Kedves Alapítvány!
Nagypapám 87 éves és nem tudja ellátni magát egyedül
Külföldön élünk kisgyerekeinkkel
Ő meg ott egyedül
Mit lehet igénybe venni, ami ingyenes és segítséget kap a papa?
Üdvözlettel
Veronika

Nagyon fájdalmas problémához kérnék segítséget Önöktől. Még aktívan dolgozó 59 éves nagymama vagyok, 2 felnőtt lányom és négy unokám van mindkét lányomnál két-két gyermek, A nagyobbiknál egy éves kislány és egy éves kisfiú, a kisebbiknél pedig egy 13 éves és egy 10 éves lány. Másfél évvel ezelőtt mindkét lányommal egyszerre romlott meg a kapcsolatom, amelynek elég furcsa oka van: annak ellenére, hogy soha nem értették meg egymást , most egyszeriben én lettem a közös ellenség. Ennek külön története van. különösen a nagyobbik nem tudott soha beilleszkedni semmiféle közösségbe. 10 éves koráig semmi probléma nem volt vele, ekkor azonban külszolgálatra vezényelték a férjemet, így Bécsbe költöztünk 4 évre. A kisebbik lányom ott kezdte az iskolát, vele nem volt semmi probléma, annak ellenére, hogy eleinte egy szót sem beszélt németül, de kedves és barátságos volt, így hamarosan barátokra tett szert, és jól is tanult.
A nagyobbik lányom viszont a negyedik év végére 5 tantárgyból állt bukásra, így amikor hazajöttünk meg kellett ismételnie az utolsó osztályt magyar általános iskolában. Nagyon jó eszű, érzékeny és intelligens gyerek volt, talán túlságosan is érzékeny . A kamaszkora pokoli volt : iskolából kicsapás, teherbe esés, drogozás, állandó viták és veszekedések követté egymást. Az apjától is ekkor váltunk el, amit ő arra használt ki, hogy folyamatosan manipulált mindkettőnket, majd először az apjához, később mindig az aktuális barátaihoz költözött. Én közben a kisebbikkel éltem kettesben, egyedül neveltem őt fel, normális és rendezett életünk volt. Ezeket az előzményeket azért írtam le ilyen részletesen, mert szerintem minden problémánk ide vezethető vissza. A nagylányom -bár nem volt hajlandó haza költözni, irigy volt a húgára, de egyben folyton kritizálta is, amiért nem volt olyan , mint ő. Rendesen elvégezte az iskolákat, majd elég fiatalon férjhez ment és gyerekeket szült. Négy évvel ezelőtt viszont szabályosan kidobta a rendes, családszerető, becsületes férjét, és most igyekszik bepótolni mindazt, amit fiatalon elmulasztott, ezzel kivívva a nővére elismerését, amiért olyan belevaló csaj lett belőle. Négy évvel ezelőtt a nagyobbik is párra talált, akitől két gyereke született. Sajnos ennek nagy ára van, mivel neki soha nem volt munkahelye, a gyerekek apja pedig az egyedüli pénzkereső, szinte csicskásként kezeli őt a párja. Boldogtalan, frusztrált, és bár a gyerekeit imádja, és sokat foglalkozik velük, mégsem találja még mindig önmagát. Most is elküldték őket az albérletből, mert valahogy állandóan összeütközésbe kerülnek mindenkivel. Másfél évvel ezelőtt viszont a két lány egymásra talált, de annyira, hogy lassan megőrjítik az egész családot. A kicsik nem járnak óvodába, jelenleg hol a gyerekek apjánál, hol a kisebbik lányomnál húzzák meg magukat a két kicsivel. A sok együtt töltött időnek meg is lett az "eredménye", már a kisebbik sem jár be a korábban imádott munkahelyére, inkább otthon maradt, onnan dolgozik, de hogy mit azt nem árulják el. A két nagylányt ki akarják venni az iskolából, mert úgymond ott nem boldogok, pedig előtte kitűnő tanulók voltak. Tőlem eltiltották mind a négy unokámat, folyamatosan ellenem hangolják őket mindenféle hazugsággal, pedig eddig nagyon szoros kapcsolatom volt velük. Többször próbáltam átmenni, békülni a lányomékhoz, de hol kizavartak, hol be se, engedtek. Borzalmas, átkozódó leveleket írnak nekem, hol sátánnak neveznek, hol elátkoznak. Általában nem szoktam már megijedni az élet nehézségeitől, de most úgy érzem nincs megoldás. Gyámhivatalhoz nem szeretnék fordulni a családsegítőben azt mondták, hogy csak akkor tudnak segíteni, ha a gyerekeim is vállalják, hogy bejönnek hozzájuk. Ők azonban mindentől mereven elzárkóznak, és egyre inkább építik le a családi és baráti kapcsolataikat is. Tudom, hogy kicsit hosszasan írtam le a problémát, de úgy éreztem, hogy az előzmények nélkül nem lenne hiteles a helyzetről alkotott kép.
Kérem segítsenek, mert jönnek az ünnepek, és nekem nagyon fáj a szívem az unokáim, és persze a lányaim után .Válaszukat köszönöm. Mandula Emese

Tisztelt szakértők!
Nem tudom, ezzel a problémával kihez kellene fordulni, gondoltam megpróbálom hátha. Édesanyámnak 3 évvel ezelőtt stroke-ja volt, közben pedig teljesen leépült. Le van bénulva, és agyilag sem beszámìtható, a saját nevét sem tudja, viselkedése pedig sokszor olyan mint egy kisgyereké. Ha akar valamit úgy sìr, hisztizik és ordìt, hogy azt az utcán is lehet hallani. Én egy másik városban tanulok, ritkán tudok otthon lenni, egy testvérem van, ő most szeptembertől szintén vissza akar térni az iskolapadba. Édesapám pék, délutántól egészen hajnalig dolgozik, sokszor pihenni sem tud édesanyámtól. Nekünk ìgy nincs lehetőségünk feladni az életünket, és nem is akarjuk. Amìg édesapám dolgozik, a nagymamám vigyáz az édesanyámra, de nem jönnek ki valami jól, és már neki sincs hozzá türelme. Az idős nagymama a hajnali órákban tud csak hazamenni aludni, és kora délután már jöhet is vissza. Gondoltunk rá, hogy édesanyámat be kellene adni valahova, de mindenhol többszörös a várólista, ráadásul annyi pénzt kérnek, hogy mi azt nem tudjuk megengedni magunknak. Ilyen helyzetben milyen megoldást javasol?

Több diplomával rendelkező 2 gyermekes, házasságban élő 38 éves nő vagyok. A felettesem iránt több éve vonzalmat (szerelmet?) érzek. Várom a hívását, azokat a feladatokat, amelyeken együtt dolgozunk, és ami a legrosszabb a gondolataim, nagy részben róla szólnak.
Ténylegesen nem szeretnék kilépni a házasságomból, nem mennék bele semmilyen házasságon kívüli kapcsolatba, semmilyen szinten se, elveimmel, vallásommal ellentételesen. (tudom, hogy nem is működne a kapcsolat)
A házasságom nem éppen rossz, vannak problémák, de alapvetően működik. Biztos, hogy jobban is működhetne, de ezért tenni kellene, tenni, ahelyett, hogy álmodozok, egy reménytelen, elérhetetlen dologról..
Abban szeretném a véleményét kérni, hogy miként tudnám ezt az agyamban lezárni, és másképp gondolni (azaz nem gondolni rá).
Jelenleg csak egy megoldást látok, a munkahelyváltást. A baj az, hogy kimondottan szeretem a munkahelyemet, vidéken élek, ilyen lehetőségem itt a környéken már nem lenne, és anyagilag is szükségünk van rá.
Viszont szeretném megváltoztatni az iránta érzett gondolataimat, úgy érzem, hogy a tényleges, valóságos életben gátolnak abban, hogy igazán megéljem azt a jelent, amiben a családommal boldogan élhetnék, és nem a vele való ábrándozás körében az álomvilágban. Mit tegyek? Hogyan csináljam?
Ő sem lépne ki soha a házasságából, boldogan mesél róla, a feleségéről is többször. Rólam, úgy gondolom a viselkedéséből, hogy csupán a munka kapcsán gondolkodik, a munkámmal kimondottan elégedett, ezt többször elmondta négyszemközt is. Soha nem beszéltünk arról, hogy én, vagy ő mit érez (ha egyáltalán érez), én soha nem is mondanám el neki, és ahogy ismerem, ha bármit érezne is, ő akkor sem mondana semmit.
Amit szeretnék az a többi munkatárssal való azonos kezelés. Nem szeretnék róla álmodozni, nem szeretném várni a hívását, az e-maileket, a közös céges programokat. Mit tegyek? Ezerszer elmondtam magamban, hogy az a kapcsolat nem működne, és nem is szeretném feladni az életemet, ő se szeretné, de már megint azt várom, hogy újra együtt dolgozhassunk. Felejteni akarok, mit tegyek?

Nem tudom a meg szólítást kihez intézzem a kérdést, ezért bele vágok mondandómba.Idős anyukám(79) közelemben él hárman vagyunk testvérek és én vagyok a legkisebb,legközelebb a szülőhöz.Vannak időszakok amikor látogatásaim alkalmával az anyu úgy fogad,hogy lehangolt,nincs kedve semmihez és egyáltalán elhagyja magát.Nem törődik semmivel,sem magával,sem a környezetével. Aztán jön valami ami úgy felpörgeti,hogy késő este,vagy hajnalban hív és mondja-mondja,szétpakol a lakásban,gyűjtöget,felhalmoz,sőt még számon kér tőlem dolgokat,utasít és elrendel.A gyermekeim elköltöztek már,de őket is hívja lehetetlen időszakokban,de semmi fontosat nem mond.Próbálok mindent maximálisan elrendezni körülötte,de képtelen vagyok,ha rászólok,hogy ez most mi,csak rám förmed.Mivel ő a szülő nem tehetek ellene semmit,de nekem is van munkám,családom és hármunk közül csak engem érdekel ez a dolog.A testvéreim ritkán látogatják,elbeszélgetnek és irány haza.Én vagyok,és a férjem akik elintézik a mindennapi dolgait,problémáit,orvos stb.Mit tehetek ,el vagyok keseredve.Szerintem nem csak az én dolgom gondom ez.Ráadásul mind a két testvéremtől sokkal több hálát kaphatna.

Kedves Zsuzsa! 16 éve ismerem a párom van 4 szép fiunk ez idö alatt a férjem nem csalt meg (legalábbis nem tudok rola) lett egy barátnöm 5 éve nem történt semmi de áprilisban egyszer és kb 1 honapja párom chatelt vele (szexuális témárol barátnöm megosztott egy cikket miért jo a szex 10 pontban ) párom rá irt hogy barátnömre hogy neki miért jo? Igy kialakult a beszélgetés nekem ez nagyon rosszul esett megkérdeztem töle hogy tetszik e neki v akar e töle vmit ,de azt mondta hogy nem csak hülyéskedtek barátnöm is ezt mondta de én nem tudom elhiggyem e ,barátnöm is férjnél van szintén 4 gyerekkel házassága eléggé hullámzo szeret kacérkodni a pasikkal,nálunk az utobbi honapokban eléggé lecsökkent a szex,(az én hibámbol) én igyekszem javitani de félek hogy már lehet késö? Sogornöm azt mondja szerinte a párom a barátnömre vetitette ki a szexuális hiányát de biztos nem tetszik neki, Doktornö mit gondol? Az igaz lett volna rá alkalom hogy lefeküdjenek egymással de ugy érzem nem volt ilyen elakartam válni de a férjem nem akar azt mondja szeret de ha ez igy van akkor miért irkál mással? Egyébként az eset ota férjem megváltozott kedveskedik nekem puszilgat,ölelget én ennek nagyon örülök csak nem értem lehet hogy megbánta az irkálást? Doktornö szerint mit tegyek ? Tényleg csak a kevés szex miatt irkálhatott v hazudik és tetszik neki a barátnöm? Válaszát elöre is köszönöm!