Kedves Kérdező!

Elnézést, hogy csak most válaszolok, egy családi utazás közepén voltunk, amikor a kérdése érkezett, ezért kerülhette el a figyelmemet. Erős szorongását valószínűleg nagymértékben fokozza, hogy nincs felnőtt partnere, akivel megoszthatná az aggodalmait. Mindenképp segítene, ha mégis sikerülne párjával újra megtalálni a közös hangot, talán ha nem számonkérően fordul felé, ha nem a segítségkérés igényével, ő is megértőbben reagál. Lehet, hogy többször is kell ezzel próbálkoznia, hiszen ha már egy ideje feszült a viszonyuk, nem egykönnyen áll helyre a bizalom. Azt is megértem viszont, ha belefárad(t) a próbálkozásokba. Amennyiben vele nem sikerül megbeszélnie nyomasztó érzéseit, javaslom, forduljon szakemberhez, akivel legalább a szülésig együtt tudnak dolgozni! Ez azért is fontos, hogy ne kisfiára terhelje szorongását, aki édesapja helyett próbál esetleg helytállni, de gyerekként természetesen nem tud, és ezért tévesen önmagát okolhatja. És persze a születendő babának is jó lenne egy lelkileg teherbíró édesanyához érkeznie... Nem ijesztgetni szeretném, csak a problémával való szembenézésre biztatni - amit már nagyon helyesen fel is ismert. Sőt megnyugtatásul arra is felhívnám a figyelmét, hogy ezek a félelmek természetes velejárói ennek az élethelyzetnek, hiszen a legtöbb édesanyának dilemmát okoz második gyermeke születésekor, hogy hogyan "maradjon hűséges" elsőszülöttjéhez, és hogyan tudjon annyi figyelmet, törődést adni a kicsinek, mint annak idején a nagynak. Ez az élethelyzet legtöbbször természetesen megoldódik, ahogy a mindennapokba belecsöppennek, bár kellően támogató környezet híján adódhatnak további nehézségek. Érdemes körülnéznie családi, baráti körben, hogy kitől számíthat még párján kívül tevőleges és/vagy lelki támogatásra, és beavatni őket a szituációba! Lehet, hogy párja is aggódik a család bővülésével rá háruló terhek miatt, és ha segítséget kapnak, az a rá nehezedő nyomásból is levesz egy kicsit.

Minden jót kívánok!