Kedves Asszonyom!
Megértem, hogy nehéz helyzetben van, nehéz lehet együtt élni egy emberrel, a fiával, aki nem beszél. Mindig ilyen zárkózott volt a fia?
Igaza van abban, hogy a fia felnőtt, és lehet, hogy mással osztja meg a gondjait, a bajait. Tud arról, hogy van barátja, baráti társasága? Némileg megnyugtató lenne a gondolat, hogy nem teljesen magányos és magába forduló, és azért van olyan, akivel tud beszélni.
Semmiképpen ne vegye rá, hogy beszélgessenek, de éreztesse vele, hogy bármikor szívesen meghallgatja, hogy érdekli magát, mi van vele, hogy nyitott a beszélgetésre. Talán egyszer, ha érzi az elfogadó légkört, meg fog nyílni.
Minden jót kívánok.