Gál László - megjelent cikkei

A magzat számára az anyaméh puha, meleg, nyugalmas fészket jelent, biztonságos felkészülést az Életnek nevezett csodára, ám Sárika születés előtti emlékei egészen másról szólnak. Kínról, gyötrelemről, sötét magányról és szűnni nem akaró fájdalomról, amely egész valóját átjárja, minden mozdulatnál, újra meg újra.

Már igazán csak egy verébugrás, és túl leszünk a küszöbön. Buzgón poroljuk az ünneplőnket a végeérhetetlen ceremóniákhoz, titokban dörzsöljük a markunkat valamely tisztes kitüntetés reményében, s igazítjuk a profilt a történelmi csoportkép villanófényéhez. Felforrósodik a szívünk a grandiózus szónoklatok magasra ívelő trilláin, s boldogan ölelünk magunkhoz minden magyart; utastársainkat Európa felé.

A félreértések elkerülése érdekében: A szebbik nem feltétlen és odaadó hívének tartom magam. (Tudom, nem vagyok az egyetlen.) Amiről a továbbiakban szó esik, nem ellenük szól, hanem értük és értünk - mindannyiunkért!