Forrai Mária Melinda - megjelent cikkei

Emlékszünk-e még erre a mondatra: "Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél!"? Igen, igen, egy könyvből van, az én időmben kötelező olvasmány is volt. Akkoriban gyakran írtuk ezt az idézetet emlékkönyvekbe is, és szinte divattá, fogalommá vált ez a pár szó... De vajon érezzük-e a jelentőségét is?

A vadászatról igencsak megoszlanak a vélemények. Sokan ellenzik, és csak az öldöklést, ártatlan állatok legyilkolását látják benne. Pedig egyáltalán nem erről szól. Egy szabályosan megtartott vadászaton a vadnak megvan az esélye a megmenekülésre, és sokkal több tiszteletben részesül, mint mondjuk egy vágóhídra szánt sertés, egy utcára kidobott háziállat, vagy akár egy szobába betévedt rovar...

Szívfacsaró látvány, ha az utcán egy elhanyagolt, szomorú szemű kis állatkát látunk, akinek csak az élet árnyékos oldala jut. De még szomorúbb, hogy nagyon kevesen figyelünk erre oda, szinte már megszokott, "természetes" látvány... pedig nem szabadna, hogy az legyen...

Mi is az igazi szerelem? Tarthat-e egy életen keresztül? Vajon tényleg mindenki számára létezik egy Nagy Ő, akit csak meg kell találni, és onnantól csak örökös boldogság vár ránk, mint a mesékben? Vagy a nagymamámnak van igaza, aki szerint mindez csak egy romantikus hiedelem, és a valóság egészen más...?

"Fent már kigyúlt az éjszaka, messzi fények ragyognak szerteszét ... ... de itt lent sötétek a falak, csak a karbid lángja ég." Mélység. A hideg sziklafalak fantasztikus formákat alkotnak, néhol gyönyörű cseppkőképződmények láthatók. Sötétség mindenütt, csak a fejlámpák fénye látszik. És csend. Olyan csend, amely sehol máshol nem tapasztalható, csak itt. Ez a barlangok világa.

Egy kapcsolatot sosem a harmadik tesz tönkre, egy igazán jól működő kapcsolatba nem tud beleszólni harmadik személy. Ahol megjelenik, ott már eleve nem stimmel valami... mégis minket, szeretőket tart a társadalom a legbűnösebbnek, pedig a mi sorsunk a legsanyarúbb! Egyszerre vagyunk egyedülállók, és tartozunk valakihez, van néhány röpke boldog óránk, de egyedül vagyunk az ünnepeken, nem vállalhatjuk fel a kedvesünket a nyilvánosság előtt, csak a bujkálás, titkolózás marad, csupa nem tiszta dolog. Nem lehetnek elvárásaink, nincs jogunk semmihez...