|
Bús TímeaDuals Társkereső vezetője, párkapcsolati mediátor, életvezetési coachDuals Társkereső Párkapcsolati és válási mediátor Egészség- és Életvezetési Tanácsadó, Coach Mentálhigiénés Segítő Szakember Az Európai Coaching Szövetség tagja Elérhetőségeim: Cím: Duals Társkereső Iroda 1133 Budapest, Bessenyei u. 16. VII/4. Telefon: 06-1/801-25-26 06-30/508-18-17 06-30/402-55-15 Honlap: http://www.duals.hu http://www.bustimeacoach.hu |
Kérdezz-felelek
Azt javaslom, hogy kérjen professzionális segítséget. Sajnos kevés információt adott ahhoz, hogy válaszolni tudjak. Amikor sok a zavar egy kapcsolatban, egy ember viselkedésében külső segítség nélkül nem igazán lehet boldogulni.
A legfontosabb, hogy Ön legyen erős és forduljon a legnagyobb szeretettel önmaga felé! Nézze meg, hogy mi az Ön felelőssége és vállalja azt.
Szeretettel, Tímea
Olyan problémám van, hogy már közel 1 éve nem találom a páromat - társkeresőn is próbálkoztam, s civil életbe is, de hiába van, hogy én tetszenék a másik félnek, úgy érzem nem vagyunk egymáshoz valók, s elégé el vagyok keseredve, mert hiányzik a pár az életemből. Hogy tudnám bevonzani a "páromat"?
üdv: Noémi
Ahhoz, hogy megfelelő választ adjak kevés információt árult el a helyzetről. A párkapcsolat az apa kapcsolatot tükrözi. Azt gondolja át, hogy milyen mintája van erre?
A párválasztást a tudattalan motiválja. Azt javaslom, hogy önismereti útra lépve tárja fel azt.
Az egy év még nem túl hosszú idő. Sokszor évek kellenek ahhoz, hogy megtalálja azt, akire igazán várt. Megértem, hogy ezt nehéz elfogadni, de nincs más út, mint az, hogy egyedül is érezze jól magát. Továbbá a szíves figyelmébe ajánlom a Duals klasszikus társkereső irodámat. Egy plusz lehetőség!
Üdvözlettel, Bús Tímea
A Duals társkeresőről szeretnék érdeklődni, mégpedig azt, hogy kb. hány tagja van, ha szabad tudni. Az én megyémben rákerestem egy korosztályra, és összesen egy tagot adott ki. :( A másik kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy van-e olyan időszak, amikor többen regisztrálnak? Köszönettel: Annamária
Több száz társkereső keresi fel évről évre klubrendszerben működő Duals Társkereső Irodát. Legtöbb társkeresőnk 30 és 50 év közötti diplomás, értelmiségi elsősorban budapesti hölgy és úr, de vannak ügyfeleink az ország minden pontjáról, sőt a határokon túlról is. Főleg középvezetők, felsővezetők, cégvezetők, ügyvédek, bírók, olykor politikusok keresik nálunk a társukat.
Bátran állíthatom, hogy az egész év kifejezett időszak.
Üdvözlettel,
A legjobb, ha elfogadja, hogy a tetteinek lehet, hogy lesznek következményei. Lehet, hogy az, hogy szakítani fognak. De ez még nem történt meg. Ilyenkor a lehető legtöbb, amit megtehet a másikért, hogy őszinte lesz innentől kezdve. És lassan majd kialakul a bizalom is.
Sokkal fontosabb az, hogy miért nem volt őszinte? Jó a múltat elfogadni, mert ha nem, akkor sajnos csak visszahúz. A múltunk a miénk, akármilyen is volt!
Ezen az oldalon egy sorselemző hölgy azt írta kérdésemre (kérdésem ez volt: Eleg sokat veszekszunk kedvesemmel, megtudunk birkozni vele es boldogan elni egy párként?), hogy sokan fogunk még veszekedni, de a kapcsolat végét egy harmadik személy okozza. Mit tehetnék, hogy ne érjen véget a kapcsolatom, hogy ne más fele ,,kacsingasson,,? Sajnos egyszer már elhagyott egy másik nőért... Hirtelen haragú, ideges típus, mindig a múltamról kérdezősködik (exekről), De amennyit veszekszünk, annyit is tölt el azzal, hogy a kedvemben járjon.
A lehető legtöbb, amit megtehet valaki a párjáért, hogy szereti.
Sajnos a vita, veszekedés csak tünet. A háttérben általában mélyebb dolgok húzódnak. A kérdés, hogy mi húzódik a háttérben? A veszekedés egy játszma. Nincs rá más megoldás, mint kilépni a játszmából.
Ne vegye fel e kesztyűt, lépjen ki a vitából. Szeretettel nagyon sok minden megváltoztatható.
A kérdés viszont az, miért akar Ön olyan férfivel lenni, aki elhagyja egy másik nőért? Miért ragaszkodik hozzá?
Ha egy kapcsolat jól működik ilyen nem fog megtörténni.
A legjobb, ha elfogadja, hogy a tetteinek lehet, hogy lesznek következményei. Lehet, hogy az, hogy szakítani fognak. De ez még nem történt meg. Ilyenkor a lehető legtöbb, amit megtehet a másikért, hogy őszinte lesz innentől kezdve. És lassan majd kialakul a bizalom is.
Sokkal fontosabb az, hogy miért nem volt őszinte? Jó a múltat elfogadni, mert ha nem, akkor sajnos csak visszahúz. A múltunk a miénk, akármilyen is volt!
Semmi estre sem szabad a válásra gondolni. Ez még túl korai lenne.
Az intimitás az egyik alap pillére a kapcsolatnak. És még helyre lehet hozni, ha van abban szándék e téren. Javaslom, hogy beszélgessen egy kicsit a férjével. Tudja meg mire van szüksége, mi hiányzik a kapcsolatból, miből érzi a férje, hogy szeretve van. És adja meg neki.
Ha egy vadmacskára van igénye, akkor váljon azzá. Ha egy kis izgalomra van szükségre, akkor tegyen izgalmassá egy-egy estét. Ezek csak apró trükkök, és még Ön is az örömét lelheti benne. A legtöbb férfinak nagyon fontos a sexualitás és bizony, ha nem kapják meg otthon lehet, hogy keresnek erre egy másik partnert. De ez nem jelenti azt, hogy nem szereti Önt. Ezt egy férfi teljes mértékben szét tudja választani.
Legyen kedves hozzá, tudja meg mire van igénye, és ne hozza többet szóba az ügyet. Sok nő így kergeti egy másik nő karjaiba a férjét. Addig mondja, hogy végül megtesz, így jobb elfelejteni az egészet. Legyen saját élete, mert egy nő sokkal vonzóbb, ha van saját élete, a sexuális érdeklődést is könnyebb fenntartani így.
Sok sikert hozzá!
Üdvözlettel
Próbálom röviden összefoglalni problémámat.
38 éves vagyok,16 éve ismerjük egymást férjemmel, azóta alkotunk 1 párt 1-2 kisebb megszakítással. 2004-ben volt egy kéthonapos szünet a kapcsolatban ez volt a leghosszabb, akkor én el is koltoztem 1 "uj" kapcsolat reményében 1 másik férfihoz, férjem hosszas kérlelése hatására 2 hó után ugy döntöttem ha ennyire ragaszkodik és fontos vagyok számára én is "beérem" vele. Itt hibáztunk mindketten nagyot, azóta már 100-szor megbeszéltük és mindig ide jutunk vissza:( Ő amiatt ragaszkodott,mert látta bennem az erőt, lendületet, amivel ki tudom őt is szakítani addigi környezetéből, ami így is lett...2005.10.-hóban megszületett 1. gyermekünk, majd 2011.02. hóban a 2. hosszas várakozás és 1 sikertelen terhesség után, majd 2013 07. hóban 3. gyermekünk. A család és a munka sajnos megmérgezte a mindennapjainkat, nem törődtünk eleget egymással,illetve a férjem folyamatosan azt hangoztatja, hogy későn érő tipus számára az 1. gyeremek korán érkezett ( 1 évvel idősebb nálam egyébként) Első terhességem alatt ért az első pofon mikoris 7 hós várandósan megtaláltam 1 hirdetést melyben a férjem sexpartnert keres, veszekedés sértettség után próbálttunk jobban figyelni a másikra, ez nme sikerült, 2008 táján a munkahelyén szoros kapcsolatba került 1 kolléganőjével, azzal bukott le, hogy a levelezőjéből nme lépett ki, csak bezárta, mikor én pedig használni kezdtem a gépet automatikusan felhozta a levelezőt, benne rögtön elsőként 1 szállásfoglalás 1 éjszakára a dunakanyarban, tobb sem kellett elkezdtem olvasni a holggyel folytatott egyéb levelezést, azokban engem disznoként jellemzett, (nem hiztam sokat egyik terhességem alatt sem, jelenleg is 175 cm-hez 72-73 kg vagyok, mikor megismert 56 kg voltam... ) meg mindenféle számomra felfoghatatlan dolgot írt, ekkor is veszekedés némi harag, de úgy voltam vele, hogy apa kell a gyermekünknek, illetve számomra sem közömbös, hiszen életem értelmét a gyermekünket "adta" nekem. Nyíltan felvállalta, hogy a Hölgy ellenkezésén múlt, hogy nme jutottak el a testiségig és velem nem lehet semmit sem csinálni mert vagy a gyerek vagy a munka.( mind3 terhességem alatt és szülés után is dolgoztam/om ) 2009-ben elküldték a munkahelyéről, autókkal kapcsolatos a munkája, a gazdasági válság ugye azt a szektort sulytotta leginkább, igy nme talált munkát hetekig, majd hónapokig és ebbol lett 1 év munkanélküliség, ugy hogy a végén már teljesen maga alá került, hiába probáltam segiteni neki, igazábol már interjukra sem ment el, álláspontom szerint ha ennyi ideig nincs mit csinálnom akár a Tescoba is elmegyek árut feltölteni, főiskola ide vagy oda.
2010-ben aztán tavasszal talált 1 céget ahová felvették és máig ott dolgozik, nagyon meg vannak elégedve vele.Megbeszéltük a férjemmel, hogy uj életet kezdünk innen minden más lesz. Az 1 év borzalom és az azt megelőzőek hatására történt úgy gondolom, hogy 2010 áprilisában viszonyt kezdtem 1 szintén nem független emberrel akivel a munkám során találkoztam. 1 hónap alatt véget is ért a dolog, mert számomra nem volt elviselhető, hogy ott vagyok ott "vigyorgok" majd hazajövök és itt folytatom. A viszonyunk alatt a férjem sejtett valamit mert nyilván sokkal jobban fel voltam spanolva mint általában, behekkelt a levelezőmbe, talált kétértelmű levelezést az alkalmi kapcsolattal, illetve volt hogy elvileg sokáig dolgoztam, viszont hivott és nme voltam az irodában...az 1 hónap után színt vallottam, a kezébe adtam a döntést a továbbiakat illetően,noha hozzátettem én szeretném folytatni és nagyon bánom a történteket.Kb 1 hónap mulva kiderült, hogy babát várok, tekintve a dátumokat nme feltétlen a férjemtol:( Szerette volna ha elvetetem, hallani sem akartam rola, mivel mindenáron testvért szerettem volna adni a gyermekunknek.Megszületett a 2. gyeremkunk, férjem a maga modjan tamogatott a szulés,terhesseg kapcsan, én nem gyöztem elég hálás lenni neki azért amirt a bizonytalan eredete ellenére a 2. gyermekünket is sajátjaként neveli. Voltak kisebb mélypontok a késobbiekben is, 2012. őszén kiderült, hogy ismét babát várok, ismét nem akarta hogy megtartsuk, én nem akartam elvetetni,megszületett. Elérkezünk 2013 őszéhez, mikoris szinte heti, majd napi program majdhogynem, hogy kérdőre vonom amiatt, mert érzem, hogy valami nme stimmel...jönnek a sablon szövegek, fáradt, sok a munka,fáj a feje stb, december végén év végi vacsora a cégénél, melyre ugy ment el, hogy siet haza, majd hajnali 4-re sikerült megérkeznie, már előtte is gyanakodtam, de onnan mint a kopo szagot fogtam, kiderült a levelezőjéből 3 hónapnyi csevegést visszaolvasva, hogy ismét ráhajtott 1 kolléganőre, engem pedig a legmegalázóbb dolgokkal vádolt meg,melyekből semmi sem igaz. (beteg gyerekkel autozom lázasan vásárolgatni, semmit nme csinálok itthon csak ebayezem non-stop, ő tanul még munka után a nagy gyerekkel, játszik veluk stb...)a Hölgyezt el is hitte viszont nem adta be a derekát, ám a levelezésükbol kiderült, hogy ténylegesen megcsalt 2012 augusztus-szeptemberben 2 alkalommal 1 másik Hölggyel, akit 2008 óta ismert, elkezdett vele is beszélgetni anno és aztán eljutottak az ágyig, majd egészen 2013 novemberéig megmaradtak beszélgetősdiben, illetve más is lett volna ha tudnak idopontot megbeszélni, novemberben a Hölgy külföldre távozott, már onnan "köszönt" el a férjemtol.Februárban több veszekedés után,ami amiatt is történt, mert január-február elején többször rajtakaptam kétértelmű beszélgetéseken kolléganőkkel, megbeszéltük, hogy nem közömbös számunkra a másik, illetve a legfontosabbak a gyermekeink, igy húzunk 1 vonalat és ujra kezdunk mindent ez már az utolso esély lesz. Ő próbál a kolléganőkkel különösen akinek befeketített olyan viszonyt ápolni ami számomra nem bántó.
Teltek a hetek, megcsináltattuk a korábban tobbször beszélt apasági vizsgálatot, pozitiv, férjem gyermeke a középso babánk a barátnőm szerint ezzel 1 nagy tehertol szabadultunk meg és uj lenduletet tudunk venni.
Március 1-2 hete ota azonban beteg mindhárom gyermek és én is hol egyszerre hol felváltva így nem jut annyi figyelem részemrol,a sexuális életünk sem kielégítő egyikunk számára sem:(1-2 hete a férjem mintha nem is maga lenne, igazábol aludni jár haza, nemigen kérdi élünk-e v halunk, ez gyanus lett, belementem a levelezőjébe ott a hölgynek írt sorok közt 1 péntek du-i levelében jelezte, hogy hétvégén megprobálja atelefonos kapcsolatot,de nem igéri, ezen ismét kirobbant a balhé, miért is kell 1 idegennel hétvégén próbálni kapcsolatba lépni...ment a ködösítés,tompítás, hazugságok,mint az összes többi alkalommal, aztán valahányszor szembesitettem a leirtakkal kénytelen volt színt vallani most is előszor csak azért irta neki, mert a Holgy kért tole alkatrészt, mondtam ezt valoszinuleg hétfőn sem lett volna késő intézni...igen belátja, aztán csak nemhagyott a dolog nyugodni, felhivtam a holgyet aki biztosított "ártatlanságáról" mivel az év végi hazgság áradata kapcsán már barátként sem tudja kezelni a férjem, emlitette 1 másik hétvégén is probálta hivni de akkor sem vette fel neki a telefont illetve most sem vette volna fel, szerinte azért teper a férjem nála, mert lelkiismertfurdalása van a hazugságai/viselkedése miatt.
Szembesitettem férjemet az irásával mire kibokte, hogy hét közben nem tudott beszélni a holggyel és érdekelte, hogy mi van vele, a gyermekeivel...majd megkaptam, hogy minek kutakodom ismét és ugyan hibázott, de megint én képzelek tobbet mint ami valójában van.
Nem tudom a hogyan továbbot, számomra továbbra sem közömbös ill a gyermekeinknek is szüksége lenne apára, nem tudom érdemes-e tovább erőlködnöm:( nagyon nagyot csalódtam ismét!
Mi a véleménye, mit tud tanácsolni?
Válaszát előre is köszönöm!
Én azt gondolom, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol igazán volt szerelem szinte mindent ki lehet javítani. Ez olyan, mint amikor egy tükör összetörik, de össze lehet ragasztani. Igaz, már nem lesz a régi, de attól még kellően megfelelő lehet.
Azt kell kideríteni, miért nem bíznak egymásban, és mit nem adnak meg egymásnak? Csak ilyen esetekben lép be egy szerető, aki csupán egy áldozat. Nagyon fontos az őszinteség, miközben tudják, hogy az őszinteség fájni fog, mert önmaguk presztízséből kell leadni a másik szeme előtt. Az empatikus kommunikáció rengeteget segíthet, főleg, ha én üzenteket használ: nekem az fáj, én úgy érzem, hogy….
És ne féljen segítséget kérni, egy megfelelő párkapcsolati terapeutával sokkal könnyebben túllépnek ezen az igen nehéz helyzeten. Mind a kettőjüknek javaslom az önismereti munkát, és e melletti a közös párkapcsolati terápiát is. Ha a férje nem nyitott erre, egyedül is elkezdheti. Ha Ön változik, a férje is reagálni fog erre. És sokkal könnyebb lesz megtalálni a közös megoldást. Bátran biztatom, hiszen erre van esély és lehetőség!
Sok sikert hozzá!
Mi várhatò, mikor? Mikor leszünk újra boldog család? Mikor következik be? Mit tehetek még a kapcsolat újraélesztéséhez két gyerek mellett?
Mit, hogyan beszéljek a férjemmel 4 hònapnyi mutizmusa után a jövőről? Teljesen becsukta a kapuját, nem beszél, nem köszön. Hogyan tudnám a bezárt várábl kicsalogatni? Mit tehetnék még azért, hogy a férjemmel újra boldogan éljünk? (nem válunk, nem áll szándékunkban. ) Nagy a hitel.
Továbbra is szeretnék boldog házasságban élni.
Válaszát előre is köszönöm!
További türelemmel és szeretettel. Próbáljon meg a kedvébe járni, kedveskedni, és nem várni cserébe semmit. Ha csak ad és ad, az élet meghálálja. Tudom, hogy ez nagyon nehéz és óriási türelmet igényel, de más megoldás ilyen esetben nincs. Ha a férje látja a kitartását és a valódi változást, akkor nagy valószínűséggel Ő is válaszolni fog rá.
Sok sikert!
Kérem, hogy vizsgálja meg önmagában, hogy miért van erre Önnek szüksége? A levéléből számomra az derük ki, hogy ez a férfi bizonytalan és van családja is. Miért érdekli Önt? Milyen sebre keres orvosságot?
Ha az Ön szíve rendben van, akkor nem vonzza Önt egy bizonytalan férfi. A környezet mindig azt tükrözi vissza, ami bennünk van. Úgy érzem, Ön nagyon vágyik arra, hogy szeretve érezze magát, és egy illúziót kerget. Ha egy férfi akar egy nőt és már lezárta a múltját, keresni fogja Önt. És mindig egy férfinek kell vezetnie az kapcsolat folyamatát, ne vegye el tőle ezt a férfias szerepet.
Ahhoz, hogy hosszú kapcsolatot tudjon valaki kialakítani, először le kell zárni az előzőt, különben az új kapcsolatban is problémák lesznek. Nem lehet tudni, mi motiválta az Úriembert és miért változott meg a viselkedése.
Ha szeretne ezt a kérdést alaposabban megvizsgálni, kérem, hogy keressen meg telefonon vagy levélben.
Tisztelt Szakértő
35 éves,gyermekes nő vagyok. 2 éve elváltam és most úgy döntöttem,hogy párt keresek magamnak.
Ezért regisztráltam egy társkereső oldalra,ahol megismerkedtem egy 41 éves férfival,akivel volt már egy randink.
Én úgy vettem észre,hogy én is tetszem neki,hiszen miután hazaért rögtön írt nekem,hogy szeretne még többször találkozni velem.
Azóta minden nap ír egy pár kedves sort nekem és minden nap küld egy képet,hogy milyen helyeken jár ,legutóbb a kislányáról.
De én elég bizalmatlan vagyok és ezen az oldalon csináltam egy másik profilt,és felkerestem őt.....
Levelezni kezdtünk és úgy tűnik ez a fiú szeretne találkozni a másik nővel is,ki ugye én vagyok....
Az üzenetek ugyanúgy jönnek,én válaszolok és várom,hogy mi fog történni.
Lehet nem a koromhoz illik a kérdés ,de nem vagyok túl nagy tapasztlattal a férfiak felé.
Azt szeretném megtudni,hogy mit csináljak most.
Normális,ha az elején több vasat tart a tüzben? Ha másokkal is találkozik?
Nem szeretnék csalódni sem,de nem szeretném ellökni sem magamtól.
Szóval várjak a következő randira vagy könyveljem el,hogy engem csak benn akar tartani a pakliban,ha nem talál jobbat?
Nem feküdtünk le egymással,csak egy búcsúcsók volt,miután megbeszéltük,hogy lesz folytatás......
Kedves Hölgyem!
Javaslom, hogy azonnal álljon le a nyomozással. Nem tesz jót a kapcsolatnak és Önnek sem. Miért ne levelezzen mással? Még nem történt Önök között semmi. Egy találkozó még nem kapcsolat. Csak egy randi volt és természetes, hogy válaszol a levelekre egy társkereső oldalon. Az ismerkedés minimum 3-4 hét kellene, hogy legyen, egy hosszabb folyamat. Az első csókra jó, ha vár a férfi. A testi kapcsolatra is több időt javaslok.
És még akkor sem kérheti, hogy ne levelezzen mással. Ezt neki kell éreznie. Ha bizalmatlan a férfiakkal, akkor valószínűleg, hogy ezt az érzést fogják Önben alátámasztani. Nagyon sok rendes ember van, az hogy találkozik-e velük az Öntől is függ. A legfontosabb a hozzáállás. Bízzon önmagában és abban, hogy megtalálja a méltó párját.
Ha még továbbra sem tud ezen túllépni, klasszikus irodát javaslok. A mi irodánkban az ismerkedés felett van egy bizonyos fokú kontroll, és nem engedjük, hogy egyszerre több vasat tartsanak a tűzben a társkeresők. :-)
Valószínűleg a párja is hasonlóan érez, mint Ön. A kisbaba érkezése felborította az életüket. Lehet, hogy nagyobb figyelemre lenne igénye, de mivel a kisbaba az első egy anyukának, a párja háttérbe szorítva érezheti magát. Ez sokszor tudattalan és válaszul Ő is hátrább lép.
Javaslom, hogy próbáljon meg többet figyelni rá, ha valaki ad és nem vár cserébe semmit, valószínűleg, hogy vissza is kapja. Ehhez türelem és megértés kell. Kitartást kívánok! :-)
Sziasztok.
Úgy érzem a házasságom annyira megingott, hogy fogalmam sincs mit tehetnék. No, de kezdjem az elején:
Kb. másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy a férjemnek viszonya van egy másik nővel, akit én is ismerek. Az egész életünket átbeszélték, tehát nyitott könyv előtte a gondjaink, még a mindennapi gondok is. Amikor kiderült tagadta egy ideig,de aztán be kellett ismernie, kész tények elé volt állítva. Akkor azt mondta, hogy azért mert nem foglalkoztam vele eleget. Alá is írom ezt, mert nagyon belemerültünk a hajszába. Nem volt és nincs is bűntudata azóta sem a történtek miatt. Elég furának tartom. Nekem biztos lenne. Megígérte, hogy többet nem folytatja a viszonyt, mert a családja fontosabb mindennél. Telik az idő és teljesen biztos vagyok benne, hogy még mindig beszélnek, ha nem is találkoznak. Ő persze tagad mindent, de sajnos nem hiszek neki. Többször is eljátszotta már a bizalmamat. Mindenhová magával viszi a telefonját, nehogy belenézzek. Mostanra már fogalmam nincs mit tehetnék. Csak altatókkal alszom és nappal is csak nyugtatókkal tudom leküzdeni a gyomorideget. Úgy érzem az egészségem nagyon károsult. 24 kg-ot fogytam az elmúlt 1 év alatt és még mindig fogyok. Időnként bármit eszek, iszok kipakolom,mint egy anoraxiás. Kérlek segítsetek, hogy megoldjam ezt a helyzetet!!!
Mit kell tenni ebben az esetben?
Kedves Hölgyem!
Javaslom, hogy azonnal kérjen segítséget.
Addig is szemlélje kívülről a dolgokat, elfeledve a múltat. A férje Ön mellett döntött. Ezt az érzést erősítse meg önmagában és bocsásson meg neki és önmagának is. Javaslom, hogy engedje el a negatív érzelmeket, összpontosítva a jelenre, amiben Önök egy pár.
Legyen őszinte önmagához. Gondolja át, mi fáj ilyen nagyon, és ezt ossza meg a férjével. Az őszinteség önmagával és a férjével szemben az első lépés a változás felé.
A bizalom a kapcsolat egyik alapköve, javaslom, hogy tudatosítsa azt. Próbálja meg újból felépíteni önmagában a férje iránti bizalmat.
A férjének is vannak érzelmei és elkötelezett, hiszen a családja mellett maradt. Ne a múltra gondoljon, hanem a jelenre és legyen hálás, hogy egy család maradtak. Most jön a következő lépés: az elfogadás és a megbocsátás.
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!
Köszönöm az őszinte és megtisztelő bizalmat. Sajnos ebben az ügyben egy szexológus tudna segíteni.
Javaslom, hogy a keress fel egyet személyesen, mert igazi segítség illetve változás személyes kapcsolatban valósul meg.
Sok sikert hozzá!
Mi a hosszú és boldog kiegyensúlyozott párkapcsolat titka?
Párommal 6 éve vagyunk együtt, 2 éve volt az esküvőnk, de gyermeket még csak most kezdtünk tervezni, mivel elég fiatalon 19 évesen ismerkedtem meg Vele. Bár mindketten szeretjük egymást, az esküvőnk óta sokat veszekszünk. Mit tehetnék, hogy életünkbe újra visszatérjen a harmónia? Mert ilyen légkörbe nem szeretnék gyereket szülni.
És bár nem szeretnék elvált nő lenni, azért érdekelne,hogy elvált 25 éves nőként milyen esélyeim lennének a társkeresésben?
Köszönöm válaszát!
Anna
A párkapcsolat olyan, mint a virág. Nem elég elültetni, hanem gondozni és öntözni kell.
A házasság egy szövetség, két különböző háttérrel rendelkező ember összecsiszolódása zajlik. A viták természetesek. Ez tulajdonképpen csak egy tünet, más problémára hívják fel a felek figyelmét.
Javaslom, hogy haraggal soha ne feküdjenek le. Egy vita után beszéljék át, hogy valóban mi a probléma. Igyekezzen a saját érzéseiről beszélni és közben pozitív üzeneteket küldeni a párjának. Egy jó párkapcsolati kommunikáció hasonló a barátokéhoz: megértő és elfogadó, nem pedig bíráló és parancsoló.
Kérdezze párját az érzéseiről Az érzelmi intelligencia fejleszthető, sok-sok beszélgetés szükséges hozzá.
Korai még a társkeresésre gondolni, hiszen Ön még házas. Előre nem lehet tudni, hogy Önnek milyen esélye lenne, de minél fiatalabb valaki annál könnyebb. Javaslom először a házassága meghitté tételével foglalkozzon és ha már mindent megpróbáltak, utána gondoljon az újrakezdésre.
Szeretettel minden probléma megoldható!
Köszönettel,