Kedves Anyuka!

Osztozni a szeretetben nem könnyű. A testvérféltékenység természetes érzelem.
A bizonytalanságérzés okozza a szorongást, a szorongás a féltékenységi reakciókat.

A születésétől érzett egységélményt felváltja a kétség, hogy most mi lesz? Őt, az elsőszülöttet, a figyelem központjában felnövő „kis királylányt”-t kiszorítja-e szülei kegyéből a jövevény? Mi jut neki az eddig megkapott szeretetből, meghittségből? Amennyiben első perctől beszélnek róla, hogy mi várható, ki hol alszik, mi hogyan fog történni, úgy oldódhat a feszültség. Nagyobb biztonságban érezheti magát. A testvér hazaérkezésekor és utána is beszélgessenek sokat. Érdemes „babázós” játék közben megválaszolni kérdéseit, megfigyelni érzéseit. Jó, ha a közös együttlétek alkalmával megtapasztalhatja az édes kettesben töltött együttlétet anyával, pld. amíg a kisebb gyermek alszik. A kicsivel érdemes úgy foglalkozni, hogy ott lehessen a nagy is. Tudja, érezze, hogy nem marad ki semmiből, ezért érdemes bevonni a testvér körüli teendőkbe. Természetesen, ha elutasítja ezt, akkor ne erőltessük.

Amennyiben csak rajzaiban látszik erőteljesebb nyomaték, vagy sötétebb színek, úgy hagyjuk, hogy jó „önterápiás kezelésként” kirajzolhassa magából indulatait, feszültségeit. Ez több-kevesebb idő után oldódni fog és a rajzok figyelemmel kísérése esetén láthatóvá válik, hogy kislánya mennyi idő alatt dolgozza fel ezt az élményt. Hagyni kell, hogy kirajzolja magából a dolgokat. Nem szabad ráerőltetni, hogy mit milyen színnel színezzen. A teljes színskálából választhasson. Az, hogy sötétebb színekkel színez, és nem csak sötét színeket használ, az mutatja, hogy bár van benne feszültség, de „kompromisszumképes”, elfogadó a helyzettel kapcsolatban, ha visszabillen érzelmi egyensúlya, ha érzi a szeretetteljes törődést ezután is.

Tisztelettel: