Kedves Anyuka!
Megértem, hogy kétsége van esve, és magát hibáztatja, sajnos gyakran előfordul, hogy a szülők bántják magukat és bűntudatuk van, ha vétenek. Mindig kellenek rossz tapasztalatok, hogy aztán óvatosabbak, figyelmesebbek legyünk, ez a törvényszerű tanulási folyamat része, aminek mindannyian részeseivé válunk, akármilyen helyzetben is vagyunk. Természetesen gyermekünkkel szemben mindez más megítélés alá esik.
A szülők sokat szenvednek amiatt is, amiért tehetetlen dühükben kiabálnak csemetéjükkel, sőt meg is ütik őket, pedig eszük ágában sincs bántani őt. A feszültség, a stressz, a kapkodás a legjobb szándékú szülőt is olyan kihívások elé állítja, aminek nem mindig tud megfelelni. A legfontosabb, hogy meglegyen a szülőben a törekvés arra, hogy amiben szükséges, és lehetséges, ott változtasson, ha kell segítséggel.
A gyermek számára a biztonság, a melegség, az odaforduló, érzelmileg elérhető szülők a legfontosabbak, balesetek adódhatnak, váratlan helyzetek az életben is történnek velünk, de ha az említett pozitívumok részei a kapcsolatuknak, akkor minden nehézséget könnyebb átvészelni. Azokat is, amikor a szülő úgy érzi, hibázott.
Szó sincs róla, hogy megbukott volna, mint anya, semmiképpen se ostorozza magát. Ez a tanulság sok mindenben segítségére lesz majd, ha túl vannak az érzelmileg nehéz pillanatokon, és elhalványulnak a sokkoló emlékek.