|
![]() Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
40 éves két gyermekes anyuka, több diplomás nő vagyok. A probléma az önértékelésemmel van, ami a terhesség utána hízásnak köszönhetően ( kb. 20 kg-t híztam egy pajzsmirigy probléma miatt ) kb. nulla. Sajnos 6 év alatt nem sikerült semmilyen módszerrel lefogynom, jártam több orvosnál, dietetikusnál, kineziológusnál. A végén mindenki azt mondta a sikertelenség láttán, hogy biztos lelki oka van. A diétákat betartottam, sportoltam, mégsem történt semmi. Ez alatt a sok év alatt egyre lejjebb süllyedt az önbizalmam. Ismerek sok olyan embert, aki sok kilótól meg tudott szabadulni, nagyon egyszerű emberek is. Emiatt még jobban dühít, hogy elvileg egy tanult nő vagyok és ez nekem nem sikerül. Az utóbbi években nagyon bezárkóztam, kevés baráti kapcsolatom van már, a gyerekek barátaival, szülőkkel tartjuk a kapcsolatot, de nem igazán szeretek menni hozzájuk és én sem szívesen hívok vendéget, mert azt gondolom, hogy lenéznek, ők mind karcsúak, én pedig elhízott vagyok. Biztos azt gondolják, hogy lusta, igénytelen vagyok, ami egyáltalán nincs így. Nyáron hívnak minket többször strandra, de én még sosem mertem elmenni, elküldtem a férjemet inkább a gyerekekkel, hogy legalább ők ne lássák ennek kárát, legalább ők hadd tudjanak szórakozni. Nem szeretem, ha fényképeznek, utálok magamról egész alakos képet látni. Mindig a fotók után szembesülök azzal, hogy mennyire kövér vagyok. Korábban is mindig oda kellett figyelnem az alakomra, a gyerekek előtt rendszeresen jártam edzőterembe, tornáztam, de akkor legalább volt látszatja, így pedig semmi.
Sokszor úgy érzem engem kihagynak dolgokból ( pl. munkahelyi közösségben vagy ismerősök társaságában ), ilyenkor megfigyeltem magamon, hogy úgy teszek, mintha nekem nem is lenne fontos ez, nem zavarna, mintha lenne csomó lehetőségem hasonló programokra, de igazából nincs. Így nem is merek mélyebb barátságokat kötni, másokban megbízni.
Néhány régi iskoláskori barátom van csak, nem élünk nagy társasági életet. Úgy gondolom, hogy ha néhány ismerőssel, ovis baráttal megszakítanánk a kapcsolatot, akkor többet nem is keresnének, mintha ott sem lettem volna soha. Munkahelyet is váltottam ( gyes után bekerültem egy nagyon rossz légkörű közegbe ), de sajnos az új helyen is hasonló megaláztatásban van részem, mint a régi helyen.
Ha a rokonok elhívnak névnapra, szülinapra, akkor sem boldogan megyek, mert arra gondolok, hogy lenéznek hogy hogy nézek ki. Próbálok csinosan, divatosan öltözni, de a plusz húsz kiló így is látszik. A fotóimon is azt látom, hogy már egyáltalán nem mosolygok, csak feszengek, takargatom magam, eltűnt a régi vidám énem. Régen gyakrabban raktam ki fotókat a közösségi oldalamra, most nagyon meggondolom, hogy érzem, hogy nekem ehhez nincs jogom, úgysem érdekel senkit, jelentéktelen vagyok.
Ez a gondolkodás korábban egyáltalán nem volt jellemző, nem tudom mi van velem és hogy tudnék ebből kilábalni, nem találom önmagam. Úgy érzem, mintha semmibe vennének mások, mintha ott sem lennék, tudomást sem vesznek rólam.
Köszönöm előre is.
A fent leírt állapot kimeríti a testképzavar fogalmát, amennyiben a saját testtel kapcsolatos negatív gondolatok, negatív értékelés már a teljes önértékelését aláássa, és komoly szociális gátlásokat alakított ki Önben. Ez nem jelenti azt, hogy a 20 kg túlsúly önmagában nem probléma, és nem jelent pl. egészségügyi kockázatot, de a magyar társadalom elhízottságát tekintve extrémnek semmiképp sem mondható. Tehát mindeképpen javaslom, hogy vegye igénybe pszichológus szakember segítségét a testével kapcsolatos jobb viszony, nagyobb elfogadás elérése érdekében, amely nagymértékben javítani fogja pszichés közérzetét. Ezzel együtt a túlsúly leadásáról, mérséklésétől sem kell lemondania, és új, célzott utakat keresni ennek megoldásához. A pajzsmirigy-probléma komoly gát a fogyásban, illetve az újabb kutatások a bélflóra összetételének egyre fontosabb szerepét is feltárták. Ha a lelki és a fizikális oldalon egyszerre indul el, a két folyamat egymás hatását felerősíti, és valóban feltárhatók a jelen állapot lelki gyökerei, amelyek megoldása minden szinten teljesebb élethez vezet.
Javaslom továbbá az olyan csoportok, oldalak felkeresését, amelyek a "mainstrem nőideáltól" eltérő test elfogadásáról szólnak, amelyet a média torzan minden nő számára elérhetőnek és kívánatosnak tüntet fel. Miközben sokan ugyanolyan egészségkárosító módon érik el az ideálisnak vélt alakot önsanyargató diétakkal, extrém edzésekkel, mesterséges fogyasztószerekkel, esetleg plasztikai beavatkozásokkal, mint amilyen terhet ró a szervezetre a túlsúly. Én nemrég Németh Dorottya volt fitness világbajnokkal olvastam egy ilyen szellemű interjút a saját küzdelméről gyermekei születése, az élsport abbahagyása, a kemény diéták okozta egészségügyi problémák és a részben ebből fakadó 30 kg-s túlsúllyal. Azaz: nincs egyedül, ne adja fel!
Sok sikert, kitartást kívánok!