|
Balázs Boglárka - The Sea inside MeJátékpedagógus, Mediátor, Szociális munkás, Drogügyi-koordinátor, OH-instruktor, Grafológus- és rajzelemzési szakember, Tréner és Egyéni segítőElérhetőségeim: Email: seainside.kozpont@gmail.com Tel: +36205351565 Honlap: http://seainsidekozpont.simplesite.com/ Facebook: The Sea inside Me | Facebook |
Kérdezz-felelek
Gyermekeim két és fél évesek (fiú - lány ikerpár). Szeptemberben kezdik a bölcsit.
Férjemmel válás küszöbén állunk.
A gyerekek elsősorban anyásak,de Apát is szeretik.
Hogyan tudom a lehető legkisebb traumát okozva elmondani a gyerekeknek,hogy Apa elköltözik.
Fontos lenne pl a fokozatosság,(mint pl a bölcsibe beszoktatásnál),hogy Apa egyre kevesebbet van otthon, vagy épp ellenkezőleg.
Várom megtisztelő tanácsait.
Köszönettel
Erika
A gyerekek számára minden változás nehéz helyzet, főleg ha a biztonságot adó közeg borul meg körülöttük.
Nagyon fontos, hogy minél többet és nyíltabban beszélgessenek a gyerekekkel erről, természetesen az ő nyelvezetükön. Nagyon jó eszköz erre a rajz vagy a játék.
Fontos figyelembe venni a gyermekek személyiségét, így nehéz látatlanban állást foglalni arról, hogy a fokozatosság vagy a hirtelen változás a célravezető. Érdemes a gyerekek reakcióit figyelni és folyamatosan arra reagálni.
A gyerekek érzik a mi lelkiállapotunkat, így a legfontosabb, hogy mi felnőttként próbáljunk meg nyugodtak, s a lehetőségekhez mérten kiegyensúlyozottak lenni, s ezáltal biztosítani a gyerekek számára a lelki biztonságot.
Kedves Érdeklődő!
Igen, jelenthet traumát, amennyiben ez gyermeke rajzában most egy markáns változás és eddig ez nem volt jellemző. Amennyiben ez "megszokott" dolog a rajzaiban, akkor ez csak egy eszköz gyermeke számára (ahogyan kiskorában vélhetően Önnek is), hogy a benne lévő feszültséget kézzel foghatóvá tegye, kiadja magából. Emögött állhat félelem is. Érdemes vele beszélgetni a rajzok kapcsán érzésekről, a benne zajló folyamatokról és biztosítani őt, hogy mindig van segítség. Aggódni mindenesetre nincs mitől. Előfordulhat, hogy némiképp szenzitívebb az Ön gyermeke az átlagosnál.
Ha egy zárkózott, visszahúzódó kamaszt az iskolában zaklatnak, bántanak (akár verbálisan is), hogyan lehet rávenni, hogy megnyíljon és elmondja otthon a szüleinek?
Köszönöm, ha válaszol!
Ennyire látatlanban és általánosságban nagyon nehéz válaszolni a kérdésre. Nem derül ki, hogy osztálytársként, pedagógusként, iskolai szociális segítőként, szomszédként vagy szülőként kérdés a kérdés.
Mert minden viszonyrendszerben más a válasz.
Ön honnan tudja, hogy zaklatják a fiatalt? Milyen viszonyban áll vele és a szülőkkel?
Hiszem, hogy minden egyedi esetre egyedi megoldás van.
Nagyon szívesen segítünk ingyenes e-mail tanácsadással, amennyiben részletesebben ír az esetről mail címünkre: Info@seainsidekozpont.com