Kedves Andrea!

Tanácsot szeretnék kérni,a 4 éves kisfiammal kapcsolatosan. Kiskora óta megfigyeltük hogy ha izgalmi állapotban van,nagyon örül valaminek,akkor ilyen testi remegése van es a kis kezeit morzsolja,néha dünnyög hozzá..De csak ezekben az esetlekben fordult elő.Kérdésem,hogy ez valami szorongásos tünet vagy kinövi és csak belső élmények,érzések levezetése ez,vagy netalán szükség van e szakemberre.Köszönöm tanácsát előre is!

Kedves Andrea!

Tanácsot szeretnék kérni,a 4 éves kisfiammal kapcsolatosan. Kiskora óta megfigyeltük hogy ha izgalmi állapotban van,nagyon örül valaminek,akkor ilyen testi remegése van es a kis kezeit morzsolja,néha dünnyög hozzá..De csak ezekben az esetlekben fordult elő.Kérdésem,hogy ez valami szorongásos tünet vagy kinövi és csak belső élmények,érzések levezetése ez,vagy netalán szükség van e szakemberre.Köszönöm tanácsát előre is!

Kedves Andrea!

Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz,hogy a 4 éves kisfiam mikor örül valaminek (ez lehet kedvenc mese,jaték közben) akkor elkezdi kaparni az arcát és testében beleremeg és akkor annyira az adott dologra koncentràl hogy ha rászólunk sem hallja csak erőteljesebb hangtónus esetèn.Ebben kérnèm a tanàcsàt,javasolt e pszichológiai vizsgàlat.Köszönettel:K.Nikolett

Kedves Dr Nő!
Fiam 10 éves elmúlt. Nagyon aranyos,szófogadónak mondható,néha hisztis gyerek. Olyan problémával fordulok Önhöz,hogy ha rávan szólva,akkor neki áll pityeregni,vagy duzzogni.... Elváltunk,mikor Ő 6 éves volt. Lelkileg úgy látom,hogy nagyon instabil,gyenge.Próbálom biztatni is,hogy erősödjön meg. Nem olyan bátor,merész mint korabeli társai. Közösségbe ha idegen helyre megyünk,nagyon nehezen oldódik fel. A barátnőm ma mesélte,és ezzel nagyon megijesztett,hogy fent az emeleten játszott az Ő két kislányával/5 és 11 évesek/és azt mondta: Ha nem játszotok velem,ugy ahogy én akarok,akkor kinyitotta az ablakot!!! kifogok ugrani az ablakon,de ha anyának elmeritek mondani,hogy mit mondtam,akkor kis kiugrom! És feltérdelt az ablakpárkányra belülről!! Soha nem volt itthon ilyen gond vele. Tudja mit jelent a halál,mert erről beszéltem még régen róla vele. Kell aggódnom? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Doktornő!
Kétségbe vagyok esve!Adott egy 2,5 éves fiam.Időben,nagy súllyal(4180g)született.Szülés közbeni fertőzést kapott,erre ugye antibiotikum.Sokat sírt,állandóan nyugtalan volt,pocakfájás,stb.Elég hamar elkezdett mindent,2,5 fordult,10 hónaposan járt,1,5 évesen beszélt,22 hónapos kora óta nappali szobatiszta,viszont a viselkedése aggaszt!
Mindent anya csinálhat,etetés,inni adás,pisilés,öltözés,szó szerint mindent!!Ha nem az van,amit Ő akar,kiborul akár apróságokon is!(pl:zsebkendőt kér és széthajtom)
Torka szakadtából üvölt,nekünk jön,dabál mindent,folyamatosan ugyanazt hajtja,harapja magát,ha meg akarom törölni az orrát,kitépi a zsebkendőt és a szájába tömi!Képes fél vagy akár 1 órán keresztül tombolni!Semmivel nem tudom megnyugtatni!Sem szép szó,sem erőteljesebb,sem lepancsolás,ha megfogom a ezét,hogy ne tegyen kárt,még rosszabb!Szinte mindent kipróbáltam hatástalanul!Ráhagytam,nem figyeltem rá,jött utánam és fújta tovább a magáét!
Mostanában olyanokat is elkezdett,hogy nem tud enni,mert nincs foga,nem tud összepakolni,mert nincs keze,szóval egyre érthetetlenebb!
Talán fontos lehet,olyan 1,5 éves kora körül,mindig azzal jött,hogy egy bácsi van a függönyön!Mára ugyan elfelejtette,de már nem tudom minek mihez van köze!
Sajnos odáig jutottam,hogy nekem is orvosi segítségre lett szükségem,mert ezt a viselkedését nem tudom feldolgozni!
Mi lehet vajon a probléma?Vagy Tőlem veszi át?Érzi hogy nyugtalan vagyok?
Kérem adjon tanácsot,mit csináljak vagy merre induljak??
Köszönöm válaszát!

Jó estét kívánok a lányom 21 hónapos és elég akaratos kb 2_3 napja azt vette fel hogyha valamit nem akar pl. öltözni vagy fésülködni akkor addig sír amíg nem hány és mostanában cumizás közben is köhècsel főleg altatásnál nem beteg nem lázas máskor nem csinálja lehetséges hogy figyelem felkeltès? Köszönöm a válaszát.

Kedves Andrea!
Segítségét kérném. Kislányom októberben lesz 6 éves. Elég sokáig úgy aludt el, hogy mellette feküdtem, néha símogattam is. Aztán egy szobába kerültünk, lett külön saját ágya, eleinte nagyon szépen ment az elalvás. Tévénézés alatt elálmosodott, és elaludt. Sajnos kb. 1 hete nagyon nehezen megy az elalvás. Napközben semmi gond, szót fogad, aranyos, segítőkész, este már a fürdésnél gond van, "nem akarok még fürdeni", de ez nem vészes. Aztán lefekvéskor még meseolvasás van, aztán ágybabújás, puszi, ölelés. Akkor jön a gond. Elmegy még 5-ször vécére, elkezdi mondogatni, hogy ő buta, meg hogy ő nem tud aludni. Szépen mondom neki, hogy nem kell aludni, csak csendben nézze a tévét, de csak hergeli magát, és jön a sírás, hogy de ő nem tud aludni. Már megpróbáltam, hogy kikapcsolom a tévét, de akkor meg azért sír szinte őrjöngve, mert fél. Tényleg fél, mert sötétedés után nem mer egyedül bemenni a szobába sem. Addig fajul a helyzet, hogy kiabálás van ( édesapa), hogy fejezze be a hisztit. Már volt , hogy a fenekére is rávert, de nyilván nem ez a megoldás. Mondjuk neki, hogy ha nem marad csendben, nem lesz ez vagy az, de nem nagyon tudunk rá hatni. Csak megy tovább a "hiszti". Azt is szokta ilyenkor mondani, hogy nem is szeretjük őt... Tanácstalan vagyok, már előre félek az estéktől. Mit kellene tennem? Kérem segítsen: egy tanácstalan, kétségbeesett anya!

Kedves Doktor nő!

Két kérdéssel is fordulunk Önhöz.

Egyik kérdésem:
22 hónapos kislányunk nem tudjuk mi okból, mivel régebben nagyon baratságos, rokonoktól, idegenektől nem félt. De augusztus eleje óta 360 fokot fordult a viselkedésben. Ha elmegyünk rokonokhoz vagy az úton elkezdünk valakivel beszélgetni, vagy hozzá szólnak, vagy ide jön hozzánk valaki, akkor nem tudunk beszélgetni, mert húz befele a szobába vagy engem vagy a férjem, ha mi ketten nem megyünk, akkor mamát húzza befele, de nagyon akaratos akit kiszemel magának azt cibálja befele, közben pedig hangosan sír. Ha meglátja, hogy jött nálunk valaki hangosan elkezd sírni, s addig nem tágít míg be nem jövünk vele a szobába. Így a beszélgetés megoldhatatlan, mert valaknek bent kell lennie vele a szobába. Olyan is van például, hogyha autóval megyünk és megáll az autó valaki előtt, akkor elkezd sírni, mert tudja hogy vendégségbe megyünk. Ilyenkor is elkezdi a sírást, ha hozzá szólnak akkor rákontráz, de olyan 10-15 perc múlva kinyílik és játszik a rokonokkal, teljesen barátságos lesz. De van olyan hogy megmakacsolja magát és amíg ott vagyunk valakinél addig megállás nélkül sír. Vagy például volt olyan, hogy a garázsban volt egy kis főzés, evés, beszélgetés és a kislányunk megállás nélkül kifele vágyott sírva az udvarra a garázsból, ez is vendégeskedés közben volt.
Ha megyünk bevásárolni visszük magunkkal, kis boltba is viszem szinte majdnem mindig. Amíg hozzá nem szólnak a boltban, addig szépen mászkál semmi gond nincs, de mihelyst hozzá szólnak, kezét a szeme elé rakja és sírásba kezd. Ebből kifolyólag már alig megyünk valakihez. Nagyon fusztrál ez a viselkedése, hiszen augusztusig közvetlen, barátságos volt. Ez a viselkedés erősödik, ha olyan helyre megyünk vendégségbe, ahol nincs elég hely a szaladgálásra.

Másik kérdés:
Kb 2 napja elkezdte azt csinálni, hogyha kilépek a szobából, látóteréből elkezd sírni és jön utánam és húz vissza be a szobába. Van olyan alkalom is elég sűrűn, amikor a kedvenc kispárnáját hozza magával és ilyenkor le kell ülnöm a székre, ő pedig a mellkasomra fekszik a kispárnájára és úgy nézi a mesét. Ebből kifolyólag, alig tudok enni, bármit is elvégezni, sütni, főzni, mert ha nem lát elkezd sírni. Ezelőtt 10 hónapig dolgoztam 6 órában, már ekkor is nehezen tudtam ebédelni haza érkezésemkor. Kb két hete vagyok itthon. (ekkor a férjem és mama vigyázott rá itthon) De két napja még wc-re se tudok elmenni anélkül, hogy ne sírna utánam. Ha elkezdeném neki magyarázni, hogy most anya megy wc-re pisilni jövök egy pillanat, szinte meg se hallja csak a sírás megy. Ilyenkor mondom neki akkor azt, hogy gyere velem, vagy elfogadja és velem jön vagy pedig marad a szobában mindenkit eltolva magától sírva, míg vissza nem jövök. Ha mamára hagyjuk adok neki egy puszit és mondom, hogy nemsokára jövünk, jó kislány legyél. Szépen el tudunk menni és a távollétünkben sincs semmi gond vele.

Válaszát nagyon szépen köszönjük!

Van egy 2 éves kis fiam. Most szoktatjuk bölcsibe. A bölcsibe jelezték, hogy úgy érzik fejlesztésre van szüksége. Magatartását nem tartják korának megfelelőenek pl.: nem beszél (ott), önmaga játszótársa, egész nap nem eszik, iszik (még cicizik - amúgy elhozatalkor egyből kér kekszet).
Kérdésem az lenne, hogy ez a magatartás magyarázható e az alábbi dolgokkal:
- az édesanyja elzárja a "világtól", tőle elszakadva mostanáig csak akkor volt, mikor vezetni ment tanulni, még rám sem hajlandó hagyni csak kényszerből, a lakásból napi átlagosan 1 óra séta a boltba délelőtt, délután 2-3 óra játszótér, vagy séta, ennnyi. Most a rosszabodó idővel alapvetően csak a délelőtti séta maradt, míg nem mentek bölcsibe.
- folyamatosan cicizik egész nap az édesanyja jelenlétében (van, hogy 2 percenként)
- éjszaka sokat kell, felsírva, és az édesanya ilyenkor olyan megmentő szerepet játszik,
- a kisgyermek akaratos az édes anyjával szemben, bár a párom dolgokban nem enged. Egy példa: haza kell menni, egyenesen a ház irányáb, persze a kicsi próbál még kinn maradni, csavarogni, és kb az játszódik el ilyenkor, na jól van, akkor még ezt...

Kedves Doktornő.A lányom januárba lesz 5 éves és azzal a problémával fordulok önhöz,h most már lassan egy éve,h bepisil és nem éjszaka hanem nappal itthon az ovódába.Sajnos mi a férjemmel elváltunk és gyanakodtam arra,h lehet azért vannak ezek a bepisilések nem tudok mit tenni vele.Amikor az apukánál van minden 2 hétebe akkor napont megtörténik nála 3-4szer itthon úgy igazábol egy héten 2-3szor.Gondolkodtam,h elviszem pszhiologushoz és nem tudom,h mit csináljak.Legyen szives és valami segitséget adni nekem.
Köszönettel
Nagy-V.Erika

Kedves Doktornő!Két (ikrek) 2,5 éves kisfiú nagymamája vagyok, sajnos elég hisztisek voltak eddig is! De a lányomék most költöztek az új házba, azóta szinte kezelhetetlenek a fiúk, főleg az egyik. Bárhol, utcán, boltban, otthon, ha valami nem tetszik neki földhöz vágja magát. Ha az Anyja felveszi,hogy megvigasztalja, löki el magától, verekszik, harap. nem lehet velük sehová elmenni, mert mindenből hiszti van. Csapkod, dobál, mindent, mit lehetne tenni.Hallottam, hogy a költözés egy kicsi gyereknél okozhat ilyesmit! De ennyire? Kérem adjon útmutatást, ilyenkor mi a jó módszer, hogyan kell ezt kezelni!

Kedves Andrea!
6 éves kislányommal kapcsolatban fordulok Önhöz.Szófogadó,nyugodt nagyon ügyes kislány,bárhol ott marad akár nélkülem is.Viszont amikor megérkezem,mintha egy gombat átkapcsolnának nála,ha valamit szeretne azt sírva mondja el.Velem már kezd tiszteletlenül beszlni.Otthon hisztizik.Egyedül nevelem,amikor az apukájánál van ott sincs semmi baj.Mamájánál is szokott lenni,egész nap játszik egyedül.Az oviban el sem tudják képzelni milyen amikor hisztizik,mert ott jókedvű,cserfes,szófogadó.Nem gondolnám,hogy szigorú vagyok vele.Mindent próbálok neki elmagyrázni.Sok időt töltünk együtt és alapjában véve jó a kapcsolatunk,csak "anya üzemmódban" amikor hisztizik sokszor összeveszünk.Nem tudom,hogyan kezelhetném ezt a viselkedését.A hiszti nekem szól?Köszönöm a segítséget
Szép napot kívánok Andrea

Kedves Andrea!

Kisfiam 6.5 éves, SNI kisfiú, logopédia probléma és figyelemzavar miatt 2 hete gyógypedagógiai iskolába jár, elsős. Ő nagyon érzékeny, változásokat nehezen éli meg, kötődő típus, kevés emberhez, de akihez igen, ahhoz nagyon. Az óvodája elvileg integráló ovi volt, de gyakorlatban nem volt ott SNI gyerek, és szülők nehezen fogadták el őt ( rossz kiejtés, hangos beszéd miatt, féltek, hogy lehúzza őket a gyerekem, ezt ilyen-olyan kedves vagy nem kedves módon vissza is jelezték nekem) de végül lett 2 barátja, különösen az egyikhez az oviban nagyon -nagyon kötődött. Az anyuka nem nézte ezt jó szemmel, igyekezett a magánéletben elzárni a fiát, más gyerekkel hozta össze,másokkal járatta össze, nem hívta meg a szülinapra a gyerekemet, noha a gyerekek szerették egymást. A ballagáskor még nem esett le a fiamnak, hogy az ovis korszaknak vége, nyáron nem járt iskolakezdés előtt 2 hónapig óvodába, nem emlegette érdekes módon a barátját. Most 2 hete iskolás, a barátja évismétlő az oviban, és a szívem szakad meg, hogy több napja hossza sírással alszik el, hogy nagyon hiányzik a barátja, tudja, mert látta az ovi vége előtt, hogy mással barátkozott már az azzal az új baráttal ott előtte mondták neki, hogy már vele nem barátkoznak, végre elmegy onnan, és most azt mondja a fiam, hogy tudja, hogy elfelejti őt a kisfiú, és ez neki nagyon fáj, és zokog miatta. Bevallom én is vele, persze a sötétben nem látja, de szétmarja ez a szívemet. Mivel vigasztalhatom? Hogy segíthetek neki? Sajnos ha az anyukán múlik nem fognak találkozni a gyerekek ( annyi mindent próbáltam, amíg az oviba jártak) amúgy is más iskolába készülnek jövőre, de nem is támogatta a barátságot óvoda alatt sem. Elnézést, annyira fáj nekem is, hogy nem is tudok most összeszedettebben írni. Nagyon köszönném, ha pár szót írna, nem tudom jó ötlet-e megmondani azt, hogy nem fognak nagyon találkozni, de sajnos ez a valószínű...mit tegyek, hogy segítsem ebben a gyászban? Mert szerintem most éli meg az elszakadást tőle....fáj a szívem, hogy ilyen kirekesztő világban élünk, hogy az átlagtól eltérőket nem fogadják be. Pedig van egy kis barátja már a speciális iskolában, ahol a szülő is támogató, jól kijövünk, mégis a régi 3 évig tartó barátját siratja..nem tudom ezt sem leírni én sem könnyek nélkül....Várom válaszát, egy nagyon szomorú anyuka: Jolán

Kedves Andrea!

Valószínűleg egy-két hónap alatt kétszer fogunk költözni a másfél éves kislányunkkal. Nagyon úgy tűnik, hogy nem sikerül megoldani máshogy a helyzetet, és muszáj lesz kétszer is költözni ilyen rövid időn belül. Most városban lakunk, panel házban. Meg van a szokásos kis napirendje, sokszor megyünk mamáékhoz, de, ha nem, akkor sokat játszóterezünk. Nagymamáékhoz költöznénk, falura, kertes házba, tehát a környezet ismerős. Szeret ott lenni. Ez a része nem is aggaszt. Inkább az, hogy éppen, hogy megszokja majd az új helyet, ismét költözni fogunk. Maradunk ugyanazon a településen, saját kertes házunkba. Mennyire viseli ez meg a gyereket, mit tehetnék, hogy minél könnyebb legyen neki? Egy ilyen kis gyereknek ott kell-e lenni költözésnél, hogy lássa, hogy elpakolunk a régi helyről, vagy ő ehhez még nagyon kicsi? Egyszer csak már nem megyünk oda haza és kész? Most, ha nagymamáéknál vagyunk és eljön az este, szól, hogy menjünk haza, és onnan kezdve nem marad, nem lehet elterelni a figyelmét semmivel, indulni kell. Félek, hogy ha már nem lesz hová haza menni, mit mondok majd neki? Kell-e róla beszélni egy ilyen kicsinek, hogy már nem sokáig lakunk a jelenlegi lakóhelyünkön, lesz új házunk, új szobád ... vagy nem? Csak hát ezt sem igazán mondhatom neki, hiszen először átmenetileg a nagyiéknál lakunk majd. Fel kell-e valamilyen szinten készíteni, vagy attól csak szorongana és nem értené. Az én kislányom már régóta beszél, már mondatokat is mond, tehát nagyon értelmes és okos gyerek, mindent megért. Utána olvastam a témának, de annyira gyerekfüggő a dolog, van, akit egyáltalán nem visel meg, van, aki alvászavaros lesz ... Aggaszt, hogy a játszóterezés is hiányzik majd neki, de például boltba is sokszor mentünk, csavarogtunk és mindig mindent mondtam neki, ha indultunk a játszótérre, mert ő mindig oda szeretne menni, de előtte még dolgunk volt, menni kellett boltba, akkor mindig mondtam neki, hogy még el kell menni a boltba, és csak utána tudunk menni. És hát most városból falura költözünk, tehát ez a játszóteres dolog is megszűnik majd a napirendjéből. Van a környezetünkben pár anyuka, akivel együtt szoktunk lenni, egyidősek a gyerekek, és ha nincsenek ott éppen a játszótéren, már hiányolja őket. Tanácstalan, bizonytalan vagyok. Tanácsára, véleményére lenne szükségem. Köszönettel.

Tisztelt Doktornő!
3 éves kisfiammal kapcsolatban kérem segítségét:
A történetünk fél éve kezdődött, mikor 1 hete járt az óvodába. Délutáni alvásból megébredt, és görcsroham zajlott nála. Mentőt hívtak, a kisfiú szájzárat kapott, aprókat remegett, bekakált, nem volt eszméleténél. görcsoldót kapott, és kb 5 óra múlva tiszta tudattal ébredt. A vizsgálatok epilepsziát nem igazoltak. Úgy engedtek haza, hogy nyugodjunk meg, lehet soha nem fog ilyen előfordulni, nem tudnak további több vizsgálatot elvégezni, szervi baja nincs a fiamnak. A laborlelet alapján vaspótlást írtak elő. Tünetmentesen telt 6 hónap, a vizsgálatokat ekkor megismételtettük, epilepsziára utaló jeleket most sem találtak.
A rosszullét okát nagyon szerettem volna felderíteni, de sajnos nem kaptam megerősítést egyik gyanakvásomra sem. Elfogadtam, hogy ez történt, és ezzel a tudattal kell élni, hogy lehet hogy többször előfordul, lehet soha nem lesz ilyen. A kisfiam kiegyensúlyozott, vidám gyerek, szelíd, jól kezelhető. A kórházi dolgokat is meg lehetett vele beszélni, nem vettem észre rajta, hogy annyira megviselte volna az óvodakezdés, vagy akár a kistesója érkezése. (2 éves volt, mikor született az öccse, majdnem 1 évet együtt voltak itthon az ovikezdés előtt) Vannak persze neki is hisztijei, de
Tegnap viszont történt valami, ami ismét felelevenítette a történteket.
Éjszaka sírva ébredt, és a lábát fájlalta. Nem lehetett megnyugtatni, hiába próbáltam segíteni, így utólag arra gondolok, hogy elgémberedett a lába, húzta a görcs neki, vagy csak elzsibbadt, és emiatt annyira megijedt, hogy pánikrohama lett. (?)
A viselkedése hasonlított az óvodai rosszulléthez, más volt persze, mert most sírt, és hisztizett, viszont remegett, és leizzadt, a szíve szaporábban dobogott, és a levegőt is úgy vette mint aki menten megfullad. Hiába próbáltam kizökkenteni ebből az állapotból nem sikerült. Nem tudott a lábán állni, ivott egy kortyot, és pár perc múlva vissza is aludt. Az egész kb 5-10 percig tarthatott. Nem mindenre emlékszik, arra hogy fájt a lába, és hogy szólt nekem igen. Ami a "nagyrohamhoz" leginkább hasonló volt, hogy a tudata nem volt tiszta. Utána bent voltam a szobájában, és mikor felébredt, meglátott, a régi volt, mintha semmi nem történt volna.
Az óvodai rosszullét előtt, ebédkor torkán akadt egy krumpli. Az óvónőknek kellett kikapni a szájából, nagyon megijedt, sírt. Azután mentek lefeküdni aludni. A kórházban csináltak mellkasröntgent, hogy ellenőrizzék, nem e jutott valami a tüdőbe, az negatív volt. A tegnap történtek után azon gondolkodom, hogy elképzelhető, hogy az ijedtség válthatott ki akkor és most is ilyen ijesztő "rohamot"?
Ezeken gondolkodva jöttek fel régebbi emlékek, hogy volt már pici korában is éjszakai felriadása, mikor remegett egész teste, de mikor felvettem ölbe meg is szűnt, nem vizsgáltattam ki, illetve volt már legalább egyszer hogy éjszaka felriadt, de akkor rossz álomra gondoltunk, és hogy hisztizik is mellé. Gondoltuk, hogy sok inger érte, a kórházban lét, óvoda... stb
Olvastam a Pavor-ról. Eddig ezt a problémát nem ismertem, felkeltette az érdeklődésemet, lehet ez van a háttérben?
Várom véleményét! Előre is köszönöm! Minden jót kívánok!

Kedves Andrea!

Kislányom két és fél éves. Júniusban született meg a kishúga. Eddig sem volt vele könnyű, mert iszonyú eleven, sosem játszik egyedül, folyton beszélget, csak az érdekli amit én csinálok, stb. és nagyon de nagyon akaratos.
Emellett küszködés vele az evés, küszködés az altatás, mert nem bír megállni, így viszont a kicsit ellátnom szinte lehetetlen.
Ezért azt gondoltuk hogy inkább menjen szeptembertől oviba, mert amúgy is nagyon szereti a gyerektársaságot, annyira közvetlen mindenkivel hogy már néha picit kínos, mindenkivel beszélget, gyerekkel, felnőttel és a játszótéren érzi magát a legjobban, otthon úgy látom már hamar unatkozni kezd és ezután kezdődik a kalapálás, dobálás, stb.

Viszont ettől függetlenül mégis félek hogy nincsen-e túl közel egymáshoz a kistesó érkezése és az ovikezdés, mindössze 3 hónap lesz így. Mert ezek mellett amiket leírtam, érződik rajta hogy hiányol engem, kéri hogy őt is ringassam és vegyem fel, csak én altathatom és mikor a mamák vannak vele hogy én a picit etethessem, stb. látom ahogy néha szomorúan néz felém. És ilyenkor megszakad a szívem ha arra gondolok hogy az ovit nehogy úgy élje meg hogy elküldjük itthonról.

Ön mit gondol, talán mégsem kéne oviba mennie? Arra gondoltam hogy valahogy valalmi nagy "bulinak" kéne beállítanom az ovit, csak félek hogy ha látja majd hogy elmegyek rájön hogy ez mégsem olyan "buli".

Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét!

Üdvözlettel,
Viola

Kedves Andrea!

Kisfiam nyáron lesz 6 éves. Cumit soha nem használt, de a két újját szopja. Iskolát egyenlőre nem kezdi szeptemberben. Kiskorában úgy aludt el, hogy valaki fogtaa kezét. Amikor saját szobája lett akkor éjjeli fény mellett aludt el, s valakinek ott kellett lennie míg elalszik.
Ami engem zavar, hogyha fáradt, akkor valamit "bibirkálnia kell". Ez régen egy plüss állat cimkéje volt, de az már nem kell neki. Mostanában valakinek a haját, orrát, anyajegyét birizgálja s így alszik el, vagy így pihen. Sajnos az elmúlt években kialuklt, hogyha apát vagy papát meglátja félmesztelenül, akkor elkezdi a mellbimbójukat birizgálni. Az én mellemhez nem nyúl (nem negedem a simizést), csak a nyakam alatti rész simizheti vagy anyajegyet.
Mi az oka ennek? El fog múlni vagy kezdjek aggódni miatta? Lesz ennek valami káros hatása felnőtt korára?
Előre is köszönöm a válaszát, javaslatait.

Tisztelt doktor nő.

Szeretnék érdeklődni,hogy milyen tanáccsal tudna ellátni engem,mert van egy 3 éves kisfiú unokám aki szó szerint hisztériás rohamot kap ha repülő,vonat,metró hangját meghallja. Lakáson belül ha vagyunk és egy repülő a nyitott ablak közben elszáll felettünk szintén hisztériás rohamot kap és egyszerűen nem lehet az ablakot kinyitva hagyni.

Köszönöm előre is a válaszát és a tanácsait.

Üdvözlettel: Tok Lászlóné

Kedves Andrea!
Különböző körülmények miatt, sajnos úgy alakult, hogy 22 hónapos fiamat ezidáig úgy sikerült etetnem, hogy a kezében a telefont tartotta, amin rajzfilmet nézett. Gond nélkül - persze.
Le akarom szoktatni erről, de már a tűrőképességem határán vagyok, kezdek kétségbeesni.
Azt elfogadja, hogy nincs telefon, de - logikusan - egyáltalán nem is eszik. Lesöpri az ételt.

Kérem mihamarabbi segítő válaszát. Hálás köszönettel: Etel

Kedves Doktornő!
6 éves kisfiamnak kérnék segítséget.
Szeptemberben kezdi az iskolát, de az óvónők azt mondták, nem ajánlják neki az állami sulikat, mert rettenetesen lassú gyerek, pár hónap alatt le fog maradni a többiektől, és nem lesz sikerélménye. A magán/fizetős iskolát nem engedhetjük meg magunknak, tehát állami suliba fog járni, és segíteni szeretnék neki, hogy addigra "összeszedje magát".
Felgyorsítani nem tudom, mert ilyen az alaptermészete (az apjától örökölte , ő is nagyon megfontolt ember), de nagyon szeretnék segíteni rajta, hogy ne legyen neki az iskola minden áldott nap kényszer, és rossz élmény.
Mindig kicsit más volt, mint a többiek, sosem szeretett igazán csúszdázni, hintázni, motorozni, rollerezni, biciklizni -nem is tudjuk megtanítani), félénk, visszahúzódó, fél a magasságtól, szorong, lassan illeszkedik be, stb. A saját kis világában él, állandóan elbambul, máshol jár az esze. Az óvodában készítik fel őket az iskolára, mindig minden feladatnál ő az utolsó (sőt, sokszor be sem fejezi a feladatokat, ha látja hogy a többiek gyorsabbak mint ő, akkor feladja). Jár úszni heti 2x, de ott is fél mindentől, hagyja, hogy a többiek megelőzzék, félrelökjék.
Nem nagyon figyel arra, amit mondanak neki, mindent többször kell elmondani neki. Minden reggel és este könyörgéssel telik (öltözzél már, mosakodjál már, egyél már, menj már fogat mosni, stb).
Nagyon önbizalomhiányos, saját bevallása szerint azért nem rajzol pl semmit az oviban, mert fél, hogy csúnya lesz (pedig soha nem szóltuk le egyetlen rajzát sem, sőt, sokat dicsérjük és ösztönözzük).
Nagyon keveset alszik, este fél 11 körül tud csak elaludni, akkor is, ha már fél 10-kor ágyba dugjuk. Reggel 6-kor meg négykézláb mászik ki az ágyból, annyira fáradt. :( (Igaz, délután az oviban alszik 1-2 órát)
Ha teljesítenie, szerepelnie kell, izgul, hideg keze-lába.
Én elfogadom így, bár nagyon nehéz vele, az állandó könyörgés már kezd az idegeimre menni. És rettegek az iskolától. :(
Egyébként tavaly májusban kistestvére született (imádja), júliusban költöztünk, és szeptemberben új óvodát kezdett, szóval voltak változások.
Alapvetően egy jókedvű, nagyon érzékeny, intelligens, érdeklődő, okos fiú (nagyon ügyesen számol, ír, olvas), 8 éveseknek való legót pillanatok alatt összerak, de nem tudom, ezzel a lassúsággal hogy fogja megállni a helyét az iskolában. :(
Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, és előre is köszönöm a segítségét!
Szép napot kívánok!