|
|
Ádám OlgaKépességfejlesztés a sakktáblánA Sakk-Ovi oktatói gárdája egyelőre csak Budapesten és környékén, de remélhetőleg hamarosan kicsit távolabbi településeken is sakkozni tanítja a legfiatalabb (3-8 év közötti) korosztályt. Óvodákban, iskolákban és más helyszíneken szervezünk heti rendszerességgel sakkfoglalkozást. Elérhetőségeim: Telefon: 06-20/544-77-76 E-mail: info@sakkovi.hu Honlap: http://www.sakkovi.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Szakértő!
Én az 5 éves kisfiammal kapcsolatban írok. Megtanítottuk sakkozni, viszonylag könnyen elsajátította a szabályokat, viszont azt vettük észre, hogy nem tud veszíteni. Almikor elveszti a játékot nagyon szomorú és egyben dühös lesz, lesöpri a sakktáblát, dobálja a bábukat, stb.
Az lenne a kérdésem, hogy milyen idős korára érheti el azt a szintet, hogy a játék végkimenetelétől függetlenül (akár veszít, akár nyer) élvezze a játék szépségét?
Én az 5 éves kisfiammal kapcsolatban írok. Megtanítottuk sakkozni, viszonylag könnyen elsajátította a szabályokat, viszont azt vettük észre, hogy nem tud veszíteni. Almikor elveszti a játékot nagyon szomorú és egyben dühös lesz, lesöpri a sakktáblát, dobálja a bábukat, stb.
Az lenne a kérdésem, hogy milyen idős korára érheti el azt a szintet, hogy a játék végkimenetelétől függetlenül (akár veszít, akár nyer) élvezze a játék szépségét?
Kedves Kérdező!
Ez nem ritka nehézség. A gyerek személyiségén is múlik, nem csak az életkoron. Van, aki 5-6 évesen is tud mosolyogva nyerni és újra kezdeni, és van, aki kamasz koráig nehezebben viseli a kudarcot. (Igazából azután is, csak akkor már másképp dolgozza fel a bánatát, nem olyan feltűnően. Sőt magában dühöngő - mégis lelkesen sakkozó - felnőttet is sokat látok :D )
Ezzel együtt azt tartom, hogy nem kell teljesen megóvni a gyermeket ettől, viszont én tudatosan szoktam figyelni rá, hogy több legyen a sikerélménye, mint a kudarca. (Tehát többször hagyom nyerni, mint ahányszor nem.) Amikor ő a győztes, akkor példát mutathatok neki abból, hogyan kell a vereséget kezelni. Nagy segítség a játszma utáni kézfogás, ami nem csak egy sportszerű jelkép, hanem a feszültség egyfajta levezetése, a játszma lezárása is. "Gratulálok, legközelebb visszavágok!" - szoktuk mondani ritmusosan, és céltudatosan!
A rövidebb, kevés bábos játékok - gyalogcsata, nyuszikás, mérges gyöngyös -, arra is jók, hogy a sikerek-kudarcok sűrűn kövessék egymást. Egy rosszul sikerült játszma után nem egy újabb fél órás küzdelemben kell visszaszereznie a dicsőséget, hanem egy rövid, pár perces kis csata is elég lehet hozzá, így könnyebb elviselni, hogy ezúttal nem ő nyert.
Azt is fontos tudni, hogy amikor vesztett és dühös és épp dobálja a bábukat, valószínűleg semmilyen szép szó nem fog rá hatni. Ezekről az érzésekről utólag, illetve egy nyugodt pillanatban, a következő játszma előtt érdemes beszélni!
A kudarcokra a legjobb gyógyír a siker, de ha soha nem veszít, nem tanulja meg azt feldolgozni, mindegy, hogy mennyi idős. Egyszerűen sokat kell játszani, és beszélni róla, akár már játszma előtt, hogy mi a helyes viselkedés, hogyha nem úgy sikerül a parti, ahogy szeretné. Mosolyt nem várhatunk el, akármilyen izgalmas játszma volt, de a bábuk szétdobálása sem helyes. Beszéljük meg pl. előre, hogy ha illedelmes gratulációval zárja az esetleges vereséget, akkor azért elismerő dicséret, vagy egy másik klassz közös játék jár.
Remélem tudtam egy kicsit segíteni, beindítani a megoldáshoz vezető utat. Az egyre több önálló sikerélményhez pedig szeretettel ajánlom foglalkozásainkat!
http://www.sakkmatyi.hu
Ez nem ritka nehézség. A gyerek személyiségén is múlik, nem csak az életkoron. Van, aki 5-6 évesen is tud mosolyogva nyerni és újra kezdeni, és van, aki kamasz koráig nehezebben viseli a kudarcot. (Igazából azután is, csak akkor már másképp dolgozza fel a bánatát, nem olyan feltűnően. Sőt magában dühöngő - mégis lelkesen sakkozó - felnőttet is sokat látok :D )
Ezzel együtt azt tartom, hogy nem kell teljesen megóvni a gyermeket ettől, viszont én tudatosan szoktam figyelni rá, hogy több legyen a sikerélménye, mint a kudarca. (Tehát többször hagyom nyerni, mint ahányszor nem.) Amikor ő a győztes, akkor példát mutathatok neki abból, hogyan kell a vereséget kezelni. Nagy segítség a játszma utáni kézfogás, ami nem csak egy sportszerű jelkép, hanem a feszültség egyfajta levezetése, a játszma lezárása is. "Gratulálok, legközelebb visszavágok!" - szoktuk mondani ritmusosan, és céltudatosan!
A rövidebb, kevés bábos játékok - gyalogcsata, nyuszikás, mérges gyöngyös -, arra is jók, hogy a sikerek-kudarcok sűrűn kövessék egymást. Egy rosszul sikerült játszma után nem egy újabb fél órás küzdelemben kell visszaszereznie a dicsőséget, hanem egy rövid, pár perces kis csata is elég lehet hozzá, így könnyebb elviselni, hogy ezúttal nem ő nyert.
Azt is fontos tudni, hogy amikor vesztett és dühös és épp dobálja a bábukat, valószínűleg semmilyen szép szó nem fog rá hatni. Ezekről az érzésekről utólag, illetve egy nyugodt pillanatban, a következő játszma előtt érdemes beszélni!
A kudarcokra a legjobb gyógyír a siker, de ha soha nem veszít, nem tanulja meg azt feldolgozni, mindegy, hogy mennyi idős. Egyszerűen sokat kell játszani, és beszélni róla, akár már játszma előtt, hogy mi a helyes viselkedés, hogyha nem úgy sikerül a parti, ahogy szeretné. Mosolyt nem várhatunk el, akármilyen izgalmas játszma volt, de a bábuk szétdobálása sem helyes. Beszéljük meg pl. előre, hogy ha illedelmes gratulációval zárja az esetleges vereséget, akkor azért elismerő dicséret, vagy egy másik klassz közös játék jár.
Remélem tudtam egy kicsit segíteni, beindítani a megoldáshoz vezető utat. Az egyre több önálló sikerélményhez pedig szeretettel ajánlom foglalkozásainkat!
http://www.sakkmatyi.hu
Ádám Olga
2022. 02. 07. 23:18
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
