Kedves Levélíró!

Azt írja, hogy "már az elején se volt rózsás", de nem tudom mit ért ezalatt. Azt gondolom, amikor egy háztartásba költözünk a párunkkal, érdemes már az elején tisztázni, kinek mi a feladata, mire van szüksége, miben tud, vagy nem tud segíteni a másiknak. Ideális esetben nagyjából hasonló leterheltséget vállalnak a társak. Ha ezt nem tették meg, akkor érdemes akár most is leülni és ezt átbeszélni.
Általánosságban azt mondhatom, hogy ha valamiben szeretne segítséget kérni a párjától, érdemes arról beszélni, hogy Önnek mi okoz nehézséget, milyen feladatai vannak, mi az, amiben szüksége lenne segítségre. Ha rögtön felszólítja arra, hogy mire figyeljen oda, azt azért veszi támadásnak, mert ez számára azt jelenti, hogy nincs vele megelégedve. Próbálja kicsit másként fogalmazni, arról beszélni, mi az, ami Önnek nehezére esik, miért és ezután segítséget kérni.
Összességében azt ajánlom, üljenek le, beszéljék át, amiről az elején írtam: kinek mi a feladata, mire van ezen kívül szüksége (pl. pihenés) és ezek után beszéljék meg, hogy ki miben kér a másiktól segítséget, illetve miben tud valóban segíteni.
Remélem tudtam segíteni!

Kedves Levélíró!

Azt gondolom egy válás mindig nagyon nehéz. Pláne, ha nem közös megegyezés eredménye. Természetesen egy szakembernek sok eszköze van ennek az élethelyzetnek a lehető legkevesebb sérüléssel járó rendezéséhez. Igyekszem támogatást nyújtani, hogy a sebek megfelelően begyógyógyuljanak, hiszen ez feltétele, hogy a későbbiekben lelkileg egészségesen, megerősödve tudja az életét élni akár az egyik, akár a másik fél.