja a dolog, és szeretné tudni a pontos okát, akkor a párjának rá kellene szánnia azt az időt, amíg erről elbeszélgetnek... Viszont ha neki tényleg ennyire jelentéktelen a dolog, igazán eltekinthetne tőle (mármint a jelentéktelen videók nézegetésétől), ha magát ennyire bántja... Önnek viszont mielőtt még nagyon elbeszélgetnének róla, azon kellene elgondolkoznia, hogy tényleg az bántja e leginkább, amit szóba akar hozni... vagy esetleg itt inkább arról van szó, hogy maga nélkül, titokban teszi.
Az sem biztos, hogy ténylegesen tudni akarja, hogy a párja miért is teszi ezt... Könnyen veszekedéssé, vitává, sértődéshez vezethet, ha nem megfelelően beszélnek róla. Amit ajánlhatok, hogy a saját érzelmeiről beszéljen csak mindkettejük, és semmiképpen sem a a másik fél számonkérése, hibáztatása a mód. Az, hogy "ez engem nagyon zavar, ilyenkor úgy érzem hogy..." jó mondat, csak éppen a konkrét érzésekről kell beszélni, hogy mit érez ilyenkor a testében, nem pedig, hogy hogyan fogja fel. A dolgok felfogásával lehet vitatkozni, azt, hogy szomorúságot és gyomorgörcsöt érez pl., azzal nem.
Írhatnám, hogy felejtse el a dolgot, de ha ez magát nagyon zavarja, akkor nem jó szőnyeg alá söpörni a problémát.
Még ha a videók és maga a téma jelentéktelen is a párjának, maga és a kapcsolatuk valószínűleg nem az, tehát érdemes rá időt szakítani hogy egyszer és mindenkorra kibeszéljék egymás közt a témát. Esetleg nézzenek meg együtt pár ilyet, és beszélgessenek róla...
8 hete hogy meghalt a férjem akit nagyon szerettem és nem tudom ezt fedolgozni viszont egy ideje vágyom a sexre.Normális ez ? semmilyen kapcsolatot nem akarok szóba sem jőhet simen csak sex és semmi tőbb nem tudom ez valami menekvés vagy vágy mivel az utóbbi 3 hónapban alig voltunk eggyűtt ő beteg volt de mi ezt nem tudtunk.
Nem tudom valami nincs rendben velem vagy ilyen előfordul mással is bár ez túl korai
Kőszőnőm
( elnézést a betűké billentyű problémám van )
A szeretet és a szex nem mindig jár együtt. Egy érzelmi kapcsolatot mindig sokkal nehezebb lezárni, ezért sem ajánlják, hogy valaki túl gyorsan létesítsen új kapcsolatot, hiszen az valamiképp a már nem működő, nem létező pótlására, annak az érzelmi és egyéb kötődéseinek helyettesítésére szolgálhat.
Nem véletlen, hogy az özvegyi "türelmi idő" régen egy teljes év és egy nap volt. (Amikor a halálesetet a temetés általában gyorsan követte.)
Viszont a test vágya, és az öröm iránti igény bizony nem mindig ennyire türelmes. Az önkielégítés, az alkalmankénti szerető tartása - Semmi esetre sem egy új párkapcsolat! - megoldást jelenthet.
Kinek-kinek a lelkiismerete és a lehetőségei szerint.
Nekem az a kérdésem lenne önhöz:
Én egy 31 éves nő vagyok s nem tudok mit kezdeni azzal hogy a párom akivel 6 éve vagyok együtt elvárja az orális szexet de viszont ö nem csinálja azzal a jelszoval nem szeretem s ugyan ezt mongya arra is ha azt kérem csokolyon meg aszt mongya nem szeret ö még a puszta gondolat is le lombozza de ebbe az a fura hogy egyetlen egyszer tudtam rá szedni s nagyon jol csokol ! Mit tanácsol !
Kifejtve:
Mivel a kérdéses tényben (nincs csók, se orál a férfi részéről, ugyanakkor elvárja azt) a megoldáshoz nem elegendő a kérdező által felvázolt oldal megismerése, hiszen NEM VELE van a kérdés kapcsolatban, hanem a párjával. Tehát sajnálatos módon csak ötleteket, felvetéseket tudtam mondani a megoldás kulcsaként, és úgy látszik az epekövem és görcsöm kissé szófukarrá tett.
Válaszom arra vonatkozott, hogy ha valaki nem hajlandó csókolózni, vagy szájával bizonyos (intim) területeket érinteni, akkor ennek oka lehet egy fizikai averzió - azaz saját vagy partnerének higiéniája valós vagy képzelt problémája; illetve lehet egy mélyen, tudat alatt fennálló ellenérzés is, ami talán abból a forrásból fakad, hogy ugyebár a legtöbb kuncsaft nem csókolja meg az örömlányokat, és nem is nagyon törődik az élvezetükkel - pláne nem elégíti ki őket orálisan.
Ez semmi esetre sem a Tisztelt Hölgyet, vagy a partnerét jellemzi, hanem magát a mélyen eltemetett lelki okot.
Természetesen a megoldás kutatásában még számtalan egyéb információt, ismeretet ajánlott és illik felhasználni, mire a konkrét terápia kialakul, és alkalmazásával a "gond" azaz a felvetett kérdés tényállása megváltozhat.
Bármely pszichológus megmondhatja, hogy nem illik a megoldást a terápia előtt, sőt, a terápia alatt sem elárulni, hiszen a páciensnek magának kell megoldania a saját problémáját. Másét, vagy más az övét sohasem lesz képes. Csak segítheti, terelgetheti az úton.
A Kérdésre tehát a Válaszom csakcsupán vitaindító, érdeklődést felkeltő volt, - még ha igaz is, de leírtan nem teljes. Ebben sikerrel jártam, köszönöm.
Szívesen várom a személyes megkeresést, és nem a hátulról mellbe támadásokat az ügy tisztázására, orvoslására - és természetesen a partner jelentkezését, ha Ő is szeretné megoldani a Kedves Hölgy számára oly fontos problémát.
Ui.: Vannak dolgok, amikben nem értenek egyet a kollégák, kérdések, amikre mindenki máshogy válaszolna, de a tudásom, és a jó szándékom senkinek sem lehet kérdéses. Egy NLCafé-s kérdés-választól nem lehet elvárni, hogy ugyanazt biztosítsa, amit több óra (esetenként több tucat óra) közös munka.
Fogalmam sincs hogy jöt a mondatának a ténye hogy a prostitucioval érvel a válasza! A kérdésem az let volna létezik e hogy valoban a férfi nem szeret e csokolozni meg orálisan kielégiteni a partnerét? Attol eltekintve hogy minden alkalommal egyoldalu az elöjáték az életembe s aszt szokta mondani ne eröltesem nem tehet rola de ö nemszereti csinálni az egyiket se öt le lombozza a puszta gondolat is!
Létezik. Hogy mi az oka, arra a legfizikaibb és a legpszichológiaibb okot meg is adtam. Az már a párján múlik, hogy megtalálja-e magában az igazi okot, vagy nem érdekli, mert így is jó neki.
Nekem az a kérdésem lenne önhöz:
Én egy 31 éves nő vagyok s nem tudok mit kezdeni azzal hogy a párom akivel 6 éve vagyok együtt elvárja az orális szexet de viszont ö nem csinálja azzal a jelszoval nem szeretem s ugyan ezt mongya arra is ha azt kérem csokolyon meg aszt mongya nem szeret ö még a puszta gondolat is le lombozza de ebbe az a fura hogy egyetlen egyszer tudtam rá szedni s nagyon jol csokol ! Mit tanácsol !
Mi a kérdés?
Hat éve együtt van valakivel, aki nem csókolja meg, és nem elégíti ki orálisan, pedig Öntől ezt várja el?
Két lehetőség is van, amin el kellene gondolkoznia:
- lehet, hogy a saját vagy az ön szájának higiéniája a kérdés?
- az örömlányokat általában nem szokták megcsókolni, se pedig kielégíteni a kuncsaftok
Nehéz erről írni mert többrétű a gondom. A párom nagyon szeretné az anális szexet, de én viszolygok tőle. Próbáltuk már többször is, és neki sikerült is élveznie, de én nőként ez egyáltalán nem élvezem. Mindig felhozza szóba de én már attól is rosszul vagyok ha erre gondolok. Ő nagyon türelmes és én szeretnék neki örömet okozni. Már ha csak belekezd nekem rendkívül kellemetlen érzésem van mintha mindjárt wc-znem kellene. Ha tovább is halad akkor átlépek a fájdalom a kellemetlen érzés határán és elővesz a megalázottság érzése. Az lenne a kérdésem hogyan tudnám ezt az egészet elfogadni és egyáltalán csinálni. Már az idegrendszerem kezd rámenni hogy képtelen vagyok elfogadni a szex ezen formáját, mert magamat vádolom hogy ilyen nyomorult vagyok.
Válaszát köszönöm
Az anál nem mindenkinek jön be. Alapvetően maga a nyílás nem arra van kitalálva hogy befele menjen valami, hanem hogy kifele jöjjön, vagy épp feltartsa azt, ami kifele jönne.
Olyan mint megtanulni valami új és nehéz tornagyakorlatot, lehet fájdalmas, lehet rosszul csinálni, és lehet belőle sérülés.
Jól csinálni előkészületekkel lehet, és a közösülés előtt nem árt némi gyakorlás. A behatolást először síkosított ujjal vagy kisebb dildóval érdemes végezni, majd ha az ánus kellően kitágult, akkor ajánlatos csak a hímvesszővel is behatolni. Van, akinél a két méret között kell még egy átmeneti méretű műpéniszes dugás.
Semmiképpen sem árt előtte egy alapos irrigáció, azaz beöntéses végbéltisztítás. Egyrészt több hely lesz, másrészt tisztább lesz, harmadrészt meg a langyos, szappanos víz segít ellazulni, meg amikor az ember végre megkönnyebbül az is előkészít egy kicsit.
De még mindezek után is ajánlott a megfelelő póz megtalálása, hogy kényelmes legyen, nem csak úgy bevágni, mintha oda való volna.
Természetesen továbbra is ízlés kérdése, kinek mennyire "jön be" a dolog.
Az alábbi probléma miatt szeretném , kikérni az ön véleményét. Párommal több mint hat éve élünk együtt. Én 34 ő 21 éves. Van egy két és féléves közös gyermekünk. Nekem előtte több párkapcsolatom is volt sőt 7 évig nős voltam, de elváltunk. A páromnak előttem voltak diákkori flörtjei, illetve egy srác akibe szerelmes volt ő vette el a szüzességét is de ezen kívül nem volt semmiféle szexuális kapcsolata. A srác aki elvette a szüzességét, vele csak annyi történt , hogy előjátékot követően vadul belé hatolt ez neki fájt és ezzel abba is maradt minden. Szóval be sem fejezték amit elkezdtek...A problémám az, hogy én amióta a párommal vagyok , azóta nem érzem azt , hogy én lennék neki az "igazi". Sem a magánéletben sem pedig az ágyban. Amióta együtt vagyunk kimondottan egy alkalommal sikerült neki hüvelyi orgazmust elérni. Az más kérdés, hogy én nem hagyom annyiban és orálisan szinte minden alkalommal eljuttatom a csúcsig. Mindig mondja , hogy szeret de valahogy nem érzem :( Sokszor beszélgettem vele erről , de ő mindig azt mondja hogy elégedett velem és szeret az ágyban is jó vele és én vagyok a mindene. Nemrég történt egy olyan , hogy "játékosan" kitöltöttünk mindketten az interneten egy szexkérdőívet. Mindketten megbeszéltük, hogy ez a kérdőív tabu marad.. A későbbiekben valahogy mégis (véletlenül) elém került a kérdőív és az abban szereplő kérdések-válaszok. Egy kettőt kiemelnék belőle:
Pl.1./ Az eddigi kapcsolataid közül kinek sikerült a legjobban , leggyorsabban felizgatnia. A válasz. Az exemnek akivel a szüzességes eset történt.A mostani is felizgat de nem olyan gyorsan mint az ex. 2./ Az eddigi összes pasid közül (beleértve a jelenlegi párodat is) kinek volt a legjobb felsőteste? Itt kitérnék arra ,hogy nekem van egy acnés bőrbetegségem ami állítólag őt sosem zavarta és észre sem veszi rajtam. Válasz : szintén az exnek 3./ Kívántad az exet? Válasz igen nagyon..mikor ugyanez a kérdés volt csak velem kapcsolatosan ..a válasz: ritkán 4./Melyik pasi vonzóbb számodra az ex vagy a jelenlegi? Válasz az ex....A számára az ideális pasi külsőre teljesen másképp néz ki mint én. Magas , barna bőr sportos...Én világos bőrű , alacsony stb..Szóval teljesen ellentétje vagyok.
Ezek látványától én teljesen kiborultam. Megkérdeztem tőle , hogy most ilyenkor mi van, próbálta magyarázni de érthető elfogadható választ nem kaptam. Még a kérdőív előtt szoktunk beszélgetni az exről akiről mindig negatív véleménye volt , főleg amiatt , hogy a szüzességét sem tudta normálisan elvenni stb...Egyébként vele egy hónapig "járt". Nem éltek együtt , csak titokban találkozgattak egy hónapig... Nem értettem ezt az egészet, hogy előtte lealázta az exet , a kérdőívben viszont úgy adta elő hogy ő az isten tőle sokkal többet kapott egy hónap titkos találkozások során mint tőlem 6 év alatt?
Beszélgetni sem tudunk szinte semmiről, ezt még az elején betudtam annak , hogy nagy közöttünk a korkülönbség..Na de hat éve? Nincs közös hobbink, közös témánk. Ha vitáin szoktak lenni , nagyon nehezen békül, volt olyan eset , hogy egy vitát követően elvonultam a másik szobába nem beszéltünk , nem is szóltunk egymáshoz (én sem) de ő elnézte , hogy 17 napig!! egy háztartáson belül külön alszunk.Mint két idegen. Én is makacs vagyok ha megsértődök , de ezt mind ő hozza ki belőlem. Azt , hozzáteszem, hogy nagyon családcentrikus ember vagyok , mindent megtennék, teszek a családomért. A Páromnak soha nem kellett dolgoznia mellettem vagy nélkülözne semmiben.
Ami a fő probléma! Nemrég viccesen felhoztam , hogy mit szólna ahhoz , hogy ha a szexuális életünket feldobnánk egy kicsit úgy hogy bevonnánk egy idegen harmadik pasit. Először hallani sem akart róla sőt elítélte azt ha egy kapcsolatban ilyen megtörténik. (Én már korábban egy komplett vibrátor készletet is vettem annak érdekében , hogy feldobjuk valamivel a szexet). Nos erről a harmadikról... Egyre többet beszélgettünk , megmondom őszintén engem is izgatott a dolog , de inkább a kíváncsiság hogy milyen lenne , hogy viselkedne egy idegen pasival, hisz igazi szexuális kapcsolata csak velem volt ezidáig. A lényeg , hogy beleegyezett. Én ezen nagyon meg is lepődtem... Elkezdtünk harmadikat keresni. Olyannyira beleélte magát , hogy akkor megtörténik ez a hármas csata , hogy csak na..Azt mondta azért is mondott igent,mert stabilnak tartja a kapcsolatunkat, és úgy érzi hogy megvan a kellő bizalom illetve érzelmi kötődés ahhoz hogy belemerjünk vágni egy ilyen hármas hancúrba.. És külön tudja választani az érzelmeket a szextől.Jó ebben az egészben én is "látszólag" benne voltam és biztattam is. Amin meglepődtem, hogy megkérdeztem tőle , hogy a harmadiknak tiltunk -e meg valamit fektetünk-e le valami szabályokat és erre az volt a válasza hogy nincs kikötése. Szóval az idegen harmadiknak is mindazt szabad amit nekem. Itt most ne részletezném le hogy mit, miket a gondolataira bízom... :)De abban maradtunk , hogy ez csak egy egyszeri alkalom lesz. Végül is nem lett ebből semmi , mert a kislányunkat nem tudtuk kire hagyni meg hát én is úgy alakítottam az egészet , hogy tárgytalan legyen ez az egész. Hisz , részemről teljesen más a fantázia illetve a valóság. Nem bírnám elnézni hogy bárki is előttem dugja a gyermekem anyját a páromat. Hisz én szeretem. Ha nem szeretném, abban az esetben a vágyaimra hallgattam volna ,nem az iránta érzett érzelmeimre.
A kérdésem:A fentiek alapján, Ön szerint szeret engem ez a nőszemély? Beleférhet egy érzelmi kapcsolatban egy ilyen hármas kaland? Miért van velem , ha így bizonyítja a "szeretetét"? Én már nem tudok magamban rendet rakni, teljesen össze vagyok zavarodva lelkileg... Ott a közös gyermekünk akit imádok, őt is szeretem. De ilyen kételyek között nem bírok élni..Lehet , hogy most lett kíváncsi, hogy milyen lehet mással a szex? Bár azt mondja , hogy a hátam mögött sosem csalna meg... Túl fiatalon jött velem össze? De akkor az elején sem miért nem éreztem , hogy kíván, jó velem stb..? Ebben kérném az ön véleményét. Elnézést , hogy ilyen hosszúra sikeredett , de úgy gondolom hogy így önnek is könnyebb véleményt nyilvánítani. Előre is köszönöm.
Közös életükben elsődleges a biztos háttér, a gyermekek, és a stabil jövő, ezért sok nő (és férfi) képes elmenni a végsőkig. Viszont nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan tapasztalt, mint Maga, és bizony, pláne, hogyha felmerül a kérdés, akkor érdekli őt az egyéb lehetőségek is szexuálisan.
Ugyanakkor a szerelem minden kapcsolatban elmúlik, onnantól az egymás tisztelete, szeretete, a közös cél (életszínvonal, gyermekek, közösségi élet, stb), és esetleg a megértő kommunikáció az, ami egyben tarthatja a párt.
Egy szerelmi kapcsolatba nem fér bele a zavaró harmadik, hacsak azzal is nincsen szerelmi viszony. Egy helyen kettővel meg a lehető legritkábban, hiszen ez azt jelentené, hogy a hármas két tagja legalább biszexuális, és mindhárman szerelmesek a másik kettőbe... Ez igencsak ritka, közel lehetetlen - pláne hosszú távon, hiszen a szerelem elmúlik...
Szerető párkapcsolatba, ahol a pár együtt akar maradni, igenis bele kell férjen más is, na, nem mintha ennek az igénye kötelezően felmerül, vagy eljut a megvalósításig. Viszont a szexuális fantáziákban igenis más férfiak és nők izgatják őket - lévén már a szerelem hiányzik.
Természetesen a "jobbak" képesek a szerető kapcsolatban a szerelmet időről időre feleleveníteni, fellángoltatni, amivel hosszabban, jobban, elégedettebben tudnak élni.
Tehát a másik kérdésére a válasz: Igen, lehet, hogy most lett kíváncsi... Igen, lehet, hogy már az elején sem volt szerelmes magába. Ennek ellenére szeretheti magát, és maradhat hűséges önhöz.
Természetesen a másik fél meghallgatása nélkül a válasz sem teljes, sőt, nem biztos, hogy megoldást ad, csupán egy kis magyarázat, pici segítség.
Úgy történt, hogy az egyik órája után vele meg az osztálytársaimmal beültünk egy közeli sörözőbe iszogatni. A tanárom mindig is tetszett nekem. Magas, ősz haja és szakálla bölcsességet sugároz, szemüveges, fekete öltöny felsője pedig tekintélyt parancsolóan mutat a testén. Kiköpött úgy néz ki, mint Alan Rickman, csak szemüvegben. Olyan igazi tanáros a külseje én pedig mindig is gerjedtem a tanárokra, szerintem a legszexibb foglalkozás.
Aztán egyre fogyatkoztak a többiek, egyre többen mentek el, így végül csak kettesben maradtunk. Így úgy döntöttünk elindulunk egy másik, olcsóbb kocsmába, ami a közelben van.
Épp a buszok menetrendjéről beszélgettünk, amikor közelebb lépett hozzám és mindenféle előzmény nélkül átdugta a nyelvét a számba. Nagyon jól esett a csókja, határozottan csókolt. Aztán megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk az esőben. Neki nyomott az egyik ház falának és csak smároltunk megállás nélkül. Finom volt a szája. Aztán betévedtünk a közeli kocsmába. Elég kihalt volt, rajtunk kívül csak még egy pár volt, akik el voltak foglalva egymással, úgyhogy nem zavartak minket. Ott elkezdte csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat egyre lejjebb haladva. Majdnem elvándorolt a szája egészen a mellemre. Hosszú csókokban forrtunk össze. Hátul benyúlt a nadrágomba és a fenekemet fogdosta. Aztán felfektetett a biliárdasztalra, felhúzta a blúzomat és simogatta a derekamat, közben a nyakamat csókolgatta. Nagyon kívántam őt. Befeküdt a lábaim közé, körkörös lökő mozdulatokat végezve csípőjével hozzá-hozzá nyomta az ágyékát a puncimhoz ruhán keresztül, közben egy nyögés hagyta el az ajkát. Nagyon szexi volt. Legszívesebben azonnal lerángattam volna róla a nadrágját és magamban éreztem volna őt.
Aztán nagyon későre járt, elhagytuk a helyet, hazakísért egy darabon és azt ígérte, majd folytatjuk. Most szünet van, van időm átgondolni, mi legyen, hogy legyen ezután. Ön mit tanácsolna nekem?
Egy tanácstalan 18 éves lány
Elsőre is látszik, jól esett, ami történt és még egy kicsit büszke is rá.
Mivel nagykorú, elméletileg csak a tanár hozzáállása, háttere, szakmai és magánélete lehet akadály.
Amit érdemes átgondolni, hogy egy ilyen kapcsolat milyen hatással van az ön, és milyen hatással a tanár megítélésére, hiszen nem valószínű, hogy sokáig titokban tartható, ha több, mint csak egy futó kapcsolat.
Ami biztos, áljon készen arra, hogy egy másik tanárnál vizsgázzon angolból. Illetve ez a tanár semmiképpen ne legyen tagja semiféle vizsgabizottságnak, ami esetleg osztályozza önt.
Viszont tanítani önt nem lehet semmiféle kapcsolat akadály, sőt, órán kívüli angol nyelvtanulásra is jó lehetőség.
A vágyat, szerelmet nem lehet tiltani, de hogy mit is kezd vele valaki, azt a közösség szabályozza. Kultúrának, jó ízlésnek, törvényeknek nevezik ezt a szabályozást, és magukban foglalják a bűntetést.
Én arra bíztatnám, hogy nyugodtan bízza ezt a kalandot a tapasztaltabb, idősebb tanáremberre, de ne feledje, ez csak egy kaland! Mindenképpen védekezzenek hathatósan, és egyáltalán ne számítsanak hosszú távú párkapcsolatra.
Küldjön neki karácsonyi ajándékot, és ne féljen lejáratni saját magát. De csak azt tegye meg, amit utána fel mer, fel tud vállalni saját maga, barátai, ismerősei, családja előtt, ha kell.
Boldog Karácsonyt!