|
Dr Schubauer SzabinaCsaládi jogász és mediátor, gyerek és ifjúsági coach, kid′s skills kvalifikált coachElérhetőségeim: Email: csaladicoaching@gmail.com Telefon: +3630 123-4817 Honlap: www.csaladicoaching.hu Facebook: Csaladi Coaching Instagram: Családi Coaching |
Kérdezz-felelek
Milyen módon tudhatom meg a család nevét viselő 4 gyermekek közül hány a vérszerinti gyermeke van a volt férjemnek aki az élettársam is egyben. A január óta nyugdíjas férfi négy gyerek büszke apukája. Két házasságból. Viszont külső jegyek alapján megkérdőjelezném ezt a helyzetet. A volt férjem szőke-barna ma már ősz és kistestalkatú vékony csontú, szörös mellkasú. Az egyik fia hatalmas izmokkal tetoválással rendelkezik. Hogyan játhatok ennek a végére?
Amennyiben nem az édesanyja vagy az édesapja a gyereknek semmilyen jogi lehetősége nincs megtudni. Nem kèrvènyezhet apasági vizsgálatot csak szülő illetve nagykorú saját maga.
A genetika sajnos trükkös dolog. Sokszor testi jegyek generációkat képesek "ugrani" unokàkon, dèdunokákon jönnek ki, tehát elég félrevezető testi jegyek alapján apaságot vèlelmezni vagy cáfolni.
Érdekes kérdés lehet, miért lényeges az Ön számára ez az információ? Mi az a nehézség vagy esetleg rossz érzés Önben, ami miatt èrdekli ès akár lépéseket is tett volna a kiderítésért?
Egy őszinte beszélgetés erről lehet célravezetőbb.
Tisztelt Dr. Schubauer Szabina!
Valószínűleg teljesen rossz helyen teszem fel a kérdésemet, de el vagyok keseredve. Egy kapcsolattartási perben felkért pszichológus ig.szakértő (egyébként egy idős hölgy) olyan extrém negatív megallapításokat írt le (11 és fél éves) gyermekemről és férjemről, amik távolról sem fedik a valóságot. Valójában annak vagyunk az elszenvedői, hogy férjem jelezte a szakértőnek, hogy a gyermek meghallgatásakor minden szó kihallatszott a várakozó térbe(ahol azok is tartózkodtak, akik a kapcsolattartás alatt többször megütötték a gyermeket) és, hogy ő ezt aggályosnak találja, hogy a gyermeket bántalmazók is hallhatják az elmondottakat (megjegyzem a szakértők kamarai módszertani levele is megemlíti a négyszemköztiség elvének fontosságát). A szakértő másik sértődésének oka az volt, hogy szerinte a gyermek NEVETETT! Valójában az történt, hogy a hölgy talán már a kora miatt-nem tudom- nem tudott folyamatosan jegyzetelni és emiatt MINDEN ELHANGZOTT SZÓ után egyesével megállította a gyermeket és visszamondva írta le azokat és a kisfiú ezt egy idő után roppant mulatságosnak érezte.
Természetesen nem várom el, hogy ezen pár sor alapján az állításaimat kész tényként kezelje, de ha ezek alapján bármi értelmes tanácsot tudna adni bárki, hogy most mit tehetnék azt megköszönném!
A szakértő a bíróságra is be lett idézve, ahol már a saját leírt véleményével is ELLENKEZŐKET mondott! A per jellege miatt nem is lett volna ennek különösebb jelentősége, mivel a szakértésnek csak a külön élő szülő kapcsolattartása megváltoztatásában kellett segítenie a bíróság munkáját. Férjemre ellenvéleményünk is van azóta egy másik igazságügyi szakértőtől.
A kérdéses kisfiú szép, egészséges, jókedvű gyermek, aki érdeklődő, sportol, olvas, óvodai és iskolai élete nyilvános és ellenőrizhető, magatartása folyamatosan példás! A bírósági perben idézték az iskola véleményét, illetve a mi oldalunkon tanúskodott Dávid régi óvónője, sőt a gyámügy egyik munkatársa is! Értelmi képességeit jól mutatja, hogy kétféle Rubik-kockát is pillanatok alatt kirak, megbízhatósága miatt például az egész iskolából őt kérték fel most március 15-én a Nemzeti dal elszavalására.
Sajnos azonban a leírt szakértői vélemény megmarad, ami alapján a külön élő (valójában a szakítás miatt ellenem bosszúhadjáratot viselő) apa a most a családvédelemhez tett bejelentést, akik védelembe vételi eljárással rémisztenek. És itt számomra nincs ártatlanság véleleme( az apa bármilyen ordas hazugságot leírhat rólam, senki nem vizsgálja) és az esetkonferencián senkit nem érdekelt már az ellenvélemény sem.
Gyakorlatilag olyan az egész helyzet mintha nem is a valóságban lennék, mert minden ellenkezőleg történik, mint ahogy kellene.
Az államot semmilyen szinten( se rendőrség, se bíróság, se gyermekvédelem) nem mozgatta meg, hogy a külön élő szülő, saját írásos bevallása szerint is ütötte a gyermeket! Nemhogy korlátozás, vagy büntetés járna ezért a tettért, az intézményrendszer jellege miatt ki vagyunk szolgáltatva most még inkább az apai feljelentgetésnek.
Kérem, ha tud, adjon tanácsot! Létezik jogorvoslat az igazságügyi szakértők tevékenységével kapcsolatban? A kamarai oldal-ahogy én látom -még ha eljárást is indítanának és a világ csodájára esetleg el is marasztalnák a szakértőt, az sem változtathatná meg a leírt véleményt.
Nagyon kilátástalannak ítélem meg a helyzetemet. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Az igazságügyi szakértő értékelését a névjegyzéket vezető hatóság kezdeményezheti csak más nem kérheti. Amit tehet esetleg, hogy ír egy panaszlevelet az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető szervnek jelen esetben az Igazságügyi Minisztériumnak, azonban ez egy időigényes és hosszadalmas folyamat kérdéses sikerrel.
Sajnos a teremből kihallatszódás nem eljárási hiba csak szerencsétlen körülmény,így azt egy vizsgálatban nem fogják önmagában figyelembe venni.
Gyerekelhelyezés -láthatás- kapcsolattartási kérdésekkel sokszor foglalkozunk mediáció keretében, ahol jobban fel tudjuk térképezni a helyzetet, a belső motivációkat, a felek fenyegetőzéseinek az okát és közelíteni tudjuk az álláspontokat. Mindkét fél rész vesz rajta és a cél egyfajta egyezség meghozatala a problémás kérdésben elkerülve ezzel a későbbi konfliktusokat megpróbálva békés úton rendezni a helyzetet.
a láthatási jog gyerek oldalról jog szülőről viszont jog és kötelesség- szokták mondani. A jó viszony és a másik szülő láthatási jogának fenntartása érdekében mindenképpen együtt kell működni a másik szülőtárssal és támogatni a látogatást.
Ez egy nagyon nehéz helyzet, amennyiben a gyerek nem akar menni, esetleg rossz kedvvel megy.
Első körben azt javasolnám beszélje meg a gyerekkel, mi az ami miatt nem komfortos neki apa meglátogatása? Mi az amitől fél, ami zavarja? Hogy lehetne ezen változtatni? Mit tud tenni azért, hogy jobban érezze magát? Ha esetleg a gyerkőc nem akar megnyílni a témában érdemes lehet segítséget kérni ezzel kapcsolatban. Gyakran gyerekek szülőknek kevésbé beszélnek ilyen nehézségekről, mint harmadik félnek.
Ha olyan a viszony, hogy lehetővé teszi mindenképpen meg kell próbálni együtt is leülni a másik szülőtárssal, hárman a gyerekkel és átbeszélni ezeket a kérdéseket, hogy egyik félben se maradjanak kibeszéletlen érzelmek és az együttműködés is megvalósuljon. Természetesen válás után sok helyzetben erre nincs lehetőség, mert a volt házastársak között annyira megromlott a viszony, hogy nem tudnak érdemben leülni és beszélni viták nélkül. Ilyen esetre mediációt tudok javasolni, ahol a felek szempontjait figyelembevéve, egy vezetett ülés keretében próbálnak a felek egy mindenkinek kedvező megoldást kialakítani békés úton.