|
|
H. Kovács GabriellaGyászcsoport vezető, Önismereti trénerElérhetőségeim: Telefon: 06-30/228-33-47 E-mail: hkgaby@gmail.com Honlap: http://kovacsgabriella.weebly.com |
A szakértőnk jelenleg nem fogad kérdéseket, ezért csak az eddig neki feltett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tudod megtekinteni!
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Gabriella!
A gondom, amivel önhöz fordulok az, hogy szélsőségesen éjszakai életet élek. Azt hiszem, az vezetett idáig, hogy tinikoromban olyan sérelmek értek, amik miatt a vesztesek padjára kerültem. Azóta nem tudom igazán feldolgozni a bántásokat, a veszteségeket. Tulajdonképpen elmenekültem az élet elől, magamat gyászolom. Hiába vagyok már sokkal jobb lelkiállapotban, mint régen, most kulminál ez a megfordult élet és valamire figyelmeztetni akar. Teljesen rá vagyok már görcsölve a dologra, nem látom a kiutat. Mindent próbáltam, de a csomó csak még szorosabb. Nem tudom mit tegyek, hogy végre én is normális életet élhessek. Mintha az élet lenne fogságban, az életöröm, de annyira, hogy még a nap se süthet rám. Mit tanácsol? Köszönettel Veronika.
A gondom, amivel önhöz fordulok az, hogy szélsőségesen éjszakai életet élek. Azt hiszem, az vezetett idáig, hogy tinikoromban olyan sérelmek értek, amik miatt a vesztesek padjára kerültem. Azóta nem tudom igazán feldolgozni a bántásokat, a veszteségeket. Tulajdonképpen elmenekültem az élet elől, magamat gyászolom. Hiába vagyok már sokkal jobb lelkiállapotban, mint régen, most kulminál ez a megfordult élet és valamire figyelmeztetni akar. Teljesen rá vagyok már görcsölve a dologra, nem látom a kiutat. Mindent próbáltam, de a csomó csak még szorosabb. Nem tudom mit tegyek, hogy végre én is normális életet élhessek. Mintha az élet lenne fogságban, az életöröm, de annyira, hogy még a nap se süthet rám. Mit tanácsol? Köszönettel Veronika.
Kedves Veronika!
A feldolgozatlan veszteségek, traumák, olykor hosszabb időre menekülésre késztetik az érintetteket a szembenézés, változtatás helyett. Természetesem a már megtörtént dolgokon nem, viszont a hozzájuk fűződő gondolatokon, érzéseken lehetőségünk van változtatni. A félelmek, és a veszteségtől való félelmek újabb és újabb kerülőutakra, menekülésekre késztetnek, ami hosszú távon nem hoz megoldást.
Bizonyosan Ön is belátta, hogy az élet addig fogja szembesíteni a megoldatlan, feldolgozatlan traumáival, sérelmeivel, míg a menekülés helyett, a szembenézést és a feldolgozást nem választja. Az öröm, a béke csak akkor lehet a mindennapjaink része, ha képesek vagyunk a múltban is megteremteni a békét. ( a harag és a félelem helyett)
Tanácsolnám, hogy kérjen segítséget, akár önsegítő csoport látogatásával, vagy egyéni terápiás szakembernél. Lehet pszichológus, vagy kineziológus, aki támogatná Önt az előrelépés útján.
Ha azonban önállóan szeretne dolgozni magán, hasznát veheti a meditációs technikáknak, illetve vannak nagyon jó könyvek melyek segíthetnek az önmeghaladás útján.
Remélem e néhány sor biztatásul szolgált. Kívánom, hogy találjon rá a napsütésre, melyre vágyik. Ne feledje lehet bármilyen borús az idő, a lényeg, hogy Önben legyen ragyogás. Természetesen ez fordítva is igaz.
:)
Üdvözlettel:
A feldolgozatlan veszteségek, traumák, olykor hosszabb időre menekülésre késztetik az érintetteket a szembenézés, változtatás helyett. Természetesem a már megtörtént dolgokon nem, viszont a hozzájuk fűződő gondolatokon, érzéseken lehetőségünk van változtatni. A félelmek, és a veszteségtől való félelmek újabb és újabb kerülőutakra, menekülésekre késztetnek, ami hosszú távon nem hoz megoldást.
Bizonyosan Ön is belátta, hogy az élet addig fogja szembesíteni a megoldatlan, feldolgozatlan traumáival, sérelmeivel, míg a menekülés helyett, a szembenézést és a feldolgozást nem választja. Az öröm, a béke csak akkor lehet a mindennapjaink része, ha képesek vagyunk a múltban is megteremteni a békét. ( a harag és a félelem helyett)
Tanácsolnám, hogy kérjen segítséget, akár önsegítő csoport látogatásával, vagy egyéni terápiás szakembernél. Lehet pszichológus, vagy kineziológus, aki támogatná Önt az előrelépés útján.
Ha azonban önállóan szeretne dolgozni magán, hasznát veheti a meditációs technikáknak, illetve vannak nagyon jó könyvek melyek segíthetnek az önmeghaladás útján.
Remélem e néhány sor biztatásul szolgált. Kívánom, hogy találjon rá a napsütésre, melyre vágyik. Ne feledje lehet bármilyen borús az idő, a lényeg, hogy Önben legyen ragyogás. Természetesen ez fordítva is igaz.
:)
Üdvözlettel:
H. Kovács Gabriella
2016. 10. 04. 19:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gabriella, egy féléve vesztettem el a páromat. Egyedül maradtam, a gyermekeim felnőttek, és bár mindennap látogatnak, a magánnyal sajnos nem tudok mit kezdeni. Mit tanácsol? Hogyan lehet ezt feldolgozni?
Válaszát köszönöm.
Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Először is fogadja együttérzésemet.
Párjuk elvesztése után, az emberek többségében hatalmas űr keletkezik, mely szinte betölthetetlenül tátong lelkükben. A gyász, talán minden esetben együtt jár magányosság érzésével, mely sokáig kíséri tünetként a folyamatot. A magányt a másik hiánya miatt érezzük.
A magány, és az egyedüllét érzését azonban érdemes szétválasztani. A "fontos másik" hiánya miatt érzett magányt, és a körülöttünk élő emberek távolsága miatti egyedüllétet, nem azonos. Talán a kedves férjével, olyan szoros, és tartalmas életet élhettek, hogy nem volt igényük a családon kívüli emberi kapcsolatok kiépítésére. Ha így van, bizonyosan ennek hiányát is érezheti...
A gyász egy belső út, mely egy ideig befelé, majd kifelé kell megtennie, és elérkezik az idő, mikor igény merül fel, hogy újra kapcsolódjon emberekhez, hogy újra részt vegyen az életbe. Ha úgy érzi, most jött el ez a pillanat, keressen olyan tevékenységet, melyet szívesen végez, ahol társaság veszi körül. Jó lehetőséget kínálnak erre a kulturális rendezvények, klubok, csoport foglalkozások. Ha nincs a környezetében ilyen, bátran vágjon bele, hozza létre Ön. Talán akad egy kedves rokon, barát szomszéd, aki segíti ebben.
A gyermekeivel, -ha van unokáival- érdemes lenne beszélgetni az érzéseiről. A rohanó világban, a mindennapi rutin közepette, lehet, hogy észre sem vették hogy, Ön milyen nehézségekkel küzd . Legyen türelmes, megértő Önmagával, és a családjával is.
Ha további kérdései merülnének fel, kérem erre az email címre küldje el: hkgaby@gmail.com
Üdvözlettel:
Először is fogadja együttérzésemet.
Párjuk elvesztése után, az emberek többségében hatalmas űr keletkezik, mely szinte betölthetetlenül tátong lelkükben. A gyász, talán minden esetben együtt jár magányosság érzésével, mely sokáig kíséri tünetként a folyamatot. A magányt a másik hiánya miatt érezzük.
A magány, és az egyedüllét érzését azonban érdemes szétválasztani. A "fontos másik" hiánya miatt érzett magányt, és a körülöttünk élő emberek távolsága miatti egyedüllétet, nem azonos. Talán a kedves férjével, olyan szoros, és tartalmas életet élhettek, hogy nem volt igényük a családon kívüli emberi kapcsolatok kiépítésére. Ha így van, bizonyosan ennek hiányát is érezheti...
A gyász egy belső út, mely egy ideig befelé, majd kifelé kell megtennie, és elérkezik az idő, mikor igény merül fel, hogy újra kapcsolódjon emberekhez, hogy újra részt vegyen az életbe. Ha úgy érzi, most jött el ez a pillanat, keressen olyan tevékenységet, melyet szívesen végez, ahol társaság veszi körül. Jó lehetőséget kínálnak erre a kulturális rendezvények, klubok, csoport foglalkozások. Ha nincs a környezetében ilyen, bátran vágjon bele, hozza létre Ön. Talán akad egy kedves rokon, barát szomszéd, aki segíti ebben.
A gyermekeivel, -ha van unokáival- érdemes lenne beszélgetni az érzéseiről. A rohanó világban, a mindennapi rutin közepette, lehet, hogy észre sem vették hogy, Ön milyen nehézségekkel küzd . Legyen türelmes, megértő Önmagával, és a családjával is.
Ha további kérdései merülnének fel, kérem erre az email címre küldje el: hkgaby@gmail.com
Üdvözlettel:
H. Kovács Gabriella
2016. 07. 08. 09:23
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
