Tisztelt Doktor Úr! 4,5 éves fiam, amióta közösségbe jár (2 éves kora óta) évi 5-6 alkalommal esik át súlyos légcsőgyulladáson ami néha tüdőgyulladásba torkollik), ami sokszor napokig tartó, kínzó, semmire sem reagáló, végkimerülésig-fulladásig-hányásig vezető köhögésekkel jár. Nála tkp. a "csak náthás" kategória nem is létezik, hisz az mindig átmegy nála valamilyen fokban ebbe az állapotba. 2011 áprilisában eltávolították az orrmanduláját tartós hallásromlás miatt. Átütő változást vártunk - nem történt meg. Nála 3 évvel idősebb lányunknak ugyanakkor az orr- és torokmanduláit is kivették hasonló okból, nála nagyon jelentős a változás, bár ő évekig sorozatos hörghurutokban és tüdőgyulladásokban szenvedett. De mivel a fül-ott-gégész szakorvos a vizsgálatokon a torokmandulát sosem látta igazán kórosnak, nem is emiatt, hanem nála is a hallásromlás miatt következett be az eltávolításuk. Viszont a műtét után mondta a szakorvos, hogy csúnya, heges-gennyes mandulák voltak, amiből valószínűvel régóta csorgott neki le a váladék a mélyebb légutak felé. Elképzelhető, hogy hasonló a helyzet a kisfiamnál is, és a lappangó, ránézésre nem is látható mandulaprobléma okozza a visszatérő légcsőgyulladásokat is? Nem allergiás, nem kruppos, nem asztmás (és folyamatos pulmonológiai kontroll alatt van ő is, hisz a nővére erősen penészallergiás, de az a szakorvos is tanácstalan egyelőre, hogy mi lehet a kiváltó ok nála), erős, szívós gyerek egyébként. Megjegyzem, a családunk mindkét oldalról nagyszülőkig visszamenőleg problémás mandulákkal rendelkezik... De sajnos a tavalyi műtétnél hiába próbáltuk kérni, hogy távolítsák el a fiunk torokmanduláit is, azt 5 éves kor előtt nem látták indokoltnak. Érdemes-e Ön szerint ezen az úton továbbhaladni nála? Hisz ősztől tavaszik alig tud közösségbe menni így, mi meg már a munkánkat féltjük a sok betegápolás miatt. Köszönöm válaszát!