Kedves E.Tóbiás Sára!

Következő a problémám. 30as éveim végén járok és roppantul ideges tudok lenni, ha közlekedés vagy vásárlás közben bámulnak néznek. Nem egy két pillantásra gondolok, hanem a konkrét bámlásra. Vagy ha valaki figyelmetlen úgy ül áll stb,hogy nem figyel másokra, hogy azok elférnek e. Túl hangosan telefonál..ha a liftbe beszállok és bámul a tükörből, de ez nem egyszeri, hanem folyamatos. Nem öltözködöm kihívóan és átlagos nő vagyok,semmi extra szerintem.Párom is észrevette, hogy nagyon néznek engem. Már ott tartok jó ideje, hogy beszólogatok, felállok, nemtetszésemnek adok hangot. 100%ban idegbeteg vagyok,sajnos.:( Páromnak ez nagyon kellemetlen,már fél velem menni valahová Van, hogy az utazás megállóját végig beszélem, hangosan mondom a magamét és egyszerűen NEM TUDOK LEÁLLNI. Kész idegbaj,semmi kontroll. Régen kb.5-6 éve nem zavart ez egyáltalán. Nem tudom elviselni, ha néznek. Boldog vagyok, ha valaki a mobilját bújja. De általában elteszi,ha leülök vele szembe és elhelyezkedő módban a tetőmtől a talpamig.a táskám a cipőm a kezem. Én komolyan mondom egy férfitől is tolakodó ez a bámulás. Képtelen vagyok kezelni, nem tudom milyen trükköt vessek,de nyilván az alap probléma a lényeg. Nagyon ideges vagyok, üvöltök amitől még jobban néznek, már olyan is volt, hogy leszálltam, mert szétfeszített az ideg. Én nem ilyen voltam. Valami első gondolatot, tanácsot legyen szives adjon,mert már félek saját magamtól is. Nem egyszer egy hajszál választ el attól, hogy valakit felpofozzak a járművön vagy akár már a megállóban. Teljesen tanácstalan vagyok. Köszönöm! Egy nő :(

Kedves Szakértő,
általánosságban érdeklődnék hogy felnőtt korban a rémálmok inkább depresszióban jellenzőek, vagy inkább személyiségzavarban?
Köszönöm

Kedves Sára!
A gondom, amivel önhöz fordulok az, hogy szélsőségesen éjszakai életet élek. Hiába maradok fenn tovább a nappalban, akkor meg túl sokat alszom és ugyanaz van. Egyszerűen este vagy éjszaka fenn "kell" lennem, nincs mese. Akkor is, ha négy-öt órát aludtam és előtte fenn voltam húszat. Nem tudom már gondolkozással megoldani ezt, valamit az életemen kéne változtatnom. Ki vagyok készülve idegileg, el vagyok keseredve. Eleve nagyon nehezen alszom el és ilyenkor órákig bőgők, dühöngök, az istent vádolom, imádkozom egyszerre. Már átléptem egy határt ebben, olyan cinikussá és döhössé tudok válni, amilyen sose voltam. Így sose átkoztam az istent. Nem tudom, mit tegyek, sürgős megoldás kell, nem akarom a nyár többi részét is sötétben tölteni, látni és érezni akarom a napot, nyugalomra, békességre, örömre és napsütésre vágyom.
Köszönettel Vajda Veronika.

Tisztelt Doktornő!

Nekem hosszú a problémám de érdeklődnék a segítség felől és h érdemes-e ezzel személyesen felkeresni egy szakembert h mennyiben tudna nekem segíteni!
Én egy 29 éves nő vagyok. "Van" egy férjem! Papíron még van mert egyéb okokból nem tudunk még elválni. Kilenc éve alkottunk egy párt és majdnem hogy 5 éves házasok voltunk mikor "elváltunk"/szétmentünk. Ez tavaly augusztusban történt. Mar annak az évnek az elején elkezdett egy másik nővel flörtölgetni amit mindenki észrevett, h nyomul rá a nő pedig nagyon is tudta, h vagyok neki mert mi is találkoztunk. Ez ment pár hónapig. Mi közben vettünk egy közös kis házikót. Azon dolgoztunk ( de úgy h én is véstem a betont, hordtam talicskával a sittet, a betont, terítettem a több 100 köbméter földet.) Egyáltalán nem nőnek való munkát végeztem de úgy voltam vele h magunknak csinálom. Közben próbálkoztunk a babán is...vizsgálaton is voltunk mind a kettőnknél mindent rendben találtak de mégsem jött össze. Volt két állásom...az egyik a férjemmel egy fuvarozó állás ahol hajnali 4-5 között keltünk, elmentünk kisteherautóval dolgozni. Hazaértem ha éppenséggel sikerült időben megjárni Pestet oda-vissza és délre már be kellett érnem a második munkahelyemre ami az Aldi volt. Ott majdnem mindennap dolgoztam 12-től este fél 9-ig vasárnap meg 10 órában folyamatosan. És az volt az indoka ami miatt sokat veszekedtünk, h a kettő között nem mosok, főzök, takarítok mindennap. Holott a két szerelmemet a kiskutyáimat is én "neveltem" Ez mindenhogy értendő. Na és akkor elkezdődött február környékén, h megéreztem, h vmi nincs rendben. Olyan távolságtartó volt...a telefonját már lehalkította mikor hazaért, a közös laptopon ahol eddig a facebookon mindig be volt lépve megváltoztatta a jelszavát ha kiment a kertbe mindig vitte a telefonját és annyit láttam bentről h nyomogatja állandóan vagy telefonálgatott. És mindig kérdeztem tőle, h mi van de érdemleges választ soha nem adott vagy vmi hülye dumával megpróbált lerázni. És eljött a pillanat amit szégyenlek is meg nem is mert lehet, h még mindig ez menne, h kilestem a telefonkódját és mikor benn hagyta a telefonját sajnos belenéztem és olyanokat láttam amiket talán jobb lett volna ha nem. H szeretik egymást, meg bízzanak egymásba és a szerelmükbe, meg mikor már nem élt otthon pár hónapja azzal a kifogással h ő elköltözik, h átgondoljuk a kapcsolatunkat h h is legyen tovább ő mint utóbb kiderült nem ezért költözött el hanem, h a csajjal kicsit egyszerűbben tudjon kapcsolatban lenni. És amikor a 9-dik évfordulónk volt én adtam neki egy kis apróságot ajándékba sírva ő meg adott az arcomra puszit, csörgött a telefonja és mondta, h mennie kell egy ismerősének segíteni. Másnap hazajött mert azért mindennap haza jött pár órára tevékenykedni és utána ment ahol éppen abban az időben lakott és belenéztem a telefonjába és olyanokat olvastam, h jó volt Veled a sz.x meg legközelebb ezt meg ezt is kipróbáljuk. És még akkor sem kérdeztem nyíltan rá, csak annyit, h mondja-e vki másnak azt h szeret és mindig az volt a válasz, h nem de közben a telefonjában más volt. Aztán még kb 1 hónap eltelt és kiderült de nem tőle, h összeköltözött a csajjal. Aztán teljes mértékig bele betegedtem mert folyamatosan hitegetett, h ha megváltozom talán visszajön. És akkor a két meló között mindig amit tudtam megcsináltam a háztartásban akár fél óra alatt úgy h utána rohannom kellett melózni ahol 3-an vittünk egy egész délutáni forgalmat. A végén mikor már belebetegedtem közölte, h döntsek, h én fizetem ki őt vagy ő engem. Természetesen tudta, h nincs külön pénzem és aprópénzzel kiszúrta a szemem mert annyit sem kaptam vissza mint amennyit beletettem. De azt mondtam, h mindegy most már legyünk inkább túl rajta. Buktam a családi nagy kertes házamat a két gyönyörű kutyámat és az egész addig felépített életemet. Kiköltöztettek pénteken és beköltöztek szombaton. Ez augusztusban történt. Akkor 2 estét a saját autómban kellett aludnom mert nem volt hova menjek. Aludni természetesen nem mertem mert nem túl jó környéken tudtam megállni és féltem aludni. És amikor felkeltem mentem a két munkahelyemre. Utólag kiderült h gps-t tett az autómba, h megnézze hol vagyok. H még ő ellenőrizzen... Pfff....

Aztán sikerült belefutnom egy iszonyatosan rossz kapcsolatba ami hála Istennek nem tartott csak pár hónapig. Aztán márciusban jött a nagy szerelem. Viszont sajnos iszonyat mód félek. Nem tudok megbízni benne pedig semmit nem tett. Mindig elmondom magamban, h ha akar úgyis félrelép, ha akar úgyis átver, ha akar úgyis lelép. Ezen kár lenne idegeskedni. De mégsem tudom ezt magamnak elhitetni. Ha másképp jön haza, h mondjuk nem ölel úgy vagy nem örül annyira mint máskor meg ilyesmi akkor már azon agyalok, h biztos annyira már nem szeret vagy unja az egészet vagy van más neki. Holott nincs de én mégis..... A telefonja ha le van némítva egyből kombinálok, h biztos azért mert...ha elmegy haverozni akkor is, h tényleg oda megy-e....Ha mondjuk azt mondja, h neki rossz szokása, h időnként megbámulja a nőket mivel kb fél évig tartós kapcsolata nem volt a majdnem 3 éves kapcsolata után csak futók nem érdekelte senkit h kit mennyire néz meg és egy 33 éves fiatal férfi. Azt mondtam neki, h ha rossz szokás akkor változtatni tud rajta. Mert tudom, h lehet sőt sztm biztos mert minden férfi ilyen, h amikor nem látom, nem vagyok vele lehet, h a nyálát csorgatja nem egy nőre. De az is lehet, h nem. Mondta, h annyira fogja megnézni őket mint ahogy mindenki megnézni a másikat. Mondta, h ránéz vagy végig nézi de ennyi. És mikor mondta, h változtat rajta, akkor mondtam, h köszönöm meg stb és mikor lefeküdtünk aludni azon kezdtem el agyalni, h vajon "csuriban" voltak-e az ujjai. Szóval nem csak úgy mondta, h szálljak már le erről a témáról hanem tényleg így is gondolja!!!?? És természetesen másnap sikerült ezen is összevesznünk miattam. Mondta, h engem szeret, velem él, h semmi pénzért nem hagy el nem szégyel mert miért szégyelné akivel le fogja élni az életét és, h ő már minden téren kiélte magát és nem kell neki már senki más.
Az a baj, h szó szerint belebetegszem lelkileg. De nagyon csúnyán! És nem akarom egyáltalán elveszíteni őt és ő is mondta, h nem fogom de félek, h hosszú távon nem fogja ő ezt tolerálni. Ő is nagyon sok olyan dolgot hozott az előző kapcsolatából mint én. Annyira nem dúrvát de nem engedte a csaj, h elmenjen haverokkal mondjuk sörözni, vagy szabályozta, h kivel találkozhat vagy kivel nem, h elszívhat- e néha egy-egy szál szigit, stb.
És én mikor összejöttünk annyit kértem tőle ami minden kapcsolat alapja, h ne csaljon meg ne verjen ás és ne hazudjon. És ilyen apróságokban amik a régi kapcsolatában voltak úgy gondolja még h én is szabályzom és ezért füllent. Pl h elszívott-e egy szál cigit közben egyből megérzem mert nem dohányzom és undorodom a szagától mégis 3x kérdezek rá mindháromszor azt mondja, h nem és amikor mondom, h nézz a szemembe akkor azt mondja, h igen de csak egy szálát és félt, h veszekedni fogok vele. Ő elveszítette az Anyukáját meg az Apukáját és én vagyok neki csak. És nagyon boldog meg kiegyensúlyozott kezd lenni és mindig mondja, h végre egy igazi családban van benne mert Anyukámék is nagyon szeretik és mindig szeretettel várják haza. Mindenben segítenek nekünk. Az össze haverja azt mondja, h vigyázzon rám és becsüljön meg mert ilyen nő vagy nincs vagy 1000-ből egy. Hűtött söröcske várja, finom ételek, tisztaság, szeretet, szerelem, gondoskodás, ha beteg ápolás. Szóval mindig mindenkit előtérbe helyezek. De ez nem baj.

Még lehetne mit mesélnem de nem akarom ennyire a részletekbe belevinni mert lehet, h már ezt is unalmasnak találja. Nem tudom mit tegyek!!!!??? Legyen kedves segíteni!

Köszönettel
Egy elkeseredett nő!

Kedves Sára!
Anyu miatt van egy kis aggodalmam. Ők eléggé össze vannak nőve, sajnos mindkettejüknek önértékelési problémájuk is van. Amiért keresem. ANyu társfüggő. Látom rajta, hogy kétségbe van esve, hogy ha a mama nem lesz, mi lesz vele. VAn amikor nehezen lehet anyuval beszélni. Szimbiózisban vannak ami nem egészséges. Amikor a mama akár köhög, majdhogynem anyu lesz rosszul, pánikol. készülök pszichológus ismerősömhöz is menni, hogy vele is beszéljek a dologról. Sajnos anyunak nem igazán van identitása. Mint a mama, valaki köré építi az életét és szüksége van a visszajelzésekre. Elképesztő milyen önértékelési problémáik vannak. Ha úgy van próbálnám a szorongásukat enyhíteni, de nem nagyon akarják, hogy enyhüljön. Túl aggodalmaskodóak, szorongóak. Szóval milyen mértékű lehet ez anyunál? Mit tehetnék az ügy érdekében? Elég terhes tud lenni az aggódása, hogy túlpörög dolgokon. Mire lehet számolni, ha a mama nem lesz? Milyen viselkedésre számoljak anyunál? Megszűnik a forrása ahonnan ilyen-olyan visszajelzéseket kap. Miért jó anyunak ez így? Miért nem mer segítséget kérni? BÁr egy szinten anyu is meg van rekedve. Sajnos őt jó kislánynak nevelte a mama, és van amikor azt hallom anyutól: na már megint nem felel meg neki amit csináltam. Mondja ezt a mamára vonatkozóan. Meddig fokozódhat ez még, hogy anyu kap majd szívrohamot, mert a mama épp köhög. Mit lehet ezzel kezdeni? Hogy lehet ezt kezelni? Kétségbeesett és bizonytalan tud lenni. Köszönöm.

Kedves Szakértő!
Segitségét szeretném kérni mert nem tudom hogy mit lehetne tenni. 7évvel ezelött egy családhoz kerültem mint gyerekvigyázo a párom szintén de akkor még nem jöttünk össze csak késöbb 1 év mulva. Összesen 6éve vagyunk együtt...ö 30éves én 26 vagyok. 2gyerekre vigyázunk egy fiura meg egy lányra az anyukájuk Francia országban dolgozik. A nyáron szeretné kivinni végleg a két gyereket magához ez olyan agusztus vége felé lesz és nekünk innen akkor menni kellesz. Amióta én ezt tudom teljesen magamba fordultam szerettem itt lenni és tudom nem lakhatok itt mindig de mégis váratlanul ért annyira h az egész kapcsolatomra kihat. A barátommal se tudom h hányadán állok. Ö mindenáron össze akar velem költözni. Én viszont nem tudok ebbe tul sok pénzel betársulni amit látok rajta hogy nem tetszik neki. Az okát ö is tudja miért..... nem volt elötte zsákba macska semmit nem hallgattam el elöle már a kezdetek óta se. Az én anyukám beteg annyira hogy nem tud már visszatérni a munkavilágába viszont az ellátmánya kevés ,igy én évek ota segitem öt anyagilag a fizetésem felét adom oda és még igy is csak valahogy vegetál...ezt jol tudta a barátom mindig is....mégis állandóan az anyagiakkal terhel engem. Amikor össze veszünk nagyon sokszor a fejemhez vágta azt hogy én öt sose támogatom anyagilag. Aztán most azt szokta nekem bedobni hogy jó lenne ha kitalálnék valamit mer ö nem akar vissza haza költözni a szüleihez és hogy én találjak ki valamit. A helyzet az hogy nem tudok mit ki találni ilyen kevés pénzböl mer igy nekem csak 40ezer ft-om marad ha rádásul ebböl kivonom a bérletet ami 7ezer ft akkor csak 33 ezer ft marad nekem...Neki is van kiadása mer hitele van meg gyerektartást fizet 44-46ezer ft megy ki töle csak evégett a két dolog miatt (az elözö barátnöjétöl van egy lánya nem tölem). Többször végeztem egyfajta számadást is de mindig arra a következtetésre jutottam hogyha mi összeköltözünk és kivonom a költségeket nem jönnénk ki anyagilag vagy éppen hogy csak kijönnénk de abba is csak az albi a rezsi emg a kaja lenne benne....És még mennyi minden kell egy háztartásba mosóportol kezdve a tusfürdöig. Abba szeretném kérni a segítséget hogy mit lehetne mégis ezzel az egésszel kezdeni? Már a multkor ugy tett nekem h ö akkor szakit velem mer nem szereti azt aki öt visszahuzza. Én nem húzom vissza de nem vagyok varázsló nem tudok honnan pénzt elökeríteni rádásul amikor összejött velem hat évvel ezelött már akkor si tudta az otthoni helyzetemet mégis összejött velem. De amióta ezzel az összeköltözéssel terhel semmi se olyan már a kapcsolatba és valamilyen szinten félek is töle mert voltak már agressziv kitörései...Nem tudom mit tehetnék de a gyerekek anyja nyáron ki fogja vinni a gyerekeit akkor nekünk innen menni kellesz 7 év után és tudom hogy akkor lesznek közöttünk a legnagyobb cirkuszok...Részemröl nem lenne értelme összeköltözni azért hogy nyomorogjunk. De félek töle nem tudom hogyan mondjam el neki az összeköltözésre a nem választ mert még ki tudja képes lenne nekem jönni amilyen idegbeteg mert neki haza kellesz mennie az anyjához...Probáltam rá vezetni szépen finoman de nem sok sikerrel. Ö csak egyet fuj feszt hogy nem akar haza menni meg terhel engem a pénzel és nem mindig szép hangnembe az ideg érzödik rajta rendesen hogy feszült. Mégis mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel? Sajnos ö nem oylan férfi tipus aki segitene a barátnöjén mert eddig egyik ismerösöm kapcsolatába se hallottam ezt h a férfi ennyire elvárta volna h egy nö gondoskodjon a dolgokrol....inkább pontosan h a férfi segitet a nön... Nagyon sok barátnöm van akinek nincs jövedelme különbözö okbol és csaka férfi keres de mégis összeköltöztek mer a párja segiti megtesz mindent csak hogy együtt lakjanak és én ezt viszont nem kapom meg a barátomtol mert ö inkább azt várja hogy én segitsek neki. Azt érzem szinte hogyha adok bele pénzt jó vagyok ha viszont nem akkor már nem is kellek neki. És ez bánt.

Kedves Sára!
Gyed-en vagyok itthon, 1 éves kisfiammal. Van még ey 4 éves kislányom. Hosszú ideje itthon vagyok mivel kislányom születése után nem mentem vissza dolgozni mert terhes lettem. Egy ideje azt tapasztalom hogy kicsúszik a kezeim közül minden. Sokat sírok, nem végzek semmivel a kisfiam is nagyon leköt, még szoptatom is, ő is sokat sír stb. Hangulatingadozásaim vannak, és dühkitöréseim. an hogy ütöm a falat vagy földhöz vágok valamit. Aztán persze azt gondolom hogy hogy tehettem ilyet. Káromkodom is. Mintha kifordultam volna önmagamból. Ha ez szülés utáni depresszió, próbáltam leküzdeni úgy hogy sportolok pl. elmegyek futni addig otthagyom valakire a kicsit. Vagy nagyon fontosak nekem hogy legyenek céljaim. Így angol tanulásba kezdtem amit szeretek, de alig tudok vele foglalkozni..Nincs idő..Vagy nem jól szervezem. Mert persze ott van még a lakás, a főzés, a mosás ,vasalás, és a 4 éves lányom is hiányol. De én úgy érzem mintha csak egy rabszolga lennék, vagy nem is léteznék, vagy nem lennék fontos. .A férjem nem jól tűri a hangulatingadozásaimat, vagy éppen nem szól semmit. Néha segít, de dolgozik is. Bár szerintem segíthetne többet, szerinte én ezért vagyok itthon. De én így nagyon nem érzem jól magam. Anyukám azt mondta, hagyjam abba az angol tanulást. Na de ha az egyetlen célom is elveszik, akkor mi marad belőlem? Úgy érzem csak kiszolgáló vagyok, miközben tudom hogy nem.Mit tudnék csinálni vagy mit máshogy? Sajnos nehéz dolog ez, köszönöm a választ!

Tisztelt Sàra!Azert fordulok Önhöz mert igazabol lelki tàmogatàst szeretnék!Kisfiúnk 14hónapos és sajnos vadàrnap leesett a lépcsőn!szörnyű volt...az apja utàna rohant és felvette..csak sírt!azóta elég rosszul érezzük magunkat,mindenki magàt okolja hogy miert nem reteszeltük le az ajtót!sajnos a 2metszőfoga is kiesett!1napig voltunk kórhàzba megfigyelésen!nagyon örülünk hogy nem lett nagyobb baj!de sajnos úgy érzem megbuktsm mint anya!ön szerint ez normàlis?Kérem írjon valami bíztatót!(és màr azon is aggódom hogy oviba majd kicsúfoljàk a hiànyos fogsora miatt,pedig biztos nem ő az egyetlen!az apjànak példaul hamar megromlottak a tejfogak miutàn kibújtak..de ez se vigasztal)vàlaszàt előre is köszönöm!Tisztelettel:egy Aggódó Anyuka!

Kedves Sára!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Kedves Szakértő!
30-as nő vagyok, párom 40-es. Távkapcsolatban vagyunk, ám így is nehéz tud vele lenni. Egy hónapban 1szer, kétszer találkozunk, változó. SZeptemberben a munkám miatt most eléggé kifáradok. Párom ezt nehezményezi. NEm akarja megérteni. HA ő lepihen délután mikor találkozunk az természetes ha én, az nem , mert szerinte az nem normális. Sajnos az utóbbi hetekben agresszívbb, indulatosabb, szeszélyesebb. NEm tudom miért. NEhéz természet tud lenni. Ő egy sportos jó megjelenésú,megvannak a jó tulajdonságai, ám elég öntörvényű tud lenni. Morgós, elégedetlenkedő, ha olyanja van. Ha olyan napja van morog, hogy milyen az idő, nagy a forgalom, stb. Nem tudom miért. Nehezen lehet vele olykor beszélgetni. Elég modortalan és goromba tud lenni. Az utóbbi 2 hónap óta jobban. Nem tudom miért. Sajnos ő olyan típus, hogy szereti ha ú irányít. Most ünnepeltünk névnapot, sajnos nem voltam jól úgy fájt a torkom és kimerültem a múlt hét munkájától mondtam neki, ünneplés után hazamegyek. (több, mint 1,5 óra autózás) Erre ő azt mondta mérgesen, hogy tönkreteszem a hétvégéjét, mert egész héten ezt várta. Mondtam neki nagyon sajnálom, de miért nézné a szenvedésemet. Sajnos ő olyan, hogy azt akarná a másiknak is olyan igényei legyenek, mint neki, olyan aktív legyen, akkor pihenjen, stb. Vannak furcsaságai, Úgy gondolom sajnos az önértékelése nincs a helyén , nem tudja mi az egyenrangú kapcsolat. Sajnos kényelmes típus, mástól akarja a megoldást. Mondtam neki hiába gondolnék egyet, hogy jólesne hozzábújni, a modorával eltaszít. Az utóbbi hetekben nehezebb természet. Nem tudom miért. Ő borulátó. Ha úgy van magára vesz dolgokat, méltatlankodik, morgolódik. Egyik pillanatban morog, másikban bohóckodik. Korábban nem volt ilyen fokozottan. Miért a másiktól várja a megoldást? Miért nem akar? Miért érzi magát tehetetlennek? Voltak szebb napjaink. Esze tud lenni, ám mégis kishitű. Ha nekem van valami ötletem vele kapcsolatban, az nem jó, mert sértem a hiúságát.

Kedves Sára.Nekem rengeteg problémám van,A 4,5 éves kisfiam az elmúlt 2-3 hétben nagyon megvadult,nemfogad szót,ha megkérem valamire nem csinálja meg,pl:pakoljón össze.inkább szétpakol.Nagyon pőrgöss gyerek,egész nap mozog mégsem fárad le,és már nem tudok neki mit kitalálni,futóbiciklije van,rengeteget megy vele még sem fárad.Tiltakozik az alvás ellen,de ha nem teszem le aludni napközben akkor meg nyűgős,hisztis.Az óvodában van a csoportunkban van egy autista fiú,idősebb az én kisfiamnál.Az elmúlt hetekben egyfolytában csúnyán beszél:kakis,gyagyás,pisis,ezt mondja mindenkire,rám,mama,apa.Nagyon rosszul esik mert nem tőlem tanulja,bármit csinálok nem hagyja abba,.Nagyon nehéz lekötni a figyelmét,ha sikerül akkor is csak 2-5 percre.Mindig valami elvonja a figyelmét,az oviban sem tudják bevonni a közösségi foglalkozásokba.Nagyon félek tőle hogy problémák lesznek vele iskola előtt,hogy vissza fogják majd,akkor már 7,5 éves lenne.Nagyon durva dűh kitörései vannak,ha nincs neki engedve amit szeretne,vagy amikor szeretne. Dobálózik,ütöget,és semmivel sem lehet hatni rá.Köszönöm szépen hogy meghallgatott,és köszönöm szépen előre is a válaszát.