Kedves Erika! Kisfiam 6 és fél éves, most kezdte az iskolát. Kicsi kora óta, alapvetően túlérzékeny, hisztis, ha nem sikerül neki valami elsőre abbahagyja a dolgokat és csapkod, vonulgat. Sajnos ez negatívan hatott ki rá az óvodában, és most az iskolakezdéssel szintén negatívan hat rá ez a viselkedés. Nagyon nehezen, vagy alig hallgat ránk vagy másokra, a saját feje után megy. Jelezték most az iskolában is, hogy ha megsérti egy másik fiú, akkor nekimegy, illetve folyamatosan valamit a szájába tesz/rág, ezért "büntetést" is kapott már. Nem tudom mit csináljak. Tavaly kezdtünk vele TSMT tornát, amit úgy éreztem, hogy segített neki, ezt szeretném folytatni. Esetleg valamilyen homeopátiás készítményben gondolkodom. Eddig ha tanácsot kértem, azt a választ kaptam, hogy kicsi, kinövi....stb, de úgy érzem, hogy ezek a negatív visszajelzések, nem tesznek jót a kis önbizalmának sem, de hiába beszélünk vele (főleg a sok év alatt, eddig nem jutottunk semmire). Miben, hogyan tudnánk segíteni a fiúnknak, hogy könnyebben vegye a nehézségeket? Mit ronthattunk el az évek alatt, hogy eddig jutottunk? Válaszát előre is köszönöm! Szép napot kívánok! Apole

Kedves Erika,

másfél éves unokaöcsém, amikor nem tetszik neki valami, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné, akkor csapkod. Tárgyakat, embereket, és újabban a saját fejét is. Soha semmilyen fizikai bántalmazás nem érte, a szülei gyerekverés-ellenesek, nagyon szereti mindenki, mint első, nagyon várt gyermeket a családban. Szabadon jár-kel a nagy házban, felfedezhet, de vannak korlátok, "nem"-ek. Az anyukája következetes vele, amit nem lehet, azt sosem lehet. Aggódunk, hogy mitől csapkodhat, és főként az aggasztó, hogy a saját fejét is üti időnként (ekkor is rászólunk, hogy ne üsse magát, inkább simogassa, szeresse magát is). Mit tehetnénk azért, hogy ne csapkodjon? Válaszát köszönjük!

Kedves Erika!
Kislányom 5 éves múlt, pici kora óta a legfőbb kommunikációs eszköze a sírás és hiszti.
Ebben a korban mit tudna javasolni stresszoldásra?
Jelenleg nagyon sokat szopizza az ujját, emiatt nem szólunk rá, de azt gondolom ehhez már nagylány és "tiltás" helyett jó lenne valami más lehetőséget felajánlani neki, hogy megnyugtassa magát.
Mert amikor ilyen van, hiába öleljük vigasztaljuk kell az ujja.
Üdvözlettel:
Veronika

Kedves Erika!

2 éves kisfiam retteg az idegenektől. Ha valaki akit nem ismer és szeretne hozzá odamenni, ordit. Ugyan ez a helyzetm ha pl postára, patikába megyünk, amint belépünk az ajtón, meg sem lehet nyugtatni.
Ha viszont nagyobb bevásárlóközpontba megyünk, akkor nincs ilyen probléma. Azt vettem észre, hogy a kisebb terek félelmet keltenek benne. Kb pár hónapja van igy, de már a nagymamájához sem tudom elvinni, akit ritkán látunk, mert amint a kapuhoz érünk orditásba kezd.
Eszembe jutott az is, hogy esetleg attól tart olyan helyre viszem ahol "bántják". Mivel az utóbbi időben kapott oltásokat és le kellett őt fogni, hogy be tudják neki adni.
Persze ez csak egy teória, már nem tudok mire gondolni. Egyébként nem beszél, összesen 2 szót mond: mama,baba. Csak mutogat. Nem tudom, hogy ez összefüggésben lehet-e ezzel a problémával, de pár hónappal ezelőtt még nem volt ilyen rossz a helyzet.
Bölcsödébe sem vették fel emiatt. Mit tanácsol mit tegyek?
Köszönöm válaszát!

Kedves Erika!
7 éves kislányom fogászati kezelésre szorul. Korán kezdett fogat váltani, 4,5 évesen, hamar kinőtt több csontfoga is. Nem is jó minőségűek a fogai, ezt már a problémamentes ellenőrzések során is kiderítettük. Mégis márciusban pár fogán észrevettük, hogy muszáj lenne tömni. A vírushelyzet miatt sem volt egyszerű a dolog, de tulajdonképpen fél éve, március eleje óta húzódik a dolog. A pár lyukból most már súlyosabb probléma is van, hiába próbáltuk konzerválni az állapotát a sérült fogaknak, sajnos csontfog is érintett. A gond az, hogy kezdetben még csak-csak engedte, hogy a fogaihoz nyúljanak, de egy szurit követően, ami után 2 hétig fájt az ínye, már nem. Aztán egyszercsak megint engedte, de ez az orvos meg kicsit belekapott a fúróval a szájpadlásába, onnantól kezdve nem is engedte befejezni azt a fogát. No azóta vittem máshova is: nem engedi, hogy bármilyen géppel hozzá nyúljanak a fogához. Bódításban is próbáltuk, úgy sem. Szorít minket az idő, most lesz első osztályos, kezdődik az iskola is, nagyon jó lenne végre túl lenni ezen, már az altatás is szóba került, de a klinikán elintézték annyival, hogy hisztis a gyerek, azért nem altatják el. Klinikai szakszpszichológusi papíruk van róla, hogy indokolt elvégezni altatásban a kezelést, de ez lenne az utolsó, amit szeretnék. Nyilván a stresszoldás lenne a cél, mi már úgy érezzük, minden szülői módszert kipróbáltunk, nyilván (?) egy kezelés-sorozattal oldható a dolog, de mint írtam, szorít minket az idő...van-e valami ötlete, tanácsa, hogy az altatást elkerülendő, mégis viszonylag rövid időn belül hogyan oldhatnánk a kislányomban lévő feszültséget ez ügyben?
Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot. Problémám a következő lenne. Van egy 5 éves kisfiam. Egy hete kistestvére született miután haza értünk a kórházból (1,5 nap) szokatlanul kezdett viselkedni. Kapkodja a levegőt, látszik rajta hogy ideges feszült stresszes.Ha valami nem tetszik neki dühös lesz ökölbe szorítja kezét és el rohan a szobájába. Próbálunk vele sokat foglalkozni hogy ne érezze magát elhanyagolva, közös játék programok stb. Kis tesót nagyon szereti simogatja. Nem tudom hogyan tudnak neki segíteni ebben a helyzetben és nagyon rosszul érzem magam miatta. Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Erika!
8 éves kisfiammal kapcsolatban kérném a segítségét. Gyermekem gyakori fejfájással küzd. Neurológus szerint a szorongás az oka. Kisfiam most 2. osztályos, novemberben iskolaváltás történt háziorvos javaslatára (új tanító nénivel nem jött ki jól, emiatt hányás, hasmenés volt idegi alapon). Szeretett iskolába járni korábban, sőt azokon a napokon is, amikor vele nem volt órája. Mindig a mostani iskolájába szeretett volna járni az ovis tàrsai és a szép iskola miatt. A váltást közösen döntöttük el, sokat beszélgettünk kisfiammal erről. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de ő làtszólag mégis könnyen beilleszkedett. Aztán a magatartása és a jegyei is romlottak. Ezt betudtuk az új szabályoknak. Gondoltuk, jobb lesz az új félévtől. Most ott tartunk, hogy nem szeret iskolába járni. Esténként elmeséli, hogy a párhuzamos osztály fiú tanulói folyamatosan piszkálják, bántják, csúfolják (közös testnevelés órán, hittanon, szünetekben). Beszéltem az osztályfőnökökkel, ők nem tudnak minden esetről. Változás nem történt. Már korábban is javasoltam neki, hogy kerülje el őket, mondja meg a tanító néniknek, kérje a barátai segítségét. Nagyon sajnálom és nem tudom, hogy mit tegyek. Nem vagyok a verekedés híve, de már azt is mondtam neki, hogy üssön egyszer vissza óvatosan. Másnap viszont megbeszéltük, hogy ez nem jó megoldás. De mi az ebben a helyzetben? Tűrni folyamatos megaláztatást vagy verekedni és eltanácsolják? Sajnos akkora düh, elkeseredés van gyermekemben, amit nem tud megfelelő módon levezetni. Itthon egyre többször dühöng. Várom a tanácsát! Köszönöm.

Kedves Erika! Nagyon el vagyok keseredve. 2,5 éves kisfiam most kezdte az óvodát. Áprilisban már járt bölcsibe 3 hónapot,mivel vissza kellett mennem dolgozni. 1 hétig sírt, mikor beadtam, de csak pár percig. Egész nap jól érezte magát, odaült enni a többiekhez, játszott, be nem állt a szája. 2 hét után már bent be szépen sírás nélkül, nyitotta egyedül az ajtót. Nagyon megszerette az óvónőjét. Most szeptemberben, már az ovit kezdte. Ugyanaz az épület, de más terem, más gyerekek, más óvónők. Nem sír, de egész nap nem eszik egy falatot sem, nem iszik egy kortyot sem. Hiába ültetik ölbe, beszélnek neki. Nem is igazán beszél. Aztán ha hazaér, onnantól kezdve be nem all a szája. Gyönyörű hosszú, összetett mondatokban beszél, énekel, táncol, állandóan nevet. De az oviban ebből mit sem látnak. Hiába kérlelem mondja el, mi a baj, egyen, igyon, de azt mondja, hogy nem. Ha kérdezem miért, azt mondja :mert. A bölcsiben volt egy kisfiú, aki jött vele együtt át az oviba.az autizmus jeleit mutatja elég erősen. Ma szíven ütött, mikor azt mondták, hogy hát ők ketten nem esznek és nem ülnek asztalhoz. Félek, hogy wgy kalap alá veszik őket, és majd őt is elküldik vizsgálatra, hogy mert egyformák. Holott ez nem így van. Tudom kissé hosszúra sikeredett ez, de nagyon magam alatt vagyok. Mit tehetek?

Kedves Erika!

A kislányom most 15hós ha valami öröm , vagy izgalom éri rágcsálja a kézfejét vagy az öklét ráharap és a szájában tartja míg rá nem szólunk... félelmetes mert van, hogy már fognyomok is maradnak a helyén. Több helyen írják, hogy az ilyen pótcselekvések a feszültség stressz miatt vannak..nála akkor jelentkezik, ha példálul hazaér a papa vagy jön apa vagy épp valami olyat lát ami tetszik neki pl egy kiscica...nem akarom folyamat a " nem szabaddal " bombázni... :(

Kedves Erika !
A fiam egyedüli gyerek (nem is lesz testvére) , 7 éves , most megy iskolába. Az ovónők szerint indulatkezelésre kellene járnia, igen nehezen tudja kezelni az indulatait: morcos, dúl-fúl, sőt akár agresszív is ( elsősorban szóban ! ) ,csúnyán beszél és sértegeti társait ha nem tetszik neki valami. A társai és az ovónénik ezt már megszokták, elfogadták, de mindig azt kérdezik, hogy mi lesz vele az iskolában ??
Amúgy jó fejű, könnyen tanul, okos-értelmes, tud koncentrálni - ezt a fejlesztő pedagógus és a logopédus is megerőstette.
Mit tudok tenni , el kell-e vinnem valahová, vagy kinövi ezt ?
Természetesen mindezt én is tapasztalaom, de én nyilván másképp reagálom ezt le, hiszen a gyerekem....
Ami biztos, szerintem az apjától látja sajnos mindezt, az apja is hasonlóan könnyen haragra gerjed.
Tudna javasolni valamit ?

köszönöm szépen, Andrea

Kedves Erika!
Kisfiam 6,5 éves- 3 éve jött elő nála egy ideges krákogás. Kineziológushoz jártunk, ami a szorongásain sokat segített, de a krákogás megmaradt, reflux-szal párosulva. Utolsó évre ovit váltottunk, a tünetei egycsapásra elmúltak. Most iskolaválasztás előtt állunk és a tünetek megint visszajöttek.
Többször voltunk már kineziológunál, kezelték őt is, engem is, de a krákogás nem múlik. Nem fél az iskolától, azt mondja jó izgulás, amit érez, de amíg ébren van szinte másodpercenként krákog-köhög.
Sokat beszélgetünk, eljátszuk a sulit, voltunk már iskolában is körbenézni. Rengeteget olvasunk, dícsérjük őt.
Úgy érzem lassan kifogyok az eszköztáramból. Most Schüssler sóval próbálkozom, de mintha csak erősödnének a tünetek.
VAn valami olyan stressz levezető technika, ami segíthet?
Válaszát köszönöm

Kedves Erika!

7 éves kisfiam miatt írok Önnek. Egy nagyon érzékeny, nagyon intelligens kisfiúról van szó. Szereti a társaságot, de nem könnyen nyílik meg. Szeptemberben kezdte az iskolát, ahová szívesen jár, szeret tanulni, vannak barátai, nagyon tetszik neki az iskolás "társasági" élet. A héten beteg volt, így nem ment iskolába, és ma este sírva fakadt, hogy ő is szeretne olyan kicsi lenni még, mint a 3 éves húga, és szeretne újra bölcsis vagy ovis lenni, mert mind a kettőt nagyon szerette. Elég hosszú beszélgetés bontakozott ki a dologból. Sajnos amikor ő 3 éves volt, mint most a húga, az az időszak nem volt számára olyan gondtalan, mint most a testvérének. Akkor egy nagyon nehéz időszakot éltünk meg. 2 éves kora előtt nem sokkal született egy testvére, akit sajnos 5 hónapos korában (tehát a kisfiam nem volt még 2,5 éves) elveszítettünk, mert nagyon beteg volt. Akkor azonnal vissza kellett mennem dolgozni, neki pedig bölcsit kellett keresnünk. Nyilván a következő időszakban én nem voltam teljesen önmagam, és ez biztosan a kisfiamra is kihatott. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy "jól vette az akadályokat", szívesen járt bölcsibe, és utána az ovit is szerette. Az elveszített testvért a mai napig emlegeti, emlegetjük, szeretettel gondol/unk rá. Igazából nem tudom, hogy ezek mennyire lényegesek a ma elhangzottak szempontjából, de mivel innen indult a beszélgetésünk, leírtam.
Ma este amiatt is sírt, mert nem akar iskolába menni. Ez nagyon váratlan információ volt, mert eddig tényleg úgy tűnt, hogy nagyon szeret járni. Nagy nehezen elmondta, hogy egy kisfiú folyton piszkálja (már korábban is volt gond ezzel a kisfiúval, egy ideig padtársak voltak, akkor "szállt rá" az én kisfiamra, és azóta sem felejtette el sajnos, pedig mostanában úgy tűnt, hogy nincs vele gond, legalábbis a kisfiam nem említette, és amikor rákérdeztem korábban, akkor sem mondta). A mai beszélgetés után biztos vagyok benne, hogy ez a kisfiú a szorongás kiváltó oka. Csak néhány példa, amit a kisfiammal szokott csinálni: "véletlenül" meglöki az udvaron, folyosón, osztályban; a kisfiam felakasztott kabátját leveszi a fogasról, és ledobja a földre; eldugja a radírját/sapkáját stb., hogy ne találja meg. Ezek egy részéről tud a tanítónő, és próbál is tenni ellene. Sajnos a kisfiúval az anyukája sem nagyon tud mit kezdeni. Én tanácstalan vagyok, a kisfiam nem igazán tudja megvédeni magát, pedig meg kellene tanulnia "felvértezni" magát az ilyen helyzetekre. Ma mondtam neki, hogy ha legközelebb a kabátjához nyúl a másik fiú, akkor nagyon határozottan mondja meg neki, hogy ne piszkálja többet a holmiját. Még gyakoroltuk is, a végére egész jól belejött, de attól tartok, élőben, szemtől szemben nem menne ez ilyen jól. Kérdeztem, hogy fél-e ettől a fiútól. Azt mondta, hogy nem, csak egy kicsit tart tőle. Azt is kértem tőle, hogy ne legyen egyedül, amikor a kabátját felakasztja, kérje meg a barátait, hogy várják meg mindig, hátha úgy nem piszkálná a kisfiam holmiját, ha többen vannak. Szelíd ötletből nem tudtam neki többet adni, még annyit, hogy mindig szóljon felnőttnek, ha gond van, de ez sem tartós megoldás sajnos. Ön szerint mi lehet megoldás egy ilyen helyzetben? A kisfiamat kifordítani önmagából nyilván nem tudom (és nem is akarom), de nagyon jó lenne, ha bátran vissza merne szólni, ki merne állni magáért.
Előre is köszönöm a válaszát! Szilvi

Tisztelt Erika!

Végső elkeseredésemben keresem meg Önt! Lehet, hogy a problémánk nem is olyan nagy csak én gondolom annak! Kislányunk 5 és fél éves! Egyetlen gyermekünk! Nagyon jó családban élünk! Nincsenek titkok, mindent megbeszélünk egymással. Én "sajnos" rettenetesen féltem a kislányunkat! Felfsőfokú Egészségügyi végzettséggel rendelkezem! Bármilyen apró tünete van én halálos kórt vélek felfedezni mögötte! Ha fáj valamije kétségbe esek és képes vagyok 10 percenként kérdezni, hogy jól van e! Mostanában a kislányom sokszor mondogatja, hogy gondolatok vannak a fejében! Ezek a gondolatok 2 téma köré csoportosulnak.! Halál és terhesség! Augusztusban meghalt a szomszédunk (71 éves bácsi). A kislányom imádásig szerette és ez fordítva is így volt! Elmondtuk neki és nagyon nagyon sírt! Sokat beszéltünk róla! Ha bármit kérdezett akkor elmondtuk neki! Többször kéri, hogy menjünk ki hozzá a temetőbe, természetesen akkor kimegyünk! Csillagot választottunk neki az égen! Szeptember közepén pedig meghalt az óvónénik férje is! Ezt is tudják a gyerekek! Érdekes a kislányom ezt nem mesélte el otthon, hogy tudják! A halállal kapcsolatban mindig az a gondolatai vannak, hogy ő meghal, én meghalok vagy éppen aki az eszébe jut! Ekkor azt mondja, hogy anya én azt gondoltam hogy te meghaltál! Mindig megbeszélem vele!! A másik dolog pedig az, hogy azt gondolja hogy én terhes vagyok vagy ő vagy akár a nagymama vagy éppen a kisfiú barát az oviban! Mindig megbeszéljük, hogy ő még nem lehet a mama már nem lehet a kisfiú meg miért nem lehet! Nagyon szeretne kistestvért! Talán jövőre lesz is neki! Mind a két témának van alapja, hogy miért jár rajta a kis esze! Én attól félek, hogy szorong! Nagyon barátkozó, könnyen ismerkedő kislány! Minden érdekli és nagyon régi dolgokra is nagyon jól emlékszik! KB. 3 hete elkezdte mondogatni, hogy fáj a hasa! Napokon keresztül ment ez, de más baja nem volt! Játszott, jókedvű volt! Néha előfordult hogy nehezebben volt széklete! Elvittem a gyerekorvoshoz. Készült labor ami negatív lett, hasi UH negatív lett! Írt fel egy szert, hogy próbáljuk rendezni a székletürítését! Ez meg is történt, nincs vele semmi probléma! Az óvónéninek is jeleztem, a gondolatokat.....beszélgettem vele is, de ő azt mondja hogy semmi változást nem vett észre a viselkedésén! Sokat rajzol! A rajzai szinesek, jókedvűek! Ma reggel is mondta, hogy fáj a hasa, de nem úgy anya, hogy nagyon fáj, csak úgy bizsereg! Már nem tudok mire gondolni! gyerekorvoshoz nem akarok vele rohanni, mert látom hogy nem beteg!!! A terhességre visszatérve... egy időben játszott a tableten gyerekfigurás, de terhes játékokat! Terhes volt az Elsa baba és segíteni kellett megszületni a kisbabának! Amikor ezt észrevettem letiltottam az internetet a tabletről! Lehet hogy ez is közre játszik??? Komolyan már nem tudom mitévő legyek! Valahogy azt érzem, hogy talán akkora baj nincs vele csak én kombinálok már össze mindent!!!Kérem szakértői véleményét!!
Köszönöm!

Kedves Erika!

A kislányom 3 éves elmúlt, amikor leszokott a pelenkáról, nagyon ragaszkodott hozzá. Hol ritkábban, hol gyakrabban, de előfordul, hogy pisis lesz a bugyija. Nem nagyon, csak néhány csepp megy be, és (ha nem betegségből adódik) mindig az az oka, hogy nem megy el időben vécére. Ha itthon van, folyton küldöm, magától csak akkor megy, mikor már késő. De most már első osztályos, és reggel fél 8-tól délután 4ig nem vagyok vele, hogy folyton vécére küldjem. Ő viszont nem megy. Egészen érdekes válasza van arra, hogy miért nem: nem szeret pisilni. Mit tudok én ezzel tenni? Már ezerszer megbeszéltük, hogy miért KELL pisilni az embereknek, mi történik odabent, meséket találtam ki neki a pisiről, ami szeretne kijutni időben a vécébe... komolyan úgy érzem, szinte mindent megpróbáltam már. A minap is kicsit pisis volt a bugyija, mikor hazajött, és azt mondta, hogy "pedig voltam vécén az iskolában... egyszer". 8 óra alatt azért az nagyon kevés, megbeszéljük reggelente, hogy legalább háromszor elmegy, de nem hajlandó végül mégsem. A tanítónő egy nagyon lelkiismeretes, kedves teremtés, ő meg itatja az osztályt, nehogy kiszáradjanak, így a lányom is legalább egy liter folyadékot megiszik napközben, de inkább többet. És mégsem érzi úgy, hogy fontos lenne pisilni menni. Vajon miért utál egy gyerek pisilni? Szerinte azért, mert "unalmas", de ezt nem tudom értelmezni, hiszen pár perc az egész. De neki mindig fontosabb, hogy még építsen valamit legóból, adjon ételt a Barbie-babának, piknikre vigye a plüssöket, rajzoljon valami szépet... és aztán addig tartogatja, míg bemegy a pisi. Hogyan tudnám vajon rávenni, hogy ezt a teljesen alapvető dolgot magától megtegye minden nap, és ne várjon az utolsó pillanatig?
Köszönöm a válaszát előre is!
Ágnes

Tisztelt Horváthné Iványi Erika!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a lassan három éves Kisfiam néha olyan viselkedést produkál amit nagyon nehezen tudok kezelni. Szinte mindig magára akarja hívni a figyelmet de mostanában egyre durvábban. Addig fajult a dolog hogy mostmar a nappalinkba lévő ágy tetejéről ugrik le akár és az sem zavarja, hogy közben össze vissza veri magát. Tegnapi nap folyamán sikerült úgy esnie hogy három pukli lett a homlokán és a jobb szeme bedagadt. Próbáltam már vele beszélgetni is, hogy ilyenkor unatkozik-e szeretne e valamit csinálni illetve van amikor már kikészít és erélyesebben szólok rá hogy mostmár aztán fejezze még baj nem lesz. Ezt viszont kifejezetten élvezi is úgy tűnik mert ezen mosolyog ha én ki akadok. Viszont azt hozzá kell tennem hogy egyedül nevelem sajnos Apukája nem elég felelősségteljes ember és miután különmentünk(kisfiam fél éves volt akkor) azóta rendszertelenül látogatja. Ketten lakunk egy három szobás lakásban a nagymama külföldön dolgozik ő 5-6 havonta jár haza és olyankor nálunk tölti a szabadságot.(1-2hónap)
Tudom vagyis sejtem hogy ez is megviseli viszont interneten webkamerán stb a nagymamával napi kapcsolatban van viszont apukával nem és néha emlegeti. Nem tudom mi tévő lehetnék már próbáltam hatni apukára is hogy beszéljünk meg egy rendszeres időpontot, alkalmat amikor találkoznak de nem tartja be. Már sok minden megfordult az eszembe talán zárjam ki teljesen az életünkből?

Előre is köszönöm a választ.

Kedves Erika!

Gyermekem fél valamitől és nem mer a Wc-be kakilni, így elég sokat a bugyiba megy! 5 éves. Amikor kezdtük a szobatisztaságot, nagyon sokat kiabáltam vele,és türelmetlen voltam! Vajon, hogy tudok neki segíteni. Szakorvos már megvizsgálta, szervileg semmi baja.

Köszönettel: Doszkocsné

Kedves Erika!

Segítséget szeretnék kérni. 8 hónapos kisfiam egyáltalán nem szeret a kocsiba utazni.
Elég komoly és kényelmes ülése van, próbálom lefoglalni, de egyszerűen képes fulladásig sírni. Igazából elég rémisztő, hogy ennyire nem bírja.
Tudna esetleg valamit tanácsolni?
Köszönettel:
Wágnerné

Kedves Doktornő!
6 éves kisfiamnak kérnék segítséget.
Szeptemberben kezdi az iskolát, de az óvónők azt mondták, nem ajánlják neki az állami sulikat, mert rettenetesen lassú gyerek, pár hónap alatt le fog maradni a többiektől, és nem lesz sikerélménye. A magán/fizetős iskolát nem engedhetjük meg magunknak, tehát állami suliba fog járni, és segíteni szeretnék neki, hogy addigra "összeszedje magát".
Felgyorsítani nem tudom, mert ilyen az alaptermészete (az apjától örökölte , ő is nagyon megfontolt ember), de nagyon szeretnék segíteni rajta, hogy ne legyen neki az iskola minden áldott nap kényszer, és rossz élmény.
Mindig kicsit más volt, mint a többiek, sosem szeretett igazán csúszdázni, hintázni, motorozni, rollerezni, biciklizni -nem is tudjuk megtanítani), félénk, visszahúzódó, fél a magasságtól, szorong, lassan illeszkedik be, stb. A saját kis világában él, állandóan elbambul, máshol jár az esze. Az óvodában készítik fel őket az iskolára, mindig minden feladatnál ő az utolsó (sőt, sokszor be sem fejezi a feladatokat, ha látja hogy a többiek gyorsabbak mint ő, akkor feladja). Jár úszni heti 2x, de ott is fél mindentől, hagyja, hogy a többiek megelőzzék, félrelökjék.
Nem nagyon figyel arra, amit mondanak neki, mindent többször kell elmondani neki. Minden reggel és este könyörgéssel telik (öltözzél már, mosakodjál már, egyél már, menj már fogat mosni, stb).
Nagyon önbizalomhiányos, saját bevallása szerint azért nem rajzol pl semmit az oviban, mert fél, hogy csúnya lesz (pedig soha nem szóltuk le egyetlen rajzát sem, sőt, sokat dicsérjük és ösztönözzük).
Nagyon keveset alszik, este fél 11 körül tud csak elaludni, akkor is, ha már fél 10-kor ágyba dugjuk. Reggel 6-kor meg négykézláb mászik ki az ágyból, annyira fáradt. :( (Igaz, délután az oviban alszik 1-2 órát)
Ha teljesítenie, szerepelnie kell, izgul, hideg keze-lába.
Én elfogadom így, bár nagyon nehéz vele, az állandó könyörgés már kezd az idegeimre menni. És rettegek az iskolától. :(
Egyébként tavaly májusban kistestvére született (imádja), júliusban költöztünk, és szeptemberben új óvodát kezdett, szóval voltak változások.
Alapvetően egy jókedvű, nagyon érzékeny, intelligens, érdeklődő, okos fiú (nagyon ügyesen számol, ír, olvas), 8 éveseknek való legót pillanatok alatt összerak, de nem tudom, ezzel a lassúsággal hogy fogja megállni a helyét az iskolában. :(
Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, és előre is köszönöm a segítségét!
Szép napot kívánok!

Kedves Erika!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Kedves Erika!
Hároméves kislányom kb. egy hete jelentkező problémájáról kérdezném: mostanában szinte minden ruha túl "szűk" neki, a bugyi, a nadrág, a blúz vagy a póló. Ilyenkor megengedem, hogy felvegyen másik ruhát, amit szeretne, de legtöbbször nem járunk sikerrel, még a legbővebb darabra is azt mondja, hogy szűk rá, pedig ez nem így van. Nagyon sokat vitatkozunk ezen, próbálkoztam már sok mindennel: elmagyaráztam, hogy a ruha bizony hozzáér a testünkhöz, vagy hogy délelőtt még nem volt szűk, sokszor hagyom, hogy bugyiban és trikóban játsszon, de amikor már mindent le akar venni magáról, az már sok. Félek, hogy megfázik, most pedig különösen figyelnünk kell erre, mert orrmandula műtéte volt 3 napja, nem szabadna megbetegednie.
Lehet, hogy ezzel kapcsolatos a probléma, de már a műtét előtt pár nappal is ezt csinálta. Mivel a dackorszakban vagyunk, nagyon feszegeti a határait, ezzel is tisztában vagyok. Megfigyeltem, hogy főleg akkor jelentkezik a dolog, ha már fáradt. Gondoltam arra is, hogy valamilyen gyógyszer hatására érzékeny a bőre és irritálja a ruha: a műtét miatt többfajta készítményt szed, de a mellékhatásokat átnézve ez sem egyértelmű számomra. A műtét előtt egy héttel szoktattam le a cumiról, ami megnyugtatta őt, amikor fáradni kezdett (sajnos itthon sokszor nem akar aludni délután, pedig fáradtnak tűnik). Most "szobafogságra" vagyunk ítélve egy hétig, talán ez is "szűk" életteret mutat számára. Ezzel a szóval kapcsolatban még egy észrevétel: azt mondták a kórházban, hogy nem is az orrmandulája volt kórosan nagy, ami állandó savós középfülgyulladást idézett elő neki, hanem az orrürege túl "szűk" vagy kicsi és emiatt folyik a váladék a fülek felé. Nem tudom, ezek kapcsolódnak-e valamilyen szinten egymáshoz, és esetleg ha már ismét jár majd oviba (két hétig nem mehet), megszűnik-e, de mivel nap mint nap ezen vitatkozunk (nem csak velem, hanem apukával is ez csinálja), kezd stresszes lenni a helyzet és már a családnak sincs ötlete, hogyan szüntethető meg. Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Erika