|
Csernák KrisztinaPszichológusElérhetőségeim: Magánrendelő: 6000 Kecskemét, Katona József tér 18. III. em. E-mail: csernak.krisztina.pszichologus@gmail.com Honlap: http://www.csernakkrisztina.hu Facebook: Csernák Krisztina Pszichológus Kecskemét https://www.facebook.com/csernak.krisztina.pszichologus.kecskemet/ |
Kérdezz-felelek
Kedves Krisztina!
Kisfiam 4 éves, tavaly szeptemberben kezdte az ovit. Sokat volt beteg sajnos, így hiányzott is sokat. Eleinte nem sírt, nem panaszkodott, a sok hiányzás után viszont sírt reggelente, nem akart oviba menni. Egyszer azt mondja szeret oviba menni, máskor azt, hogy nem. Ha sikerül bent altatni akkor mostanában már azt kéri, hogy később menjünk érte, mert szeretne játszani még. Volt egy kisfiú aki bántotta, de ő elment már. Egyszer egy kislány homokot szórt a fejére, ez megviselte kicsit, sokat emlegette utána. Van sok barátja bent az oviban, részt vesz mindenben már (eleinte csak megfigyelő volt, nem vett részt semmiben), sokat mondókázik. Néha sokadszorra sem hallja meg ha szólunk neki, ilyenkor van, hogy meg kell emelni a hangunkat sajnos amit mi sem szeretünk. Lehet vele közlekedni az utcán biciklivel például, el tudunk menni étterembe is, a boltban sem hisztizik ( igaz megegyeztünk, hogy ha megvettünk mindent a végén megnézzük a játékokat). Leülünk játszani vele, sokat nevetünk és viccelünk. Nem szeret a középpontban lenni úgy vettem észre, olyankor bezárkózik kicsit és kell egy kis idő, hogy feloldódjon. Itthon vagyok a kistesójával, majdnem 3 év a korkülönbség köztük. Persze volt, illetve még most is van néha testvérféltékenység. Piszkálják is egymást néha. Mostanában csikorgatja a fogait éjszaka. Én az ovi miatt gondolom (3,5 évig itthon volt velem, most beviszem és haza jövök a kicsivel). Mondtam páromnak, hogy szerintem figyeljünk egy kicsit jobban rá, illetve nézzük meg, hátha a nyári szünetben ez elmúlik. Ön szerint mi okozhatja a fogcsikorgatást?
Köszönöm szépen a segítségét!
Nikollett
Kedves Nikolett!
A folyamat, amit az elején leír, teljesen gyermeke életkori sajátosságaihoz illeszkedő: az óvodai beszokás elhúzódhat, különösen ha egy időbe esik a kistesó érkezésével és a dackorszakkal. Gyermeke jól megküzdött vele: az, hogy már egyre tovább szeretne az oviban maradni, egyértelmű elköteleződés jele. A fogcsikorgatás lehet szorongás, feszültség jele. Érdemes tisztázni, mely helyzetekben jelenik meg? Mit lát az óvodapedagógus? Ha súlyosabbá válik, érdemes rövid időn belül gyerekpszichológussal konzultálni. Ha tolerálható, valóban várjanak legalább húsvéti szünetig, és figyeljék meg, milyen gyakran fordul elő, ha otthon van a gyermek.
Kedves Krisztina!
54 éves vagyok, nagyjából 40 éves korom óta kínlódom a súlyommal. Azt vettem észre, hogy az evéssel próbálom betölteni az űrt az életemben. Akkoriban romlott meg a házasságom, aztán meghalt a férjem. Amikor abból kilábaltam leadtam 27 kilót, jól éreztem magam a bőrömben. De aztán sehogy sem sikerült azóta sem az életemet rendezni, egyedül élek, és most már magányosan is. Azt a 27 kilót nagyjából 2 év múlva szedtem vissza. Azóta sem sikerült annyira motiválnom magam, mint akkor. Próbálkozom, időnként leadok néhány kilót, tavaly 10-et, de szerettem volna többet is, csak nem ment. Fél év múlva visszajött az egész. Most az idén megint leadtam 12 kilót, azóta 2 kiló föl és le, de nem tudok továbbmenni, és félek, hogy megint visszaszedem azt is. Szinte kínokat állok ki azért, hogy valami ételnek ellenálljak. Állandóan ennék VALAMIT...Unalmamban, bánatomban, önsajnálatomban....Mit tegyek? Van ebből kiút?
Előre is köszönöm válaszát!
Gabi
Kedves Gabi!
Bár levelében rögtön a lelki aspektusokat említi, mindenek előtt egy teljes körű testi kivizsgálással érdemes kezdeni:
Belgyógyász, endokrinológus, nőyógyász szakorvos labor-, és egyéb vizsgálatokkal körbejárja, hogy nem áll-e testi ok a sűrű testsúly-ingadozás hátterében.
Ha ezen leletek negatívak, akkor jöhet a lelki munka!
Érdemes pszichológus, pszichoterapeuta segítségét kérni, aki életmódváltás terén is képzett.
Együtt körbe tudják járni a túlevés, elhízás lelki okait: mi történt a gyermekkorban, mik a származási család étkezési szokásai, milyen üzenetek, irányelvek voltak az étkezést illetően. Ezt követően pedig sorra veszik azon érzelmi helyzeteket, melyek során Önt a jelenben túlevés jellemzi (remekül össze is foglal pár ilyet!).
Tapasztalatom az, ha a lelki részt sikerül tisztázni, és egy egészségesebb étrendet, majd mozgást mellé tenni, tartóssá válhat a fogyás!
Hosszú, szép út ez, melyhez sok sikert és kitartást kívánok Önnek!
A legfontosabb: beszélgessen vele minél többet. Tudom, ő most nehezen hozzáférhető állapotban van, mégis, érdemes felé minél többször kommunikálni, hogy aggódik érte, és segíteni szeretne neki. Ennél több egyelőre nem kell, hátha megnyílik. Ha Ön nem tud hozzá férni, egy olyan családtag próbálkozzon, akivel bizalmi viszonyban van.
Tény, hogy gyermeke a serdülőkor sűrűjében van, és ezen viharos állapotba sok szélsőség "belefér", amit szülői aggódás nélkül nehéz kezelni. Ha napokig elvonul és sír, biztosan nincs jól.
Pszichológus szakember bevonása indokolt lehet, és ha Önben felmerült, mielőbb kérdezze meg gyermekét, benne volna-e. Az ő együttműködésével keressenek lehetőleg azonos nemű szakembert.
Németh Imréné Miske
A szkizofrénia legtöbbször a betegségbelátás hiányával, vagy részlegességével társul: míg környezete, különösen a hozzá közel állók egyértelműen látják, hogy nincs jól, addig ő más tényezőkkel magyarázza állapotát, olykor gyanakodva lép fel a közelében élőkkel szemben, azt hiszi, rosszat akarnak neki.
Az állapot hullámzó, lehetnek visszaesések fenntartó gyógyszeres terápia mellett is. Az elszökés és a bizarr viselkedés a betegség tünete, bár tudom, nagyon nehéz hozzátartozóként viselni. (Bízom benne, azóta megkerült.)
Érdemes beszélni az orvosával, és információkat adni a tényleges állapotról.
Férjével szemben pedig a jó stratégia nem a veszteségek és következmények hangsúlyozása, hanem annak kiemelése, hogy amikor szedi a gyógyszereke és jól van, mennyi-mennyi pozitív történés van az életében!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy képtelen vagyok túltenni magam a múltban elszenvedett eseményeken és komolyabb konfliktusokon. Hiába bocsájtok meg annak aki megbántott, és hiába telnek el hónapok vagy évek, nem tudok felejteni. De a baj nem is az, hogy nem felejtem el ezeket a sérelmeket, hanem az, hogy ugyanazokat a negatív érzelmek törnek rám mint abban a pillanatban mikor megtörtént az a bizonyos esemény. A legrosszabb az, hogy ez szinte minden nap előfordul, és úgy érzem mintha csak tegnap történtek volna, ilyenkor az érzelmek gyötörnek. Általában zenét hallgatok, olvasok vagy filmet nézek, de ez nem megoldás, csak pillanatnyi menedék, mert utána ismét eszembe jutnak. Ez nagyon rossz, olyan mintha mindet átélnék újra és újra. Ara is gondoltam, hogy az segítene ha kizárnám az életemből azokat az emereket kikhez a kellemetlenségek fűződnek, de nem tehetem, mivel nagyon közel állnak hozzám. Nem tudom mit tegyek, sokszor már annyira összegyűlnek ezek az emlékek és az érzelmek, hogy úgy érzem, hogy minden energiámat elveszik és alig tudok uralkodni magamon, szeretném újra kinyitni ezeket a témákat, még akkor is ha már ezerszer megbeszéltük és lezártuk...
Kérem segítsen egy tanáccsal. Köszönöm!
A kulcsmomentumot a második mondatában fogalmazza meg: akkor tudunk igazán továbblépni, ha első sorban önmagunknak bocsátunk meg, így a konfliktus után saját részünket jó lelkiismerettel tisztázva továbbléphetünk. Ellenkező esetben -ahogy ön is írja- a múlt sérelmei akár poszt-traumatikus tünetként velünk maradnak a mindennapokban, megbénítva a jelent, akár kizárjuk ezeket az embereket, akár nem.
A legfontosabb tisztázandó: a mostani állapot milyen szerepet tölt be az életében? Mi az oka, hogy fenntartja? Mi a funkciója? Direktebben: miért "használja" ezt az állapotot?
Nemrég veszitettem el a párom és nem tudom ezt feldolgozni nincs kedvem semihez,ami még nagyon rossz hogy ez furcsán hangzik de amikor látogattam a korházba csak kekszet kért semmit se vigyek mert nem bir enni.Az utolsó nap meglatta egy embernél a banánt és azt mondta mért nem hoztá banánt mondtam hozz de ez nem igaz ki akartam menni venni de nem akarta.Nagyon bánt hogy nem vettem neki de ő mindég olyan volt ha azt mondja ne vagy nem akkor nem türte ha ellent mond valaki.Közölték velem az orvosok hogy kevés ideje van és igy gondolkodni se tudtam nem jutott az eszembe hogy azért is vegyek bármit mond,bár képes lett volna azt mondani minek vittem vagy vigyem haza,Tudom hogy ez lehet butaság de engem nagyon bánt folyton hallom a szavait.
Elnézést, hogy csak most válaszolok.
Fogadja részvétemet párja elvesztése miatt!
Sajnos a haldoklás utolsó szakaszában előfordul, hogy az elmenni készülő zavarttá válik, oda nem illő dolgokat lát vagy hall. Ez természetes. Emiatt is adódhatott a félreértés Önök között a banán miatt.
Természetes, hogy ilyenkor önmagunkat is vádolhatjuk, de ön megtett mindent, így kérem, ne gyötörje magát a bűntudattal.
A gyásznak is megvannak a maga szakaszai, rendje. Ha rossz hangulata hetek, hónapok múlva sem oldódik, javaslom szakember felkeresését.
Súlyos hipochondriában szenvedek. Állandóan tüneteket keresek magamon, orvosokhoz járok, gyógyszerekre magánorvosokra költöm el a pénzem pedig még nagyon fiatal vagyok. Van kiút ebből a betegségből? Mit tegyek?
Elég kevés információ áll rendelkezésemre a pontosabb kép megalkotásához. Azt javaslom, keressen fel egy jól képzett pszichoterapeutát. A hipochondria mögött mindig valamilyen belső ok áll, melynek feltárásával csökken a tünet. Fontos, hogy adjon türelmet magának a gyógyuláshoz, és vigye bele azt az energiát a felépülésbe, mint amit most a hipochindriás tünetek kivizsgálásába tesz bele.
Szerelmes vagyok egy férfiba, aki bipoláris zavarral küzd elég komolyan. A rég múltjában él még nagyon.Lassan 7 éve próbálja lezárni sikertelenül.
Én lassan 1 éve ismerem.Volt hogy jártunk pár hónapig aztán csak barátok voltunk,majd újrakezdtük.De úgy érzem én rontom el.Hogyan kell egy bipoláris zavarral élőt meghódítani? Mi lehet a szeretetnyelve?
Köszönöm!
Az ő állapotának -a bipoláris zavar következtében- van egyfajta hullámzása, mellyel együtt járhat a hirtelen fellángolás, majd akár az apátia is. Fontos tudatosítania, nem (csak) Önnek kell változtatni, praktikákat találni, meghódítani. Ha folyamatosan rá fókuszál, maximum a segítője lehet, nem egyenrangú társa. Amennyiben a vonzalom kölcsönös, üljenek le beszélni róla. A párkapcsolat alapfeltétele, hogy a férfi állapota stabil legyen. Kérjen ő is segítséget és dolgozzon magán.
Súlyos pánikbetegségem van 2 hónapja. Egyre több tünet megjelent már és egyre erősebb a halálfóbiám.
Elkezdtem fél szem Scippát szedni 0.25-ös fél szem Frontinnal. Eddig nem hogy változást nem érzek, de mintha egyre rosszabb lenne... lehetséges, hogy úgy hat a gyógyszer, hogy akár 1 hétig rosszabbul van az ember tőle?
Autógén tréningre járok. Szeretnek mostmár jobban lenni. 3-4 órákat alszok naponta. Nem merek és nem tudok aludni..
Kérem segítsen!
20 éves nő.
Írásából kiderül, hogy pszichiáter kollégához jár, aki elkezdte a gyógyszeres terápiát. Pszichológusként annyit tudok hozzátenni -mivel mi nem írunk fel gyógyszert, így nem mennék bele mélyebben a kérdésbe-, hogy ezen típusú készítmények felépülési ideje hosszabb, így az alkalmazott terápia adott idő elteltével fejti ki hatását.
Tudom, hogy nehéz ebben a helyzetben várni, mégis kérem, adjon egy kis időt a helyzetnek.
Az autogén tréning remek kiegészítés a gyógyszeres terápia mellé, hisz fejleszti belső erőforrásainkat, megküzdő képességünket. Segítségével remélhetőleg egyre jobban kezelhető a szorongás is.
Érdemes minél gyakrabban használni ezt a módszert, mert így rá tud segíteni a gyógyszerek pozitív hatására!