|
Kérdezz-felelek
Depressziós vagyok már régóta. Pszichiáter állapította meg. Szedek is rá gyógyszert. Amikor másik orvosnál voltam, azt meg azt mondta, inkább kérdezte, hogy de borderline személyiségzavaros vagyok, nem depressziós. Nehéz volt az életem, egész pici koromtól. Olyan depressziós szoktam lenni, hogy antidepresszívum nélkül fel sem tudnék kelni. Mindent nehezen kezdek el, végzek, és nincs hozzá kedvem. Gyógyszer nélkül erőm sincs. Rémálmokra riadok, és a hétköznapi stresszek, gondok gyötörnek, testi tünetek is vannak: fejfájás, nagy feszültség, rosszullét: akkor hányinger, gyomorfájás, elfehéredés, olyan rosszul, gyengén vagyok akkor, örülök, ha WC-re ki tudok menni, egyébként semmit. Mindent negítívan látok akkor, egyébként sem nagyon kedvezően..., a rossz dolgok, traumák vannak akkor a fejemben! Ezek alapján a Doktor úr depressziót, vagy személyiségzavart mondana? Várom válaszát, köszönettel
Középkorú nő
Depresszióval kezeli a pszichiáter, ez a tény önmagában nem zárja ki személyiségzavar jelenlétét a háttérben.
Borderline zavar megállapítása a rendelőben zajlik, hosszú diagnosztikai folyamat eredményeképpen.
Levele alapján azt gondolom, Önnek az volna a legfontosabb, hogy javuljon az állapota, energikusabb legyen és pozitívabb formában értékelje a mindennapok eseményeit.
Azzal, hogy kap esetleg egy újabb diagnózist, önmagában kevés változás történne az életében.
Javaslom ezért, keressen fel szakembert, pszichoterapeutát, akiben megbízna és közösen dolgozzák fel a gyermekkori traumákat.
Olyan technikákat ismerhet meg a terápia során amelyek segítségével sikeresebben megküzdhet a stresszel, jobban megismeri saját működését és megtapasztalja, csökkenni fognak a kellemetlen testi tünetek is amelyek ma annyi problémát okoznak.
Tisztelettel: