|
Csizi AndrásMentálhigiénés szakember, képzésben lévő család- és párterapeutaElérhetőségeim: Telefon: 06-30/37-55-208 E-mail: acsizi@csiziandras.hu Honlap: https://www.csiziandras.hu/ Facebook: https://www.facebook.com/csiziandras/ https://www.facebook.com/apaknak/ |
Kérdezz-felelek
2 éve elváltunk
Van eseély még ilyemkor megmenteni ehgy házasságot, amiben gyerek is van
vannak még érzelmek, de több a meg nem értet dolog és vita
Ahogy írta: 2 éve elváltak, így a házasság már véget ért. Nem tudom, csak feltételezem, hogy -éppen azért, mert gyerek is van- 2 éve megfontolt döntést hoztak, ezrért váltak el. Ezt erősíti az is, hogy azt írja: "több a meg nem értett dolog és a vita" most is.
Hogy vannak még érzelmek, természetes dolog, a kapcsolat "elgyászolása" akár 1 évig is tartó folyamat lehet.
Hogyha 2 év után is felmerül Önben a kérdés, hogy meg lehet-e menteni a kapcsolatot, akkor én inkább arra gyanakszom, hogy ez a gyászfolyamat akadt el Önben, vagyis a válás "papíron" megtörtént, de lélekben nem.
Ebben lenne érdemes segítséget kérnie -akár szakértőtől, személyesen- főleg azért, mert a gyereknek sem jó egy lelkileg le nem zárt kapcsolatban, mert így folyamatosan reménykedik abban, hogy újra együtt lesznek, ő sem tud túllenni a váláson, benne is elakad a folyamat. Emellett nagyon megterhelő neki az állandó feszültség, pedig neki elsősorban gyereknek kellene lennie, nem pedig a szülei kapcsolatával foglalkoznia. Ha ez így marad, komoly lelki problémákat okoz neki is, mert a "kimaradt gyerekkor" nagy hiányként egész életében elkíséri, és akkor próbálja pótolni, amikor már más lenne a feladata -lásd: számítógépes játékokat játszó felnőttek/apák esete- így nem tud valóban felnőtt lenni.
Rövid írása alapján ennyit tudtam Önnek segíteni.
Előre is köszönöm a válaszát.
Köszönöm kérdését!
Megmondom őszintén, hogy bár értem, amit leír, de a kérdésére nem tudok egyértelműne válaszolni, mert ahhoz keveset írt.
Nem derült ki, hogy mi volt az a "krízis", ami túl vannak (valóban túl vannak?)
Amit látok viszont leírva, hogy:
- már csak "mintha kötelességből lenne velem"
- "csak akkor szeretkezünk, ha én kezdeményezek"
- a "férjem pornót néz"
- "sértésnek veszi, ha rákérdezek, hogy van-e valakije"
- "...én ezt sosem hánytorgattam fel neki"
ezekből nekem az látszik, hogy mintha Ön sem szeretne szembenézni azzal a valósággal, amit élnek.
Ez a mondata "ötven felé minden férfit elkap a második "puberta" nekem olyan, mintha még jobban "eltávolítaná, általánosítaná" a problémát, ahelyett, hogy valamilyen irányban döntést hozzon.
Az egyik elehetőség, hogy a férjénél mégis eléri, hogy leüljenek beszélni a problémáiról. Ha neki is fontos a kapcsolatuk, akkor be kell, hogy lássa: neki is tennie kell valamit, nem hátrálhat mindig ki a szembenézés elől.
Ha viszont már úgy érzi, hogy az a két év hiába próbálkozás is sok volt, vagy a férje nem akar lépni, akkor érdemes lehet a váláson is elgondolkodni, hiszen ez a "felemás, tisztázatlan" állapot nem tesz jót Önöknek, de a gyermeküknek sem.
Mindkét esetben lehet párterápiás, konzultációs segítséget kérni, mert mivel több éve élnek így, sok sérelem, -akár titok- lehet már a háttérben, amit csak kettesben nem egyszerű feldolgozni.
Leírásából az tűnik ki számomra, hogy Ön minden áron -még a megaláztatások ellenére is- ragaszkodik a férjéhez, és minden Öntől telhetőt megtett már eddig is azért, hogy a családdal maradjon.
Eltűri a megcsalást, eltűri, hogy a férje kezd mást megszeretni, hogy iszik, hogy nem hajlandó még csak beszélni sem Önnel. Mindezek mellett nem megy el, sőt, ha Ön lépne, akkor nem hagyja.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy Ön mit szeretne igazán? Mert a leírásából az derült ki, hogy Önben sem egyértelmű. Egyik oldalról ott van a vágy, hogy "jöjjön vissza a férjem", "jókat szeretkezünk", a másik oldalról viszont az, hogy "ilyen férj nem kell".
Melyik Önben az erősebb? Szerintem ez az első fontos eldöntendő kérdés.
Ha szeretné, hogy a kapcsolata megjavuljon, akkor abba a folyamatba be kell vonni a férjét is -aki ugye vagy igent mond, vagy nem. Ha igen, akkor érdemes szakértő segítséget kérni, mert ilyen történések után (megcsalás, másik szerelem stb.) feldolgozása nem könnyű.
Ha nem hisz már abban, hogy megjavul a kapcsolatuk, akkor érdemes afelé haladni, hogy először ketten, aztán a gyerekekkel együtt megbeszélve tisztázzák: Önök el fognak válni, ilyen és ilyen keretekkel, láthatási időkkel -pontosan megfogalmazva, hogy melyik gyerek, mikor, mennyi időt, kivel, hogyan fog tölteni-, stb. biztosítva őket abban, hogy ettől még mindketten szeretik őket.
Ennél pontosabbat a részletek ismerete nélkül nem tudok mondani.
Amennyiben úgy érzi: konkrét segítségre van szüksége, kérem keressen meg a lenti elérhetőségeimen.
Üdvözlettel:
Úgy történt, hogy az egyik órája után vele meg az osztálytársaimmal beültünk egy közeli sörözőbe iszogatni. A tanárom mindig is tetszett nekem. Magas, ősz haja és szakálla bölcsességet sugároz, szemüveges, fekete öltöny felsője pedig tekintélyt parancsolóan mutat a testén. Kiköpött úgy néz ki, mint Alan Rickman, csak szemüvegben. Olyan igazi tanáros a külseje én pedig mindig is gerjedtem a tanárokra, szerintem a legszexibb foglalkozás.
Aztán egyre fogyatkoztak a többiek, egyre többen mentek el, így végül csak kettesben maradtunk. Így úgy döntöttünk elindulunk egy másik, olcsóbb kocsmába, ami a közelben van.
Épp a buszok menetrendjéről beszélgettünk, amikor közelebb lépett hozzám és mindenféle előzmény nélkül átdugta a nyelvét a számba. Nagyon jól esett a csókja, határozottan csókolt. Aztán megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk az esőben. Neki nyomott az egyik ház falának és csak smároltunk megállás nélkül. Finom volt a szája. Aztán betévedtünk a közeli kocsmába. Elég kihalt volt, rajtunk kívül csak még egy pár volt, akik el voltak foglalva egymással, úgyhogy nem zavartak minket. Ott elkezdte csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat egyre lejjebb haladva. Majdnem elvándorolt a szája egészen a mellemre. Hosszú csókokban forrtunk össze. Hátul benyúlt a nadrágomba és a fenekemet fogdosta. Aztán felfektetett a biliárdasztalra, felhúzta a blúzomat és simogatta a derekamat, közben a nyakamat csókolgatta. Nagyon kívántam őt. Befeküdt a lábaim közé, körkörös lökő mozdulatokat végezve csípőjével hozzá-hozzá nyomta az ágyékát a puncimhoz ruhán keresztül, közben egy nyögés hagyta el az ajkát. Nagyon szexi volt. Legszívesebben azonnal lerángattam volna róla a nadrágját és magamban éreztem volna őt.
Aztán nagyon későre járt, elhagytuk a helyet, hazakísért egy darabon és azt ígérte, majd folytatjuk. Most szünet van, van időm átgondolni, mi legyen, hogy legyen ezután. Ön mit tanácsolna nekem?
Egy tanácstalan 18 éves lány
Nem szeretnék Önnek tanácsot adni abban, hogy mit tegyen a továbbiakban a tanárával, hiszen Ön nagykorú, eldöntheti kivel létesít szexuális, vagy bármilyen kapcsolatot -mindaddig persze, amíg az kölcsönös. Véleményem van róla, de az nem segít Önnek a döntésében.
Viszont felmerült bennem pár kérdés, amire nem tudom a választ:
1. A kérdésében miért tartotta fontosnak, hogy ilyen részletesen leírja nekem, hogy mi történt? Enélkül is érthető lett volna a dilemmája.
2. Belegondolt-e abba, hogy milyen lesz majd ennél a tanárnál vizsgázni, dolgozatot írni, ha netán vége szakad a kapcsolatnak?
3. Mit jelent Önnek az, hogy a "mindig is gerjedtem a tanárokra"? Mit lát a tanárokban?
4. Volt-e, van-e kortárs párkapcsolata, vagy mindig is az idősebbekre vágyott/vágyik?
Szerintem első körben ezeken érdemes lehet elgondolkodni, ha szeretné megérteni saját magát.