|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktor úr!
Most hallottam egy pszichiáter videójában, hogy a párkapcsolat a korai kötődési minta rekonstrukciója. Az a kérdésem, hogy ha nekem nem volt soha párkapcsolatom (50-es nő), az azt jelenti, hogy nem volt meg a normális kötődés, a bizalomteli kapcsolatom az anyámmal, szüleimmel?
(Egyébként az én születésem, pici korom, gyerekkorom, stb. mind rendhagyó, és nehéz volt, amiről nyilvánosan így nem írnék többet.)
Köszönöm előre is a választ
Most hallottam egy pszichiáter videójában, hogy a párkapcsolat a korai kötődési minta rekonstrukciója. Az a kérdésem, hogy ha nekem nem volt soha párkapcsolatom (50-es nő), az azt jelenti, hogy nem volt meg a normális kötődés, a bizalomteli kapcsolatom az anyámmal, szüleimmel?
(Egyébként az én születésem, pici korom, gyerekkorom, stb. mind rendhagyó, és nehéz volt, amiről nyilvánosan így nem írnék többet.)
Köszönöm előre is a választ
Kedves Érdeklődő!
Párkapcsolatainkban, de barátságaink kialakításában is jelentős szerepe van a gyermekkornak.
Korai években sok megélésünk rögzül: mennyire érezzük magunkat biztonságban; a szeretettség, gondoskodás élménye meghatározó.
Kialakul személyiségünk és megtapasztaljuk, önálló döntéseket is hozhatunk. Megtanuljuk tiszteletben tartani mások szempontjait, miközben bemutathatjuk saját igényeinket, környezetünk pedig segít minket ebben.
Szerencsés esetben mindezek hátterében két egymást szerető szülő és a tágabb család állnak, akik beteljesítik fenti-, és természetesen más gyermekkori szükségleteinket.
Amennyiben hasonlóan szerencsés körülmények közt nevelkedik valaki, tisztában lesz hamar értékeivel, elfogadja saját személyét és egészséges, egyenrangú kapcsolatokat alakít ki másokkal.
A valóságban ritkán tapasztalható ennyire ideális állapot. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki sérül gyermekkorában; a be nem teljesült szükségletek mély nyomokat hagynak a lelkek mélyén.
Kérdésében említi, még nem volt párkapcsolata.
Kevés részletet tudunk meg leveléből ezért hozzátenném, teljesen elfogadható amikor valaki egyedül szeretne élni. Tehát lehet saját döntés eredménye. Viszont gyakori amikor az illető szeretne párkapcsolatot, de a nehéz gyermekkor miatt sajnos sosem élte át milyen kiszámíthatóan, stabilan szeretve lenni, megtapasztalni a törődést. Ebből következően adni sem tud ebből a készletből leendő partnerének, vagy saját gyermekének.
Összefoglalva nehéz biztonságosan kötődni felnőttkorban amikor gyerekként, valamint később, serdülőkorban hiány volt belőle.
Amennyiben Ön vágyik partner után, de eddig valamiért akadályokba ütközött, javaslom a pszichoterápiát, ahol szakember segítségével bizalmi légkörben feltárhatja a múltat, felismerésekhez juthat általa. Bevált technikákat tanul, így egyre előrébb juthat a folyamatban. Kellő magabiztosságra tesz szert ezáltal, javul önbecsülése és amikor elérkezettnek látja az időt, sikeresen alakíthatja ki párkapcsolatát.
Tisztelettel:
Párkapcsolatainkban, de barátságaink kialakításában is jelentős szerepe van a gyermekkornak.
Korai években sok megélésünk rögzül: mennyire érezzük magunkat biztonságban; a szeretettség, gondoskodás élménye meghatározó.
Kialakul személyiségünk és megtapasztaljuk, önálló döntéseket is hozhatunk. Megtanuljuk tiszteletben tartani mások szempontjait, miközben bemutathatjuk saját igényeinket, környezetünk pedig segít minket ebben.
Szerencsés esetben mindezek hátterében két egymást szerető szülő és a tágabb család állnak, akik beteljesítik fenti-, és természetesen más gyermekkori szükségleteinket.
Amennyiben hasonlóan szerencsés körülmények közt nevelkedik valaki, tisztában lesz hamar értékeivel, elfogadja saját személyét és egészséges, egyenrangú kapcsolatokat alakít ki másokkal.
A valóságban ritkán tapasztalható ennyire ideális állapot. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki sérül gyermekkorában; a be nem teljesült szükségletek mély nyomokat hagynak a lelkek mélyén.
Kérdésében említi, még nem volt párkapcsolata.
Kevés részletet tudunk meg leveléből ezért hozzátenném, teljesen elfogadható amikor valaki egyedül szeretne élni. Tehát lehet saját döntés eredménye. Viszont gyakori amikor az illető szeretne párkapcsolatot, de a nehéz gyermekkor miatt sajnos sosem élte át milyen kiszámíthatóan, stabilan szeretve lenni, megtapasztalni a törődést. Ebből következően adni sem tud ebből a készletből leendő partnerének, vagy saját gyermekének.
Összefoglalva nehéz biztonságosan kötődni felnőttkorban amikor gyerekként, valamint később, serdülőkorban hiány volt belőle.
Amennyiben Ön vágyik partner után, de eddig valamiért akadályokba ütközött, javaslom a pszichoterápiát, ahol szakember segítségével bizalmi légkörben feltárhatja a múltat, felismerésekhez juthat általa. Bevált technikákat tanul, így egyre előrébb juthat a folyamatban. Kellő magabiztosságra tesz szert ezáltal, javul önbecsülése és amikor elérkezettnek látja az időt, sikeresen alakíthatja ki párkapcsolatát.
Tisztelettel:
Dr. Forrai Péter
2024. 10. 12. 20:58
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
