|
|
Pálvölgyi KrisztinaTranszperszonális pszichológus, parapszichológus, reinkarnációs terapeutaElérhetőségeim: Telefon: 06-30/397-07-25 E-mail: info@ismerdmegmagad.net Honlap: http://www.ismerdmegmagad.net http://www.napszikra.hu/terapeuta/palvolgyi-krisztina |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Pálvölgyi Krisztina!
Én egy 20 éves lányok vagyok. Már egészen kis gyermek korom óta érdekel a reinkarnáció tehát az előző életem felkutatása. Úgy érzem valami megoldatlan vagy befejezetlen dolog történt velem előző életemben. Szeretnék segítséget kérni nem tudom hogyan induljak el ennek a problémának a felderítésére.
Én egy 20 éves lányok vagyok. Már egészen kis gyermek korom óta érdekel a reinkarnáció tehát az előző életem felkutatása. Úgy érzem valami megoldatlan vagy befejezetlen dolog történt velem előző életemben. Szeretnék segítséget kérni nem tudom hogyan induljak el ennek a problémának a felderítésére.
Kedves 20 éves Lány!
Mindenképpen azt javaslom, hogy egy erre szakosodott segítővel induljon neki a korábbi életek felfedezésének.
Én úgy gondolom, feltétlenül szükséges egy megelőző beszélgetés, a terapeutának mérlegelnie kell minden esetben, hogy van e bármilyen kizáró ok, illetve fontos az is, hogy Ön bizalommal legyen iránta, ez lesz az alapja a közös munkájuknak.
Ha további kérdése van, keressen nyugodtan (ismerdmegmagad@gmail.com)
Üdvözlettel:
Mindenképpen azt javaslom, hogy egy erre szakosodott segítővel induljon neki a korábbi életek felfedezésének.
Én úgy gondolom, feltétlenül szükséges egy megelőző beszélgetés, a terapeutának mérlegelnie kell minden esetben, hogy van e bármilyen kizáró ok, illetve fontos az is, hogy Ön bizalommal legyen iránta, ez lesz az alapja a közös munkájuknak.
Ha további kérdése van, keressen nyugodtan (ismerdmegmagad@gmail.com)
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2017. 10. 09. 14:07
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Pálvölgyi Krisztina!
Nem tudom hogy jó helyen és jó személytől kérek-e tanácsot, ugyanis az előző válaszokat visszaolvasva csakis és kizárólag hölgyek tettek fel kérdést. Minden esetre megpróbálkozok én is, hátha kapok választ.
27 éves vagyok és őszintén foglalkoztat már egy ideje a parapszichológia (reinkarnáció, lélekvándorlás, karma stb.) Sok dolgot olvastam vallásokkal, esetleírásokkal, egyéni beszámolókkal kapcsolatban.
Megvan bennem a feltételezés, hogy a fizikai világ amiben élünk, csupán egy nagyobb világ részét képezi, amire viszont az emberi lénynek nincs rálátása. Állítólag minden ember céllal születik a Földre. A cél pedig tulajdonképp a megtapasztalás, hogy ezáltal a szellem magasabb szintre jusson és kiszakadjon a fizikai világ karmikus körforgásából. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Sarkallatos példával én ezt úgy tudnám értelmezni, ha valaki előző életében gazdag és kapzsi volt, akkor a következőben nincstelen nyomorult lesz, ha valaki pedig sokat ártott másoknak, akkor ő maga lesz szenvedésre ítélve az „amit adsz, azt kapsz” elvén. Nagyjából így tudnám összefoglalni dióhéjban, hogy én hogyan is látom ezt az egészet.
A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.
Nálam ez jelenti az elsődleges problémát, hogy nem tudom hogy milyen céllal születtem (egyáltalán van-e konkrét célja az életemnek). Az én jelenlegi életem pedig nem mondható kifejezetten boldognak. Szinte majdhogynem semmilyen örömöm nem volt eddig az életben, csak a sok kudarc, keserűség, fájdalom, csalódás. A „szeretet” ismeretlen fogalom a számomra, a családon belül sem volt jellemző ennek az érzelemnek a jelenléte. Ezért megutáltam magát a szót is, ill. nagyon nehezen viselem el, ha valaki ennek a szónak a használatával él a jelenlétemben.
Az emberekben egyszerűen képtelen vagyok megbízni. Még annál is hátsó szándékot sejtek, aki egyébként látszólag "kedvesen" és "segítőkészen" viszonyul hozzám, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ugyanis én a "valamit valamiért" elv híve vagyok és nem hiszek az őszinte emberi jóságban. Alapvetően mindenkivel szemben gyanakvó vagyok és minden dolgot fenntartással kezelek. Az évek alatt begyűjtött rengeteg negatív tapasztalat miatt alakult ki bennem ez a „védekező magatartás”. Az életem az érzelmek hiánya miatt pedig teljesen üressé vált.
Ezek miatt pedig borzasztóan megutáltam magamat és az életet is. Úgy érzem, hogy ha más időben, jobb helyre születek, talán jobb eredményeket is elérhettem volna az életben. Jelenleg viszont hiába próbálok meg kitörni ebből a mocsárból amiben vagyok, valahogy mindig visszajutok ugyanide (mintha valamilyen láthatatlan erő visszahúzna). Teljesen mindegy hányszor próbáltam meg előrébb jutni az életben, mindig visszazuhantam oda, ahonnan indultam. Valamiért mindig rossz döntéseket hozok az életben, a balszerencse pedig állandó sorstársam lett. Ezek miatt már nem motivál különösebben semmi, mivel magamat sem tartom semmire. Lassan már a feladásnál tartok. Viszont előtte szeretnék meggyőződni arról, hogy valóban létezik-e olyan, hogy „előző élet” és tényleg a „karma” irányítja az ember életét. Tudni szeretném, hogy ha ezek a dolgok léteznek, akkor ebből kiindulva nekem mi a célom az életben.
Sajnos egy hazugságból épített világban élünk, ahol az ember nem hihet őszintén semmiben sem, amit egyénileg nem tapasztalt meg a saját bőrén.
Azt szeretném megérdeklődni, hogy igénybe tudom-e venni ezügyben az Ön segítségét?
Nem tudom hogy jó helyen és jó személytől kérek-e tanácsot, ugyanis az előző válaszokat visszaolvasva csakis és kizárólag hölgyek tettek fel kérdést. Minden esetre megpróbálkozok én is, hátha kapok választ.
27 éves vagyok és őszintén foglalkoztat már egy ideje a parapszichológia (reinkarnáció, lélekvándorlás, karma stb.) Sok dolgot olvastam vallásokkal, esetleírásokkal, egyéni beszámolókkal kapcsolatban.
Megvan bennem a feltételezés, hogy a fizikai világ amiben élünk, csupán egy nagyobb világ részét képezi, amire viszont az emberi lénynek nincs rálátása. Állítólag minden ember céllal születik a Földre. A cél pedig tulajdonképp a megtapasztalás, hogy ezáltal a szellem magasabb szintre jusson és kiszakadjon a fizikai világ karmikus körforgásából. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Sarkallatos példával én ezt úgy tudnám értelmezni, ha valaki előző életében gazdag és kapzsi volt, akkor a következőben nincstelen nyomorult lesz, ha valaki pedig sokat ártott másoknak, akkor ő maga lesz szenvedésre ítélve az „amit adsz, azt kapsz” elvén. Nagyjából így tudnám összefoglalni dióhéjban, hogy én hogyan is látom ezt az egészet.
A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.
Nálam ez jelenti az elsődleges problémát, hogy nem tudom hogy milyen céllal születtem (egyáltalán van-e konkrét célja az életemnek). Az én jelenlegi életem pedig nem mondható kifejezetten boldognak. Szinte majdhogynem semmilyen örömöm nem volt eddig az életben, csak a sok kudarc, keserűség, fájdalom, csalódás. A „szeretet” ismeretlen fogalom a számomra, a családon belül sem volt jellemző ennek az érzelemnek a jelenléte. Ezért megutáltam magát a szót is, ill. nagyon nehezen viselem el, ha valaki ennek a szónak a használatával él a jelenlétemben.
Az emberekben egyszerűen képtelen vagyok megbízni. Még annál is hátsó szándékot sejtek, aki egyébként látszólag "kedvesen" és "segítőkészen" viszonyul hozzám, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ugyanis én a "valamit valamiért" elv híve vagyok és nem hiszek az őszinte emberi jóságban. Alapvetően mindenkivel szemben gyanakvó vagyok és minden dolgot fenntartással kezelek. Az évek alatt begyűjtött rengeteg negatív tapasztalat miatt alakult ki bennem ez a „védekező magatartás”. Az életem az érzelmek hiánya miatt pedig teljesen üressé vált.
Ezek miatt pedig borzasztóan megutáltam magamat és az életet is. Úgy érzem, hogy ha más időben, jobb helyre születek, talán jobb eredményeket is elérhettem volna az életben. Jelenleg viszont hiába próbálok meg kitörni ebből a mocsárból amiben vagyok, valahogy mindig visszajutok ugyanide (mintha valamilyen láthatatlan erő visszahúzna). Teljesen mindegy hányszor próbáltam meg előrébb jutni az életben, mindig visszazuhantam oda, ahonnan indultam. Valamiért mindig rossz döntéseket hozok az életben, a balszerencse pedig állandó sorstársam lett. Ezek miatt már nem motivál különösebben semmi, mivel magamat sem tartom semmire. Lassan már a feladásnál tartok. Viszont előtte szeretnék meggyőződni arról, hogy valóban létezik-e olyan, hogy „előző élet” és tényleg a „karma” irányítja az ember életét. Tudni szeretném, hogy ha ezek a dolgok léteznek, akkor ebből kiindulva nekem mi a célom az életben.
Sajnos egy hazugságból épített világban élünk, ahol az ember nem hihet őszintén semmiben sem, amit egyénileg nem tapasztalt meg a saját bőrén.
Azt szeretném megérdeklődni, hogy igénybe tudom-e venni ezügyben az Ön segítségét?
Kedves Kérdező!
Súlyos gondolatokat, kérdéseket fogalmaz meg levelében. Általánosságban állítani, hogy a sors, a karma felelős mindazért, ami velünk történik, nem lehet, hiszen részei vagyunk a folyamatnak, minden egyes tettünkkel, lépésünkkel (gondolatunkkal!) befolyásoljuk azt. A korlátainkat sokszor tudattalanul mi magunk teremtjük, és már az erre való rálátás is sokat segíthet a továbbhaladásban.
Nem tudok Önnek kész válaszokat, egy mindenre használható receptet adni, sőt, az életcélját sem fogom tudni meghatározni.
Ezek a válaszok csak, és kizárólag Önben születhetnek meg. Ebben a folyamatban szívesen kísérem, a honlapon (itt, és a napszikra.hu oldalon is) megtalálja az elérhetőségeimet. Ha úgy érzi, indulna, keressen meg.
Üdvözlettel:
Súlyos gondolatokat, kérdéseket fogalmaz meg levelében. Általánosságban állítani, hogy a sors, a karma felelős mindazért, ami velünk történik, nem lehet, hiszen részei vagyunk a folyamatnak, minden egyes tettünkkel, lépésünkkel (gondolatunkkal!) befolyásoljuk azt. A korlátainkat sokszor tudattalanul mi magunk teremtjük, és már az erre való rálátás is sokat segíthet a továbbhaladásban.
Nem tudok Önnek kész válaszokat, egy mindenre használható receptet adni, sőt, az életcélját sem fogom tudni meghatározni.
Ezek a válaszok csak, és kizárólag Önben születhetnek meg. Ebben a folyamatban szívesen kísérem, a honlapon (itt, és a napszikra.hu oldalon is) megtalálja az elérhetőségeimet. Ha úgy érzi, indulna, keressen meg.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2017. 04. 24. 10:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
Egy idegen országban élő férfi és köztem erős vonzalom alakult ki.Mindketten házasságban élünk és egyikőnk sem érzi jól magát ott ,ahol van.Nem csak a házasságunkban,hanem általánosságban véve sem.Személyes találkozásra még nem került sor.Amilyen kellemesen indult ,mostanra számomra már kissé frusztráló ez a "kapcsolat".Azt érzem megtorpantunk-vagyis ő torpant meg- és egyhelyben topogunk,nincs fejlődés,előrelépés,és ez a várakozás-mert ő türelmemet kéri ,hogy várjak rá,eljön a mi időnk,mikor találkozhatunk végre-teljesen felőröl engem,kezd az érdeklődésem erősen lankadni iránta.Tehetetlennek érzem magam.Ajándékot küld,szerintem valamelyest ezzel akarja pótolni a "hézagot",vagyis a fizikai kontaktust,a személyes találkozás hiányát.Nem gazdag,tehát csak a törődését "küldi" az ajándékkal. Mióta engem megismert,és nem tudja létrehozni a találkozást,egészségileg megy le a lejtőn.Depressziós lett,a migrénes fejfájásai erősödtek,és szívritmuszavarai is vannak már újabban.Én azt gondolom,hogy az agya tudat alatt produkálja a betegségeket,hogy "indokot" találjon arra,miért nem tud jönni hozzám.Mert akarja ezt az új kapcsolatot de retteg attól,hogy mindenét elveszti ,amit eddig felépített az életében.És nem érti miért van egyre rosszabbul.Még nem jutott el arra a pontra ,hogy döntsön,mi az ,amiért valóban tenni akar és tesz is.Elindul felém,és totálisan átalakul az élete vagy marad és "totyorog a pisiben".Sajnos van ,mikor egy új dolgot szeretnénk kezdeti az életünkben,az a régi lerombolásával megy csak és természetesen ennek lesznek elszenvedői.Ezt ő még nem tudja elfogadni.Szeretném,ha ezeknek a dolgoknak önmagától ébredne tudatára és saját maga találná meg a megoldást.Én csak a szeretetemet adom.De hogy miként lehet egy ilyen helyzetet kezelni és főként meddig...fogalmam nincs.Azt érzem most már hogy ez miatt megakadt az életem.A várakozás kikészít.És sajnos benne van a pakliban ,hogy a semmiért várakozok.Azt sem tudom te tudsz -e okos tanácsot adni egy ilyen helyzetre.Azt érzem egyik kezével szorosan tart,mert nem szeretne elveszíteni,de a másikkal lök el magától ,és egyre jobban elzárkózik a kommunikációtól,mert nem jól van és nyugalomra van szüksége.Úgy gondolja ,ha szeretem,türelmesen várok rá a háttérben.Csakhogy én így megőrülök.Hogy lehet egy ilyen megrekedt kapcsolatot kezelni? Vagy én vagyok önző és türelmetlen? Néha már ez is felmerül bennem,holott teljesen az ő szabályai szerint fut ez a "kapcsolat".Nekem itt nem sok beleszólásom van.És nem is apellálok.Türelmesen kínlódok,csak ritkán emelem fel a hangom ,hogy ez nekem így nem jó.Olyankor arra kér,hogy mondjam meg őszintén,ha nem tudok várni rá.Tudja ,hogy ez nem egy szokványos eset-a miénk,és hogy nehéz dolgom van.És neki is.Ő a tehetetlenségbe roppanik bele ,a döntésképtelenségbe én meg a várakozásba .Mindigis utáltam várakozni.Bak jegyű vagyok és türelmetlen.Viszont azt is tudom ,hogy a türelmetlenségemmel el is ronthatom az esetleg kialakulni készülő "jövőnket".Szóval...fogalmam nincs hogyan reagáljam le magamban ezt az áldatlan helyzetet és hogy mitévő legyek.Ha netán ilyen lelki ügyben tudsz segíteni,szívesen veszem,ha nem,legalább kiírtam magamból a bánatom.Köszönettel: Móni
Egy idegen országban élő férfi és köztem erős vonzalom alakult ki.Mindketten házasságban élünk és egyikőnk sem érzi jól magát ott ,ahol van.Nem csak a házasságunkban,hanem általánosságban véve sem.Személyes találkozásra még nem került sor.Amilyen kellemesen indult ,mostanra számomra már kissé frusztráló ez a "kapcsolat".Azt érzem megtorpantunk-vagyis ő torpant meg- és egyhelyben topogunk,nincs fejlődés,előrelépés,és ez a várakozás-mert ő türelmemet kéri ,hogy várjak rá,eljön a mi időnk,mikor találkozhatunk végre-teljesen felőröl engem,kezd az érdeklődésem erősen lankadni iránta.Tehetetlennek érzem magam.Ajándékot küld,szerintem valamelyest ezzel akarja pótolni a "hézagot",vagyis a fizikai kontaktust,a személyes találkozás hiányát.Nem gazdag,tehát csak a törődését "küldi" az ajándékkal. Mióta engem megismert,és nem tudja létrehozni a találkozást,egészségileg megy le a lejtőn.Depressziós lett,a migrénes fejfájásai erősödtek,és szívritmuszavarai is vannak már újabban.Én azt gondolom,hogy az agya tudat alatt produkálja a betegségeket,hogy "indokot" találjon arra,miért nem tud jönni hozzám.Mert akarja ezt az új kapcsolatot de retteg attól,hogy mindenét elveszti ,amit eddig felépített az életében.És nem érti miért van egyre rosszabbul.Még nem jutott el arra a pontra ,hogy döntsön,mi az ,amiért valóban tenni akar és tesz is.Elindul felém,és totálisan átalakul az élete vagy marad és "totyorog a pisiben".Sajnos van ,mikor egy új dolgot szeretnénk kezdeti az életünkben,az a régi lerombolásával megy csak és természetesen ennek lesznek elszenvedői.Ezt ő még nem tudja elfogadni.Szeretném,ha ezeknek a dolgoknak önmagától ébredne tudatára és saját maga találná meg a megoldást.Én csak a szeretetemet adom.De hogy miként lehet egy ilyen helyzetet kezelni és főként meddig...fogalmam nincs.Azt érzem most már hogy ez miatt megakadt az életem.A várakozás kikészít.És sajnos benne van a pakliban ,hogy a semmiért várakozok.Azt sem tudom te tudsz -e okos tanácsot adni egy ilyen helyzetre.Azt érzem egyik kezével szorosan tart,mert nem szeretne elveszíteni,de a másikkal lök el magától ,és egyre jobban elzárkózik a kommunikációtól,mert nem jól van és nyugalomra van szüksége.Úgy gondolja ,ha szeretem,türelmesen várok rá a háttérben.Csakhogy én így megőrülök.Hogy lehet egy ilyen megrekedt kapcsolatot kezelni? Vagy én vagyok önző és türelmetlen? Néha már ez is felmerül bennem,holott teljesen az ő szabályai szerint fut ez a "kapcsolat".Nekem itt nem sok beleszólásom van.És nem is apellálok.Türelmesen kínlódok,csak ritkán emelem fel a hangom ,hogy ez nekem így nem jó.Olyankor arra kér,hogy mondjam meg őszintén,ha nem tudok várni rá.Tudja ,hogy ez nem egy szokványos eset-a miénk,és hogy nehéz dolgom van.És neki is.Ő a tehetetlenségbe roppanik bele ,a döntésképtelenségbe én meg a várakozásba .Mindigis utáltam várakozni.Bak jegyű vagyok és türelmetlen.Viszont azt is tudom ,hogy a türelmetlenségemmel el is ronthatom az esetleg kialakulni készülő "jövőnket".Szóval...fogalmam nincs hogyan reagáljam le magamban ezt az áldatlan helyzetet és hogy mitévő legyek.Ha netán ilyen lelki ügyben tudsz segíteni,szívesen veszem,ha nem,legalább kiírtam magamból a bánatom.Köszönettel: Móni
Kedves Móni!
Köszönöm a bizalmad, hogy hozzám fordultál a problémáddal.
Sajnos a mai világban nem egyedi eset, amiről írsz. A virtuális világ teremtette kapcsolatokat nagyon nehéz átültetni a mindennapok valóságába.
Én ezt látom a Te, a Ti esetetekben is.
Viszont, mielőtt döntesz a folytatást illetően, szerencsés lenne végiggondolnod, hogy valójában mi az ami most motivál téged, mi az, ami valódi ebben a kapcsolatban. Nem az érzéseid kérdőjelezem meg, de a vágyaink sokszor képesek tévútra vinni bennünket.
Érdemes volna feltárni a házasságodban érzett hiányokat, a Benned lévő vágyakat, aminek beteljesülését egy olyan férfitól reméled, akit még sosem érintettél, akinek nem érezted az illatát, akinek nem látsz bele a hétköznapi működésébe. Valakitől, akit eddig valószínűleg csak fotón láttál.
Tudom, hogy ez nem könnyű feladat, de kívánok hozzá Neked sok erőt és kitartást, mert akárhogyan is döntesz, a döntés Téged épít, Te fejlődsz általa.
Ha szükségét érzed személyes konzultációnak, itt a családineten, vagy az ismerdmegmagad.net oldalon megtalálod az elérhetőségeim.
Köszönöm a bizalmad, hogy hozzám fordultál a problémáddal.
Sajnos a mai világban nem egyedi eset, amiről írsz. A virtuális világ teremtette kapcsolatokat nagyon nehéz átültetni a mindennapok valóságába.
Én ezt látom a Te, a Ti esetetekben is.
Viszont, mielőtt döntesz a folytatást illetően, szerencsés lenne végiggondolnod, hogy valójában mi az ami most motivál téged, mi az, ami valódi ebben a kapcsolatban. Nem az érzéseid kérdőjelezem meg, de a vágyaink sokszor képesek tévútra vinni bennünket.
Érdemes volna feltárni a házasságodban érzett hiányokat, a Benned lévő vágyakat, aminek beteljesülését egy olyan férfitól reméled, akit még sosem érintettél, akinek nem érezted az illatát, akinek nem látsz bele a hétköznapi működésébe. Valakitől, akit eddig valószínűleg csak fotón láttál.
Tudom, hogy ez nem könnyű feladat, de kívánok hozzá Neked sok erőt és kitartást, mert akárhogyan is döntesz, a döntés Téged épít, Te fejlődsz általa.
Ha szükségét érzed személyes konzultációnak, itt a családineten, vagy az ismerdmegmagad.net oldalon megtalálod az elérhetőségeim.
Pálvölgyi Krisztina
2016. 11. 30. 13:46
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
A problémám, amivel önhöz fordulok, az, hogy éjszakai életet élek. Mindig volt erre hajlamom, bagoly vagyok, de régen nem volt ennyire szélsőséges a dolog. Most kulminál és már nem bírom ezt elviselni, ki vagyok borulva. Mindent próbáltam, de este vagy éjszaka mindig felkelek és fent vagyok. Mintha átok ülne rajtam. Ahogy a dalban van: napot akarok látni, nem a sötétben járni. Úgy érzem, isten nem szeret, ha még azt se engedi, hogy az áldott napsugár úgy süthessen rám, mint másokra. Próbálom mindezt megfejteni, hogy mikor és miért kezdődött nálam ez a menekülés az élet, a fény elől, mivel analóg az éjszaka, mi az üzenete, mi a jó az egészben, mi az a kincs, amit itt meg kéne találnom. Szeretem az éjszakát de most már elég volt ebből. Mit tud nekem tanácsolni? Min változtassak? Köszönettel Vajda Veronika.
A problémám, amivel önhöz fordulok, az, hogy éjszakai életet élek. Mindig volt erre hajlamom, bagoly vagyok, de régen nem volt ennyire szélsőséges a dolog. Most kulminál és már nem bírom ezt elviselni, ki vagyok borulva. Mindent próbáltam, de este vagy éjszaka mindig felkelek és fent vagyok. Mintha átok ülne rajtam. Ahogy a dalban van: napot akarok látni, nem a sötétben járni. Úgy érzem, isten nem szeret, ha még azt se engedi, hogy az áldott napsugár úgy süthessen rám, mint másokra. Próbálom mindezt megfejteni, hogy mikor és miért kezdődött nálam ez a menekülés az élet, a fény elől, mivel analóg az éjszaka, mi az üzenete, mi a jó az egészben, mi az a kincs, amit itt meg kéne találnom. Szeretem az éjszakát de most már elég volt ebből. Mit tud nekem tanácsolni? Min változtassak? Köszönettel Vajda Veronika.
Kedves Veronika!
Nem könnyű így a távolból tanácsot adni... nem is biztos, hogy tudok így jó megoldást. Mindenki más, mindenki máshogyan működik, máshogy reagál dolgokra.
Amit érdemes volna mindenképpen kizárni, hogy nem áll -e esetleg valamilyen elváltozás (lelki, vagy fizikai) a nem-alvás hátterében.
Illetve felmerült bennem néhány kérdés, ami közelebb viheti az okokhoz: Van e jelenleg az életében valami, ami az átlagosnál jobban foglalkoztatja? Ki van e téve fokozott stressznek a mindennapok során? Volt -e mostanában valamilyen veszteség élménye? Ezek közül bármelyik okozhat átmeneti alvászavart, de a lista elég hosszú lehet még ezeken felül is, érdemes önállóan is számba-vennie az elmúlt időszak történéseit.
Ha így sem látja az okokat, akkor mindenképpen érdemes volna szakember segítségét kérni, hogy visszaálljon a rend.
Addig is pihentető éjszakákat és szép napsütéses nappalokat kívánok Önnek!
Nem könnyű így a távolból tanácsot adni... nem is biztos, hogy tudok így jó megoldást. Mindenki más, mindenki máshogyan működik, máshogy reagál dolgokra.
Amit érdemes volna mindenképpen kizárni, hogy nem áll -e esetleg valamilyen elváltozás (lelki, vagy fizikai) a nem-alvás hátterében.
Illetve felmerült bennem néhány kérdés, ami közelebb viheti az okokhoz: Van e jelenleg az életében valami, ami az átlagosnál jobban foglalkoztatja? Ki van e téve fokozott stressznek a mindennapok során? Volt -e mostanában valamilyen veszteség élménye? Ezek közül bármelyik okozhat átmeneti alvászavart, de a lista elég hosszú lehet még ezeken felül is, érdemes önállóan is számba-vennie az elmúlt időszak történéseit.
Ha így sem látja az okokat, akkor mindenképpen érdemes volna szakember segítségét kérni, hogy visszaálljon a rend.
Addig is pihentető éjszakákat és szép napsütéses nappalokat kívánok Önnek!
Pálvölgyi Krisztina
2016. 08. 10. 14:38
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Andi!
A férjemmel a szüleim házának tetöterét épitettük be.ott lakunk 2 kisgyerekkel.Én akartam maradni a férjem külön házat akart.A szüleim is akarták hogy maradjunk.Van egy bátyám ökülön él.a férkem szülei már meghaltak.A probléma az,hogy mióta elkezdtük az épitést,probléma problémát követ a házzal.még a banki dolgok is nehezen mentek.aztán az épités sem ugy alakult.és azóta is jònnek a problémák.nem jo a szigetelés,hideg van.le kellett bontani a kéményt,beázott.a mások kéményen füst jön..most pedig már egwrek,denevérek után nyestek is beköltöztek a padlásra..olyan mitha ezek jelek lennének hogy vmi nem jo.el kellene költözni,de sokat ráköltöttünk..és a férjem megjegyzi hogy én akartam ezt,most megkaptam.de nem ezt akartam.néha sirok emiatt és nem tudom mit csináljak.de ezt a sok problémát jelzésként értelmezem.mit tudok tenni?a szüleim nem akarják hogy elmenjünk.a barátaink azt mondják külön élet kell.de a szüleim segitenek pl vigyázni a gyerekekre.igy tudoj tanulni is.tényleg attol lesz vki önálló h külön házba megy?szerintem attol hogy önállo döntéseket hoz.most vizsomt nem tudom hova tovább.. Köszönöm,Edina
A férjemmel a szüleim házának tetöterét épitettük be.ott lakunk 2 kisgyerekkel.Én akartam maradni a férjem külön házat akart.A szüleim is akarták hogy maradjunk.Van egy bátyám ökülön él.a férkem szülei már meghaltak.A probléma az,hogy mióta elkezdtük az épitést,probléma problémát követ a házzal.még a banki dolgok is nehezen mentek.aztán az épités sem ugy alakult.és azóta is jònnek a problémák.nem jo a szigetelés,hideg van.le kellett bontani a kéményt,beázott.a mások kéményen füst jön..most pedig már egwrek,denevérek után nyestek is beköltöztek a padlásra..olyan mitha ezek jelek lennének hogy vmi nem jo.el kellene költözni,de sokat ráköltöttünk..és a férjem megjegyzi hogy én akartam ezt,most megkaptam.de nem ezt akartam.néha sirok emiatt és nem tudom mit csináljak.de ezt a sok problémát jelzésként értelmezem.mit tudok tenni?a szüleim nem akarják hogy elmenjünk.a barátaink azt mondják külön élet kell.de a szüleim segitenek pl vigyázni a gyerekekre.igy tudoj tanulni is.tényleg attol lesz vki önálló h külön házba megy?szerintem attol hogy önállo döntéseket hoz.most vizsomt nem tudom hova tovább.. Köszönöm,Edina
Kedves Edina!
Azt írja, attól válik valaki felnőtté, hogy önálló döntéseket hoz. Ön már döntött, de a jó hír, hogy szabad néha rossz döntéseket is hozni. A felnőtt lét ezzel is jár, és az esetek jelentős részében nem dől össze tőle a világ. Azt javaslom, ne eméssze magát emiatt, üljenek le a családjával (a férjével és a szüleivel) és beszéljék át a lehetőségeket.
De előtte még talán Önnek is érdemes volna végiggondolni, mit is szeretne pontosan. Sokat segít, ha első körben önmagával őszintén szembenézve válaszol azokra a kérdésekre, amik a jelenlegi helyzettel kapcsolatban foglalkoztatják.
Ami bennem felmerült pl., megtettek e mindent annak érdekében, hogy a padlásra beköltözött hívatlan vendégek tovább álljanak? Biztosan van szakember, aki tudja ennek a pontos menetét, és segíteni tud. (Úgy olvasom, ez most az akut probléma, a felmerült hibákat már orvosolták). Vajon a kényszerűség szülte csak ezt a közös életet (mert valóban segítségre van szükségük minden nap, szinte 24 órában), vagy ez egy kényelmes megoldás, esetleg valamelyik szülő nyomására döntött így? Kérdés még, hogy a férje mennyire támogatta ebben Önt? Van e mindezzel együtt önálló életük, vannak e önálló döntéseik? Van e bármilyen más lehetőségük, bármilyen más megoldásuk a lakhatásra?
Azt gondolom, valóban jól értelmezi, ezek mind jelek, hogy valami most nem jó. Válaszolja meg a saját kérdéseit, ez közelebb viheti ahhoz, hogy rátaláljon a jó megoldásra. Kívánok ehhez nyugodt napokat, és őszinte szembenézéseket, beszélgetéseket.
Azt írja, attól válik valaki felnőtté, hogy önálló döntéseket hoz. Ön már döntött, de a jó hír, hogy szabad néha rossz döntéseket is hozni. A felnőtt lét ezzel is jár, és az esetek jelentős részében nem dől össze tőle a világ. Azt javaslom, ne eméssze magát emiatt, üljenek le a családjával (a férjével és a szüleivel) és beszéljék át a lehetőségeket.
De előtte még talán Önnek is érdemes volna végiggondolni, mit is szeretne pontosan. Sokat segít, ha első körben önmagával őszintén szembenézve válaszol azokra a kérdésekre, amik a jelenlegi helyzettel kapcsolatban foglalkoztatják.
Ami bennem felmerült pl., megtettek e mindent annak érdekében, hogy a padlásra beköltözött hívatlan vendégek tovább álljanak? Biztosan van szakember, aki tudja ennek a pontos menetét, és segíteni tud. (Úgy olvasom, ez most az akut probléma, a felmerült hibákat már orvosolták). Vajon a kényszerűség szülte csak ezt a közös életet (mert valóban segítségre van szükségük minden nap, szinte 24 órában), vagy ez egy kényelmes megoldás, esetleg valamelyik szülő nyomására döntött így? Kérdés még, hogy a férje mennyire támogatta ebben Önt? Van e mindezzel együtt önálló életük, vannak e önálló döntéseik? Van e bármilyen más lehetőségük, bármilyen más megoldásuk a lakhatásra?
Azt gondolom, valóban jól értelmezi, ezek mind jelek, hogy valami most nem jó. Válaszolja meg a saját kérdéseit, ez közelebb viheti ahhoz, hogy rátaláljon a jó megoldásra. Kívánok ehhez nyugodt napokat, és őszinte szembenézéseket, beszélgetéseket.
Pálvölgyi Krisztina
2016. 08. 10. 14:15
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
Azt szeretném kérdezni lehetséges-e az, hogy jelen életünket egy régebbi száz vagy akár ezer éves életünk beli énünk befolyásolja. És ez megjelenik jelenlegi viselkedésünkben és magatartásunkban, mert ez bent van a jelenlegi tudat alattiba, és sokszor ez a dominánsabb, és ez írányit. Köszönettel: Andi
Azt szeretném kérdezni lehetséges-e az, hogy jelen életünket egy régebbi száz vagy akár ezer éves életünk beli énünk befolyásolja. És ez megjelenik jelenlegi viselkedésünkben és magatartásunkban, mert ez bent van a jelenlegi tudat alattiba, és sokszor ez a dominánsabb, és ez írányit. Köszönettel: Andi
Kedves Andi!
Egy korábbi élet, vagy életek eseményei valóban hatással lehetnek a jelenlegire, a kollektív- és a személyes tudattalan is tárol információkat előző életekről, de azt gondolom, hogy dominánssá nem válhat egyetlen korábbi élet emléke sem a jelen állapotával szemben. Vannak hatások, lehetnek emlékek, amik átszűrődnek, jöhetnek megoldandó feladatok, le nem zárt kapcsolódások, de ezt az életünket ITT és MOST éljük.
Üdvözlettel:
Egy korábbi élet, vagy életek eseményei valóban hatással lehetnek a jelenlegire, a kollektív- és a személyes tudattalan is tárol információkat előző életekről, de azt gondolom, hogy dominánssá nem válhat egyetlen korábbi élet emléke sem a jelen állapotával szemben. Vannak hatások, lehetnek emlékek, amik átszűrődnek, jöhetnek megoldandó feladatok, le nem zárt kapcsolódások, de ezt az életünket ITT és MOST éljük.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2016. 02. 22. 09:20
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné
Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné
Kedves Barabásné!
Ahogy én látom, a legfontosabb most a lánya állapotának stabilizálása. Próbáljon a kezelőorvosával egyeztetni ez ügyben, hogy valóban szükségesnek ítéli e a gyógyszeres beavatkozást, vagy volna e esetleg más módja is a kezelésnek. Az Ön helyében én mindenképpen vele együttműködve keresnék estleges alternatív megoldásokat.
Ön az, aki a legjobban ismeri a lányát. Ha úgy érzi, hogy a gyógyszerekkel nem jó irányba halad a folyamat, higgyen a megérzésében, és keresse meg a megfelelő segítséget, de (tudom, hogy olykor ez egyáltalán nem egyszerű) mindenképpen a kezelőorvos tudtával, és együttműködésével tegye.
Kívánok Önöknek sok erőt, és mielőbbi megnyugtató megoldást, üdvözlettel:
Ahogy én látom, a legfontosabb most a lánya állapotának stabilizálása. Próbáljon a kezelőorvosával egyeztetni ez ügyben, hogy valóban szükségesnek ítéli e a gyógyszeres beavatkozást, vagy volna e esetleg más módja is a kezelésnek. Az Ön helyében én mindenképpen vele együttműködve keresnék estleges alternatív megoldásokat.
Ön az, aki a legjobban ismeri a lányát. Ha úgy érzi, hogy a gyógyszerekkel nem jó irányba halad a folyamat, higgyen a megérzésében, és keresse meg a megfelelő segítséget, de (tudom, hogy olykor ez egyáltalán nem egyszerű) mindenképpen a kezelőorvos tudtával, és együttműködésével tegye.
Kívánok Önöknek sok erőt, és mielőbbi megnyugtató megoldást, üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2016. 02. 22. 09:06
Olvasói értékelés: 5 / 5
Üdvözlöm,
Segítségét szeretném kérni Öntől. Kisfiam 3 éves lesz januárban. 1 éves koráig minden éjjel sikítva ébredt, sokáig tartott visszaaltatni, sokszor nappal is előfordult ez. Eljött hozzánk egy jó ismerősünk ő Reiki mester, azt mondta a kisfiút rengeteg negatív energia veszi köröl. Pár hónapra el is tűntek a problémák, de újra előjöttek. Sokszor beszélgetett magában, emlegette hogy van ott egy kislány aki játszik vele, de nem bántja, azt mondta Anitának hívják. Megint elhívtuk a Reiki mestert aki elmondta hogy bizony ott van egy kislány szelleme, anyósom meghalt kislányának szelleme, aki nem rossz szándékkal ugyan de rátapadt a kisfiamra, segített elküldeni. Ismét pár hónapra megszűntek a problémák. Kb. 1 hónapja megint előjöttek de most már aggasztóak. Kisfiam egy bácsiról beszél, aki fekete ruhában van, fekete arca van és nagyon fél tőle. Ő Gáginak hívja. Nem mer egyedül a szobákban lenni, mindig égve kell lennie a villanyoknak. Sokszor elmereng, elbambul és mondja hogy megint itt van, és bánt kergessem el, mert a háta mögött áll és nagyon fél. Olyanokat kezdette el mondogatni a kisfiam hogy ő mielőtt megszületett volna Afrikában élt és táncos volt. Tegnap este hatalmas csörömpölés volt a konyhánkban magától minden összeborult az asztalon. Az interneten néztem tegnap egy videót amiben táncosok voltak tiszta fekete ruhában, ezt meglátta a kisfiam és hiszti rohama lett, remegett, sírt hogy kapcsoljam ki mert ő a Gági. Megmondom őszintén elkezdtünk félni. Kisfiam szeptembertől óvodás, de az óvónő elmondása szerint is valami nem stimmel vele. Hiperaktív, szétszórt, figyelmetlen, hisztis. Nem tudom én sem lekötni a figyelmét, otthon sokszor ordít, hisztizik, csapkodja magát. Mindenre azt mondja nem érdekel. Viszont nagyon okos kisgyerek de magatartásában nem tart ott ahol egy 3 éves gyermeknek kellene. Félek hogy valami bántja, nem tudom hogy képzeleg vagy tényleg van nálunk valaki. Érzem én is hogy valami nincs rendben de már nem tudom eldönteni hogy bebeszélem magamnak, vagy tényleg ott van.
Legyen szíves segíteni nekem mi lehet ez, mit tegyek?
Előre is köszönöm!
Segítségét szeretném kérni Öntől. Kisfiam 3 éves lesz januárban. 1 éves koráig minden éjjel sikítva ébredt, sokáig tartott visszaaltatni, sokszor nappal is előfordult ez. Eljött hozzánk egy jó ismerősünk ő Reiki mester, azt mondta a kisfiút rengeteg negatív energia veszi köröl. Pár hónapra el is tűntek a problémák, de újra előjöttek. Sokszor beszélgetett magában, emlegette hogy van ott egy kislány aki játszik vele, de nem bántja, azt mondta Anitának hívják. Megint elhívtuk a Reiki mestert aki elmondta hogy bizony ott van egy kislány szelleme, anyósom meghalt kislányának szelleme, aki nem rossz szándékkal ugyan de rátapadt a kisfiamra, segített elküldeni. Ismét pár hónapra megszűntek a problémák. Kb. 1 hónapja megint előjöttek de most már aggasztóak. Kisfiam egy bácsiról beszél, aki fekete ruhában van, fekete arca van és nagyon fél tőle. Ő Gáginak hívja. Nem mer egyedül a szobákban lenni, mindig égve kell lennie a villanyoknak. Sokszor elmereng, elbambul és mondja hogy megint itt van, és bánt kergessem el, mert a háta mögött áll és nagyon fél. Olyanokat kezdette el mondogatni a kisfiam hogy ő mielőtt megszületett volna Afrikában élt és táncos volt. Tegnap este hatalmas csörömpölés volt a konyhánkban magától minden összeborult az asztalon. Az interneten néztem tegnap egy videót amiben táncosok voltak tiszta fekete ruhában, ezt meglátta a kisfiam és hiszti rohama lett, remegett, sírt hogy kapcsoljam ki mert ő a Gági. Megmondom őszintén elkezdtünk félni. Kisfiam szeptembertől óvodás, de az óvónő elmondása szerint is valami nem stimmel vele. Hiperaktív, szétszórt, figyelmetlen, hisztis. Nem tudom én sem lekötni a figyelmét, otthon sokszor ordít, hisztizik, csapkodja magát. Mindenre azt mondja nem érdekel. Viszont nagyon okos kisgyerek de magatartásában nem tart ott ahol egy 3 éves gyermeknek kellene. Félek hogy valami bántja, nem tudom hogy képzeleg vagy tényleg van nálunk valaki. Érzem én is hogy valami nincs rendben de már nem tudom eldönteni hogy bebeszélem magamnak, vagy tényleg ott van.
Legyen szíves segíteni nekem mi lehet ez, mit tegyek?
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy aggódik a kisfia miatt, és azt gondolom, hogy bár ijesztő lehet a viselkedése, vagy amit mond, de nincs baj vele. Sok kisgyermek érkezik meg úgy, hogy még nyitva marad egy kapu, amin keresztül kommunikálni tudnak más dimenzióban létező entitásokkal, látnak, hallanak bizonyos dolgokat, amit a család többi tagja nem. Ez érthetően frusztrálja, felzaklatja őket, és okozhat magatartás problémákat. Valószínűsíthető, hogy nem tudja magát éjszaka kipihenni sem, hiszen fél. A sötétben is, és valószínűleg az elalvástól is, mert akkor, talán úgy gondolja védtelenné válik a betolakodó ellen. A legfontosabb feladata vele kapcsolatban most a bizalom megtartása, és a biztonság megteremtése. Beszélgessenek arról, amit lát, és nyugodtan mondja el neki, hogy bár Ön nem látja, nem hallja az illetőt, de elhiszi neki, hogy ott van. Átmenetileg, ha megoldható akár aludjon is vele, ez oldhatja a feszültségét, és talán kipihentebben ébred majd.
Persze az igazi megoldást az jelentené, ha sikerülne ezt a kóbor lelket "hazakísérni". Erre is vannak módszerek, de ez a felület nem alkalmas arra, hogy ezt megbeszéljük.
Ha privát üzenetben megkeres, szívesen segítek a továbbiakban.
Üdvözlettel:
Megértem, hogy aggódik a kisfia miatt, és azt gondolom, hogy bár ijesztő lehet a viselkedése, vagy amit mond, de nincs baj vele. Sok kisgyermek érkezik meg úgy, hogy még nyitva marad egy kapu, amin keresztül kommunikálni tudnak más dimenzióban létező entitásokkal, látnak, hallanak bizonyos dolgokat, amit a család többi tagja nem. Ez érthetően frusztrálja, felzaklatja őket, és okozhat magatartás problémákat. Valószínűsíthető, hogy nem tudja magát éjszaka kipihenni sem, hiszen fél. A sötétben is, és valószínűleg az elalvástól is, mert akkor, talán úgy gondolja védtelenné válik a betolakodó ellen. A legfontosabb feladata vele kapcsolatban most a bizalom megtartása, és a biztonság megteremtése. Beszélgessenek arról, amit lát, és nyugodtan mondja el neki, hogy bár Ön nem látja, nem hallja az illetőt, de elhiszi neki, hogy ott van. Átmenetileg, ha megoldható akár aludjon is vele, ez oldhatja a feszültségét, és talán kipihentebben ébred majd.
Persze az igazi megoldást az jelentené, ha sikerülne ezt a kóbor lelket "hazakísérni". Erre is vannak módszerek, de ez a felület nem alkalmas arra, hogy ezt megbeszéljük.
Ha privát üzenetben megkeres, szívesen segítek a továbbiakban.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2015. 11. 29. 19:45
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!Gyermekkoromban ha valaki meghalt nagyon féltem.Nem tudom honnan vettem,de féltem hogy megjelenik.Aztán új helyre költöztünk ahol fura dolgok történtek.Nem bírtam megszólalni éjjel mikor megébredtem.Volt hogy anyumat úgy keltettem fel hogy rugtam az ágyát.Aztán egy jelenséggel vége lett.Egy néni ült az ágy szélén,de mikor villanyt kapcsoltunk nem volt ott.Én tudom hogy szellem volt.Mindig megérzem a bajt,azt is ha valaki meghal.Az összes családtagom aki meghalt mindet előre álmodtam.Viszont az a baj hogy mikor az unokaöcsém meghalt akkor az öccsével álmodtam.Leszúrták egy ugyanolyan helyen mint ahol a bátya autóbalesetet szenvedett.A sors fintora hogy pont neki mondtam el mit álmodtam telefonon aki meghalt.Most már olyan emberekkel kapcsolatban is vannak jósló álmaim akikkel csak egyszer találkoztam életemben.Pl sogornőm barátnőjével álmodtam hogy fekete ruha van a menyasszonyi ruha alatt.felhívtam a sógornőt mondta meghalt a mamája.Mi értelme van a megérzéseknek álmoknak ha nem tudom pontosan kivel fog történni valami?Hogyan tudnám fejleszteni?Mert ez igy nem jó,és nagyon idegesít.Lehet tudnék szólni előre ha valakivel történni fog valamiKöszönöm a válaszát!Timi
Kedves Timi!
Hogy miért kapunk bizonyos képességeket, sosem könnyű megfejteni. Elsősorban persze, hogy használjuk őket. És, hogy miért nem "teljes" a kép? Bennem elsősorban ez filozófiai kérdéseket vet fel. Jó e az, ha tudjuk mi fog történni a következő percben, napon, vagy hónapban? Van e jogunk bárkinek beleavatkozni a sorsába? Kell e, hogy beleavatkozzunk? Fel lehet e készülni, főleg fel lehet e valakit készíteni pl. egy szerettének a halálára, aki ma még jól van és boldogan él? Vagyunk e annyira erősek, hogy ezt az információt arra használjuk, hogy a hátralévő időt kihasználva együtt legyünk, lezárjunk dolgokat, megéljük, amit még lehet. Együtt. Vagy éppen az ellenkező hatást váltaná ki, elkezdenénk gyászolni, még életében? Vajon így hány örömteli, boldog naptól fosztanánk meg őt, és magunkat is? Milyen érzés lehet úgy ébredni, hogy már csak két nap van hátra? És úgy, hogy a mai az utolsó?
Én ebben látom a választ.
Ettől függetlenül hiszem, hogy nem véletlenül kapta ezt a képességet, ám, hogy hogyan tudja ezt saját maga, és mások épülésére, fejlődésére felelősséggel használni? Talán ennek megtanulása a következő lépcsőfok. Ha készen áll rá, lépjen az útra. Ott lesz a segítő is, aki kíséri majd.
Szeretettel üdvözlöm,
Hogy miért kapunk bizonyos képességeket, sosem könnyű megfejteni. Elsősorban persze, hogy használjuk őket. És, hogy miért nem "teljes" a kép? Bennem elsősorban ez filozófiai kérdéseket vet fel. Jó e az, ha tudjuk mi fog történni a következő percben, napon, vagy hónapban? Van e jogunk bárkinek beleavatkozni a sorsába? Kell e, hogy beleavatkozzunk? Fel lehet e készülni, főleg fel lehet e valakit készíteni pl. egy szerettének a halálára, aki ma még jól van és boldogan él? Vagyunk e annyira erősek, hogy ezt az információt arra használjuk, hogy a hátralévő időt kihasználva együtt legyünk, lezárjunk dolgokat, megéljük, amit még lehet. Együtt. Vagy éppen az ellenkező hatást váltaná ki, elkezdenénk gyászolni, még életében? Vajon így hány örömteli, boldog naptól fosztanánk meg őt, és magunkat is? Milyen érzés lehet úgy ébredni, hogy már csak két nap van hátra? És úgy, hogy a mai az utolsó?
Én ebben látom a választ.
Ettől függetlenül hiszem, hogy nem véletlenül kapta ezt a képességet, ám, hogy hogyan tudja ezt saját maga, és mások épülésére, fejlődésére felelősséggel használni? Talán ennek megtanulása a következő lépcsőfok. Ha készen áll rá, lépjen az útra. Ott lesz a segítő is, aki kíséri majd.
Szeretettel üdvözlöm,
Pálvölgyi Krisztina
2015. 09. 01. 14:46
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina! A kérdésem a következő. Bő egy évvel ezelőtt beleolvastam egy alvásparalízises fórumba. Ezt nagyon nem kellett volna, mert nálam is azonnal kialakultak olyan tünetek, amik erre a dologra jellemzők: fura kísértés-szerű érzés, aztán volt fülcsengés, olyan érzés, mintha megfulladnék, rángatózások, szörnyű szorongás és félelem. Nemrég azonban egy asztrológiai könyvben azt olvastam, hogy a 12. házas Szaturnusz, ami nekem van, arra utal, hogy valaki, egy családtag a múltból jelezni akar az ilyen bolygóállású embernél, hogy vegyék észre őt és a problémáját és ismerjék el, tehát kb. mint a családállításnál. Kikérdeztem anyukámat és mondott is egy illetőt, akire ez ráillhet. Ezek után gondolatban elismertem őt és "visszafogadtam" a családba, már ami tőlem telik. Ezek után - ez jó 6-7 hete volt - elmúlt az alvásbénulás és nem is jött elő azóta, aminek nagyon örülök. Viszont a másik dolog továbbra is elő-előfordul, ez pedig a testen kívül élmény. Ez, bár ritkábban, de néha most is megtörténik, ha túl fáradt, kimerült, érzelmileg stresszes vagyok. Spontán jön, alvás előtt, két alvás között, ezt is fülcsengés vezeti be és rossz érzések, bár remélem ez már a múltidő. Az utóbbi időben inkább csak álmomban volt. Egyértelműen megtörténik, hogy kiszállok a testemből ilyenkor, van, hogy látom is a testem az ágyon de többnyire kicsit másmilyenek a külső körülmények, mint a valóságban. Volt, hogy a múltba utaztam vissza és azt láttam, amilyen a konyha volt akár évtizedekkel ezelőtt, holott ébren már nem is emlékszem rá ennyire pontosan. Tudom, hogy sokan elérendő, csodás dolognak tartják a TKÉ-t, amikor entitásokkal találkoznak, stb., de számomra ez kellemetlen, nyomasztó, sőt néha ijesztő és nagyon rossz élmény, amit szinte alig tudok irányítani. Remélem persze, hogy mindez már a múlt. Ön szerint mi okozza ezt? Pozitív vagy negatív erő? Ez átok vagy ajándék? Az jó benne, hogy rájöhettem, amit azelőtt is tudtam igazából, hogy nem csak a test vagyunk, de muszáj ezt ilyen kellemetlen formában? Nem tudom, mire gondoljak, mit akar ez jelenteni, talán valami beavatás? A pszichiáter szerint, akihez néha járok, a TKÉ a borderline szindróma tünete. Hát köszönöm, ettől se lettem okosabb. Még ha borderlineos is lennék, akkor se elégednék meg ezzel a válasszal, tudni akarom az okát, az értelmét és a célját.
Nem tudom, jó helyen tettem-e fel a kérdésem. Megköszönöm, ha tud mondani valamit, ami eligazít. Üdvözlettel Veronika.
Nem tudom, jó helyen tettem-e fel a kérdésem. Megköszönöm, ha tud mondani valamit, ami eligazít. Üdvözlettel Veronika.
Kedves Veronika!
Amit a testen kívüliség élményről ír, számomra nem mutat semmi kórosat. Sokaknak van hasonló megélése, a kérdés sokkal inkább az, hogy mi dolga van most vele, miért érkezett ez meg most az Ön életébe. Semmi sem ok nélkül történik, célja van ennek is. Az, hogy ilyenkor belelát így a múltjába, valószínűsíti, hogy erre felé kell keresni a válaszokat. Talán azzal a személlyel is összefügghet, akit, ahogy írta "visszafogadott" a családba. Lehetséges, hogy vele kapcsolatban van még teendője.
Hogy áldás e ez a képesség, vagy átok, azt leginkább az Ön hozzá való viszonya határozhatja meg. Ha Önnek ez kellemetlen, vagy nyomasztó élmény, akkor valóban nehéz áldásként tekinteni rá. Amit tehet ebben az esetben, hogy elfogadja, most, még ha csak átmenetileg is, de van. Próbáljon az okokra, az üzenetére koncentrálni, elképzelhető, hogy ha ez már megvan, az élete, és az éjszakái is visszatérnek a normál kerékvágásba.
Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége a válaszok megtalálásához, az elérhetőségemet megtalálja itt az, vagy a http://www.ismerdmegmagad.net oldalon.
Üdvözlettel:
Amit a testen kívüliség élményről ír, számomra nem mutat semmi kórosat. Sokaknak van hasonló megélése, a kérdés sokkal inkább az, hogy mi dolga van most vele, miért érkezett ez meg most az Ön életébe. Semmi sem ok nélkül történik, célja van ennek is. Az, hogy ilyenkor belelát így a múltjába, valószínűsíti, hogy erre felé kell keresni a válaszokat. Talán azzal a személlyel is összefügghet, akit, ahogy írta "visszafogadott" a családba. Lehetséges, hogy vele kapcsolatban van még teendője.
Hogy áldás e ez a képesség, vagy átok, azt leginkább az Ön hozzá való viszonya határozhatja meg. Ha Önnek ez kellemetlen, vagy nyomasztó élmény, akkor valóban nehéz áldásként tekinteni rá. Amit tehet ebben az esetben, hogy elfogadja, most, még ha csak átmenetileg is, de van. Próbáljon az okokra, az üzenetére koncentrálni, elképzelhető, hogy ha ez már megvan, az élete, és az éjszakái is visszatérnek a normál kerékvágásba.
Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége a válaszok megtalálásához, az elérhetőségemet megtalálja itt az, vagy a http://www.ismerdmegmagad.net oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2015. 05. 25. 17:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina! Mire vissza az, ha valaki belemegy egy olyan kapcsolatba, ahol sok sok éve (8) nincs szexuális élet? csak baráti,testvéri szeretet?
Köszönöm: Linda
Köszönöm: Linda
Kedves Linda!
Hogy ez a kapcsolat hová vezet, (ha jól értettem, ez a kérdése) azt az elmúlt 8 évben már megtapasztalhatta.
A kérdés ami bennem ezzel kapcsolatban felmerül, hogy megfelelő e Önnek ez az állapot? Teljesnek tartja e így az életét, elfogadta e, hogy ebben a párkapcsolatban nincs szex?
Ha igen, akkor nincs teendő.
Ha nem, akkor dönthet úgy, hogy elindul egy mindkettőjük számára optimális és kielégítő megoldás megkeresése felé. Ha ez a cél, és segítséget kér hozzá, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Hogy ez a kapcsolat hová vezet, (ha jól értettem, ez a kérdése) azt az elmúlt 8 évben már megtapasztalhatta.
A kérdés ami bennem ezzel kapcsolatban felmerül, hogy megfelelő e Önnek ez az állapot? Teljesnek tartja e így az életét, elfogadta e, hogy ebben a párkapcsolatban nincs szex?
Ha igen, akkor nincs teendő.
Ha nem, akkor dönthet úgy, hogy elindul egy mindkettőjük számára optimális és kielégítő megoldás megkeresése felé. Ha ez a cél, és segítséget kér hozzá, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2015. 02. 02. 08:47
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina! Az én problémám nagyon kellemetlen.
Elöljáróban annyit, hogy 30 éves koromig egy vidám, nyitott, másokkal barátkozó lány voltam. Most 33 vagyok és már nem merek más szemébe nézni, szülők, rokonokéba sem....:(
Nem is dolgozom 2 éve, eleinte megvoltunk a barátommal. 30 éves koromban 1-1rövid alkalommal éreztem ami most állandó, hogy nem merek más szemébe nézni, akkora stressz, hogy elmondhatatlan. Nem pislogok közben, ha már rá kell nézni. Ez nem tudom mitől van. Alapból mi váltja ezt ki? Hallottak már hasonlóról, mi volt ott az ok? Én nem tudom mi lesz velem, de nagyon nagyon zavar .:( Valamit mondjak magamnak? Megerősítést? Mi segít, hogy ne érezzem magam ennyire gázul? Érzem észreveszik rajtam és már ők se nagyon néznek rám. :( Köszönöm!
Melinda
Elöljáróban annyit, hogy 30 éves koromig egy vidám, nyitott, másokkal barátkozó lány voltam. Most 33 vagyok és már nem merek más szemébe nézni, szülők, rokonokéba sem....:(
Nem is dolgozom 2 éve, eleinte megvoltunk a barátommal. 30 éves koromban 1-1rövid alkalommal éreztem ami most állandó, hogy nem merek más szemébe nézni, akkora stressz, hogy elmondhatatlan. Nem pislogok közben, ha már rá kell nézni. Ez nem tudom mitől van. Alapból mi váltja ezt ki? Hallottak már hasonlóról, mi volt ott az ok? Én nem tudom mi lesz velem, de nagyon nagyon zavar .:( Valamit mondjak magamnak? Megerősítést? Mi segít, hogy ne érezzem magam ennyire gázul? Érzem észreveszik rajtam és már ők se nagyon néznek rám. :( Köszönöm!
Melinda
Kedves Melinda!
Feltehetően egy egyre erősödő félelem / szorongás az, ami kiváltja Önben ezt a működést.
Ahhoz, hogy kezelhetővé váljon, mindenképpen a kiváltó okokra kell koncentrálni. Próbálja felidézni azt az élethelyzetet, amiben a probléma kezdetekor volt, és ehhez kapcsolni a mostani tüneteket.
Ha nem boldogul egyedül, azt javaslom mindenképpen forduljon szakemberhez, hogy megnyugtatóan rendezni lehessen az állapotát, sokat javítva ezzel a személyes életminőségén.
Ha segítségére lehetek, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon, vagy a saját (ismerdmegmagad.net) honlapomon.
Üdvözlettel:
Feltehetően egy egyre erősödő félelem / szorongás az, ami kiváltja Önben ezt a működést.
Ahhoz, hogy kezelhetővé váljon, mindenképpen a kiváltó okokra kell koncentrálni. Próbálja felidézni azt az élethelyzetet, amiben a probléma kezdetekor volt, és ehhez kapcsolni a mostani tüneteket.
Ha nem boldogul egyedül, azt javaslom mindenképpen forduljon szakemberhez, hogy megnyugtatóan rendezni lehessen az állapotát, sokat javítva ezzel a személyes életminőségén.
Ha segítségére lehetek, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon, vagy a saját (ismerdmegmagad.net) honlapomon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 12. 08. 09:49
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
Nagymamámat 3 hónapja vesztettük el. Nagyon szerettem/szerettük őt. Ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem és aki élt.Gyerekkoromban unokatestvéreimmel rengeteget nyaraltunk nála, egy kis faluban lakott. Később hozzánk költözött, mert félt egyedül.Édesanyám anyukája volt. Van még 2 gyermeke, akik nem egy városban élnek velünk.Volt egy kis agylágyulása az utóbbi pár évben, ami miatt sokszor nem tudta hol van, hülyeségeket beszélt, ébresztgetett minket éjszaka, hogy alszunk-e, mit vegyen fel,mert megy a templomba, a kenyérhéját a virágcserépbe dobta stb. Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket. :( De a másik 2 gyereke se akarta odavinni magukhoz pár napra sem,mert ők nem értek rá és csak mászkál és pakol egész nap. Ettől függetlenül minden hétvégén jöttek látogatni, szülinapi, névnapi vacsora volt neki rendezve, szóval ettől függetlenül mindenki imádta őt. 1éve derült ki, hogy beteg, tüdőrák :( Semmi tünete nem volt ez év májusáig. Utána bekerült a kórházba, de olyan jól volt, mintha kutya baja lenne, de nem akarták haza engedni az agylágyulás miatt, nehogy elessen, vagy baj történjen velem mikor egyedül van otthon. Július utolsó hetében napról napra romlott az állapota, nem hittük el. Minden nap ment hozzá mindenki és fogtuk a kezét.Azt gondolom ezt le kellett írnom, mert talán köze van van ahhoz, amit kérdezni szeretnék. Azóta kb. 5x álmodtam vele és minden egyes alkalommal ő él álmomban, néz, de nem szól hozzám. Kétszer álmodtam azt is, hogy megölelem, de nem nagyon ölelt meg. Legutóbb azt álmodtam, hogy beléptem a szobába, ott feküdt az ágyon anyával és jókedvúűen nevettek, de beléptem és abbahagyta. Megöleltem, de nem szólt hozzám. Tudom, ön nem álomfejtő, de hátha tudja, sejti miért nem szól hozzám álmomban. Esetleg haragszik rám. Van egy 1 éves kisfiam, ő volt az élete, a kórházban minden nap elmondta, hogy vigyázzunk rá :(
Nagymamámat 3 hónapja vesztettük el. Nagyon szerettem/szerettük őt. Ő volt az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem és aki élt.Gyerekkoromban unokatestvéreimmel rengeteget nyaraltunk nála, egy kis faluban lakott. Később hozzánk költözött, mert félt egyedül.Édesanyám anyukája volt. Van még 2 gyermeke, akik nem egy városban élnek velünk.Volt egy kis agylágyulása az utóbbi pár évben, ami miatt sokszor nem tudta hol van, hülyeségeket beszélt, ébresztgetett minket éjszaka, hogy alszunk-e, mit vegyen fel,mert megy a templomba, a kenyérhéját a virágcserépbe dobta stb. Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket. :( De a másik 2 gyereke se akarta odavinni magukhoz pár napra sem,mert ők nem értek rá és csak mászkál és pakol egész nap. Ettől függetlenül minden hétvégén jöttek látogatni, szülinapi, névnapi vacsora volt neki rendezve, szóval ettől függetlenül mindenki imádta őt. 1éve derült ki, hogy beteg, tüdőrák :( Semmi tünete nem volt ez év májusáig. Utána bekerült a kórházba, de olyan jól volt, mintha kutya baja lenne, de nem akarták haza engedni az agylágyulás miatt, nehogy elessen, vagy baj történjen velem mikor egyedül van otthon. Július utolsó hetében napról napra romlott az állapota, nem hittük el. Minden nap ment hozzá mindenki és fogtuk a kezét.Azt gondolom ezt le kellett írnom, mert talán köze van van ahhoz, amit kérdezni szeretnék. Azóta kb. 5x álmodtam vele és minden egyes alkalommal ő él álmomban, néz, de nem szól hozzám. Kétszer álmodtam azt is, hogy megölelem, de nem nagyon ölelt meg. Legutóbb azt álmodtam, hogy beléptem a szobába, ott feküdt az ágyon anyával és jókedvúűen nevettek, de beléptem és abbahagyta. Megöleltem, de nem szólt hozzám. Tudom, ön nem álomfejtő, de hátha tudja, sejti miért nem szól hozzám álmomban. Esetleg haragszik rám. Van egy 1 éves kisfiam, ő volt az élete, a kórházban minden nap elmondta, hogy vigyázzunk rá :(
Kedves Kérdező!
Az álmai és a levele alapján azt gondolom, elsősorban a saját lelkiismeretével kell, hogy megbékéljen. Pontosan meg is fogalmazza ezt:
"Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket."
Az álombéli nagymama a saját lelkiismeretének a tükre, Ön az, aki azt gondolja, nem tett meg mindent, nem volt elég türelmes, nem volt elég jó...
Mentse fel magát, fogadja el, hogy az adott körülmények között (hiszen ott volt a családja, és egy napi 24 órás készenlétet, figyelmet és törődést igénylő kisfiú) mindent megtett a nagymamáért, amit tudott. Nem csoda, ha néha fáradt, ingerült, vagy türelmetlen volt. Nem vagyunk tökéletesek, amire törekedhetünk, az csupán az, hogy elég jók legyünk. Anyaként, feleségként, gyermekként, és unokaként is. Én biztos vagyok abban, hogy a nagymamája őszinte szeretettel, és végtelen hálával gondol Önre, mert megkönnyítette, és a kisfiával együtt bearanyozta idős napjait.
Ne vádolja magát, emlékezzen szeretettel az együtt töltött napokra, még ha olykor nehéznek tűnt is a feladat, én biztos vagyok abban, kiállta a próbát, amit a sors Ön elé állított, és ezért mindenképpen elismerés illeti.
Kívánom Önnek, hogy találj meg ezt a megnyugvást az életében, és az álmaiban is hamarosan megérkezik a feloldozás.
Ha mégis szükségét érzi, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Az álmai és a levele alapján azt gondolom, elsősorban a saját lelkiismeretével kell, hogy megbékéljen. Pontosan meg is fogalmazza ezt:
"Sokszor fárasztónak, bosszantónak és terhesnek éreztük. Emiatt majd megöl a lelkiismeret furdalás minket."
Az álombéli nagymama a saját lelkiismeretének a tükre, Ön az, aki azt gondolja, nem tett meg mindent, nem volt elég türelmes, nem volt elég jó...
Mentse fel magát, fogadja el, hogy az adott körülmények között (hiszen ott volt a családja, és egy napi 24 órás készenlétet, figyelmet és törődést igénylő kisfiú) mindent megtett a nagymamáért, amit tudott. Nem csoda, ha néha fáradt, ingerült, vagy türelmetlen volt. Nem vagyunk tökéletesek, amire törekedhetünk, az csupán az, hogy elég jók legyünk. Anyaként, feleségként, gyermekként, és unokaként is. Én biztos vagyok abban, hogy a nagymamája őszinte szeretettel, és végtelen hálával gondol Önre, mert megkönnyítette, és a kisfiával együtt bearanyozta idős napjait.
Ne vádolja magát, emlékezzen szeretettel az együtt töltött napokra, még ha olykor nehéznek tűnt is a feladat, én biztos vagyok abban, kiállta a próbát, amit a sors Ön elé állított, és ezért mindenképpen elismerés illeti.
Kívánom Önnek, hogy találj meg ezt a megnyugvást az életében, és az álmaiban is hamarosan megérkezik a feloldozás.
Ha mégis szükségét érzi, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 09. 29. 17:00
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina! Az egész életem csupa küzdelem, mókuskerék-rohanás volt. 2009 óta pedig egy rémálom,(masztektómia), a két fiam nem támasz, sőt, anyagilag is süllyedőben vagyok. Lelkileg meg egyre mélyebbre süllyedek.
Van-e valamilyen igazán jó tanácsa, javaslata, hogy hozzájussak egy rózsaszín(ebb) szemüveghez, hátha ki tudnék mászni a min. 500 emeletnyi mély veremből? Már nem tudok megbocsátani sem másnak, sem magamnak.Sajnos még a reményt, céljaimat is elvették tőlem...:(
Csak vagyok (és bosszant, hogy sajnos képtelen vagyok fizikailag sok-sok mindent megcsinálni). Az öröm apró mákszemeit sem vélem észrevenni, szinte állandóan árnyékban lézengek.
Hátha tud valami hatékony, valóban eredményes dologgal segíteni(pl: gyújt egy kis pici útmutató lángocskát gyújtani szalmaszál gyanánt)
Minden jót, köszönöm.
Van-e valamilyen igazán jó tanácsa, javaslata, hogy hozzájussak egy rózsaszín(ebb) szemüveghez, hátha ki tudnék mászni a min. 500 emeletnyi mély veremből? Már nem tudok megbocsátani sem másnak, sem magamnak.Sajnos még a reményt, céljaimat is elvették tőlem...:(
Csak vagyok (és bosszant, hogy sajnos képtelen vagyok fizikailag sok-sok mindent megcsinálni). Az öröm apró mákszemeit sem vélem észrevenni, szinte állandóan árnyékban lézengek.
Hátha tud valami hatékony, valóban eredményes dologgal segíteni(pl: gyújt egy kis pici útmutató lángocskát gyújtani szalmaszál gyanánt)
Minden jót, köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz időszakot él, ez leveléből jól látszik. Útmutatást kér tőlem, de ezek között a keretek között csak nagyon általános dolgokat tudnék írni, ami nem lenne segítség. Ahhoz, hogy ezt személyessé tehessük, kérem, hogy küldjön egy e-mailt az info@ismerdmegmagad.net címre, a továbbiakat majd ott.
Üdvözlettel:
Nagyon nehéz időszakot él, ez leveléből jól látszik. Útmutatást kér tőlem, de ezek között a keretek között csak nagyon általános dolgokat tudnék írni, ami nem lenne segítség. Ahhoz, hogy ezt személyessé tehessük, kérem, hogy küldjön egy e-mailt az info@ismerdmegmagad.net címre, a továbbiakat majd ott.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 09. 22. 13:57
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
Ne nevesen ki, de nekem a következő a problémám. Gyerek korom óta megmagyarázhatatlan dolgok történnek velem, amit még a szüleim, sem értettek. Már egész kis korom óta olyan fura dolgok, mintha szellemeket látnék magam körül. Nem kirajzolódva csak érzékelve. Pl óvódás voltam és volt egy kabátom amit anyukám kimosott aztán felrakta az udvaron a szárítóra, hogy reggelre megszáradjon. Reggel látta, hogy mintha letették volna a földre és valaki rá lépett volna két lábbal, vagyis ott van a lábnyom. Ezután vissza lett téve a ruhaszárítóra. Édesapám ivott szegény nem is kicsit. Sokat veszekedtünk,és sajnos annyira meggyűlöltem őt miatta. Mikor terhes lettem megígérte, hogy megvárja az unokáját és utána elmegy. Igy is lett.3 hónapos volt a fiam mikor apu meghalt. Az elkövetkező években ami kb 5 évig tartott, minden évben arra keltem, hogy a születésnapomon megszólal pontosan a születésem órájában a boldog szülinapot zene ami egy virágnak a levele volt, és el volt dugva egy szekrény fiókjában. Sem előtte sem utána ez nem csak azon a napon mindig. Volt bűntudatom is mert sok mindenre rájöttem mióta meghalt, de bocsánatot kértem tőle mindenért a sírjánál és még a kórházban is ahol feküdt az intenzíven.Békében váltunk el egymástól, bocsánatot kértünk egymástól még a halála előtt.Azóta a mamám is meghalt, és pontosan megmondtam melyik nap fog ő is elmenni, ugyanis valahogy éreztem ez a nap az apám halálának a napja volt vagyis november 20 csak 10 évre rá. Ő anyai ágon volt. Most 16. éve hogy a mostani párommal vagyok. Jóban rosszban. De a gondom az, hogy itt is vannak fura dolgok. Felborulnak tárgyak, kinyílik az ajtó, járkálás a padláson, hangokat hallani és kopogásokat. Mintha egy jeges kéz megsimogatná a hátamat, vagy valaki figyelne. Nem vagyok paranoiás, nem is félek már hozzá szoktam, csak semmi nem sikerül. Mintha kiszívnák az energiát belőlem néha. A lakás egy régi fogorvosi rendelő volt állítólag, de sajnos itt halt meg anyósom is immár három éve, csak a külön bejáratú kis házában nem a mienkében. A ház rendezett lenne, de semminek nincs meg a helye, sötét a konyha, és az egész lakás lehangolt. Nem szeretek benne lenni, mert semmihez nincs kedvem bent. most lett volna a ház átalakítása, el is kezdtük, de sajnos közbe jöttek dolgok és igy még a legelején vagyunk a nagy káosz közepette. Félig kibontva, leszedve, és ennyi. Próbáltam már mindent, hogy pozitív dolgok legyenek de semmi nem sikerül, mintha el lennék átkozva, és a körülöttem lévőknek is bajt hozok. A férjem beteges és depressziós, évekig alig tudott dolgozni, anyósom strokos lett haláláig ápoltuk, aztán nekem is megszűnt a munkám 9 év után, állandóan emésztési gondjaim vannak, és soha soha semmi nem sikerül. Mire kezdtünk volna egy kicsit úgymond egyenesbe jönni, akkor kirúgták a férjem és minden pénzünk elfogyott, és lebetegedtünk és orvoshoz sem tudunk menni. Gyereket szeretnék már egy éve is de az sem sikerül. A hálószobánkba reggel besüt a nap arra ébredek, az ágyat nem tettem sem a bejárat sem az ablak alá mert akkor nem bírtam aludni. Valami gond lehet itt is a házban de nem tudom mit tegyek, hogy egészség, munka, pénz, és a gyerek is összejöjjön, sőt a családunkkal is rendbe legyen minden. Azt tudom, hogy el lettem átkozva, a saját anyumtól, mert a szemembe mondta egyszer 16 éve, meg 5 éve is, kiskoromban meg megesküdött az életemre amit papírra is irt és mind a mai napig nálam van. A nővérem meg kártyát vetett mindig és a szellemekkel társalgott, és az egyik kártyáját nekem adta ajándékba amit használt, de én sosem csináltam ilyet. Én inkább elővettem egy gyertyát meggyújtottam és próbáltam apuval beszélni, és segitséget kérni tőle, de lehet, hogy valami rám ragadt. Tudom, hogy valami vigyázz rám, mert ha már ott tartok, hogy nem megy nem bírom tovább, és feladom, egy kiskapu mindig kinyílik, a leges leg utolsó pillanatban. Amikor autóbalesetünk is volt azt is megúsztam karcolás nélkül. De már nem birom tovább ezt az egészet. Elfáradtam, mindig van valami baj, betegség, probléma, gond. Nincs egy nyugodt napom mióta az eszemet tudom. Mindig egyedül voltam és meg kellett vívnom a csatákat mindenkivel. Nem tudtam mikor, kinél fogok aludni kiskoromban. Sosem volt nyugalmam. Egy ismerősöm át hívott a lakásába, ahol a férje öngyilkos lett. Nem mondta meg melyik helyégben csak azt, hogy fél a házban. Mire én mondtam, hogy a hálószobában van valami oda ne menjen be, mert az rossz hely, kiderült ott akasztotta fel magát a férje. Egyszer meg szentelt vízzel keresztet vetettem magamon utána meg olyan rosszul lettem, hogy alig kaptam levegőt, remegett kezem lábam, és ki kellett jönnöm a templomból is.ez úgy 6-7 éve volt.Még annyit, hogy megérzem ha valaki meghal, vagy ha születni fog egy baba, és általában jók a megérzéseim az ilyen dolgokhoz. Nem vagyok örült, nem be bebeszélem magamnak, ezeket a dolgokat. De már nehéz igy, Szeretnék nyugalmat, nyugodt napokat és átkot levennék rólam az jó lenne.
Kérem ha tud segitsen. Üdvözlettel Krisztina
Ne nevesen ki, de nekem a következő a problémám. Gyerek korom óta megmagyarázhatatlan dolgok történnek velem, amit még a szüleim, sem értettek. Már egész kis korom óta olyan fura dolgok, mintha szellemeket látnék magam körül. Nem kirajzolódva csak érzékelve. Pl óvódás voltam és volt egy kabátom amit anyukám kimosott aztán felrakta az udvaron a szárítóra, hogy reggelre megszáradjon. Reggel látta, hogy mintha letették volna a földre és valaki rá lépett volna két lábbal, vagyis ott van a lábnyom. Ezután vissza lett téve a ruhaszárítóra. Édesapám ivott szegény nem is kicsit. Sokat veszekedtünk,és sajnos annyira meggyűlöltem őt miatta. Mikor terhes lettem megígérte, hogy megvárja az unokáját és utána elmegy. Igy is lett.3 hónapos volt a fiam mikor apu meghalt. Az elkövetkező években ami kb 5 évig tartott, minden évben arra keltem, hogy a születésnapomon megszólal pontosan a születésem órájában a boldog szülinapot zene ami egy virágnak a levele volt, és el volt dugva egy szekrény fiókjában. Sem előtte sem utána ez nem csak azon a napon mindig. Volt bűntudatom is mert sok mindenre rájöttem mióta meghalt, de bocsánatot kértem tőle mindenért a sírjánál és még a kórházban is ahol feküdt az intenzíven.Békében váltunk el egymástól, bocsánatot kértünk egymástól még a halála előtt.Azóta a mamám is meghalt, és pontosan megmondtam melyik nap fog ő is elmenni, ugyanis valahogy éreztem ez a nap az apám halálának a napja volt vagyis november 20 csak 10 évre rá. Ő anyai ágon volt. Most 16. éve hogy a mostani párommal vagyok. Jóban rosszban. De a gondom az, hogy itt is vannak fura dolgok. Felborulnak tárgyak, kinyílik az ajtó, járkálás a padláson, hangokat hallani és kopogásokat. Mintha egy jeges kéz megsimogatná a hátamat, vagy valaki figyelne. Nem vagyok paranoiás, nem is félek már hozzá szoktam, csak semmi nem sikerül. Mintha kiszívnák az energiát belőlem néha. A lakás egy régi fogorvosi rendelő volt állítólag, de sajnos itt halt meg anyósom is immár három éve, csak a külön bejáratú kis házában nem a mienkében. A ház rendezett lenne, de semminek nincs meg a helye, sötét a konyha, és az egész lakás lehangolt. Nem szeretek benne lenni, mert semmihez nincs kedvem bent. most lett volna a ház átalakítása, el is kezdtük, de sajnos közbe jöttek dolgok és igy még a legelején vagyunk a nagy káosz közepette. Félig kibontva, leszedve, és ennyi. Próbáltam már mindent, hogy pozitív dolgok legyenek de semmi nem sikerül, mintha el lennék átkozva, és a körülöttem lévőknek is bajt hozok. A férjem beteges és depressziós, évekig alig tudott dolgozni, anyósom strokos lett haláláig ápoltuk, aztán nekem is megszűnt a munkám 9 év után, állandóan emésztési gondjaim vannak, és soha soha semmi nem sikerül. Mire kezdtünk volna egy kicsit úgymond egyenesbe jönni, akkor kirúgták a férjem és minden pénzünk elfogyott, és lebetegedtünk és orvoshoz sem tudunk menni. Gyereket szeretnék már egy éve is de az sem sikerül. A hálószobánkba reggel besüt a nap arra ébredek, az ágyat nem tettem sem a bejárat sem az ablak alá mert akkor nem bírtam aludni. Valami gond lehet itt is a házban de nem tudom mit tegyek, hogy egészség, munka, pénz, és a gyerek is összejöjjön, sőt a családunkkal is rendbe legyen minden. Azt tudom, hogy el lettem átkozva, a saját anyumtól, mert a szemembe mondta egyszer 16 éve, meg 5 éve is, kiskoromban meg megesküdött az életemre amit papírra is irt és mind a mai napig nálam van. A nővérem meg kártyát vetett mindig és a szellemekkel társalgott, és az egyik kártyáját nekem adta ajándékba amit használt, de én sosem csináltam ilyet. Én inkább elővettem egy gyertyát meggyújtottam és próbáltam apuval beszélni, és segitséget kérni tőle, de lehet, hogy valami rám ragadt. Tudom, hogy valami vigyázz rám, mert ha már ott tartok, hogy nem megy nem bírom tovább, és feladom, egy kiskapu mindig kinyílik, a leges leg utolsó pillanatban. Amikor autóbalesetünk is volt azt is megúsztam karcolás nélkül. De már nem birom tovább ezt az egészet. Elfáradtam, mindig van valami baj, betegség, probléma, gond. Nincs egy nyugodt napom mióta az eszemet tudom. Mindig egyedül voltam és meg kellett vívnom a csatákat mindenkivel. Nem tudtam mikor, kinél fogok aludni kiskoromban. Sosem volt nyugalmam. Egy ismerősöm át hívott a lakásába, ahol a férje öngyilkos lett. Nem mondta meg melyik helyégben csak azt, hogy fél a házban. Mire én mondtam, hogy a hálószobában van valami oda ne menjen be, mert az rossz hely, kiderült ott akasztotta fel magát a férje. Egyszer meg szentelt vízzel keresztet vetettem magamon utána meg olyan rosszul lettem, hogy alig kaptam levegőt, remegett kezem lábam, és ki kellett jönnöm a templomból is.ez úgy 6-7 éve volt.Még annyit, hogy megérzem ha valaki meghal, vagy ha születni fog egy baba, és általában jók a megérzéseim az ilyen dolgokhoz. Nem vagyok örült, nem be bebeszélem magamnak, ezeket a dolgokat. De már nehéz igy, Szeretnék nyugalmat, nyugodt napokat és átkot levennék rólam az jó lenne.
Kérem ha tud segitsen. Üdvözlettel Krisztina
Kedves Krisztina!
Nem nevetem ki, és nem tartom őrültnek sem. A probléma amiről ír, nem átlagos, de mégis azt gondolom, nem egyedi eset, csak nagyon kevesen vállalják ezt fel mások előtt. Ön most megtette az első lépést a változás felé azzal, hogy szembe nézett vele. Ez is azt mutatja, elérkezett az idő, amikor lehet, és kell is tenni valamit annak érdekében, hogy az élete irányt váltson, boldog és kiegyensúlyozott legyen.
Nyitva van egy olyan kommunikációs csatorna Önben, amin keresztül sok mindent érez, érzékel, ahonnan információkat kap a fizikai síkon túlról. Ez lehet áldás, és lehet átok is, attól függően, Ön hogyan éli azt meg. Ezeket a képességeket általában azért kapja valaki, mert használnia kell, segítségére lehet vele másoknak, és persze önmagának. Nem könnyű helyzet, tudom, de az itt felvázolt rövid élettörténete (a gondok, nehézségek már gyerekkorától kezdve) is azt mutatja, nem hétköznapi feladattal érkezett meg ebbe az életébe.
A leírtak alapján az is nagyon valószínű, hogy nincsenek "egyedül" az otthonukban, és igen, ez komoly energiavesztéssel jár, amin a mostani káosz még inkább ront.
Ha készen áll arra, hogy változtasson, mindenképpen személyes konzultációt javaslok a lehetőségek számbavételére. Az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Nem nevetem ki, és nem tartom őrültnek sem. A probléma amiről ír, nem átlagos, de mégis azt gondolom, nem egyedi eset, csak nagyon kevesen vállalják ezt fel mások előtt. Ön most megtette az első lépést a változás felé azzal, hogy szembe nézett vele. Ez is azt mutatja, elérkezett az idő, amikor lehet, és kell is tenni valamit annak érdekében, hogy az élete irányt váltson, boldog és kiegyensúlyozott legyen.
Nyitva van egy olyan kommunikációs csatorna Önben, amin keresztül sok mindent érez, érzékel, ahonnan információkat kap a fizikai síkon túlról. Ez lehet áldás, és lehet átok is, attól függően, Ön hogyan éli azt meg. Ezeket a képességeket általában azért kapja valaki, mert használnia kell, segítségére lehet vele másoknak, és persze önmagának. Nem könnyű helyzet, tudom, de az itt felvázolt rövid élettörténete (a gondok, nehézségek már gyerekkorától kezdve) is azt mutatja, nem hétköznapi feladattal érkezett meg ebbe az életébe.
A leírtak alapján az is nagyon valószínű, hogy nincsenek "egyedül" az otthonukban, és igen, ez komoly energiavesztéssel jár, amin a mostani káosz még inkább ront.
Ha készen áll arra, hogy változtasson, mindenképpen személyes konzultációt javaslok a lehetőségek számbavételére. Az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 09. 18. 09:15
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
Remélem jó helyen járok a kérdésemmel. A párom édesanyjánál, méhnyakrákot rákot diagnosztizáltak tavaly. Abból felgyúgyult, de sajnos áttét keletkezett a vállában és onnan a fertőzött nyirokcsomókat kiműtötték. Kapott utókezelésként 28 sugarat, de ez sem bizonyult tökéletesnek ugyais pár napja újra felfedeztek nyirokcsomókat a műtött terülttől 10 cm-re, illetve a kismedencéje környékén is. Nagyon elkeseredett és fél ami érthető. Egy nagy baj van, hogy nem tudja elfogadni a helyzetet, mindenben csak a rosszat látja, nem tud pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Nos az lenne a kérdésem, hogy Ön mint parapszihológus tudna-e segíteni rajta, hogy feldolgozza a félelmeit, elfogdja, és tudjon harcolni ez ellen. Olvastam egy-két blogban, hogy a parapszihológusnak volt köszönhető, hogy hittel és erővel tudott szembenézni a halálos kórral és győzött felette. Várom válaszát, és ha van valamilyen lehetőség továbbiakra, akkor fel fogom magánúton is keresni. Nagyon szépen köszönöm előre is válaszát!! Minden jót kívánok. Hajnalka
Remélem jó helyen járok a kérdésemmel. A párom édesanyjánál, méhnyakrákot rákot diagnosztizáltak tavaly. Abból felgyúgyult, de sajnos áttét keletkezett a vállában és onnan a fertőzött nyirokcsomókat kiműtötték. Kapott utókezelésként 28 sugarat, de ez sem bizonyult tökéletesnek ugyais pár napja újra felfedeztek nyirokcsomókat a műtött terülttől 10 cm-re, illetve a kismedencéje környékén is. Nagyon elkeseredett és fél ami érthető. Egy nagy baj van, hogy nem tudja elfogadni a helyzetet, mindenben csak a rosszat látja, nem tud pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Nos az lenne a kérdésem, hogy Ön mint parapszihológus tudna-e segíteni rajta, hogy feldolgozza a félelmeit, elfogdja, és tudjon harcolni ez ellen. Olvastam egy-két blogban, hogy a parapszihológusnak volt köszönhető, hogy hittel és erővel tudott szembenézni a halálos kórral és győzött felette. Várom válaszát, és ha van valamilyen lehetőség továbbiakra, akkor fel fogom magánúton is keresni. Nagyon szépen köszönöm előre is válaszát!! Minden jót kívánok. Hajnalka
Kedves Hajnalka!
Jól látja, anyósa gyógyulási esélyei megsokszorozódnának, ha a helyzetet elfogadva az okát próbálná megtalálni a kialakult helyzetnek. Valószínűleg ez is, mint a betegségek általában, elsősorban lelki okokra vezethető vissza. Ha megtalálja ezt az okot, képes lesz azt megérteni, elfogadni, ha már látja, miért érkezett meg az életébe ez a helyzet, tanulhat belőle. Feladat ez is, amit meg kell oldani. Valóban a hitét kell megerősíteni, hogy képes rá. Szívesen látom Önt egy konzultációra első lépésként, de azt tudnia kell, hogy helyette nem oldhatja meg, helyette nem tudja legyőzni a kórt. Segíthet neki az első lépéseket megtenni, de az utat neki kell végigjárni, a válaszokat neki kell megtalálni. Nélküle, az ő hite, akarata nélkül kevés az esély.
Beszéljenek róla, mondja el neki, hogy Önnek, és a családjának fontos a gyógyulása, hogy szeretik őt, még sokáig számítanak rá.
Az elérhetőségemet megtalálja itt az oldalon, ha készen állnak az útra.
Kívánok Önnek sok erőt és kitartást ehhez a nem könnyű feladathoz:
Jól látja, anyósa gyógyulási esélyei megsokszorozódnának, ha a helyzetet elfogadva az okát próbálná megtalálni a kialakult helyzetnek. Valószínűleg ez is, mint a betegségek általában, elsősorban lelki okokra vezethető vissza. Ha megtalálja ezt az okot, képes lesz azt megérteni, elfogadni, ha már látja, miért érkezett meg az életébe ez a helyzet, tanulhat belőle. Feladat ez is, amit meg kell oldani. Valóban a hitét kell megerősíteni, hogy képes rá. Szívesen látom Önt egy konzultációra első lépésként, de azt tudnia kell, hogy helyette nem oldhatja meg, helyette nem tudja legyőzni a kórt. Segíthet neki az első lépéseket megtenni, de az utat neki kell végigjárni, a válaszokat neki kell megtalálni. Nélküle, az ő hite, akarata nélkül kevés az esély.
Beszéljenek róla, mondja el neki, hogy Önnek, és a családjának fontos a gyógyulása, hogy szeretik őt, még sokáig számítanak rá.
Az elérhetőségemet megtalálja itt az oldalon, ha készen állnak az útra.
Kívánok Önnek sok erőt és kitartást ehhez a nem könnyű feladathoz:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 09. 04. 08:11
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
A Te értelmezésed szerint arra van magyarázat,hogy pl.évekig nem gondolok valakire,aztán álmodok róla és napokon belül találkozok vele.Vagy rég nem gondolok valakire,aztán eszembe jut(többször),azután felhív vagy találkozunk.
Mit gondolsz erről?
Bea
Kedves Bea!
Igen, van rá magyarázat, ezt nevezzük intuíciónak / megérzésnek, illetve telepátiának.
Mindenkiben ott vannak ezek a képességek, kiben erősebben, kiben gyengébben, de jelen van. Sokaknak fel sem tűnik, mert nem figyelnek rá, nem gondolják, hogy jelentősége van, pedig érdemes rá odafigyelni, fejleszteni. Ügy tűnik Számodra is egy jelzés ez, hogy vedd komolyan, dolgod van vele. Használd.
Ha segítségre van szükséged az elinduláshoz, az oldalon megtalálod az elérhetőségeimet.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 08. 27. 08:46
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
Nem vagyok biztos, hogy kérdésemmel a megfelelő helyen járok, de kíváncsi lennék a véleményére.
Három éve élek együtt párommal, azóta született egy babánk is. Ő most másfél éves. Sajnos a párom külföldön él, dolgozik. Ritkán találkozunk, kb. 3 havonta. Ennek ellenére a mi kapcsolatunk jó, a körülmények nehezítik meg. Szeretnénk egy családként, egy háztartásban élni - idővel. Egyre többször került szóba a kistestvér. Párom nagyon szeretne még egy babát. A problémám ott kezdődik, hogy van egy személy álmaimban, aki időközönként felbukkan. Több éve már, hogy először álmodtam egy kislánnyal. Azóta több álmom is volt vele. Különböző életkoraiban jelenik meg ez a személy. Én félek tőle, menekülök előle és ő hatalmas mosollyal jön utánam és anyának szólít. Én egy aggódó személyiség vagyok. Terhesség és szülés alatt is -és most is- állandóan tudok aggódni. Valamiért az agyam nem enged szabadulni ettől az álomtól és közben ez az álom gátol, hogy nyugodtan vállaljak még egy babát.
Szeretnék valami támpontot kapni, hogy kell ezzel foglalkoznom, mennyire van jelentősége az életemben ennek a kislánynak.
Köszönöm! Maria
Nem vagyok biztos, hogy kérdésemmel a megfelelő helyen járok, de kíváncsi lennék a véleményére.
Három éve élek együtt párommal, azóta született egy babánk is. Ő most másfél éves. Sajnos a párom külföldön él, dolgozik. Ritkán találkozunk, kb. 3 havonta. Ennek ellenére a mi kapcsolatunk jó, a körülmények nehezítik meg. Szeretnénk egy családként, egy háztartásban élni - idővel. Egyre többször került szóba a kistestvér. Párom nagyon szeretne még egy babát. A problémám ott kezdődik, hogy van egy személy álmaimban, aki időközönként felbukkan. Több éve már, hogy először álmodtam egy kislánnyal. Azóta több álmom is volt vele. Különböző életkoraiban jelenik meg ez a személy. Én félek tőle, menekülök előle és ő hatalmas mosollyal jön utánam és anyának szólít. Én egy aggódó személyiség vagyok. Terhesség és szülés alatt is -és most is- állandóan tudok aggódni. Valamiért az agyam nem enged szabadulni ettől az álomtól és közben ez az álom gátol, hogy nyugodtan vállaljak még egy babát.
Szeretnék valami támpontot kapni, hogy kell ezzel foglalkoznom, mennyire van jelentősége az életemben ennek a kislánynak.
Köszönöm! Maria
Kedves Maria!
Nagyon beszédes, és fontos álmok ezek, jó volna ismerni a részleteit, hogy kellően ki tudjuk az bontani. Freud (és azóta sokak) elmélete szerint az álom minden szereplője mi magunk vagyunk, a különböző aspektusainkat, és az ezekhez kapcsolódó feszültségeinket vetítjük ki általunk ismert, vagy olykor akár teljesen ismeretlen személyekre.
A második gyermek vállalása előtt célszerű volna valóban megtalálni ezt a "személyt", akitől fél, aki elől menekül, aki épp úgy lehet a saját belső gyermeke, mint a majdan születendő második baba.
Hogy van e jelentősége? Természetesen. A kevés információ alapján is valószínűsíthető egy olyan gyermek- vagy magzatkori trauma, ami nem került még feldolgozásra, de tudat alatt jelen van a mindennapjaiban.
Ha van rá lehetősége, mindenképpen azt javaslom, hogy ne egyedül vágjon neki ennek az útnak, egy szakember nagyon sokat segíthet az okok feltárásában, és a feldolgozásban.
Ha szüksége van rá, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Nagyon beszédes, és fontos álmok ezek, jó volna ismerni a részleteit, hogy kellően ki tudjuk az bontani. Freud (és azóta sokak) elmélete szerint az álom minden szereplője mi magunk vagyunk, a különböző aspektusainkat, és az ezekhez kapcsolódó feszültségeinket vetítjük ki általunk ismert, vagy olykor akár teljesen ismeretlen személyekre.
A második gyermek vállalása előtt célszerű volna valóban megtalálni ezt a "személyt", akitől fél, aki elől menekül, aki épp úgy lehet a saját belső gyermeke, mint a majdan születendő második baba.
Hogy van e jelentősége? Természetesen. A kevés információ alapján is valószínűsíthető egy olyan gyermek- vagy magzatkori trauma, ami nem került még feldolgozásra, de tudat alatt jelen van a mindennapjaiban.
Ha van rá lehetősége, mindenképpen azt javaslom, hogy ne egyedül vágjon neki ennek az útnak, egy szakember nagyon sokat segíthet az okok feltárásában, és a feldolgozásban.
Ha szüksége van rá, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 08. 11. 12:19
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina,
Könnyen lehet, hogy nem a megfelelő emberhez fordulok, de nem tudom kinek tehetném fel ezzel kapcsolatban a kérdéseimet. 32 éves nő vagyok, és már régóta tapasztalok furcsa dolgokat. Egy olyan "problémával" fordulok Önhöz, hogy általában félálomban vagy meditálás közben suttogásra riadok fel. Ha van egy kis időm magamra, szoktam kicsit meditálni és ilyenkor próbálok megoldásokat találni kellemetlen helyzetekre, próbálom megtisztítani magam a haragtól és egyéb rossz emberi tulajdonságoktól, próbálok úgymond dolgozni a személyiségemen, jobb emberré válni... Ma meditálás közben épp kérdéseket tettem fel magamnak azzal kapcsolatban hogy tudnék egy kellemetlen helyzetet, kapcsolatot megoldani, és arra riadtam fel hogy jött egy válasz ami azt suttogta "nem tudom". Lehet, hogy csak az agyam játszik velem, de ezek a suttogások nem bentről jönnek, úgymond a fejemből, hanem pont azért riadok fel, mert kintről jövő hangról beszélünk. Másik példaként fel tudom hozni az esetet, amikor a párom szülei elutaztak és mi ketten maradtunk otthon egy hétre. Aznap este elalváskor egy női hang súgta a fülembe, hogy "nem vagytok egyedül a házban". Mint ha azt akarta volna sugallni, hogy ő is ott van velünk. Tudom... furán hangzik és azt is tudom, hogy lehet teljesen őrültnek fog nézni. De lehetséges e, hogy félálomban vagy meditálás közben úgymond "nem vagyok egyedül". Teljesen tiszta az elmém, sosem voltak pszichés zavaraim, de hátha találok valakit aki nem néz hülyének és meg tudja magyarázni az ilyen jelenségeket. Előre is köszönöm a választ. Alena
Könnyen lehet, hogy nem a megfelelő emberhez fordulok, de nem tudom kinek tehetném fel ezzel kapcsolatban a kérdéseimet. 32 éves nő vagyok, és már régóta tapasztalok furcsa dolgokat. Egy olyan "problémával" fordulok Önhöz, hogy általában félálomban vagy meditálás közben suttogásra riadok fel. Ha van egy kis időm magamra, szoktam kicsit meditálni és ilyenkor próbálok megoldásokat találni kellemetlen helyzetekre, próbálom megtisztítani magam a haragtól és egyéb rossz emberi tulajdonságoktól, próbálok úgymond dolgozni a személyiségemen, jobb emberré válni... Ma meditálás közben épp kérdéseket tettem fel magamnak azzal kapcsolatban hogy tudnék egy kellemetlen helyzetet, kapcsolatot megoldani, és arra riadtam fel hogy jött egy válasz ami azt suttogta "nem tudom". Lehet, hogy csak az agyam játszik velem, de ezek a suttogások nem bentről jönnek, úgymond a fejemből, hanem pont azért riadok fel, mert kintről jövő hangról beszélünk. Másik példaként fel tudom hozni az esetet, amikor a párom szülei elutaztak és mi ketten maradtunk otthon egy hétre. Aznap este elalváskor egy női hang súgta a fülembe, hogy "nem vagytok egyedül a házban". Mint ha azt akarta volna sugallni, hogy ő is ott van velünk. Tudom... furán hangzik és azt is tudom, hogy lehet teljesen őrültnek fog nézni. De lehetséges e, hogy félálomban vagy meditálás közben úgymond "nem vagyok egyedül". Teljesen tiszta az elmém, sosem voltak pszichés zavaraim, de hátha találok valakit aki nem néz hülyének és meg tudja magyarázni az ilyen jelenségeket. Előre is köszönöm a választ. Alena
Kedves Alena!
Jó helyen jár, valóban a parapszichológia foglalkozik többek között a hagyományos érzékek feletti érzékelés területével is. Meglehet, hogy Ön is érzékenyebb az átlagosnál, meditatív állapotban érzékel maga körül dolgokat, amiket mások nem. Természetesen ez nem kell, hogy pszichés zavart jelentsen, sokak működéséhez, mindennapjához hozzátartozik az információk nem hagyományos csatornákon való begyűjtése.
Arra a kérdésre, hogy ezek a hangok honnan jönnek, a levele alapján nehéz lenne válaszolni. Lehet ez az Ön belső hangja, vezetője éppúgy, mint egy itt ragadt lélek (akár nemrég elhunyt családtag, ismerős), aki így próbál kapcsolatot teremteni. Ha komolyabban érdekli mindez, néhány személyes találkozó és beszélgetés után közelebb juthat a válaszokhoz.
Ha így dönt, szívesen látom, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Jó helyen jár, valóban a parapszichológia foglalkozik többek között a hagyományos érzékek feletti érzékelés területével is. Meglehet, hogy Ön is érzékenyebb az átlagosnál, meditatív állapotban érzékel maga körül dolgokat, amiket mások nem. Természetesen ez nem kell, hogy pszichés zavart jelentsen, sokak működéséhez, mindennapjához hozzátartozik az információk nem hagyományos csatornákon való begyűjtése.
Arra a kérdésre, hogy ezek a hangok honnan jönnek, a levele alapján nehéz lenne válaszolni. Lehet ez az Ön belső hangja, vezetője éppúgy, mint egy itt ragadt lélek (akár nemrég elhunyt családtag, ismerős), aki így próbál kapcsolatot teremteni. Ha komolyabban érdekli mindez, néhány személyes találkozó és beszélgetés után közelebb juthat a válaszokhoz.
Ha így dönt, szívesen látom, az elérhetőségeimet megtalálja itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 07. 24. 08:45
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
Három gyermekem van,szeretetteljes,nyugodt családi légkörben nevelkednek.Néha persze vannak konfliktusok,de nem jellemző.A két éves kisfiam nagyon félős.
Tervezett baba volt,nem volt gond a terhességgel,a szülésnél viszont tudtuk,hogy császár lesz,(mert faros volt mint a bátyja),de nem fogadtunk orvost.Éjjel bementünk a szülészetre,mikor beindult a szülés,de mondták hogy tartsunk ki,és a reggeli műszakváltásig nem vizsgáltak,nem csináltak velem semmit,csak a szívhangot nézték.Mikor jött a váltás megcsászároztak.A kicsi lázas volt,de nem tudták miért,és antibiotikumos kezelés után hazamentünk(utána én lázasodtam be és visszamentünk)
A legjobban a hangos hangoktól fél,pl motor,fúrógép stb.És ha repülőgépet hall,egyből beszalad a házba,régen sírva,most pedig mondja,hogy repülő félek.
Nagyon sok mindentől fél.Könnyű megvigasztalni,de ha apa beindítja a motort,annyira ölel,hogy nem is kell fognom,nem esik le az ölemből.Bújós,egyébként vidám és kiegyensúlyozott(ha nincs hangos zaj)
Gondolom(remélem) hogy kinövi,de Te mit gondolsz erről?
Köszönöm a választ:
Edina
Három gyermekem van,szeretetteljes,nyugodt családi légkörben nevelkednek.Néha persze vannak konfliktusok,de nem jellemző.A két éves kisfiam nagyon félős.
Tervezett baba volt,nem volt gond a terhességgel,a szülésnél viszont tudtuk,hogy császár lesz,(mert faros volt mint a bátyja),de nem fogadtunk orvost.Éjjel bementünk a szülészetre,mikor beindult a szülés,de mondták hogy tartsunk ki,és a reggeli műszakváltásig nem vizsgáltak,nem csináltak velem semmit,csak a szívhangot nézték.Mikor jött a váltás megcsászároztak.A kicsi lázas volt,de nem tudták miért,és antibiotikumos kezelés után hazamentünk(utána én lázasodtam be és visszamentünk)
A legjobban a hangos hangoktól fél,pl motor,fúrógép stb.És ha repülőgépet hall,egyből beszalad a házba,régen sírva,most pedig mondja,hogy repülő félek.
Nagyon sok mindentől fél.Könnyű megvigasztalni,de ha apa beindítja a motort,annyira ölel,hogy nem is kell fognom,nem esik le az ölemből.Bújós,egyébként vidám és kiegyensúlyozott(ha nincs hangos zaj)
Gondolom(remélem) hogy kinövi,de Te mit gondolsz erről?
Köszönöm a választ:
Edina
Kedves Edina!
Az első ami felmerült bennem, hogy volt e a várandósságod alatt bármi, ami kiválthatja a félelmet. A legkézenfekvőbb kérdés, hogy utaztál e repülőn abban az időben, és esetleg aggódtál e közben, hogy baja eshet a magzatnak, vagy akár mindkettőtöknek? Vagy halasztottatok e el, emiatt utazást?
Esetleg volt e ebben az időszakban valamilyen légi katasztrófa, ami mélyen megérintett?
Én elsősorban a Te emlékeidben, élményeidben keresnék választ a kisfiad félelmére.
Ha semmi ilyet nem tudsz felidézni, akkor már érdemes abban is gondolkodni, hogy egy korábbi életéből hozott át valamit, ami erős hanghatásokkal és a repüléssel függ össze (akár egy háborús élmény is lehet ilyen).
Ha az előbbi, akkor arra könnyen lehet megoldást találni, és a túlzott félelmet elengedni. Ha az utóbbi, akkor kicsit nehezebb, idővel halványulnak az emlékek, és közben ha megérzi, hogy nincs mitől félni, a bizalom is visszatérhet magától. Ha viszont nagyon erős a traumatizáltság, és hosszútávon megmaradnak a tünetek, olyan megoldást kell keresni, ami a korának és fejlettségi szintjének megfelel. Reinkarnációs terápiát 18-20 éves kor alatt (az ő érdekében) nem ajánlott végezni, de vannak egyéb módszerek, amivel enyhíthető, vagy akár meg is szüntethető a kóros állapot.
Ha bármiben a segítségedre, segítségetekre lehetek, az elérhetőségeimet megtalálod az oldalon.
Üdvözlettel:
Az első ami felmerült bennem, hogy volt e a várandósságod alatt bármi, ami kiválthatja a félelmet. A legkézenfekvőbb kérdés, hogy utaztál e repülőn abban az időben, és esetleg aggódtál e közben, hogy baja eshet a magzatnak, vagy akár mindkettőtöknek? Vagy halasztottatok e el, emiatt utazást?
Esetleg volt e ebben az időszakban valamilyen légi katasztrófa, ami mélyen megérintett?
Én elsősorban a Te emlékeidben, élményeidben keresnék választ a kisfiad félelmére.
Ha semmi ilyet nem tudsz felidézni, akkor már érdemes abban is gondolkodni, hogy egy korábbi életéből hozott át valamit, ami erős hanghatásokkal és a repüléssel függ össze (akár egy háborús élmény is lehet ilyen).
Ha az előbbi, akkor arra könnyen lehet megoldást találni, és a túlzott félelmet elengedni. Ha az utóbbi, akkor kicsit nehezebb, idővel halványulnak az emlékek, és közben ha megérzi, hogy nincs mitől félni, a bizalom is visszatérhet magától. Ha viszont nagyon erős a traumatizáltság, és hosszútávon megmaradnak a tünetek, olyan megoldást kell keresni, ami a korának és fejlettségi szintjének megfelel. Reinkarnációs terápiát 18-20 éves kor alatt (az ő érdekében) nem ajánlott végezni, de vannak egyéb módszerek, amivel enyhíthető, vagy akár meg is szüntethető a kóros állapot.
Ha bármiben a segítségedre, segítségetekre lehetek, az elérhetőségeimet megtalálod az oldalon.
Üdvözlettel:
Pálvölgyi Krisztina
2014. 06. 03. 18:25
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
