|
![]() Gimes KatalinCsaládterapeuta, addiktológus konzultánsElsősorban szenvedélybetegen, függőkön (alkoholistákon, drogosokon stb.) tudok egyénileg segíteni addiktológiai konzultáció keretében. Pár- és családterápiát vállalok mindenféle problémás családdal. A VI. kerületi, jó helyen levő lakásomon várom szeretettel az érdeklődőket. Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/250-80-20 E-mail: gimkat@gmail.com Honlap: http://szenvedelystop.hu |
Kérdezz-felelek
30-as nő vagyok, párom 40-es, távkapcsolatban élünk. Problémám, a párom okoskodása. NEm egyszerá vele olykor távkapcsolatban sem. Neten szoktam keresgélni cikkeket, hogy okosabb legyek, megtaláljam a miértekre a válaszokat. Sajnos a párom anyukája is okoskodó. OLyat olvastam az ilyen emberek magukat másoknál felsőbbrendűeknek képzeli. Párom és köztem is és a családom és családja között is classisbeli különbségek vannak. Anyukájával sajnos nem lehet dolgokról beszélgetni, nem fogadja el. Párom sem. Hajtják a maguk igazát. NEm tudom mire ilyen fölényesek, okoskodóak. PEdig olykor dolgokban buták tudnak lenni. Belátás nincs. Párom ezért elég idegesítő tud lenni. NEm tudom hogyan lehetne helyre tenni. Legalább a párom. nem tágít a meggyőződésétől. Hiába magyarázom neki gondolván, belegondol, rájön, és elfogadja. TEhetetlennek tudom magam érezni. Hogyan tudnám ezt megoldani, hogy a párommal meg tudnám értetni? MIvel fellengzős tud lenni, így lelkileg is és fizikailag is távolít el magától. Erről mér beszéltem neki. Mondjuk ő egy távolságtartó családból jött, így a közelségnek nem igen örül.
Érdekes problémát vetett fel. Hasonló kérdést még sosem kaptam, de a problémát ismerem. Igen, valóban vannak olyan emberek, akik fölényesek, mindent jobban tudni vélnek, és így hajlamosak a másik embert földbe tiporni. Elképzelhető, hogy a lexikális tudásuk nagyobb, mint az Öné, de mint írja "buták tudnak lenni". A magabiztosság és a széles körű ismeretek nem járnak mindig együtt intelligenciával, ahogy még a diploma sem. Feltehetőleg éppen valami rejtett kisebbrendűségi érzés okozhatja a párjánál ezt az "okoskodó" viselkedést, illetve egyfajta személyiségzavar, melyet nárcizmusnak nevezünk. Az ilyen emberekkel fölösleges vitatkozni. Próbáljon csak önmagával foglalkozni. El tudja ezt az embert fogadni? El tudja-e viselni hosszú távon? A távkapcsolat amúgy sem szerencsés. Nem arra biztatom persze, hogy szakítson, de érdemes átgondolni, mit várhat ettől a kapcsolattól. Van-e esély arra, hogy a párja egyéni terápiába menjen, vagy ketten elmenjenek párterápiába? Mindkettőt melegen ajánlom. Üdvözlöm.