Kedves Anyuka!
Veleményem szerint, ha aggasztó ez a folyamat, vegyék fel videóra (telefonon), közben próbálják kizökkenteni a bevált módszerekkel, vagy tapssal, arcra fújással, s mutassák meg egy neurológusnak. De wz nem konduktori, inkább neurológiai kompetencia. Ha van ismerős neurológus, a biztonság kedvéért érdemes őt felkeresni, ha nincs, vegyék fel velem a kapcsolatot, kiválló szakemberekkel dolgozhatok együtt!

Kedves anyuka! Nincs elkèsve, s nagyon örvendetes, ha egy mozgásformát, ráadásul szabályosan, jól begyakorol. Mint írja, képes már a feltérdelésre, negykezlab allasra is, tehát nem fizikai akadálya van annak, hogy még késlekedik bemutatni a következő mozgásállomást. Ha 10 hónapos korban is ez a tendencia, lehet, a következő problèma: kissé feszes a lábizomzat, vagy gyenge a csípős körüli rész, gyengébb lehet a vállöv, vagy a kar. De! A kúszással pont ezeket az izmokat fejleszti, s tanulja a koordinációt.
Mindenesetre, ha szeretné ösztönözni, ön is térdelve, a háta mögött, mint egy támasz, könnyen megakadályozhatja a lábak kinyújtását, s így hintázhatnak négykézláb előre, hátra, hogy ráérezzen ennek a testhelyzetnek másságára, szépségére. Ebben a helyzetben mozogjanak előre-hátra, majd jobbra-balra, énekelve, mondókázva (hinta palinta, hopp Juliska...). A testsúly kerüljön a lábakról a kezekre, majd vissza. Tegyen elé érdekes játékot, amivel ösztönzi a karemelesre, nyúlásra, ezzel megéreztetve a testsúly áthelyezését.
Ha van otthon nagylabdájuk, hason fekvésben ugyanezt a ringatást, hintázást próbálják.
Ha nem indul magától a mozgás 10 hónapos korban, érdemes szakemberrel konzultálni.

Kedves Kérdező!
Az ellentétes kar-láb mozgás igen, nagyon fontos. Az optimális, ha már a kúszásnál mindez megvalósul. Ez az alapja a későbbi mászásnak, majd a járásnak. S megannyi fontos idegkapcsolatnak.
A láb oldalra felhúzása és az ellentétes kar együttes mozgása lenne a nagykönyv szerinti.
Ha a karok a fő probléma, a következő feladatokat érdemes gyakorolni akár minden nap (többször is).
Háton páros karemelés fej fölé (fül mellé nyújtott könyökökkel), majd vissza test mellé le 10x.
Háton fekvésben ugyanez a mozdulat csak váltott karemeléssel. 10x
Háton karkörzések kifele, majd befele 10x (Átlépve a középvonalon).
Háton dobolás dobozon, dobon váltott kézzel (anya/apa tartja a dobot, mozgatja különböző irányba, gyermek követi szemmel, és megüti először egyik, majd másik kézzel) 10x.
Hason fekvésben alkartámasszal döntögetés jobbra, balra 10x
Hason fekvésben karok előre nyújtva, váltott karemelés 10x
Hason fekvés előre nyújtott karok. Labda az egyik kéz alatt, labda görgetéssel karhajlítás egészen mellkas alá, majd vissza, másik kézzel ugyanez 10x.

Ha lassítható a mozgása, hason fekvésben egyik lábat oldalra felhajlítjuk, s a másik kar mozgását hónaljnál motiváljuk, így halad a kívánt játékhoz, könyvhöz, személyhez.

Ha nincs változás, s ez a mászás minőségén is meglátszik, érdemes felkeresni egy szakembert. Ha a mászással az ellentétes kar-láb mozgás megvalósul, s esze ágában sincs a kúszást gyakorolni, visszatérhetnek rá akkor, mikor a fő célja már nem a gyors helyváltoztatás lesz. (szék, pad alatt kúszás, játékosan, kígyó játék...stb.)

Kedves Anyuka,

Ahhoz, hogy a kisbaba nyak-, fejtartóizmai, valamint a váll-, hátizmai megerősödjenek, a hason fekvés az egyetlen, minden ördöngösségtől mentes megoldás. Nem mindenki szereti, sőt. De ahhoz, hogy a fejtartás, majd később az összes mozgásforma megvalósulhasson ez a járható út.
Érdemes először csak néhány perces időintervallumokkal kezdeni. S a hason fekvés nem jelenti szigorúan a földet, a padlót, a mélyet. Néhány ötlet.
1. Ön a hátával támaszkodjon a falnak, húzza fel a lábát, s a lábaira fektesse gyermekét, beszéljen hozzá, énekeljen neki. Ugyanebben a testhelyzetben nyújtsa ki s lábát, s a hasára, mellkasára fektesse a babát.
2. Ön üljön az ágy szélére, fektesse keresztbe gyermekét a lábain, a vállai alatt megtámasztva a babát, simogassa a hátát, énekeljen.
3. A földre egy ék alakú szivacsra fektesse gyermeké, hogy a fejével magasabban legyen, mint a lábaival, helyezzen elé játékokat.
4. Nagy labdán hason fektetve guruljanak előre, hátra, közben énekeljen, mondókázzon neki.
5. Jobb alkarjára fekteti a gyermeket, kezével lábát fogja, könyöke hajlatával a vállainál nyújt alátámasztást. (ezt szokták sokan csinálni, ha hasfájós a gyermek, étkezések után, főleg a kezdeti időszakban, a délutáni, kora esti órákban, amikor nyűgösebbek lehetnek kicsit) Az fontos, hogy később a másik karral, a másik irányba is megtörténjen ez a testhelyzet megtartás, a szimmetria végett.
6. Ágyon, szigorúan csak szülői felügyelettel. Előtte játék, színes, ha lehet hangot adó, és mozgassa jobbról balra, balról jobba.
... és még folytathatnám a sort, nézzék, kísérletezzék ki, önöknek melyik a legjobb megoldás, s kezdjék 1-2 percel, majd minden nap nyújtsák 1 plusz perccel, s lassan a negyed órák sem lesznek elérhetetlenek.
A védőnő és gyermekorvos rendszeres látogatása és vizsgálata általában segít, hogy ha felmerülnek fejlődésbeli késések, kérdések, a megfelelő szakemberhez irányítsanak bennünket. Kérdezzen bátran, tőlük is, s ha úgy érzi, szakemberhez kellene fordulni egy vizsgálat erejéig, szívesen adok lakóhely szerinti elérhetőségeket.

Kedves Édesanya,

Pedagógusként azt tartanám a legmegfelelőbb lépésnek, ha magát, a tanerőt keresné(k) meg személyesen (s gondolnék itt arra a szülőtársra is, akinek hasonló problémája van az érintettel), hogy el tudják mondani az önök problémáját, s ő is azonnal reagálhasson, támassza alá tetteit indoklással, vagy épp gondolkodóba ejtsék. A személyes találkozás sokkal messzebb mutat, mint egy harmadik fél bevonása, aki valószínű a saját szempontját, véleményét is beleszövi kommunikációjába - teljesen érthető okokból-. Nem "vádolnék", tényeket közölnék, idézőjeles mondatokat, amik felidézéséhez szükség is van a gyermek(ek) visszaemlékezésére, így beszél(nek) is róla fel is dolgozza/dolgozzák azt. Oka minden tettnek van, nem hiszem, hogy a pedagógus direkt, örömét lelve tenné azt, amit tesz.

Remélem sikerül megoldani a fent álló problémát, s öröm lesz gyermekének iskolába járnia, hisz ez lenne a cél.

Üdvözlettel:

Kedves Annamária,

A gyermek akkor is játszik, mikor tanítgatja a kisebbeket (tanító néni, csak élő gyermekek között, nem babákkal), a betűkkel is kooperál, próbálgatja szárnyait, nagy élmény neki, hogy iskolás, komoly feladatokkal, "kötelességekkel", szabályokkal, a kézimunka is egy izgalmas időtöltésnek tűnik, s ha akar, hát megy és fogócskázik, a társaival együtt.

Én akkor látnám ezt a fajta viselkedést aggasztónak, ha kizárná korcsoportját, és az osztálytársak is őt, ha nem lenne mindennapjaiban mozgás, kommunikáció a barátokkal, körülötte élőkkel. (Az időtöltésébe azonban mi felnőttek is jócskán bele szólhatunk, izgalmas játékokat (nem tárgyakat) kínálhatunk fel neki.)

Üdvözlettel:

Kedves kérdező,

Először is elnézését kérem a megkésett válaszért, de kislányunk születésével kicsit alárendelődött minden más:)
A konduktori hivatás tökéletes választás annak, aki szereti a kihívásokat, sokoldalú, örök mosoly-bolygó, kitartó és következetes... és még sorolhatnám.
Sokat változott azóta (is) a konduktor képzés, mióta mi jártunk a főiskolára, így nem biztos, hogy teljesen helyt állóak kijelentéseim, javaslataim, de saját tapasztalatom osztom meg önnel.
Az alkalmassági vizsgán először egy szöveget kellett hangosan felolvasni, mikor is egy szakember hallgatta meg a jelentkezőt, szép kiejtés, beszéd-, hangképzési problémák esetén felülvizsgálatra küld (így érdemes kicsit foglalkozni a szép kiejtéssel). Második megmérettetés a zenei része volt: népdalt kellett énekelni, mert egy pedagógus, tanító, konduktornak elengedhetetlen, hogy tudjon énekelni (3 évig egyfolytában fog), ha kétséges, hogy megfelel-, ismét egy felülvizsgálat (ekkor egy másik szakember, szaktanár is meghallgatja-, ennyi az egész, nem kell tőle megijedni). A harmadik része az alkalmassági vizsgának a fizikai alkalmasság volt, fekvőtámasz, felülés, függeszkedés, egyensúly-feladatok, ha sportol valamit a gyerek, vagy igénye volt eddig is a mozgásra, ezzel sem lesz semmi baj.
Ezzel vége is az alkalmassági vizsga résznek.
Régebben központi bölcsész magyar felvételi volt, most, gondolom emelt szintű érettségit kell tenni az adott tárgyból. ez semmivel sem nehezebb, mint a régi megmérettetés, ha a gimnáziumban nyitott volt, és elég jól teljesített, sikeres felvételit tehet.
Azt tudom, elég magas volt tavaly is az alsó ponthatár, így fontos, hogy legyen néhány plusz pont is, nyelvismeretttel, vagy versenyeredménnyel, vagy csak jó átlaggal, érettségivel.

Ha sikerül a megmérettetés, csudajó 4 év vár rá, ahol év közben sem pihen az ember, nem "csak" látogatja az órákat, hanem csoportban van, dolgozik, keményen, de itt a vizsgaidőszak tűnik túlélhetőbbnek:)
Sok izgalmas dolgot tanulhat az ember ezen a főiskolán, s egy olyan szakmát, hivatást, életszemléletet kap a kezébe, ami meghatározza Életútját a Jövőben.

Remélem sikerrel járnak!
Kívánom a legjobbakat!

Kedves Anyuka!

A csecsemők mozgásfejlődésének is vannak állomásai, mérföldkövei. Természetesen egyéni eltérések lehetnek, de megközelítőleg azt mondhatjuk, hogy a csecsemők kb.7-8 hónapos korban felülnek, megülnek, 8-9 hónapos korban felkapaszkodnak, másznak.
A kúszás időben a hetedik hónapban tehát elkezdődött. Nagyon fontos, az első nagy helyváltoztató mozgásforma. Ekkor rendeződik a jobb és bal agyfélteke, összehangolódnak a szem mozgásai, a teret már 3 dimenzióban látja.
A kúszás akkor tölti be a fejlődésben meghatározott szerepét, ha keresztezett formában ezt legalább egy hónapon keresztül gyakorolja a baba. Vagyis a jobb láb és a bal kar egyszerre lendíti a testet előre, majd a következő mozdulatkor a bal láb és a jobb kar mozdul.
Hogy ezt a mozgást jól begyakorolhassa, és tovább léphessen a következő mozgásformára, szakember tanácsadását venném igénybe, ahol megmutatják, megtanítják az optimális segítségadás lehetőségét. (konduktori szűrés - kérje védőnője felvilágosítását), vagy ha további kérdése van, kérem hívjon a megadott elérhetőségen, szívesen segítek, válaszolok személyesen formában is (könnyebb).

Tisztelettel:

Sajnos így, éteri keretek között nem tudok hathatós tanácsot adni, kérem keressenek meg e-mailen vagy telefonon keresztül a személyesebb hangvételért!
Tisztelettel: Kulcsár-Domján Rita

Kedves Édesanya!

A kúszás jelentősége óriási, így ne hagyható figyelmen kívül ennek hiánya, vagy hiányos megvalósulási formája. Szerepet játszik a dominancia kialakulásában – a váltott kéz-láb használat során intenzív kapcsolat alakul ki a két agy féltekéje között-, az egészséges gerinc kialakulásában, a térlátás kialakulásában, a fókuszálásban –felmérik a terepet, mit lehet elérni, mi a kívánt cél -, a nyelvi képességek fejlődésében, a beszéd kialakulásában.
Sok esetben a kezdeti kúszó mozgások még nem kifejezetten előre indulnak, inkább körbe, vagy esetleg hátra fele. Kezdetben még elfogatható az úgynevezett fókázás is, mikor a gyermek csak karjait használja, lábai nyújtva maradnak. Ezt követően azonban ki kell alakulnia - vagy segíteni kell az alakításban- a helyes nehezedésnek dőlés/gurulás nélkül, a támaszkodásnak, a differenciált karmozgásnak (egyik kezére, könyökére támaszkodik, a másikkal előre nyúl a kívánt pl.: játékért), majd - az akarat alakulásával is, hogy minél gyorsabban érje el a célját - a lábak is bekapcsolódnak a munkába.
Sok esetben megkésett mozgásfejlődésről beszélünk, ha nem akkor, és nem úgy kezd mozogni a baba, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Kétségbe esni semmi képen sem szabad, ez az a kor, időszak mikor még minden lehetséges, elcsíphető a vélt, vagy valós „lustaság”, és kis segítséggel utat mutathatunk az anya tanításával a baba mozgásának gyakorlásához.
Én konduktorként azt javaslom, mindenképp keressék fel védőnőjüket, aki reményeim szerint felvilágosítást tud adni a legközelebb lévő konduktori szűrés időpontjáról, helyszínéről, ahol szakember vizsgálja leánya mozgását, s kimerítő feleletet tud adni a felmerülő kérdésekre, vagy keressen meg engem telefonon, az adatlapomon lévő telefonszámon a további kérdések megválaszolása végett.
Üdvözlettel: