Czink Tomi párkapcsolati szakértő vagyok, házas, és 2 gyermek édesapja.

Akik azt gondolják, csak nekik vannak partnerkapcsolati gondjaik, illetve olyan kérdéseik, amelyekre nem találják a megfelelő válaszokat, megnyugodhatnak: igazság szerint nincs olyan pár, amelynek a tagjai közt soha semmilyen konfliktus nem merül fel az együttélés során. Ha valaki mégis ezt állítja magáról, akkor az illető valószínűleg még nem házas, vagy nem teljesen őszinte...

Úgy vélem, nincs még egy dolog, amely az életünk minden területére olyan komoly befolyással bírna, mint a párkapcsolatunk. Ha jó a házasságunk, akkor mindent szebbnek látunk, és az élet más területein előforduló gondok önkéntelenül is eltörpülnek, ellenkező esetben viszont a legkisebb problémát is rendkívül súlyosnak érezhetjük, és helyzetünket kilátástalannak láthatjuk.

Az élet nem a "rózsaszín álmokról" szól, hanem a valódi, férfi és nő, férj és feleség közt kibontakozó problémákról, valamint azok orvoslásáról.

Korunk pontosan ezen útmutatással ellentétes üzenetet közvetít a párkapcsolatokról: az "instant" világ erősen behatolt a családok és a házastársak szférájába. "Ha nem tetszik, dobd el, és ne próbálj küzdeni érte, meg se kísérelj javítani a kapcsolatodon!" - sokszor ezt ajánlják nekünk. Talán az ilyen nézeteknek is jelentős szerepük lehet az elkeserítő válási statisztikákban, illetve a házasságban élők boldogtalanságában. De vajon így kell-e ennek lennie, vagy léteznek olyan útmutatások, amelyek segítségével képes lehet egy férfi és egy nő egy háztartásban, békében, boldogan élni? Esetleg a kapcsolatuk "újratervezésére" lenne szükség? Fontos megértenünk a házasság/párkapcsolat valódi célját, amely rávilágít, hogyan kell igazán szeretni a feleségünket/férjünket, valamint megkülönböztetni azt az érzést, amikor önmagunkat, és azt, amikor a párunkat szeretjük.

Tudomásul kell vennünk azt a tényt is: ha nem teszünk nap mint nap a kapcsolatunkért, ha nem hozunk áldozatot a párunkért, akkor nem is szeretjük őt igazán.

Aki valóban javítani szeretne a házasságán, illetve párkapcsolatán, annak magának is készen kell állnia a változtatásra, elsősorban fejben. Meg kell értenie, hogy a sikeres párkapcsolat egyik titka, ha önmagunkat (a saját szükségleteinket) háttérbe szorítjuk, és a párunkat (az ő szükségleteit) helyezzük előtérbe. Ehhez persze ismereteket kell szereznünk arról, hogy valójában mire vágyik a partnerünk, ahelyett, hogy a saját vágyainkat próbálnánk ráerőltetni. Nem várhatjuk el tőle, hogy alkalmazkodjon hozzánk, nem akarhatjuk mindenáron megváltoztatni őt, hanem ellenkezőleg, nekünk kell a párunkhoz igazítanunk magunkat. Ha ezeket a szabályokat mindketten megértjük, és ennek fényében változtatunk, akkor az életünkben minden bizonnyal kézzelfogható pozitív változás fog bekövetkezni.

Én a párkapcsolatokra vonatkozó ismeretek elsajátításában hiszek. Úgy vélem, csak ezen tudás megszerzésével és a mindennapi gyakorlatba való átültetésével lehet esélyünk arra, hogy a házasság "dzsungelében" eligazodjunk.

Sokan - különösen a fiatalok a házasságkötésük előtt -, azt állítják, hogy ők mindent tudnak a házasságról, és kitűnően elboldogulnak a nők/férfiak világában. Aztán egy fél évnyi együttélés után, amikor az első komolyabb nehézségbe beleütköznek, kiderül, hogy mégsem lett volna haszontalan az igazi útmutatás, mert segített volna leküzdeni a problémáikat.

A sikeres és a sikertelen házasságot tulajdonképpen az különbözteti meg egymástól, hogy az egyikben a felek birtokában vannak a megfelelő ismereteknek a házasságról és a nőről/férfiról, míg a másikban ez hiányzik az eszköztárukból.

Nincs sikertelen pár, csak olyan, amelyik nem kapott útmutatást a házassághoz, párkapcsolathoz! Nincs tökéletes feleség, és nincs tökéletes férj sem!

 A "rózsaszín álom", amelyet a házasság előtt érzünk, a házasságkötés utáni években rendre szertefoszlik. Ha az ismeretek már az esküvő előtt a rendelkezésünkre állnak, az nagymértékben megkönnyítheti a helyzetünket, hiszen eleve nem fogunk olyan dolgokat hiányolni a párunkból, amelyek nem léteznek. Máskülönben könnyen abba a hibába eshetünk, hogy irreális elvárásokat támasztunk a házastársunkkal szemben, amelyek teljesíthetetlenek számára, így borítékolható, hogy nagy csalódás fog érni bennünket. Ha nem várunk el a párunktól efféléket, azzal sok fájdalomtól és vitától kímélhetjük meg önmagunkat is.

Ha nem értjük és nem tanuljuk meg, hogy a férfi és a nő különbözőeknek lettek teremtve, és ennek megfelelően a szükségleteik, a tulajdonságaik és a gondolkozásuk is eltérőek, akkor esélyünk sem marad a szeretetteljes és kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakítására.

 Mindenki szeretne boldog lenni, és olyan kapcsolatban élni, amely nem a vitákról és a szomorúságról szól. Ha már gyermekeket is nevelünk, akkor az ő életük is örömtelibb egy nyugodt légkörű, szerető családban, amelyben az apa és az anya  kölcsönösen tiszteli és szereti egymást. A szülők nem is adhatnak ennél többet a gyermekeiknek, hiszen a személyes példamutatásnál nincs fontosabb dolog: a gyerekek ezen minták alapján fognak viselkedni a jövőbeni házasságukban/párkapcsolatukban is.

A válások és az egyedülállók rendkívül magas száma is tükrözi, milyen nagy szükség van tehát egy olyan útmutatásra, amely a helyes ösvényre tereli a feleket.

Sok boldogságot mindenkinek!