Kedves Krisztina! Az egész életem csupa küzdelem, mókuskerék-rohanás volt. 2009 óta pedig egy rémálom,(masztektómia), a két fiam nem támasz, sőt, anyagilag is süllyedőben vagyok. Lelkileg meg egyre mélyebbre süllyedek.
Van-e valamilyen igazán jó tanácsa, javaslata, hogy hozzájussak egy rózsaszín(ebb) szemüveghez, hátha ki tudnék mászni a min. 500 emeletnyi mély veremből? Már nem tudok megbocsátani sem másnak, sem magamnak.Sajnos még a reményt, céljaimat is elvették tőlem...:(
Csak vagyok (és bosszant, hogy sajnos képtelen vagyok fizikailag sok-sok mindent megcsinálni). Az öröm apró mákszemeit sem vélem észrevenni, szinte állandóan árnyékban lézengek.
Hátha tud valami hatékony, valóban eredményes dologgal segíteni(pl: gyújt egy kis pici útmutató lángocskát gyújtani szalmaszál gyanánt)
Minden jót, köszönöm.