|
![]() Gimes KatalinCsaládterapeuta, addiktológus konzultánsElsősorban szenvedélybetegen, függőkön (alkoholistákon, drogosokon stb.) tudok egyénileg segíteni addiktológiai konzultáció keretében. Pár- és családterápiát vállalok mindenféle problémás családdal. A VI. kerületi, jó helyen levő lakásomon várom szeretettel az érdeklődőket. Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/250-80-20 E-mail: gimkat@gmail.com Honlap: http://szenvedelystop.hu |
Kérdezz-felelek
Édesapám tragikus körülmények között elhunyt. Három gyerekünk van 2,5 - 5 - 6,5 évesek. Férjemmel ellentétes véleményen vagyunk arról, hogy elvigyük -e gyermekeinket a temetésre. A nagypapával jó viszonyban voltak, hetente járt hozzánk. Korábban már történt haláleset a családban, amiről beszéltünk a gyerekekkel, tehát a maguk szintjén ezt értik. ( A 2,5 évest kivéve) Az egyet nem értés férjemmel abból adódik, hogy szerinte a temetés is egy természetes dolog,az élet velejárója, ami segít feldolgozni a gyerekek lelkében a tragédiát. Én inkább azt gondolom, hogy bár őszintének kell lenni, de ez még sok nekik, és inkább még nagyobb traumát okozna nekik a sok gyászoló ember látványa és a szertartás, minthogy segítene nekik feldolgozni. A véleményét szeretném kikérni ebben, köszönöm szépen!
Én afelé hajlok, hogy vigyék el a gyerekeket a temetésre. (Gondolom, nem lesz nyitott koporsó, mert azt tényleg nem lenne jó látniuk.) A kicsinek biztos nem lesz megrázó, hiszen, még nem érti, a nagyobbacskáknak meg egy lehetőség a búcsútól. Véleményem szerint azt a gyerekek kevésbé értik, ha egy hozzátartozó egyszer csak eltűnik az életükből. Adjon a kezükbe egy-egy szál virágot, hogy ők is elbúcsúzhassanak a nagyapjuktól. És beszélgessen sokat velük, persze annak függvényében, hogy ők akarnak-e erről beszélgetni.
Részvétem a haláleset miatt, és üdvözlöm.