|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves szakértő!
Kisfiam szeptemberben kezdte el az óvodát. Akkor nem volt semmi különösebb gond. Persze többször volt beteg ez idő alatt. Decemberben szülői fogadóórára alatt mondták el a nevelők,h nem akar részt venni a kötelező feladatokban, zavarja a többi gyereket is, ami neki nem tetszik nem csinálja. November közepe óta nagyon nehezen akart menni oviba, sírva dobálta magát, v fetrengett a földön, főleg az egyik nevelő esetén vettem észre ezt az ellenállást. Amit én észrevettem,h nem szereti a hangos zajokat, attól megijed, az egyensúly érzéke nem az igazi,habár sokat fejlődött azóta szerintem. Tsmt felmérésen voltunk, szüksége van fejlesztésre, ott is sajnos végig kiabálta, toporzekolta az egészet, így csak részben tudták értékelni. Jövő héten kezdenénk a tornát. Annyira tehetetlennek érzem magam,m itthon ezekből keevset tapasztalunk. Szobtisztasag, beszéd rendes időben kialakult, semmi fejlődési gond nem volt eddig.
Köszönöm ha tud segíteni!
Kisfiam szeptemberben kezdte el az óvodát. Akkor nem volt semmi különösebb gond. Persze többször volt beteg ez idő alatt. Decemberben szülői fogadóórára alatt mondták el a nevelők,h nem akar részt venni a kötelező feladatokban, zavarja a többi gyereket is, ami neki nem tetszik nem csinálja. November közepe óta nagyon nehezen akart menni oviba, sírva dobálta magát, v fetrengett a földön, főleg az egyik nevelő esetén vettem észre ezt az ellenállást. Amit én észrevettem,h nem szereti a hangos zajokat, attól megijed, az egyensúly érzéke nem az igazi,habár sokat fejlődött azóta szerintem. Tsmt felmérésen voltunk, szüksége van fejlesztésre, ott is sajnos végig kiabálta, toporzekolta az egészet, így csak részben tudták értékelni. Jövő héten kezdenénk a tornát. Annyira tehetetlennek érzem magam,m itthon ezekből keevset tapasztalunk. Szobtisztasag, beszéd rendes időben kialakult, semmi fejlődési gond nem volt eddig.
Köszönöm ha tud segíteni!
Kedves Anyuka!
Az intézménybe bekerült gyermeket fokozatosan kell hozzá szoktatni az ott folyó napirendhez. Ehhez empátia, türelem szükséges az ott dolgozó felnőttek részéről. A gyermekek a játékban fejlődnek. Nem kötelező részt venni a tevékenységekben. A látszólag mással foglalkozó gyermek is figyel a többiek tevékenységére. Türelemmel, érdeklődését felkeltő tevékenység felkínálásával motiválható.
Javaslom, hogy kérjenek fogadóórát, ahol közelíteni tudják a gyermekkel való foglalkozással kapcsolatos nézeteiket. Ha szükséges, kérjék szakember segítségét.
Tisztelettel:
Az intézménybe bekerült gyermeket fokozatosan kell hozzá szoktatni az ott folyó napirendhez. Ehhez empátia, türelem szükséges az ott dolgozó felnőttek részéről. A gyermekek a játékban fejlődnek. Nem kötelező részt venni a tevékenységekben. A látszólag mással foglalkozó gyermek is figyel a többiek tevékenységére. Türelemmel, érdeklődését felkeltő tevékenység felkínálásával motiválható.
Javaslom, hogy kérjenek fogadóórát, ahol közelíteni tudják a gyermekkel való foglalkozással kapcsolatos nézeteiket. Ha szükséges, kérjék szakember segítségét.
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2022. 01. 06. 11:31
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm! Gyermekem idén kezdi az óvodát, de még nem szobatiszta. Erről még az óvónőkkel sem mertem beszélni, de tudom, hogy most már muszáj lesz. Titokban lehet ezt még tartani az elején? nagyon kellemetlennek érzem, és nem tudom, mit kéne tennem, mert a nyáron többféle szobatisztaságra szoktatós "trükkel" is próbálkoztunk, mégsem hoztak eredményt. kislányom júniusban töltötte be a 3. évét. köszönöm a segítséget
Kedves Anyuka!
A szobatisztaság kialakulása idegrendszeri érettség függvénye. Nem kell szégyellnie, hogy kislánya nem szobatiszta. Nyugodtan beszélje meg az óvodapedagógusokkal ezt a dilemmát. Türelmes hozzáállásal, az óvodai szokásrendszerben tapasztalt minta segítségével ki fog alakulni.
Tisztelettel:
A szobatisztaság kialakulása idegrendszeri érettség függvénye. Nem kell szégyellnie, hogy kislánya nem szobatiszta. Nyugodtan beszélje meg az óvodapedagógusokkal ezt a dilemmát. Türelmes hozzáállásal, az óvodai szokásrendszerben tapasztalt minta segítségével ki fog alakulni.
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2021. 08. 26. 21:20
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Ibolya!
Kislányom betöltötte a 3. évét, elkezdte az ovit.
Már az elején is mindennap sírt, rengeteget, utálta.
Azt mondja anya hiányzik, de itthon ill ha megyünk valahova nem anyás.
Aztán jött a zárás, valamint sokat volt beteg is
Mst, hogy újra kezdte még rosszabb lett, mint volt.
Fájó szívvel hagyom ott mindennap, de muszáj dolgoznom.
Érzi rajtam is, hogy nem szívesen teszem, hiába mondom mást, biztos megérzi.
Más nem tudja bevinni
Az én hibám lehet valahogy oldjuk meg, hogy az apukája viszi, de ő még korábban megy
Köszönom
Kislányom betöltötte a 3. évét, elkezdte az ovit.
Már az elején is mindennap sírt, rengeteget, utálta.
Azt mondja anya hiányzik, de itthon ill ha megyünk valahova nem anyás.
Aztán jött a zárás, valamint sokat volt beteg is
Mst, hogy újra kezdte még rosszabb lett, mint volt.
Fájó szívvel hagyom ott mindennap, de muszáj dolgoznom.
Érzi rajtam is, hogy nem szívesen teszem, hiába mondom mást, biztos megérzi.
Más nem tudja bevinni
Az én hibám lehet valahogy oldjuk meg, hogy az apukája viszi, de ő még korábban megy
Köszönom
Kedves Anyuka!
A magyarázatot szerintem a gyermek elválástól való félelme jelenti. Ezért úgy éli meg az óvodát mint azt a helyet amely elválasztja őt az otthon biztonságától, a szülők jelenlététől. Bár nem mindegyik gyermek éli át hasonlóképpen ezt, mégis elég gyakori problémáról van szó, ami általában nem igényel kezelést, csupán türelmes, kitartó és következetes szülői magatartást.
Beszélgessenek sokat az óvodai életről, a tevékenységekről, arról, hogy milyen jó a társakkal játszani! Az óvodapedagógusok segítségét kérjék abban, hogy próbálják vonzóvá tenni számára az ott töltött időt.
Önnek is szükséges változtatnia, leküzdeni a félelmét, negatív érzéseit a helyzettel kapcsolatosan. A helyzethez való pozitív hozzáállása segít a gyermeknek az elfogadásban.
Idővel a gyermek megtapasztalja az állandóságot és megérti hogy ideiglenes óvodai tartózkodása nem jár semmilyen veszteséggel.
Bízom abban, hogy sikerül megoldást találniuk!
Üdvözlettel
A magyarázatot szerintem a gyermek elválástól való félelme jelenti. Ezért úgy éli meg az óvodát mint azt a helyet amely elválasztja őt az otthon biztonságától, a szülők jelenlététől. Bár nem mindegyik gyermek éli át hasonlóképpen ezt, mégis elég gyakori problémáról van szó, ami általában nem igényel kezelést, csupán türelmes, kitartó és következetes szülői magatartást.
Beszélgessenek sokat az óvodai életről, a tevékenységekről, arról, hogy milyen jó a társakkal játszani! Az óvodapedagógusok segítségét kérjék abban, hogy próbálják vonzóvá tenni számára az ott töltött időt.
Önnek is szükséges változtatnia, leküzdeni a félelmét, negatív érzéseit a helyzettel kapcsolatosan. A helyzethez való pozitív hozzáállása segít a gyermeknek az elfogadásban.
Idővel a gyermek megtapasztalja az állandóságot és megérti hogy ideiglenes óvodai tartózkodása nem jár semmilyen veszteséggel.
Bízom abban, hogy sikerül megoldást találniuk!
Üdvözlettel
Márkusné Vörös Ibolya
2021. 05. 12. 20:07
Olvasói értékelés: 5 / 5
Üdvözlöm! Van egy 3,5 èves Nagyfiam, szeptemberben kezdtük az òvodát, megkésett beszédfejlődéssel! Áprilisban, a 3. születèsnapja körül kezdett el igazán beszélni, de még mindig furcsán beszél, mintha csak magánhangzòkat használna...én itthon mindent megértek, hatalmas szòkincse van amùgy, nap mint nap ledöbbenek, miket ki tid fejezni! Az oviban van, hogy megértik, van, hogy nem, nem szomorkodik miatta! Amùgy önállò, egyedül öltözik, szépen eszik, szobatisztasággal nincs gond! Az òvodakezdés pár sìrás kivételével jòl ment, szereti az òvònéniket, szeret bejárni! Okos fiú, 4-7 éveseknek valò feladatgyűjtemény felét hipp-hopp megoldja, értelmileg semmi gond nincs vele! Ami nehézséget okoz, az a közösségi munkák, feladatok, az abban valò részvétel! Mindig is ilyen volt, 1 éves korátòl jártunk Ringatòra, de majd 1 év kellett ott is, hogy Anya öléből mondjuk a szőnyeg közepére menjen, ott sem vett már akkor részt a táncokban, tapsolásokban stb, inkább könyveket bùjt, vagy csak erősen figyelt! Az oviban az òvònénik elmondása szerint szemmel s lélekkel ott van mondjuk a körtáncnál, de mintha valami gátolná abban, h oda is menjen! Van néha egy egy alkalom, h sikerül odacsalni, de nagyrészt elzárkòzik tőle! Ugyanez van, ha mondjuk falunapon vagyunk s ugrálòvárat meglátja! Odaszalad, nézi a gyerekeket, de mikor pròbálom unszolni, h menj csak, akkor nem akar...mire oda jutna, leengedik az ugrálòvárat :-( Télapòs csoportfotòzásnál ugyanez! Nem akart résztvenni, majd sìrt, h nem ült oda...Én pròbálom elfogadni, de néha kellemetlen, mikor például karácsonyi ünnepség van a csoportjával, s mi ülünk csak az asztalnál, "elvonulva" mert nem akar részt venni a körtáncban, a közös gyurmázásban! Itthon minden érdekli, kreatìv, rengeteget foglakozom vele, sokat kézműveskedünk, mondòkázunk, nem kell unszolni semmire! Az Òvònénik szerencsére türelmesen állnak hozzá, unszolják persze, de nem erőltetnek rá semmit...de mi lehet a probléma? Hogyan segíthetnék neki abban, h feloldòdjanak a gátlások? Rengeteget beszélünk mindenről, oviròl is...Pròbálok nem rágörcsölni, de szeretnék valahogy segíteni neki ebben! Előre is köszönöm a tanácsokat :-)
Kedves Anyuka!
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó néniknek indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Nagyon szerencsés, hogy az óvó nénik megértőek!
Továbbra se erőltessék! Ha nem változik a későbbiekben sem a helyzet, keressenek fel pszichológust, hogy segítsen kideríteni az okot és megoldást találjanak a változtatáshoz!
Tisztelettel:
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó néniknek indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Nagyon szerencsés, hogy az óvó nénik megértőek!
Továbbra se erőltessék! Ha nem változik a későbbiekben sem a helyzet, keressenek fel pszichológust, hogy segítsen kideríteni az okot és megoldást találjanak a változtatáshoz!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 12. 21. 07:38
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Ibolya!
Kisfiunk 3 éves múlt pár hete. Nincs testvére. Jelenleg óvodába jár, de előtte bölcsis volt. Két problémánk van vele: az egyik, hogy nagyon durva. Ez már hónapok óta megvan nála. Rugdos, harap, csíp, tépi a hajam és közben eltorzítja a száját. A másik dolog mostanában jött mellé. Használja azt a fajta káromkodást, amiben az édesanyákat szídják (k...anyád). Próbáltam vele beszélgetni, nem segített. Elvettem tőle a játékait, az sem. Megvontam tőle pár dolgot, az sem. Úgy érzem semmi nem segít. Az óvodában nem csinálja, csak otthon és a durvaság csak nálam jön ki (pedig én nagyon messze állok ettől). A káromkodást mamáknál is használja. Tegnap leültettem a szobába, hogy gondolkodjon el, üvöltött, majd abbahagyta és közölte, hogy jó gyerek lesz és bocsánat anya. A játékait még nem adtam vissza. Egyébként szófogadó, meg el is pakol maga után és segít is. Csak ez a két probléma ne lenne.
Kérem segítsen, mit lehetne tenni!
Köszönöm!
Kisfiunk 3 éves múlt pár hete. Nincs testvére. Jelenleg óvodába jár, de előtte bölcsis volt. Két problémánk van vele: az egyik, hogy nagyon durva. Ez már hónapok óta megvan nála. Rugdos, harap, csíp, tépi a hajam és közben eltorzítja a száját. A másik dolog mostanában jött mellé. Használja azt a fajta káromkodást, amiben az édesanyákat szídják (k...anyád). Próbáltam vele beszélgetni, nem segített. Elvettem tőle a játékait, az sem. Megvontam tőle pár dolgot, az sem. Úgy érzem semmi nem segít. Az óvodában nem csinálja, csak otthon és a durvaság csak nálam jön ki (pedig én nagyon messze állok ettől). A káromkodást mamáknál is használja. Tegnap leültettem a szobába, hogy gondolkodjon el, üvöltött, majd abbahagyta és közölte, hogy jó gyerek lesz és bocsánat anya. A játékait még nem adtam vissza. Egyébként szófogadó, meg el is pakol maga után és segít is. Csak ez a két probléma ne lenne.
Kérem segítsen, mit lehetne tenni!
Köszönöm!
Kedves Anyuka!
Gyermeke viselkedésének oka lehet, hogy új környezetbe került. Lehet, hogy így tiltakozik az új helyzet ellen. Úgy gondolom, hogy a büntetés nem célra vezető. Próbáljon türelmes lenni! Az ölelés, a simogatás talán megnyugtatja ilyen esetben. A csúnya beszédre ne reagáljon! Ha otthon nem hallja, majd eltűnik a "szótárából". Számára a minta a fontos, hiszen utánzással tanul. A szeretet, a megértés, a ráfigyelés,a pozitív minta, megerősítés segíteni fog abban, hogy viselkedése változzon.
Tisztelettel:
Gyermeke viselkedésének oka lehet, hogy új környezetbe került. Lehet, hogy így tiltakozik az új helyzet ellen. Úgy gondolom, hogy a büntetés nem célra vezető. Próbáljon türelmes lenni! Az ölelés, a simogatás talán megnyugtatja ilyen esetben. A csúnya beszédre ne reagáljon! Ha otthon nem hallja, majd eltűnik a "szótárából". Számára a minta a fontos, hiszen utánzással tanul. A szeretet, a megértés, a ráfigyelés,a pozitív minta, megerősítés segíteni fog abban, hogy viselkedése változzon.
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 09. 24. 15:56
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Ibolya! Kisfiunk most toltette be 3 evet szpetembertol ovodas. Jol erzi magat a csoportban nelkulem es nagyon erdeklik a csoportban levo jatekok, nagyon jol elfoglalja magat. Viszont a foglalkozasok nem akar reszt venni pl kortanc. Ilyenkor mindig nagyon sir mert elvesznek tole minden jatekot es csak nezheti a tobbieket. Ugy gondolom ez nem jo neki. En mar igazabol az ovoda valtason gondolkodom emiatt. Vegyes csoportban van sok a hat eves gondolom miattuk fontos a sok foglalkozas. Az ovneninek nincs valtotarsa az oviban. Multkor vegig sirt egy 15 -20 perces foglalkozast-a folyoson ultem es hallgattam...osszefutottam a lanyom volt ovonojevel- azt mondta hagyni kene felfedezni a fiam...
Kedves Anyuka!
Gyermekének nem kell részt vennie még a tevékenységekben, hiszen most ismerkedik az óvodával, az óvodai élettel. Vegyes csoportban meg kell tanítani a kicsiket arra, hogy úgy tevékenykedjenek, hogy ne zavarják a nagyokat. A dajka néni vagy a pedagógiai asszisztens segítségével ez megoldható. Úgy gondolom, hogy a szervezést kellene átgondolni a csoportban, nem a 3 évest kellene olyan tevékenységre kényszeríteni, ami egyenlőre még távol áll tőle.
Próbáljon beszélni az óvó nénivel erről!
Tisztelettel:
Gyermekének nem kell részt vennie még a tevékenységekben, hiszen most ismerkedik az óvodával, az óvodai élettel. Vegyes csoportban meg kell tanítani a kicsiket arra, hogy úgy tevékenykedjenek, hogy ne zavarják a nagyokat. A dajka néni vagy a pedagógiai asszisztens segítségével ez megoldható. Úgy gondolom, hogy a szervezést kellene átgondolni a csoportban, nem a 3 évest kellene olyan tevékenységre kényszeríteni, ami egyenlőre még távol áll tőle.
Próbáljon beszélni az óvó nénivel erről!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 09. 16. 11:54
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Ibolya!
Gyermekünk októberben tölti a 3.ik életévét. Augusztusig bölcsődébe járt. Májusba beiratkoztunk a helyi óvodába,ahonnan meg is jött az értesítő,hogy felvették,kezdhetne szeptemberben. Ám mivel gyermekünk nem szobatiszta,( hajlandóság sincs benne többszöri próbálkozás ellenére ) így közölték velünk,hogy nem mehet mindaddig, amíg nem lesz teljesen szobatiszta. Nos, érthetetlenül állunk a dologhoz, hogy más falvakban pelenkával is fogadják a gyermekeket, és hogy a törvény kimondja, hogy az óvoda részéről ez nem leírható indok (nem is adták írásba)! Kérdezném, hogy mit lehet tenni, hová lehet ilyen esetben fordulni?! Előfordulhat, hogy mindez kitolódik még hónapokat is, miközben 3.éves elmúlik, felügyeletét egyikünknek, (nekem) vállalnia kell, és dolgozni nem fogok tudni? Megtehetik ezt? Így a szülő lóg a levegőbe, munkaviszonya nincs, és indokolnom is kell miért nem viszem óvodába a gyermeket,miközben óvoda köteles lenne?Köszönöm előre is megtisztelő válaszát : Egy Édesanya
Gyermekünk októberben tölti a 3.ik életévét. Augusztusig bölcsődébe járt. Májusba beiratkoztunk a helyi óvodába,ahonnan meg is jött az értesítő,hogy felvették,kezdhetne szeptemberben. Ám mivel gyermekünk nem szobatiszta,( hajlandóság sincs benne többszöri próbálkozás ellenére ) így közölték velünk,hogy nem mehet mindaddig, amíg nem lesz teljesen szobatiszta. Nos, érthetetlenül állunk a dologhoz, hogy más falvakban pelenkával is fogadják a gyermekeket, és hogy a törvény kimondja, hogy az óvoda részéről ez nem leírható indok (nem is adták írásba)! Kérdezném, hogy mit lehet tenni, hová lehet ilyen esetben fordulni?! Előfordulhat, hogy mindez kitolódik még hónapokat is, miközben 3.éves elmúlik, felügyeletét egyikünknek, (nekem) vállalnia kell, és dolgozni nem fogok tudni? Megtehetik ezt? Így a szülő lóg a levegőbe, munkaviszonya nincs, és indokolnom is kell miért nem viszem óvodába a gyermeket,miközben óvoda köteles lenne?Köszönöm előre is megtisztelő válaszát : Egy Édesanya
Tisztelt Anyuka!
Gyermeke a következő nevelési évtől kötelezett óvodába járásra. Az óvodai felvétel lehetőség, nem kötelezettség még az Önök számára. Próbáljanak megegyezni az óvodapedagógusokkal abban, hogy vállalják a segítségnyújtást a szobatisztaság elérésében! Igaz, hogy erre a feltételek nem biztosítottak a legtöbb óvodában, de emiatt a felvétel sem tagadható meg. Ez egy ördögi kör. A tapasztalatom az, hogy a legtöbb esetben az óvodai segítségnyújtás hatására rendeződik a probléma. Javaslom, hogy a pedagógusok és a vezető segítségét kérjék ehhez! Elutasítás esetén kérjék a gyermek további bölcsődei ellátását!
Tisztelettel:
Gyermeke a következő nevelési évtől kötelezett óvodába járásra. Az óvodai felvétel lehetőség, nem kötelezettség még az Önök számára. Próbáljanak megegyezni az óvodapedagógusokkal abban, hogy vállalják a segítségnyújtást a szobatisztaság elérésében! Igaz, hogy erre a feltételek nem biztosítottak a legtöbb óvodában, de emiatt a felvétel sem tagadható meg. Ez egy ördögi kör. A tapasztalatom az, hogy a legtöbb esetben az óvodai segítségnyújtás hatására rendeződik a probléma. Javaslom, hogy a pedagógusok és a vezető segítségét kérjék ehhez! Elutasítás esetén kérjék a gyermek további bölcsődei ellátását!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 09. 08. 12:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Ibolya.
Gyermekem Decemberben tölti be a 3. életévét. Most jelenleg bölcsődébe jár (még 2 napig). Nyáron be kellett íratni az óvodába, ahol jeleztük, hogy nem teljesen szobatiszta, és mi nem bánnák, ha csak decemberbe (amikor betölti a 3-at), vagy akár később kellene mennie óvodába. Ennek ellenére küldték az értesítőt, hogy szeptember 1.-től felvették az oviba. Most a kezdés előtti héten eljöttek család látogatásra hozzánk a 2 óvónő és közölték hogy mivel nem szobatiszta így nem mehet a csoportba mert ők nem hajlandóak pelenkát adni rá még alváshoz sem. A bölcsőde viszont már megszüntette a helyét szeptember 1-től miattuk,mert felvették az oviba. Mondták az óvónők, hogy legyen hazajárós (12 órakor vigyük el) vagy maradjunk otthon vele decemberig, de ez egyáltalán nem kivitelezhető mivel mindketten dolgozunk. Mi ilyenkor a teendő?
Köszönettel: egy apuka.
Gyermekem Decemberben tölti be a 3. életévét. Most jelenleg bölcsődébe jár (még 2 napig). Nyáron be kellett íratni az óvodába, ahol jeleztük, hogy nem teljesen szobatiszta, és mi nem bánnák, ha csak decemberbe (amikor betölti a 3-at), vagy akár később kellene mennie óvodába. Ennek ellenére küldték az értesítőt, hogy szeptember 1.-től felvették az oviba. Most a kezdés előtti héten eljöttek család látogatásra hozzánk a 2 óvónő és közölték hogy mivel nem szobatiszta így nem mehet a csoportba mert ők nem hajlandóak pelenkát adni rá még alváshoz sem. A bölcsőde viszont már megszüntette a helyét szeptember 1-től miattuk,mert felvették az oviba. Mondták az óvónők, hogy legyen hazajárós (12 órakor vigyük el) vagy maradjunk otthon vele decemberig, de ez egyáltalán nem kivitelezhető mivel mindketten dolgozunk. Mi ilyenkor a teendő?
Köszönettel: egy apuka.
Kedves Apuka!
Gyermeke a következő nevelési évtől kötelezett óvodába járásra. Az óvodai felvétel lehetőség az Önök számára. Próbáljanak megegyezni az óvodapedagógusokkal abban, hogy vállalják a segítségnyújtást a szobatisztaság elérésében! Igaz, hogy erre a feltételek nem biztosítottak a legtöbb óvodában, de emiatt a felvétel sem tagadható meg. Ez egy ördögi kör. A tapasztalatom az, hogy a legtöbb esetben az óvodai segítségnyújtás hatására rendeződik a probléma. Javaslom, hogy a pegagógusok és a vezető segítségét kérjék ehhez!
Tisztelettel:
Gyermeke a következő nevelési évtől kötelezett óvodába járásra. Az óvodai felvétel lehetőség az Önök számára. Próbáljanak megegyezni az óvodapedagógusokkal abban, hogy vállalják a segítségnyújtást a szobatisztaság elérésében! Igaz, hogy erre a feltételek nem biztosítottak a legtöbb óvodában, de emiatt a felvétel sem tagadható meg. Ez egy ördögi kör. A tapasztalatom az, hogy a legtöbb esetben az óvodai segítségnyújtás hatására rendeződik a probléma. Javaslom, hogy a pegagógusok és a vezető segítségét kérjék ehhez!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 08. 31. 12:00
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Ibolya!
Gyermekem decemberben lesz 3 éves.Az áprilisi beiratkozáskor elutasítottak Minket és azt mondták,hogy jövőre lesz óvoda köteles.
Azóta sokan azt állítják márpedig onnantól,hogy betölti a hármat fel kell,hogy vegyék a körzeti óvodába.Mindenhol mást olvasok erről..
Tényleg így van?
Köszönettel:egy Édesanya
Gyermekem decemberben lesz 3 éves.Az áprilisi beiratkozáskor elutasítottak Minket és azt mondták,hogy jövőre lesz óvoda köteles.
Azóta sokan azt állítják márpedig onnantól,hogy betölti a hármat fel kell,hogy vegyék a körzeti óvodába.Mindenhol mást olvasok erről..
Tényleg így van?
Köszönettel:egy Édesanya
Kedves Anyuka!
A gyermek abban az évben, amelyben augusztus 31-ig betölti a 3. életévét, a nevelési év kezdetétől köteles óvodába járni. Üres férőhely esetén felvehető az a kisgyermek, aki a felvételtől számított fél éven belül betölti a 3. életévét. Ez nem kötelezettség az intézmény részéről, csak lehetőség. Valószínű, hogy hely hiányában utasították el az Önök felvételét, hiszen a következő nevelési évtől kötelező óvodába járatni az Ön kisgyermekét.
Tisztelettel:
A gyermek abban az évben, amelyben augusztus 31-ig betölti a 3. életévét, a nevelési év kezdetétől köteles óvodába járni. Üres férőhely esetén felvehető az a kisgyermek, aki a felvételtől számított fél éven belül betölti a 3. életévét. Ez nem kötelezettség az intézmény részéről, csak lehetőség. Valószínű, hogy hely hiányában utasították el az Önök felvételét, hiszen a következő nevelési évtől kötelező óvodába járatni az Ön kisgyermekét.
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 05. 24. 13:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Ibolya!
A következő problémában szeretném a segítségét kérni. Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, biciklizik. Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában. Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített. Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell. Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Válaszát előre is köszönöm.
A következő problémában szeretném a segítségét kérni. Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, biciklizik. Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában. Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített. Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell. Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Anyuka!
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó néniknek indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Az óvodában történtekről a legkönnyebben a gyermek otthoni játékát figyelve lehet tájékozódni, játékában való részvétellel lehet információhoz jutni.
Javaslom, hogy beszéljenek az óvó nénikkel a problémáról, keressenek megoldási lehetőséget,szükség esetén pszichológus segítségével derítsék ki az okokat, hogy megfelelő módszerekkel tudjanak segíteni!
Tisztelettel:
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó néniknek indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Az óvodában történtekről a legkönnyebben a gyermek otthoni játékát figyelve lehet tájékozódni, játékában való részvétellel lehet információhoz jutni.
Javaslom, hogy beszéljenek az óvó nénikkel a problémáról, keressenek megoldási lehetőséget,szükség esetén pszichológus segítségével derítsék ki az okokat, hogy megfelelő módszerekkel tudjanak segíteni!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 04. 26. 14:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Ibolya!
3,5 éves a kislányom, ősszel kezdte az óvodát, nincsen testvére, érzékeny lelkiállapotú. Szerencsére könnyen beszokott és talált is egy kis barátnőt. Már a beszoktatás kezdetén észrevettem, hogy a verekedős, agresszív gyerekektől megijedt (ilyet korábban nem látott). Sokszor előfordul, hogy otthon meséli, valamelyik kisfiú megütötte vagy megdobták hógolyóval. Többször mondja, hogy fél, de nem tudja megmondani mitől. Máskor kijelenti, hogy fél a farkastól. Így igyekszem az ilyen meséket kerülni.
Látom, hogy bántja, ha megütik, próbálok neki választ adni a történtekre (Elmeséltem, velem is történt ilyen vagy szóljon az óvónéninek), de úgy látom ez kevés számára. Nem szeretném, hogy ezek a nehezen feldolgozható élmények gátolják. Szeretném a tanácsát kérni, hogy mivel tudnám őt erősíteni, hogy fel tudja dolgozni az ilyen eseteket? Neveljem arra, hogy üssön vissza?
Köszönöm a segítségét!
3,5 éves a kislányom, ősszel kezdte az óvodát, nincsen testvére, érzékeny lelkiállapotú. Szerencsére könnyen beszokott és talált is egy kis barátnőt. Már a beszoktatás kezdetén észrevettem, hogy a verekedős, agresszív gyerekektől megijedt (ilyet korábban nem látott). Sokszor előfordul, hogy otthon meséli, valamelyik kisfiú megütötte vagy megdobták hógolyóval. Többször mondja, hogy fél, de nem tudja megmondani mitől. Máskor kijelenti, hogy fél a farkastól. Így igyekszem az ilyen meséket kerülni.
Látom, hogy bántja, ha megütik, próbálok neki választ adni a történtekre (Elmeséltem, velem is történt ilyen vagy szóljon az óvónéninek), de úgy látom ez kevés számára. Nem szeretném, hogy ezek a nehezen feldolgozható élmények gátolják. Szeretném a tanácsát kérni, hogy mivel tudnám őt erősíteni, hogy fel tudja dolgozni az ilyen eseteket? Neveljem arra, hogy üssön vissza?
Köszönöm a segítségét!
Kedves Anyuka!
A kicsi gyermekek érzelemmel teli világban élnek, a rájuk ható dolgok, jelenségek, befolyásolják viselkedésüket. Képtelenek uralkodni érzelmeiken, amelyek intenzívek, változóak, gyors lefolyásúak, labilisak. Nem tudják befolyásolni, leplezni, szabályozni és fékezni sem érzelmeiket. Ez a fékezni nem tudás lehet az oka annak az erős, viharos indulatnak, ami egy kisgyermeknél fellép, mikor dühös, haragszik. Ha valamilyen külső vagy belső inger miatt feszültebbé válik, nem tud magán uralkodni. A gyermekeknél, ha a feszültség eluralkodik, gátlásosság lép fel, tehetetlenség érzés vesz erőt. Ez fokozhatja a rossz közérzetet és kiválthatja a haragot, a dühöt, indulatosságot. A haragos állapot nem agresszivitás, de az agresszív cselekvés /tör-zúz, verekszik/ fenntartja a haragot. A kislányoknál általában rejtett, szóban megnyilvánuló viselkedésben érezhető általában /egymás ellen fordulás, veszekedés, piszkálódás/. A fiúk pedig nyíltan, közvetlenül, testileg fordulnak egymás ellen. Minden gyermeki agresszió célja a frusztrációk csökkentése /a csalódások, a bizalom hiánya, az önértékelési gondokkal küszködés/. A kicsik még nem képesek egyértelműen megfogalmazni, ők maguk sem értik a frusztráltságot. Érzik a belső feszültséget, szorongást, félelmet, az estleges lelki elutasítást, a kellő oda nem figyelést, a bizalom hiányát, a féltékenységet, stb., ezek ellen viselkedésükkel ”válaszolnak”. Dühüket elkeseredett haragjukat agresszióban fejezik ki. Nagy kárt képes tenni a mértéktelen gyermeki ”médiafogyasztás”is! Jól átgondoltan kell megszervezni a tévézést, a számítógépes játékokat. Pl.: a közösen kiválasztott filmeket nézheti, vagy nézze együtt velünk gyermekünk. Lehet kedvet ébreszteni benne más tevékenységek iránt /játék, barkácsolás közösen, bábozás anyával, apával, társasjátékozás, sportolás- foci a kertben, stb./. Az internetes programok szabályozása is fontos a gyermek szempontjából. A durva, véres játékok hatása sokszor vezethet éjszakai felsírásokhoz, nyugtalan alváshoz. Ám a durvaság, az agresszió szinte jelen van az életünkben - az utcán, a buszon, a rádióban, a kirakatban, ez ellen nagyon nehéz szülőként gyermekeink ”védelmében” tenni!
Segíteni kell kislányának megszűrni a látott, hallott durvaságokat, a felé áradó agresszív jelenségeket. Kialakítani olyan lelki védőfunkciót, hogy magyarázatai segítségével képes legyen megérteni, átértékelni az érzékelt durvaságot, feldolgozni azokat - korához mérten, érthető, egyszerű nyelven. Erősíteni benne, hogy a csúnya beszéd, a tiszteletlenség, az egymás figyelmen kívül hagyása, az agresszív magatartás értéktelen, nem követendő számukra.
Mindezekre idő szükséges. Figyelni kell arra,mit tesz, gyakorolni egészséges mértékű ellenőrzést felette, így gondjai esetén megtanul beszélni róluk. Meg kell érteni apró problémáit, komolyan venni belénk vetett bizalmát és szeretetteljes együttlétek alatt beszélgetni, véleményét formálni! Érezze a gyermek a közelséget, megértést, példát.
További szorongás esetén kérje az óvodapedagógusok segítségét!
Bízom abban, hogy a következő időszak már zökkenőmentessé válik!
Tisztelettel:
A kicsi gyermekek érzelemmel teli világban élnek, a rájuk ható dolgok, jelenségek, befolyásolják viselkedésüket. Képtelenek uralkodni érzelmeiken, amelyek intenzívek, változóak, gyors lefolyásúak, labilisak. Nem tudják befolyásolni, leplezni, szabályozni és fékezni sem érzelmeiket. Ez a fékezni nem tudás lehet az oka annak az erős, viharos indulatnak, ami egy kisgyermeknél fellép, mikor dühös, haragszik. Ha valamilyen külső vagy belső inger miatt feszültebbé válik, nem tud magán uralkodni. A gyermekeknél, ha a feszültség eluralkodik, gátlásosság lép fel, tehetetlenség érzés vesz erőt. Ez fokozhatja a rossz közérzetet és kiválthatja a haragot, a dühöt, indulatosságot. A haragos állapot nem agresszivitás, de az agresszív cselekvés /tör-zúz, verekszik/ fenntartja a haragot. A kislányoknál általában rejtett, szóban megnyilvánuló viselkedésben érezhető általában /egymás ellen fordulás, veszekedés, piszkálódás/. A fiúk pedig nyíltan, közvetlenül, testileg fordulnak egymás ellen. Minden gyermeki agresszió célja a frusztrációk csökkentése /a csalódások, a bizalom hiánya, az önértékelési gondokkal küszködés/. A kicsik még nem képesek egyértelműen megfogalmazni, ők maguk sem értik a frusztráltságot. Érzik a belső feszültséget, szorongást, félelmet, az estleges lelki elutasítást, a kellő oda nem figyelést, a bizalom hiányát, a féltékenységet, stb., ezek ellen viselkedésükkel ”válaszolnak”. Dühüket elkeseredett haragjukat agresszióban fejezik ki. Nagy kárt képes tenni a mértéktelen gyermeki ”médiafogyasztás”is! Jól átgondoltan kell megszervezni a tévézést, a számítógépes játékokat. Pl.: a közösen kiválasztott filmeket nézheti, vagy nézze együtt velünk gyermekünk. Lehet kedvet ébreszteni benne más tevékenységek iránt /játék, barkácsolás közösen, bábozás anyával, apával, társasjátékozás, sportolás- foci a kertben, stb./. Az internetes programok szabályozása is fontos a gyermek szempontjából. A durva, véres játékok hatása sokszor vezethet éjszakai felsírásokhoz, nyugtalan alváshoz. Ám a durvaság, az agresszió szinte jelen van az életünkben - az utcán, a buszon, a rádióban, a kirakatban, ez ellen nagyon nehéz szülőként gyermekeink ”védelmében” tenni!
Segíteni kell kislányának megszűrni a látott, hallott durvaságokat, a felé áradó agresszív jelenségeket. Kialakítani olyan lelki védőfunkciót, hogy magyarázatai segítségével képes legyen megérteni, átértékelni az érzékelt durvaságot, feldolgozni azokat - korához mérten, érthető, egyszerű nyelven. Erősíteni benne, hogy a csúnya beszéd, a tiszteletlenség, az egymás figyelmen kívül hagyása, az agresszív magatartás értéktelen, nem követendő számukra.
Mindezekre idő szükséges. Figyelni kell arra,mit tesz, gyakorolni egészséges mértékű ellenőrzést felette, így gondjai esetén megtanul beszélni róluk. Meg kell érteni apró problémáit, komolyan venni belénk vetett bizalmát és szeretetteljes együttlétek alatt beszélgetni, véleményét formálni! Érezze a gyermek a közelséget, megértést, példát.
További szorongás esetén kérje az óvodapedagógusok segítségét!
Bízom abban, hogy a következő időszak már zökkenőmentessé válik!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2017. 01. 22. 18:12
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Márkusné Vörös Ibolya! Az lenne a kérdésem,hogy nagycsoportba kötelező-e részt venni az iskolai előkészítő foglalkozáson és a ha gyerek azt mondja,hogy nem akkor nem és ezt nem is nagyon erőltetik az óvónők? Nyilván Nekik is könnyebb. Nem értem,hogy miért kell/enne/ a nevét,anyja,apja nevét és foglalkozását, lakcímét tudnia és elmondania,ugyanis elég nagy a bűnözés Mo.-n és így tudják ki és mikor nincs otthon lehet betörni. Én a 6 éves unokámnak mindig is azt mondom,hogy nehogy elmondja bárkinek és szerintem egyébként nem is kellene tudnia. A ovisok nagyon barátságosak és minden elmondanak, szerintem ez nagy hiba. Mi a követelmény amit tudnia kell egy gyereknek nagycsoportba? Én megvettem az elsős olvasókönyvet és írásfüzetet tanítjuk is mivel elsőbe nagyon nagy a követelmény és könnyebb legyen az élete.
Kedves Nagymama!
Az óvodában az iskolai életmódra készítjük fel a gyermekeket, ami nem iskola előkészítő foglalkozás. Az egész nap folyamán érik olyan ingerek, amelyek segítik őt abban, hogy megtalálja a helyét majd az iskolában.Az iskolai életmódra való alkalmasság összetett kérdés, a javaslatot tevő szakembereknek számos szempontot kell figyelembe venniük.
Az iskola rendje mindenkire érvényes szabályokon alapul. Olyan szabályokon, amelyeknek betartását korábban soha senki nem várta el a gyermektől. Az új helyzethez való alkalmazkodás készsége számos összetevőből áll, mindenekelőtt a megváltozott helyzet megértéséből.
Az iskolában nem csupán mindennapi tevékenységét és viselkedését határozzák meg, de fordulatot hoznak beállítottságaiban is. Feladatainak ellátása során egyfajta kötelességtudat fejlődik ki a gyermekben, tetteit mindinkább saját kitűzött immáron távolabbi céljai is motiválják. Nő a gyermek önuralma, az óvodás korra jellemző hirtelen ötlettől vezérelt cselekvéseket felváltja a "mindennek megvan a maga ideje" elv vezérelte viselkedés. A gyermek motivációi között egyre hangsúlyosabbá válik a teljesítmény: új dolgokat megtanulni, készségeket elsajátítani, valami újat létrehozni.
A gyermek fejlődési folyamata során a hetedik életév körül fordulat következik be. A változásnak mind testi, mind pszichés jelei ismertek. 5 és fél 7 éves korban következik be az első nagy alakváltozás, ennek során a test korábbi arányai megváltoznak, a gyerekek sokkal nyúlánkabbá válnak, megjelenik a kisfiús-kislányos alkat.
A pszichés vonatkozások közül kiemelendő, hogy csökken gondolataik emocionális/ érzelmi/ tartalma, vágyaik azonnali teljesedésének igénye már nem nyom el minden mást, képesek várni, amellett, hogy a környezet elvárásai is egyre erősebben jelennek meg indítékaik alapjaként. Társas kapcsolataikban is fordulópont következik be: a család biztonságot jelentő arcai felől egyre inkább fordulnak a kortársaik felé, kötnek barátságokat szinte hétről hétre.
Az iskolai foglalkozásokra való alkalmatlanság nem az értelmi képességek hiányát jelenti, hanem azt, hogy a szigorú szabályokhoz való alkalmazkodás nehéz számukra. Természetesen az általános alkalmazkodási követelmények mellett az iskolába kerülő gyermekektől bizonyos értelmi képességet is elvárnak. Bármily szigorúnak is tűnnek az aggódó szülő szemében e követelmények, az ép értelmű gyerekek általában könnyedén teljesítik ezeket, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek értelmi fejlettségüket tekintve előbb válnak iskolaéretté, mint viselkedésükben. Többségük aránylag kevés zökkenővel beszokik az iskolába, ugyanis az iskolához szükséges képességeket nem kell külön tanítani azok a fejlődés során maguktól megjelennek. Ebben az életkorban nagyok az egyéni eltérések. Nem ritka az olyan gyerek, akinek számára a betűk felismerése már nem kihívás, mások inkább a számok világa iránt érdeklődnek, de az sem jelent semmiféle lemaradást, ha a betűkkel, számokkal még nem barátkozott meg.
Az iskolai életmódra való alkalmasság jellemzői:
Fizikai alkalmasság
• a gyermek már elért bizonyos testi fejlettséget (kb. 1l0 cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly)
• túl van az első ún. alakváltozáson (eltűnt a kisgyermekekre jellemző pocak, a teste megnyúlt, karcsúbb lett),
• fogváltás, az első tejfogak kihullanak, s megjelennek a maradandó fogak,általános jó erőnlét, ami a manapság meglehetősen nehéz iskolatáskák cipeléséhez és a huzamosabb egy helyben ülés miatt fontos,
• egyértelműen felismerhető a gyermek jobb, illetve balkezessége.
Pszichés alkalmasság
• a gyermek már várja az iskolát, ami bizonyos fokig a játékaiban is megjelenik,
• a rábízott feladatokat elvégezi, tevékenységeit nem hagyja félbe,
• képes kapcsolatot teremteni és fenntartani a kortársaival,
• nehézségek nélkül tud a csoportjába beilleszkedni,
• képes felnőttekkel való kapcsolat kialakítására, fenntartására.
Szükséges képességek
• képes tartósan (10-15 percig) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltésével,
• könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat,
• képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni; nincs beszédhibája,
• némi gyakorlatot szerzett már finom motorikus mozgásokban, rajzol, színez, fest, gyurmázik (természetesen nem művészi szintű alkotások létrehozása cél, hanem a viszonylagos jártasság),
• legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma (jól használja a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok között).
A leírtakból is kitűnik, hogy nem kell olvasni, írni tanítani őt! Lehetőséget kell biztosítani számára, hogy a fent leírtakban fejlődni tudjon!
Bízom abban, hogy tanácsom segít Önnek abban, hogy unokáját elindítsa ezen az úton,boldog iskolássá váljon!
Tisztelettel:
Az óvodában az iskolai életmódra készítjük fel a gyermekeket, ami nem iskola előkészítő foglalkozás. Az egész nap folyamán érik olyan ingerek, amelyek segítik őt abban, hogy megtalálja a helyét majd az iskolában.Az iskolai életmódra való alkalmasság összetett kérdés, a javaslatot tevő szakembereknek számos szempontot kell figyelembe venniük.
Az iskola rendje mindenkire érvényes szabályokon alapul. Olyan szabályokon, amelyeknek betartását korábban soha senki nem várta el a gyermektől. Az új helyzethez való alkalmazkodás készsége számos összetevőből áll, mindenekelőtt a megváltozott helyzet megértéséből.
Az iskolában nem csupán mindennapi tevékenységét és viselkedését határozzák meg, de fordulatot hoznak beállítottságaiban is. Feladatainak ellátása során egyfajta kötelességtudat fejlődik ki a gyermekben, tetteit mindinkább saját kitűzött immáron távolabbi céljai is motiválják. Nő a gyermek önuralma, az óvodás korra jellemző hirtelen ötlettől vezérelt cselekvéseket felváltja a "mindennek megvan a maga ideje" elv vezérelte viselkedés. A gyermek motivációi között egyre hangsúlyosabbá válik a teljesítmény: új dolgokat megtanulni, készségeket elsajátítani, valami újat létrehozni.
A gyermek fejlődési folyamata során a hetedik életév körül fordulat következik be. A változásnak mind testi, mind pszichés jelei ismertek. 5 és fél 7 éves korban következik be az első nagy alakváltozás, ennek során a test korábbi arányai megváltoznak, a gyerekek sokkal nyúlánkabbá válnak, megjelenik a kisfiús-kislányos alkat.
A pszichés vonatkozások közül kiemelendő, hogy csökken gondolataik emocionális/ érzelmi/ tartalma, vágyaik azonnali teljesedésének igénye már nem nyom el minden mást, képesek várni, amellett, hogy a környezet elvárásai is egyre erősebben jelennek meg indítékaik alapjaként. Társas kapcsolataikban is fordulópont következik be: a család biztonságot jelentő arcai felől egyre inkább fordulnak a kortársaik felé, kötnek barátságokat szinte hétről hétre.
Az iskolai foglalkozásokra való alkalmatlanság nem az értelmi képességek hiányát jelenti, hanem azt, hogy a szigorú szabályokhoz való alkalmazkodás nehéz számukra. Természetesen az általános alkalmazkodási követelmények mellett az iskolába kerülő gyermekektől bizonyos értelmi képességet is elvárnak. Bármily szigorúnak is tűnnek az aggódó szülő szemében e követelmények, az ép értelmű gyerekek általában könnyedén teljesítik ezeket, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek értelmi fejlettségüket tekintve előbb válnak iskolaéretté, mint viselkedésükben. Többségük aránylag kevés zökkenővel beszokik az iskolába, ugyanis az iskolához szükséges képességeket nem kell külön tanítani azok a fejlődés során maguktól megjelennek. Ebben az életkorban nagyok az egyéni eltérések. Nem ritka az olyan gyerek, akinek számára a betűk felismerése már nem kihívás, mások inkább a számok világa iránt érdeklődnek, de az sem jelent semmiféle lemaradást, ha a betűkkel, számokkal még nem barátkozott meg.
Az iskolai életmódra való alkalmasság jellemzői:
Fizikai alkalmasság
• a gyermek már elért bizonyos testi fejlettséget (kb. 1l0 cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly)
• túl van az első ún. alakváltozáson (eltűnt a kisgyermekekre jellemző pocak, a teste megnyúlt, karcsúbb lett),
• fogváltás, az első tejfogak kihullanak, s megjelennek a maradandó fogak,általános jó erőnlét, ami a manapság meglehetősen nehéz iskolatáskák cipeléséhez és a huzamosabb egy helyben ülés miatt fontos,
• egyértelműen felismerhető a gyermek jobb, illetve balkezessége.
Pszichés alkalmasság
• a gyermek már várja az iskolát, ami bizonyos fokig a játékaiban is megjelenik,
• a rábízott feladatokat elvégezi, tevékenységeit nem hagyja félbe,
• képes kapcsolatot teremteni és fenntartani a kortársaival,
• nehézségek nélkül tud a csoportjába beilleszkedni,
• képes felnőttekkel való kapcsolat kialakítására, fenntartására.
Szükséges képességek
• képes tartósan (10-15 percig) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltésével,
• könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat,
• képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni; nincs beszédhibája,
• némi gyakorlatot szerzett már finom motorikus mozgásokban, rajzol, színez, fest, gyurmázik (természetesen nem művészi szintű alkotások létrehozása cél, hanem a viszonylagos jártasság),
• legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma (jól használja a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok között).
A leírtakból is kitűnik, hogy nem kell olvasni, írni tanítani őt! Lehetőséget kell biztosítani számára, hogy a fent leírtakban fejlődni tudjon!
Bízom abban, hogy tanácsom segít Önnek abban, hogy unokáját elindítsa ezen az úton,boldog iskolássá váljon!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 11. 13. 19:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Ibolya!
Gyermekem 3 éves múlt májusban. Az óvodát szept. 19én keztük napi 1 óra bent léttel. Azaz a mai nappal együtt 3 óra hosszát volt az óvodában! Mai nap volt először hogy szülő nélkül. Az elválással nem volt gond, szeret menni. Viszont amikor mentem ma érte közölte velem az óvónő, hogy minden erejét tudását beveti a fiamnál de nagyon erőszakos és félti a többi gyerek éppségét. Ez engem nagyon szívenütött. Tisztában vagyok vele hogy akaratos a kisfiam viszont eddig nem is volt ilyen közegben gyerekekkel se nagyon játszott még mert nem régóta lakunk itt. Tehát ez számára teljesen új szituáció. Első gyermek tehát nem igen tud osztozkodni mert eddig nem kellett senkivel. És dühít hogy egy szakma beli aki év tizedek óta gyerekekkel foglalkozik 3 óra után ennyit következtet le a gyermekemről. Kérdésem az lenne hogy mit tehetnék, hogy gyermekem hamar belerázódjon a helyzetbe!? Teszem hozzá amikor első 2 nap bent voltam és konfliktus merült fel (pl: elakarta venni valakitől a játékot) én elmondtam hogy nem elvesszük hanem elkérjük és egyből úgy tett. Nem értem hogy akkor az óvónőnek mi lehet a lehetetlen ebben.
Válaszát köszönöm előre is: egy nagyon aggódó anyuka!
Gyermekem 3 éves múlt májusban. Az óvodát szept. 19én keztük napi 1 óra bent léttel. Azaz a mai nappal együtt 3 óra hosszát volt az óvodában! Mai nap volt először hogy szülő nélkül. Az elválással nem volt gond, szeret menni. Viszont amikor mentem ma érte közölte velem az óvónő, hogy minden erejét tudását beveti a fiamnál de nagyon erőszakos és félti a többi gyerek éppségét. Ez engem nagyon szívenütött. Tisztában vagyok vele hogy akaratos a kisfiam viszont eddig nem is volt ilyen közegben gyerekekkel se nagyon játszott még mert nem régóta lakunk itt. Tehát ez számára teljesen új szituáció. Első gyermek tehát nem igen tud osztozkodni mert eddig nem kellett senkivel. És dühít hogy egy szakma beli aki év tizedek óta gyerekekkel foglalkozik 3 óra után ennyit következtet le a gyermekemről. Kérdésem az lenne hogy mit tehetnék, hogy gyermekem hamar belerázódjon a helyzetbe!? Teszem hozzá amikor első 2 nap bent voltam és konfliktus merült fel (pl: elakarta venni valakitől a játékot) én elmondtam hogy nem elvesszük hanem elkérjük és egyből úgy tett. Nem értem hogy akkor az óvónőnek mi lehet a lehetetlen ebben.
Válaszát köszönöm előre is: egy nagyon aggódó anyuka!
Kedves Aggódó Anyuka!
Elszomorít, hogy ilyen tapasztalatot szerzett az első nap alkalmával.Úgy gondolom, hogy a gyermeknek időt kell hagyni az új helyzet elfogadására. Egy találkozás még nem adhat okot ilyen vélemény formálására.
Javaslom, hogy beszéljen az óvodapedagógussal, javasolja, hogy hagyjon időt arra, hogy a kisgyermek megbarátkozzon a helyzettel, legyen türelmesebb vele. Önök beszélgessenek sokat az óvodai életről, a betartandó szabályokról, a társakkal való viselkedési módokról!
Nagyon fontos, hogy a gyermek pozitív élményeket szerezzen az első időszakról, a vele foglalkozó felnőttekről, a társairól.
Bízom abban, hogy az óvodapedagógussal kialakított partneri viszony segít abban, hogy a gyermek óvodában töltött napjai örömökben gazdaggá váljanak!
Tisztelettel:
Elszomorít, hogy ilyen tapasztalatot szerzett az első nap alkalmával.Úgy gondolom, hogy a gyermeknek időt kell hagyni az új helyzet elfogadására. Egy találkozás még nem adhat okot ilyen vélemény formálására.
Javaslom, hogy beszéljen az óvodapedagógussal, javasolja, hogy hagyjon időt arra, hogy a kisgyermek megbarátkozzon a helyzettel, legyen türelmesebb vele. Önök beszélgessenek sokat az óvodai életről, a betartandó szabályokról, a társakkal való viselkedési módokról!
Nagyon fontos, hogy a gyermek pozitív élményeket szerezzen az első időszakról, a vele foglalkozó felnőttekről, a társairól.
Bízom abban, hogy az óvodapedagógussal kialakított partneri viszony segít abban, hogy a gyermek óvodában töltött napjai örömökben gazdaggá váljanak!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 09. 22. 10:44
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Ibolya,
Köszönöm válaszát. Szeretnék visszakérdezni, hogy jól értem-e? Az egyébként eleven kislányunk azért ül 4 hónapja a családi napközi szőnyegén, mert januárban egyszer egy délelőtt rossz emléke volt egy türelmetlen gondozóval egy játszóházban? Ilyen mély nyomott hagyott volna?
Igazából amikor együtt vagyunk sokat játszunk, megyünk más gyerekek közé is. Ott kislányunk eleven, mozgékony, kíváncsi. impulzív, nem mindig barátságos, de tud az lenni. Még sosem láttam 10-15 percnél tovább egy helyben ülni és semmit se csinálni. Akkor is azért ül, mert mondjuk vár valamire.
Mit tehetnénk, hogy a családi napközibe, ahova jár, ott is felszabadultan játszon üldögélés - semmittevés helyett?
Köszönettel:
Köszönöm válaszát. Szeretnék visszakérdezni, hogy jól értem-e? Az egyébként eleven kislányunk azért ül 4 hónapja a családi napközi szőnyegén, mert januárban egyszer egy délelőtt rossz emléke volt egy türelmetlen gondozóval egy játszóházban? Ilyen mély nyomott hagyott volna?
Igazából amikor együtt vagyunk sokat játszunk, megyünk más gyerekek közé is. Ott kislányunk eleven, mozgékony, kíváncsi. impulzív, nem mindig barátságos, de tud az lenni. Még sosem láttam 10-15 percnél tovább egy helyben ülni és semmit se csinálni. Akkor is azért ül, mert mondjuk vár valamire.
Mit tehetnénk, hogy a családi napközibe, ahova jár, ott is felszabadultan játszon üldögélés - semmittevés helyett?
Köszönettel:
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, hogy a kellemetlen élmény befolyásolhatja a viselkedését. Mi, felnőttek nem is gondoljuk, hogy egy-egy inger milyen hatással van egy kisgyermekre.Véleményem szerint a pedagógus tehet azért, hogy kimozdítsa e pontról: olyan tevékenységet kell felkínálni számára, amelyet szívesen végez, be kell vonnia a közös tevékenységekbe. Erre " recept " nincs, a szakembernek kell megtalálni azt a lehetőséget, amellyel eredmény érhető el.A családi napközi dolgozói tehetnek azért, hogy jól érezze magát a kislány, Önök nincsenek ott, az ottani életet nem tudják befolyásolni. Annyit tehetnek, hogy otthon beszélgetnek vele arról, hogy a társakkal való együttlét jó.Próbáljanak pozitív jelzéseket sugározni felé a gyermektársaságról, a napköziben dolgozó felnőttekről.A dolgozókkal konzultáljanak a megoldási lehetőségekről!
Tisztelettel:
Úgy gondolom, hogy a kellemetlen élmény befolyásolhatja a viselkedését. Mi, felnőttek nem is gondoljuk, hogy egy-egy inger milyen hatással van egy kisgyermekre.Véleményem szerint a pedagógus tehet azért, hogy kimozdítsa e pontról: olyan tevékenységet kell felkínálni számára, amelyet szívesen végez, be kell vonnia a közös tevékenységekbe. Erre " recept " nincs, a szakembernek kell megtalálni azt a lehetőséget, amellyel eredmény érhető el.A családi napközi dolgozói tehetnek azért, hogy jól érezze magát a kislány, Önök nincsenek ott, az ottani életet nem tudják befolyásolni. Annyit tehetnek, hogy otthon beszélgetnek vele arról, hogy a társakkal való együttlét jó.Próbáljanak pozitív jelzéseket sugározni felé a gyermektársaságról, a napköziben dolgozó felnőttekről.A dolgozókkal konzultáljanak a megoldási lehetőségekről!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 06. 07. 15:43
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Ibolya!
Kislányunk decemberben múlt 3 éves. Helyhiány miatt nem vették fel bölcsődébe, az önkormányzati ovi nagyon messze lett volna, így magánbölcsit/ovit keresgéltünk. Az első helyről, egy játszóházból, 1 hét után, amikor külön töltöttem 2 órát a kislányomtól, amíg ő bent játszott, eltanácsoltak, hogy nem tudják fogadni, mert túl akaratos, nem működik együtt. (nagyon türelmetlenek voltak vele). A következő hely egy családi napközi. Határozott és kedves vezetővel, képzett szakemberrel, hetente gyermekpszichológus is jár a csoportba segíteni. Kislányunk - úgy tűnik- szeret oda járni, készségesen öltözködik (nem úgy mint máskor). Sajnos, miután az elején 2-szer bepisilt, azóta visszakérte a pelust. Valójában pisiléskor kikéredzkedik önállóan intézi, de a pelushoz ragaszkodik 4 hónap után is. Érdekes, hogy itthon cumizik, ott bent nem. Itthon viszont teljesen szobatiszta.
Ma fogadó óránk volt és megtudtuk férjemmel együtt, hogy kislányunk nyugodt, békés, DE... csak egy helyben ül. Nem akar játszani, csak nézi egy helyről a többieket, érdeklődve, de nem csinál semmit. Az óvónéni nem tudta megmondani, mit szeret játszani a gyermekünk, mert ott nem játszik. Kérésre bekapcsolódik, "letudja" a feladatokat, (nagyon értelmes, mindent megcsinál, ő a legügyesebb), de nem játszik. Ma bábszínház jött a bölcsibe és végre megtört a jég, kislányunk bekapcsolódott. 4 hónapja viszem, és csak ma szembesültem vele, hogy az én csupa tűz, kiscsikó, mozgékony (már pótkerék nélkül bicikliző), lobbanékony, mégis türelmes, segítőkész , egész nap szövegelő kislányom csak ül egész nap, ugyanazon a helyen, kedves, senkivel nem kiabál, nem bánt senkit, "túl jó" ... Én nem ilyennek ismerem.
Engem sokkol ez a kép, hogy csak ül a szőnyegen és nézi a többieket. Én azt szeretném, ha felszabadult tudna lenni. Nagyon szomorú lettem. Ősztől megy a közeli önkormányzati oviba, ahova most hála Istennek felvették.
Ott vegyes kb. 23-25 fős csoportok lesznek.
Köszönöm előre is válaszát:
Kislányunk decemberben múlt 3 éves. Helyhiány miatt nem vették fel bölcsődébe, az önkormányzati ovi nagyon messze lett volna, így magánbölcsit/ovit keresgéltünk. Az első helyről, egy játszóházból, 1 hét után, amikor külön töltöttem 2 órát a kislányomtól, amíg ő bent játszott, eltanácsoltak, hogy nem tudják fogadni, mert túl akaratos, nem működik együtt. (nagyon türelmetlenek voltak vele). A következő hely egy családi napközi. Határozott és kedves vezetővel, képzett szakemberrel, hetente gyermekpszichológus is jár a csoportba segíteni. Kislányunk - úgy tűnik- szeret oda járni, készségesen öltözködik (nem úgy mint máskor). Sajnos, miután az elején 2-szer bepisilt, azóta visszakérte a pelust. Valójában pisiléskor kikéredzkedik önállóan intézi, de a pelushoz ragaszkodik 4 hónap után is. Érdekes, hogy itthon cumizik, ott bent nem. Itthon viszont teljesen szobatiszta.
Ma fogadó óránk volt és megtudtuk férjemmel együtt, hogy kislányunk nyugodt, békés, DE... csak egy helyben ül. Nem akar játszani, csak nézi egy helyről a többieket, érdeklődve, de nem csinál semmit. Az óvónéni nem tudta megmondani, mit szeret játszani a gyermekünk, mert ott nem játszik. Kérésre bekapcsolódik, "letudja" a feladatokat, (nagyon értelmes, mindent megcsinál, ő a legügyesebb), de nem játszik. Ma bábszínház jött a bölcsibe és végre megtört a jég, kislányunk bekapcsolódott. 4 hónapja viszem, és csak ma szembesültem vele, hogy az én csupa tűz, kiscsikó, mozgékony (már pótkerék nélkül bicikliző), lobbanékony, mégis türelmes, segítőkész , egész nap szövegelő kislányom csak ül egész nap, ugyanazon a helyen, kedves, senkivel nem kiabál, nem bánt senkit, "túl jó" ... Én nem ilyennek ismerem.
Engem sokkol ez a kép, hogy csak ül a szőnyegen és nézi a többieket. Én azt szeretném, ha felszabadult tudna lenni. Nagyon szomorú lettem. Ősztől megy a közeli önkormányzati oviba, ahova most hála Istennek felvették.
Ott vegyes kb. 23-25 fős csoportok lesznek.
Köszönöm előre is válaszát:
Kedves Anyuka!
A bölcsődés-óvodás korosztálynak szüksége van a közös játékban szerzett tapasztalatokra. Minél előbb kerülnek hasonló korúak társaságába, annál jobban fejlődnek a társas készségeik. Már a pár hónapos babák reagálnak is egymás jelenlétére: mosolyognak, sikongatnak, nyújtják a kezüket a másik felé. A kortársak nagymértékben hatnak a személyiségfejlődésre, az együttlét során tanulják meg képviselni magukat és elfogadni a másikat. A legtöbb kicsi számára ugyanakkor ambivalenciát is jelent a gyermektársaság, hiszen szeretne kapcsolódni, ugyanakkor félelmet keltő, kiszámíthatatlan közegnek látja. A gyermektársaság az első lépés lehet az anyáról való leválás folyamatában. Ha jól éli meg ezt a folyamatot, tudni fogja: úgy lehet távol az anyukájától, hogy közben bármikor visszatérhet hozzá. Úgy gondolom, hogy a magán bölcsődében szerzett negatív emlékek befolyásolják kislányuk viselkedését.Javaslom, hogy találjanak olyan szabadidős tevékenységet, ahol más gyermekközösséggel találkozhat. Emellett szervezzenek minél több családon belüli közös programot, hogy tudja gyakorolni a közösségi lét élményeit és szabályait.Bízom abban, hogy az óvodában megértő, empatikus óvó nénit találnak, aki biztonságot tud számára nyújtani, segíti a zökkenő mentes beilleszkedését!
Tisztelettel:
A bölcsődés-óvodás korosztálynak szüksége van a közös játékban szerzett tapasztalatokra. Minél előbb kerülnek hasonló korúak társaságába, annál jobban fejlődnek a társas készségeik. Már a pár hónapos babák reagálnak is egymás jelenlétére: mosolyognak, sikongatnak, nyújtják a kezüket a másik felé. A kortársak nagymértékben hatnak a személyiségfejlődésre, az együttlét során tanulják meg képviselni magukat és elfogadni a másikat. A legtöbb kicsi számára ugyanakkor ambivalenciát is jelent a gyermektársaság, hiszen szeretne kapcsolódni, ugyanakkor félelmet keltő, kiszámíthatatlan közegnek látja. A gyermektársaság az első lépés lehet az anyáról való leválás folyamatában. Ha jól éli meg ezt a folyamatot, tudni fogja: úgy lehet távol az anyukájától, hogy közben bármikor visszatérhet hozzá. Úgy gondolom, hogy a magán bölcsődében szerzett negatív emlékek befolyásolják kislányuk viselkedését.Javaslom, hogy találjanak olyan szabadidős tevékenységet, ahol más gyermekközösséggel találkozhat. Emellett szervezzenek minél több családon belüli közös programot, hogy tudja gyakorolni a közösségi lét élményeit és szabályait.Bízom abban, hogy az óvodában megértő, empatikus óvó nénit találnak, aki biztonságot tud számára nyújtani, segíti a zökkenő mentes beilleszkedését!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 06. 06. 18:12
Olvasói értékelés: 5 / 5
Tisztelt óvónő! 4,5 éves kisfiam van. 2014 szeptemberében kezdte az óvodát mini csoportban. 4 évig fog járni óvodába, mert évvesztes. Nagyon eleven, mozgékony kisfiú, ugyanakkor hosszabb ideig, tartósan képes eljátszani önállóan. A problémánk, hogy az óvodai visszajelzés alapján időnként verekszik, piszkálja a többi gyereket. Saját kezdeményezésre (nem az óvoda utalta be) elvittük nevelési tanácsadóba. A tanácsadó nem talált semmit. Képességfelmérést végzett vele, ez alapján a képességei minden téren átlagon felüliek (vizuális, memória, kreativitás, stb). Itthon rendezett körülmények között él, sokat foglalkozunk vele. Férjem mondjuk erőteljesebb, de nem éri a kisgyereket agresszivitás. Folyamatosan együttműködünk az óvodával, itthon pontozásos jutalmazási rendszert használunk, hogy jutalmazzuk, ha az óvodában megdicsérik. Azt mondják az óvónők, hogy ciklikusan jelentkeznek ezek a viselkedési problémái a kisfiamnak. Vannak hosszabb időszakok, amikor semmi probléma nincs vele, és vannak napjai , amikor piszkálódik, dobálózik, verekszik. Nem tudom, mi lehet az oka. Úgy tűnik nekem, hogy a kisfiamat zavarja a tömeg, ezt többször is megjegyezte, hogy zajosak a gyerekek, belekiabálnak a fülébe. Az a problémám, hogy úgy tűnik, mintha az egyik óvónéni már eleve problémás gyerekként kezelné a kisfiamat. Az óvónő szerint már kiscsoportban látni lehet, hogy melyik gyerekkel lesz probléma az iskolában. Úgy érzem, túlságosan beskatulyázza a kisfiamat. Kérdésem, hogy valóban ennyire korán előre lehet jelezni, hogy milyen lesz a kisgyerek a későbbiekben? Mi okozhatja ezt a ciklikus viselkedés problémákat? Általában akkor jelentkeznek, amikor már az ebédidő felé közeledik, fáradtabb. Mit tudunk tenni, hogy javuljon a viselkedése? Egyébként olyan téren nagyon dicsérik, hogy segítőkész a közösségi dolgokban (takarítás, pakolás, stb).
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, hogy gyermeke "átlagtól eltérését" nem tudja kezelni az intézmény.Néhány gondolatot írnék az agresszióról:
Agresszív az a gyermek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat valaki ellen, (beleértve a gyermeket magát is), illetve a külvilág ellen. Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Azért csinálja, mert egyszerűen működik, és csökken a feszültsége. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.
A gyermeki agresszió formái:
Az agresszió, így a gyermeki agresszió is irányulhat közvetlenül a célszemélyre: a gyermek haragszik a testvérére, ezért bántalmazza.
Lehet közvetett: a gyermek a szüleire dühös, mert beleszólnak az életébe, ezért a pedagógust kikészíti, hogy valahol levezethesse a dühét.
Az agresszió lehet tudatos: a gyermek tisztában van cselekedetével, tudja, mit és miért csinál.
Lehet tudattalan: a keletkezett feszültséget megpróbálja valamilyen formában levezetni például: körömrágás, stb.
Lehet elfojtott agresszió: valakire, vagy valamire dühös, nem talál megoldást, de magába fojtja. Ebből később szorongás fejlődhet ki.
Számos esetben fordul elő agresszív viselkedés az óvodában. Ezek lehetnek bántó megjegyzések, kigúnyolás, megkülönböztetés, kiközösítés, lopás, hazugságok, bántalmazások, csúnya beszéd, stb.
Sokszor tapasztalhatja azt is a szülő, hogy a gyermek kifogástalanul viselkedik az óvodában, otthon viszont kibírhatatlan.
A megoldás szempontjából fontos támpont az, hogy hol agresszív a gyermek, és mi váltja ki belőle ezeket a reakciókat?
A gyermeki agresszió okai a leggyakrabban:
A gyermek maga is áldozat a családban, az intézményben vagy mindkét helyen.
A gyermek áldozata valamilyen fizikális, vagy szexuális visszaélésnek.
A gyermek elvesztette a biztonságát, nem kap kellő figyelmet, odafigyelést, törődést.
Betegségek, balesetek, amelyekkel szemben a gyermek tehetetlen.
Úgy gondolom, hogy az Ön kisfia nem kap kellő figyelmet, törődést, ezért viselkedik így, nem érzi biztonságban magát az óvodában. Ennek lehet oka a a magas csoportlétszám, zaj, az óvó néni távolságtartó viselkedése. Mindenképpen az odafigyelés, a törődés, az elfogadás a megoldás.
Beszéljenek erről az óvodapedagógusokkal, kérjék a segítségüket!
Szükség esetén kérjenek segítséget az óvoda pszichológusától!
Tisztelettel:
Úgy gondolom, hogy gyermeke "átlagtól eltérését" nem tudja kezelni az intézmény.Néhány gondolatot írnék az agresszióról:
Agresszív az a gyermek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat valaki ellen, (beleértve a gyermeket magát is), illetve a külvilág ellen. Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Azért csinálja, mert egyszerűen működik, és csökken a feszültsége. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.
A gyermeki agresszió formái:
Az agresszió, így a gyermeki agresszió is irányulhat közvetlenül a célszemélyre: a gyermek haragszik a testvérére, ezért bántalmazza.
Lehet közvetett: a gyermek a szüleire dühös, mert beleszólnak az életébe, ezért a pedagógust kikészíti, hogy valahol levezethesse a dühét.
Az agresszió lehet tudatos: a gyermek tisztában van cselekedetével, tudja, mit és miért csinál.
Lehet tudattalan: a keletkezett feszültséget megpróbálja valamilyen formában levezetni például: körömrágás, stb.
Lehet elfojtott agresszió: valakire, vagy valamire dühös, nem talál megoldást, de magába fojtja. Ebből később szorongás fejlődhet ki.
Számos esetben fordul elő agresszív viselkedés az óvodában. Ezek lehetnek bántó megjegyzések, kigúnyolás, megkülönböztetés, kiközösítés, lopás, hazugságok, bántalmazások, csúnya beszéd, stb.
Sokszor tapasztalhatja azt is a szülő, hogy a gyermek kifogástalanul viselkedik az óvodában, otthon viszont kibírhatatlan.
A megoldás szempontjából fontos támpont az, hogy hol agresszív a gyermek, és mi váltja ki belőle ezeket a reakciókat?
A gyermeki agresszió okai a leggyakrabban:
A gyermek maga is áldozat a családban, az intézményben vagy mindkét helyen.
A gyermek áldozata valamilyen fizikális, vagy szexuális visszaélésnek.
A gyermek elvesztette a biztonságát, nem kap kellő figyelmet, odafigyelést, törődést.
Betegségek, balesetek, amelyekkel szemben a gyermek tehetetlen.
Úgy gondolom, hogy az Ön kisfia nem kap kellő figyelmet, törődést, ezért viselkedik így, nem érzi biztonságban magát az óvodában. Ennek lehet oka a a magas csoportlétszám, zaj, az óvó néni távolságtartó viselkedése. Mindenképpen az odafigyelés, a törődés, az elfogadás a megoldás.
Beszéljenek erről az óvodapedagógusokkal, kérjék a segítségüket!
Szükség esetén kérjenek segítséget az óvoda pszichológusától!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 05. 29. 10:58
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Ibolya!
Nagyon megköszönném, ha válaszolna a kérdésemre, mert ilyet még sehol sem tapasztaltam, mint a mi ovinkban van. Meg szeretném kérdezni, hogy meddig normális dolog egy óvodában a gyerekek óvó nénijét változtatni, illetve a gyerekeket rakosgatni évről évre más- más csoportba. Az óvodavezető egy vegyes csoportokkal rendelkező ovi nagycsoportosait egy csoportba tereli, hogy fel lehessen készíteni őket az iskolára. Ezzel kezdetben egyet értettem én is. De hogy ez mivel jár ezt akkor még nem tudtam. A gyerekek érzelmi biztonsága szenved csorbát. Ugyanis minden évben elmegy bizonyos számú gyerek az iskolába, többen visszamaradnak megint nagycsoportosnak, mert mégsem iskolaérettek még, valamint az újonnan jelentkező ovisok is különböző életkorúak, ezért folyton sakkozik az óvodavezető a gyerekekkel, hogy egy a homogén csoport megvalósuljon a nagycsoportosokkal, a többi csoportba pedig ne kerüljön 2 korosztálynál több, és a nemek aránya is meglegyen. Most a nagycsoport nem a visszamaradt nagycsoportosok csoportja lesz, hanem egy másik, ahol több a jövőre iskolába kerülő gyerek, ezért oda terelné a visszamaradtakat, illetve az ott lévő kisebb korosztályú gyerekeket átküldené másik csoportba. Sok szülőszülő tiltakoznak ez ellen. Mi két éve járunk ide a gyerekem a 4. változtatáson megy keresztül. Egy óvodában nem az érzelmi biztonságra lenne szüksége a gyereknek? A gyerek ragaszkodik az óvónőjéhez, a barátaihoz. Itt mindenféle szempontokra hivatkoznak, hogy kell a normatíva, meg a pedagógus leterhelt stb., de a gyerek szempontjai az utolsó helyen vannak. Vannak anyukák, akik sírnak a megbeszéléseken, meg némelyik az óvónő is, akitől elkerülnek a gyerekek. Ez a változtatás kb minden évben 20-30 gyerekekt érint, azaz ha 4 évig jár egy gyerek az oviba, egyszer biztos csoportot vált, legjobb esetben, az utolsó évben amikor a homogén nagycsoportba kerül. Más óvodában is vannak vegyes csoportok ott is megoldják a nagycsoportosok felkészítését valahogy. Szükség van erre Ön szerint? Önnek mi a véleménye erről. Köszönöm válaszát
Nagyon megköszönném, ha válaszolna a kérdésemre, mert ilyet még sehol sem tapasztaltam, mint a mi ovinkban van. Meg szeretném kérdezni, hogy meddig normális dolog egy óvodában a gyerekek óvó nénijét változtatni, illetve a gyerekeket rakosgatni évről évre más- más csoportba. Az óvodavezető egy vegyes csoportokkal rendelkező ovi nagycsoportosait egy csoportba tereli, hogy fel lehessen készíteni őket az iskolára. Ezzel kezdetben egyet értettem én is. De hogy ez mivel jár ezt akkor még nem tudtam. A gyerekek érzelmi biztonsága szenved csorbát. Ugyanis minden évben elmegy bizonyos számú gyerek az iskolába, többen visszamaradnak megint nagycsoportosnak, mert mégsem iskolaérettek még, valamint az újonnan jelentkező ovisok is különböző életkorúak, ezért folyton sakkozik az óvodavezető a gyerekekkel, hogy egy a homogén csoport megvalósuljon a nagycsoportosokkal, a többi csoportba pedig ne kerüljön 2 korosztálynál több, és a nemek aránya is meglegyen. Most a nagycsoport nem a visszamaradt nagycsoportosok csoportja lesz, hanem egy másik, ahol több a jövőre iskolába kerülő gyerek, ezért oda terelné a visszamaradtakat, illetve az ott lévő kisebb korosztályú gyerekeket átküldené másik csoportba. Sok szülőszülő tiltakoznak ez ellen. Mi két éve járunk ide a gyerekem a 4. változtatáson megy keresztül. Egy óvodában nem az érzelmi biztonságra lenne szüksége a gyereknek? A gyerek ragaszkodik az óvónőjéhez, a barátaihoz. Itt mindenféle szempontokra hivatkoznak, hogy kell a normatíva, meg a pedagógus leterhelt stb., de a gyerek szempontjai az utolsó helyen vannak. Vannak anyukák, akik sírnak a megbeszéléseken, meg némelyik az óvónő is, akitől elkerülnek a gyerekek. Ez a változtatás kb minden évben 20-30 gyerekekt érint, azaz ha 4 évig jár egy gyerek az oviba, egyszer biztos csoportot vált, legjobb esetben, az utolsó évben amikor a homogén nagycsoportba kerül. Más óvodában is vannak vegyes csoportok ott is megoldják a nagycsoportosok felkészítését valahogy. Szükség van erre Ön szerint? Önnek mi a véleménye erről. Köszönöm válaszát
Kedves Anyuka!
Igaza van, a gyermeknek az óvodában biztosítani kell az érzelmi biztonságot, a lehetőség szerinti állandóságot.
Az iskolai életmódra való felkészítés egy folyamat, amely 3 illetve 4 évig tart. A gyermek minden tevékenység során ismerethez jut,
" tanul", ezért nem érthető számomra az Ön által leírt "sakkozás". A vegyes csoport előnye éppen az, hogy a gyermeknek nem kell csoportot, óvónőt, dadust váltani.Vegyes csoportban a kisebbek mellett, velük együtt tanulnak a gyermekek, nem kell őket kiemelni a csoportból.Úgy gondolom, hogy ha az óvodai időszak alatt lehetőséget nyújtanak a gyermeknek a különféle tevékenységekre, ha egyéni bánásmódban részesül, ha a fejlődés lehetőségét biztosítják számára, akkor nincs szükség ilyen változtatásokra.A szülőkkel beszéljék meg, kérjenek lehetőséget a vezetőtől, a pedagógusoktól nézeteik, véleményük egyeztetésére. Kompromisszumra kell jutniuk a gyermekek boldog gyermekkorának biztosítása érdekében!
Erőt, kitartást kívánok ehhez Önnek!
Tisztelettel:
Igaza van, a gyermeknek az óvodában biztosítani kell az érzelmi biztonságot, a lehetőség szerinti állandóságot.
Az iskolai életmódra való felkészítés egy folyamat, amely 3 illetve 4 évig tart. A gyermek minden tevékenység során ismerethez jut,
" tanul", ezért nem érthető számomra az Ön által leírt "sakkozás". A vegyes csoport előnye éppen az, hogy a gyermeknek nem kell csoportot, óvónőt, dadust váltani.Vegyes csoportban a kisebbek mellett, velük együtt tanulnak a gyermekek, nem kell őket kiemelni a csoportból.Úgy gondolom, hogy ha az óvodai időszak alatt lehetőséget nyújtanak a gyermeknek a különféle tevékenységekre, ha egyéni bánásmódban részesül, ha a fejlődés lehetőségét biztosítják számára, akkor nincs szükség ilyen változtatásokra.A szülőkkel beszéljék meg, kérjenek lehetőséget a vezetőtől, a pedagógusoktól nézeteik, véleményük egyeztetésére. Kompromisszumra kell jutniuk a gyermekek boldog gyermekkorának biztosítása érdekében!
Erőt, kitartást kívánok ehhez Önnek!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 04. 20. 18:02
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Szakértő!
6 éves kisfiamnak kérnék segítséget.
Szeptemberben kezdi az iskolát, de az óvónők azt mondták, nem ajánlják neki az állami sulikat, mert rettenetesen lassú gyerek, pár hónap alatt le fog maradni a többiektől, és nem lesz sikerélménye. A magán/fizetős iskolát nem engedhetjük meg magunknak, tehát állami suliba fog járni, és segíteni szeretnék neki, hogy addigra "összeszedje magát".
Felgyorsítani nem tudom, mert ilyen az alaptermészete (az apjától örökölte , ő is nagyon megfontolt ember), de nagyon szeretnék segíteni rajta, hogy ne legyen neki az iskola minden áldott nap kényszer, és rossz élmény.
Mindig kicsit más volt, mint a többiek, sosem szeretett igazán csúszdázni, hintázni, motorozni, rollerezni, biciklizni -nem is tudjuk megtanítani), félénk, visszahúzódó, fél a magasságtól, szorong, lassan illeszkedik be, stb. A saját kis világában él, állandóan elbambul, máshol jár az esze. Az óvodában készítik fel őket az iskolára, mindig minden feladatnál ő az utolsó (sőt, sokszor be sem fejezi a feladatokat, ha látja hogy a többiek gyorsabbak mint ő, akkor feladja). Jár úszni heti 2x, de ott is fél mindentől, hagyja, hogy a többiek megelőzzék, félrelökjék.
Nem nagyon figyel arra, amit mondanak neki, mindent többször kell elmondani neki. Minden reggel és este könyörgéssel telik (öltözzél már, mosakodjál már, egyél már, menj már fogat mosni, stb).
Nagyon önbizalomhiányos, saját bevallása szerint azért nem rajzol pl semmit az oviban, mert fél, hogy csúnya lesz (pedig soha nem szóltuk le egyetlen rajzát sem, sőt, sokat dicsérjük és ösztönözzük).
Nagyon keveset alszik, este fél 11 körül tud csak elaludni, akkor is, ha már fél 10-kor ágyba dugjuk. Reggel 6-kor meg négykézláb mászik ki az ágyból, annyira fáradt. :( (Igaz, délután az oviban alszik 1-2 órát)
Ha teljesítenie, szerepelnie kell, izgul, hideg keze-lába.
Én elfogadom így, bár nagyon nehéz vele, az állandó könyörgés már kezd az idegeimre menni. És rettegek az iskolától. :(
Egyébként tavaly májusban kistestvére született (imádja), júliusban költöztünk, és szeptemberben új óvodát kezdett, szóval voltak változások.
Alapvetően egy jókedvű, nagyon érzékeny, intelligens, érdeklődő, okos fiú (nagyon ügyesen számol, ír, olvas), 8 éveseknek való legót pillanatok alatt összerak, de nem tudom, ezzel a lassúsággal hogy fogja megállni a helyét az iskolában. :(
Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, és előre is köszönöm a segítségét!
Szép napot kívánok!
6 éves kisfiamnak kérnék segítséget.
Szeptemberben kezdi az iskolát, de az óvónők azt mondták, nem ajánlják neki az állami sulikat, mert rettenetesen lassú gyerek, pár hónap alatt le fog maradni a többiektől, és nem lesz sikerélménye. A magán/fizetős iskolát nem engedhetjük meg magunknak, tehát állami suliba fog járni, és segíteni szeretnék neki, hogy addigra "összeszedje magát".
Felgyorsítani nem tudom, mert ilyen az alaptermészete (az apjától örökölte , ő is nagyon megfontolt ember), de nagyon szeretnék segíteni rajta, hogy ne legyen neki az iskola minden áldott nap kényszer, és rossz élmény.
Mindig kicsit más volt, mint a többiek, sosem szeretett igazán csúszdázni, hintázni, motorozni, rollerezni, biciklizni -nem is tudjuk megtanítani), félénk, visszahúzódó, fél a magasságtól, szorong, lassan illeszkedik be, stb. A saját kis világában él, állandóan elbambul, máshol jár az esze. Az óvodában készítik fel őket az iskolára, mindig minden feladatnál ő az utolsó (sőt, sokszor be sem fejezi a feladatokat, ha látja hogy a többiek gyorsabbak mint ő, akkor feladja). Jár úszni heti 2x, de ott is fél mindentől, hagyja, hogy a többiek megelőzzék, félrelökjék.
Nem nagyon figyel arra, amit mondanak neki, mindent többször kell elmondani neki. Minden reggel és este könyörgéssel telik (öltözzél már, mosakodjál már, egyél már, menj már fogat mosni, stb).
Nagyon önbizalomhiányos, saját bevallása szerint azért nem rajzol pl semmit az oviban, mert fél, hogy csúnya lesz (pedig soha nem szóltuk le egyetlen rajzát sem, sőt, sokat dicsérjük és ösztönözzük).
Nagyon keveset alszik, este fél 11 körül tud csak elaludni, akkor is, ha már fél 10-kor ágyba dugjuk. Reggel 6-kor meg négykézláb mászik ki az ágyból, annyira fáradt. :( (Igaz, délután az oviban alszik 1-2 órát)
Ha teljesítenie, szerepelnie kell, izgul, hideg keze-lába.
Én elfogadom így, bár nagyon nehéz vele, az állandó könyörgés már kezd az idegeimre menni. És rettegek az iskolától. :(
Egyébként tavaly májusban kistestvére született (imádja), júliusban költöztünk, és szeptemberben új óvodát kezdett, szóval voltak változások.
Alapvetően egy jókedvű, nagyon érzékeny, intelligens, érdeklődő, okos fiú (nagyon ügyesen számol, ír, olvas), 8 éveseknek való legót pillanatok alatt összerak, de nem tudom, ezzel a lassúsággal hogy fogja megállni a helyét az iskolában. :(
Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, és előre is köszönöm a segítségét!
Szép napot kívánok!
Kedves Anyuka!
A legfontosabb, hogy elfogadja őt olyannak, amilyen.
Gyermeke számára a legszükségesebb, ha támogató környezetet teremt számára, hogy segít neki megtalálni azt a társaságot, ahol ő is jól érzi magát.
Ne erőltesse a dolgokat.
Oldja a szerzett negatív tapasztalatait. Igyekezzen tágítani a komfortzónáját. Építse fel benne azt a magabiztosságot, hogy ő maga képesnek érezze magát arra, hogy megállja a helyét.
Erősítse azokat a tulajdonságait, melyben jó, hogy ezzel növelje az önbizalmát, hogy sikerélményt adjon neki.
Bátorítsa arra, hogy megtalálja a rá jellemző önkifejezési formát, és segítsen neki, hogy próbálkozzon.
Tudatosítsa benne azt a fontos szabályt, hogy nincs kudarc csak visszajelzés. Vagyis, ha egy helyzet balul üt ki, az nem kudarc, csak visszajelzés számára, hogy legközelebb mit kell jobban csinálnia.
Sokat mozogjanak, kiránduljanak, játsszanak együtt. Szükség esetén kérjék fejlesztő pedagógus, pszichológus segítségét.
Tisztelettel:
A legfontosabb, hogy elfogadja őt olyannak, amilyen.
Gyermeke számára a legszükségesebb, ha támogató környezetet teremt számára, hogy segít neki megtalálni azt a társaságot, ahol ő is jól érzi magát.
Ne erőltesse a dolgokat.
Oldja a szerzett negatív tapasztalatait. Igyekezzen tágítani a komfortzónáját. Építse fel benne azt a magabiztosságot, hogy ő maga képesnek érezze magát arra, hogy megállja a helyét.
Erősítse azokat a tulajdonságait, melyben jó, hogy ezzel növelje az önbizalmát, hogy sikerélményt adjon neki.
Bátorítsa arra, hogy megtalálja a rá jellemző önkifejezési formát, és segítsen neki, hogy próbálkozzon.
Tudatosítsa benne azt a fontos szabályt, hogy nincs kudarc csak visszajelzés. Vagyis, ha egy helyzet balul üt ki, az nem kudarc, csak visszajelzés számára, hogy legközelebb mit kell jobban csinálnia.
Sokat mozogjanak, kiránduljanak, játsszanak együtt. Szükség esetén kérjék fejlesztő pedagógus, pszichológus segítségét.
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 02. 18. 17:27
Olvasói értékelés: 5 / 5
Jó napot! Olyan problémám van hogy kislányom április 19én lesz 3 éves. de sajnos még nem szobatiszta és a beszéde sem alakult még ki. Nagyon aggódom hogy a szobatisztaság miatt nem fogják engedni az oviba hogy mennyen. Január elején sikerült addig eljutnunk hogy megbarátkozzon a WC-vel és elviselje a bugyit. De sajnos január végén be kerültünk a kórházba 4napot és azóta nem is akar hallani arról hogy bugyit vegyen el. Beszéde iránt is aggódom, de gyanakszom hogy olyan lesz mint én hogy ahogy be kerül az oviba elkezd beszélni én is ilyen voltam. Tudna valamit tanácsolni hogy tudnám rá szoktatni a WC-re? Vagy inkább vigyem el valami kivizsgálásra?
Kedves Anyuka!
A szobatisztaság kialakulása idegrendszeri fejlettség függvénye. Valójában 2-3 éves kor között szokott kialakulni a legtöbb gyermeknél. Ha ez későbbi időpontra helyeződik, illetve visszaesés tapasztalható valami miatt - még nem mondható kórosnak. A beszéd fejlődéséről is ugyanez mondható el. A gyermekek érése - egyéni tempójú.
Véleményem szerint gyermekénél annyit tehet, hogy megfigyeli, mikor pisil, kakil, ezt az időpontot figyelve ülteti wc-re. / Valószínű, hogy a pelus biztonságot nyújt neki, a kórházban tartózkodás befolyásolhatja a visszaesést. / A rendszeresség segít abban, hogy rögzüljön gyermekénél a szükséglet kielégítésének rendszere.
Ne essen kétségbe, legyen türelmes, hiszen türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel a problémát meg lehet oldani! Ehhez kívánok Önnek kitartást!
Tisztelettel:
A szobatisztaság kialakulása idegrendszeri fejlettség függvénye. Valójában 2-3 éves kor között szokott kialakulni a legtöbb gyermeknél. Ha ez későbbi időpontra helyeződik, illetve visszaesés tapasztalható valami miatt - még nem mondható kórosnak. A beszéd fejlődéséről is ugyanez mondható el. A gyermekek érése - egyéni tempójú.
Véleményem szerint gyermekénél annyit tehet, hogy megfigyeli, mikor pisil, kakil, ezt az időpontot figyelve ülteti wc-re. / Valószínű, hogy a pelus biztonságot nyújt neki, a kórházban tartózkodás befolyásolhatja a visszaesést. / A rendszeresség segít abban, hogy rögzüljön gyermekénél a szükséglet kielégítésének rendszere.
Ne essen kétségbe, legyen türelmes, hiszen türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel a problémát meg lehet oldani! Ehhez kívánok Önnek kitartást!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 02. 18. 16:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
A majdnem 4 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Már lassan egy éve jár óvodába, ami a kezdeti beszokatást eltekintve egészen jól ment az oviba járás mostanáig. Az én kisfiam újra elkezdett sírni ,hogy nem akar járni óvodába minden reggel sír mihelyt belépünk az óvoda ajtaján. Legalábbis ennyit már elértünk a beszélgetésekkel nála mert ezidáig végig sírta az oviig az utat, itthon többször játszás közben is elsírta magát.A válasz a kérdésre,hogy miért sír , az volt mert óvónéni nem szereti mert rá szólt, hogy ne sírjon. A kisfiam azért sírt mert hiányoztam neki.Megbeszéltük az óvónénivel, hogy valószínű hogy féltékeny a gyerekem mert új beszokatós gyerekek is vannak akik sírnak és felvesznek az ölükbe. Probléma még az is hogy vannak irányító gyerekek a csoportban és nem engedik más gyerekekkel játszani meg mindig parancsolgat a gyerekemnek. Ez utóbbi már úgy néz ki megoldódott mert átbeszélgettük a dolgot már hanyagolja ennek a gyereknek a társaságát és mondtam hogy védje meg magát. De még mindig sír ha beérünk az oviba már 3-dik hete, pedig szépen készül minden reggel az utat is végigbeszélgetjük, de hiába.
Már teljesen tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban mert újra eljött az az idő, hogy nem viheti senki oviba csak én pedig volt esett hogy a mamáknak kellett vinniük és nem volt probléma. Abban kérnék tanácsot, hogy mit tegyek hogy újra sírás nélkül menjünk oviba és a mamák is eltudják vinni???!! Igaz nem sokáig sír és játszik, feladatait elvégzi és itthon mesél és a tanult mondókákat is elmondja mosolyog mikor hazajön, így nem tudom mit tegyek Válaszát előre is köszönöm
A majdnem 4 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Már lassan egy éve jár óvodába, ami a kezdeti beszokatást eltekintve egészen jól ment az oviba járás mostanáig. Az én kisfiam újra elkezdett sírni ,hogy nem akar járni óvodába minden reggel sír mihelyt belépünk az óvoda ajtaján. Legalábbis ennyit már elértünk a beszélgetésekkel nála mert ezidáig végig sírta az oviig az utat, itthon többször játszás közben is elsírta magát.A válasz a kérdésre,hogy miért sír , az volt mert óvónéni nem szereti mert rá szólt, hogy ne sírjon. A kisfiam azért sírt mert hiányoztam neki.Megbeszéltük az óvónénivel, hogy valószínű hogy féltékeny a gyerekem mert új beszokatós gyerekek is vannak akik sírnak és felvesznek az ölükbe. Probléma még az is hogy vannak irányító gyerekek a csoportban és nem engedik más gyerekekkel játszani meg mindig parancsolgat a gyerekemnek. Ez utóbbi már úgy néz ki megoldódott mert átbeszélgettük a dolgot már hanyagolja ennek a gyereknek a társaságát és mondtam hogy védje meg magát. De még mindig sír ha beérünk az oviba már 3-dik hete, pedig szépen készül minden reggel az utat is végigbeszélgetjük, de hiába.
Már teljesen tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban mert újra eljött az az idő, hogy nem viheti senki oviba csak én pedig volt esett hogy a mamáknak kellett vinniük és nem volt probléma. Abban kérnék tanácsot, hogy mit tegyek hogy újra sírás nélkül menjünk oviba és a mamák is eltudják vinni???!! Igaz nem sokáig sír és játszik, feladatait elvégzi és itthon mesél és a tanult mondókákat is elmondja mosolyog mikor hazajön, így nem tudom mit tegyek Válaszát előre is köszönöm
Kedves Anyuka!
A magyarázatot szerintem a gyermek elválástól való félelme jelenti. Ezért úgy éli meg az óvodát mint azt a helyet amely elválassza őt az otthon biztonságától, a szülők jelenlététől. Bár nem mindegyik gyermek éli át hasonlóképpen ezt, mégis elég gyakori problémáról van szó, ami általában nem igényel kezelést, csupán türelmes, kitartó és következetes szülői magatartást.
Beszélgessenek sokat az óvodai életről, a tevékenységekről, arról, hogy milyen jó a társakkal játszani! Az óvodapedagógusok segítségét kérjék a konfliktusok megoldásához, beszéljék át együtt a gyermek állítólagos félelmét! Idővel a gyermek megtapasztalja az állandóságot és megérti hogy ideiglenes óvodai tartózkodása nem jár semmilyen veszteséggel.
Bízom abban, hogy sikerül megoldást találniuk!
Üdvözlettel:
A magyarázatot szerintem a gyermek elválástól való félelme jelenti. Ezért úgy éli meg az óvodát mint azt a helyet amely elválassza őt az otthon biztonságától, a szülők jelenlététől. Bár nem mindegyik gyermek éli át hasonlóképpen ezt, mégis elég gyakori problémáról van szó, ami általában nem igényel kezelést, csupán türelmes, kitartó és következetes szülői magatartást.
Beszélgessenek sokat az óvodai életről, a tevékenységekről, arról, hogy milyen jó a társakkal játszani! Az óvodapedagógusok segítségét kérjék a konfliktusok megoldásához, beszéljék át együtt a gyermek állítólagos félelmét! Idővel a gyermek megtapasztalja az állandóságot és megérti hogy ideiglenes óvodai tartózkodása nem jár semmilyen veszteséggel.
Bízom abban, hogy sikerül megoldást találniuk!
Üdvözlettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2016. 02. 11. 10:16
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
