Mint sokakat, engem is az élet terelgetett a sokéves önismeret felé, melyben elsősorban a környezetem, gyermekeim visszacsatolásai segítettek. Olyan gazdag és színes életet választottam, amiben megtapasztalhattam a dolgok mélységeit és magasságait egyaránt, amiben az öröm és a bánat, a szeretet és a harag, a boldogság és a csalódottság, a kötődés és a magány mind-mind helyet kaptak. Az állandó hullámzás, egyensúlytalanság része volt a mindennapjaimnak, melyeket akkor inkább tehernek, mint lehetőségnek éltem meg. Mára ez a felfogás megváltozott. Szeretem megkeresni egy adott élethelyzet ajándékait is. Az egyéni és csoportos munkák kapcsán értettem meg, mekkora adományai vannak a sorsnak. Ezektől a tapasztalatoktól váltam azzá, aki most vagyok, és gyűjtöm folyamatosan tovább őket, magam és mások fejlődésének javára.
Két gyermekem van, egy mára már felnőtt nő, és egy kamasz fiú. A gyermekeim, a családom, a munkám, és az élet számos lehetőséget kínált számomra, hogy növekedhessek. A mentőknél eltöltött éveim alatt volt lehetőségem az emberi fájdalomba, az élet törékenységébe belelátni. Megtapasztalni a pillanat és a kimondott szó súlyát. Mint mindenki, én is kaptam jót, rosszat, hideget, meleget. Olykor adott az élet, máskor elvett. Társakat, barátokat... A képzések, a szakmai tapasztalatok keretbe foglalták az életemet. Szerencsésnek tartom magam, hogy a nehézségeknek köszönhetően a munkám a hivatásom is. A kineziológia, a különféle masszázs és relaxációs technikák, a veszteség feldolgozó, és egyéb továbbképzéseknek köszönhetően megtanultam támogatólag jelen lenni abban az intim közegben, ami a találkozók alkalmával létrejön, hisz így tudok segítő kezet nyújtani a hozzám fordulóknak.
Hiszek abban, hogy minden ember eredendően rendelkezik azzal a belső erővel és képességgel, amivel meg tudja változtatni önmagát és jobbítani tudja életét. Fontosnak tartom, és tiszteletben tartom az egyén szabadságát.
Igyekszem nyitott kézzel, nyitott szívvel szeretni…
"Egy könyörületes személy látta, hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból. Segíteni akart neki. Nagyon gyengéden, szálanként bontogatva kitágította a lyukat, kialakított egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem volt képes repülni. Ez a könyörületes személy valamit nem tudott. Ez pedig az, hogy csak a megszületés, a kibújás küzdelme során tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Ez a pillangó - megrövidített életét a földön vergődve töltötte, és soha sem ismerte meg a szabadságot. Sosem élt igazán.
Én úgy mondom: nyitott kézzel szeretni.
Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha görcsösen ragaszkodom hozzá, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt veszítem el, akit megtartani próbálok. Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kéne lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: A jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, döntéseiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte - megfosztom a fejlődés és a felnőtté érés teljes lehetőségétől.
Saját birtoklási vágyammal korlátozom, még akkor is, ha jó szándékkal teszem ezt.
A legkedvesebben óvó cselekedeteimmel is csak korlátozni és sérteni tudok. Védelmem, vagy túlzott figyelmességem, a szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, vigyáznom rád, mert te az enyém vagy, én vagyok érted felelős!" Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább tudom mondani annak, akit szeretek, hogy:- Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál, ami lehetséges számodra, - ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban.
Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor már egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled.
Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.
Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan fogom neked megmondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem.
Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell, hogy figyeljek, magammal kell, hogy törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődök, - akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal, és magammal.
Ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni.
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy."
Carl Rogers
Amennyiben szükségesnek érzed, fordulj hozzám bizalommal!
Telefon: 30/228-3347
Email: hkgaby@gmail.com
Egyéb cikkeimet önismereti témában a belsoter.hu oldalon olvashatjátok.
.jpg){kind=small}
