Nagyon sajnálom, ami Önökkel történt.
A szégyen nagyon nagy "hajtóerő" még akkor is, ha jó a szülő-gyerek kapcsolat. Arra sarkall, hogy rejtegessünk dolgokat. Nem feltétlenül a mércéje annak, hogy milyen a kapcsolódásuk, azaz ettől még jó lehet a kapcsolatuk.
Az viszont, hogy Ön tud valamit és nem beszél róla, már sokkal inkább Önök közé állhat. Én mindig pártolom az őszinteséget a gyermekeinkkel való kommunikációban, mert rettentő sok energiát visz el a takargatás, ráadásul ad egy megkönnyebülést. Onnantól már a cél felé vehetik az irányt, ami az Önök esetében az lehet, hogy megbeszéljék, átbeszéljék a gyermeke önértékelését.
Azt javaslom, hogy próbáljon beszélgetést kezdeményezni vele és őszintén elmondani, hogy a tudomására jutott ez és Önnek ez, amin ő átmegy fáj. Biztosítsa arról, hogy mindig ott lesz neki és bármikor elmondhat ilyen dolgokat és kérdezze meg, hogy mint az édesanyja, miben segíthetne neki.
Ha létrejönne ez a beszélgetés Önök között, honnan venné észre, hogy rendben vannak a dolgok Önök között és nem megsértette, hanem segített neki?

Kedves Kérdező!
Több krízis is jellemző lehet erre a korosztályra. Ezek közül az egyik az autoritás-krízis.
Mindez a kamasz kor sajátossága, azaz a bevett normák és a tekintély elleni lázadás. Jellemzően új, frissen kialakult kritikai készség jellemzi és ezt igen erősen gyakorolja is, akár a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja.
Ilyenkor alkaul ki az önálló gondolkodása, azaz hogy miről mit gondol, ami sokszor nem egyezik a szülői mintával, annak nagyon sokszor a szöges ellentéte. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája.
Több oka is lehet ezen tünetek kialakulásának. Ilyen okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és a korosztályos csoport normái közti ellentét.
A jóhír az, hogy a kamaszkort nem lehet megúszni, így vagy előbb vagy utóbb mindenképpen jelentkezik. Több fiatal felnőttel találkozom jellemzően már párkapcsolati válságban, akik akkor kezdik élni a "kamaszkorukat". Nem annyira szerencsés, mint az idejében megélt kamaszkor.
Azzal tudom bátorítani Önt, hogy ha pusztán "csak" jelen van és nem készteti megnyilvánulásra, de a gyermek biztos lehet abban, hogy támaszkodhat Önre, akkor idővel visszatér, és bízni is fog annyira, hogy megnyíljon.
Maga az érzelme megosztás is érdekes dolog. A felnőtek igen-igen nagy része sem képes megosztani, sőt megfogalmazni sem az érzéseit. Amennyiben nyitott rá, akkor küldheti olyan helyekre, táborba, csoportba, ami ebben segít. Mármint megismerni, kifejzeni az érzelmeit.
Ebből kifolyólag azzal se nagyon tud mit kezdeni, hogy Ön megosztja az érzelmeit és ekkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen személyiség az Ön gyermeke.
Sok türelmet kívánok és azt, hogy sikerüljön megerősíteni a gyermekét abban, hogy Ön ott van, jelen van. Számíthat Önre.