- megjelent cikkei

Fogyókúralázban ég az ország. Az hosszúra nyúlt télben óhatatlanul összeszedett kilók - melyeket a nagykabát eddig jótékonyan eltakart - nem férnek bele a nyári ruhákba.

Testvéri jó cimborámmal, Picurral - százhúsz kiló jóindulat - nem figyeltünk oda és véletlenül munkába keveredtünk. Egy rossz emelés következtében kificamítottam az egyik könyökömet, részleges ínszalagszakadás, meg egyéb, ezekkel járó bonusok. Az orvos felírt egy kazal gyógyszert, meg gipszet - ez utóbbit külsőleg - és teljes pihenést. Így, miután gyönyörű gipszstukkókat helyeztek el a karomon, hazamentem, belapátoltam a gyógyszereket és lefeküdtem.

Autónk védelme mindannyiunknak szívügye. Picurral közösen kifejlesztettünk egy házilagosan is előállítható, olcsó lopásgátló rendszert, melynek tesztje fényesen igazolta minden várakozásunkat.

Az előző rész tartalmából: Kedves cimborám Picur - kétméteres, százhúszkilós jóindulat -, elhatározta élete párjával, hogy beépítik a tetőteret. Alig egy esztendő telt el, s a kölcsön egyik részét, hihetetlen kalandok után már kézhez is kapta. Hogyan kapta meg Picur a kölcsön másik részét? Ez derül ki ebből az epizódból.

Közeledik a tavasz, előtérbe kerülnek a kert munkák. Az evolúció darwini folyamatát - kis szerencsével - a kiskertkertekben is megfigyelhetjük...

Kedves barátnőmtől, Zsuzsitól kaptam a receptet. Összefutottunk a boltban, míg én -akkor még legényember lévén- a mélyhűtő rekeszt nézegettem. A párszavas beszélgetés során elmondta, hogy az éppen leárazott vajastésztába ő virslit szokott göngyölni, és az milyen finom.

Így, cseresznyefa-virágzás után… Elvirágzottak a cseresznyefák. Tegnap hatalmas eső volt, s a hófehér, eddig menyasszonyi díszként pompázó szirmok, mint eltévedt csillagok bújnak meg a lassan száradó fűben. Egy-egy elkésett szirom még lassacskán pilingél lefelé. a kutyák nagy örömére, akik versengve ugrálnak értük, próbálják elkapni. Flótás kisebb termetét némileg ellensúlyozza Axi sebesült mellső lába, melyet még óvatosan tart. Ha látom. Mert időnként elfeledkezik magáról, s eszeveszett ugrabugrálással, szédült bakugrásokkal vetődik egy-egy szirom után. Aztán észreveszi, hogy figyelem, s azonnal szánalomraméltó bicegésre vált. Ő egy beteg, magatehetlen kutya. Tessék őt sajnálni és dédelgetni. Lehetőleg májkrémmel és csirkecombbal. Kenyér nem kell, mert ő nem telhetetlen.

Az úgy volt, hogy kedves cimborám Picur - kétméteres, százhúszkilós jóindulat -, családja növekedtén elhatározta élete párjával, kibővítik a házat egy beépített tetőtérrel. Újságolvasó, tévénéző ember lévén, tisztában volt azzal, hogy ez mai napság még jelentős tőke híján sem kerül sok utánajárásba, mi több egyszerűnek mondható művelet, hiszen bank bank hátán kínálgatja kedvezőnél kedvezőbb hitellehetőségeit, nem beszélve a szocpolról, mely aztán végképp olyan, hogy nahát.

Én reggel korán járok dolgozni. Amikor elmegyek, még alszik a család. Délután, amikor hazajövök, akkor általában még ebéd utáni álmát alussza magzatom, vagy éppen felébredt. Ebéd után elmennek anyuval sétálni, az alatt én intézem az itthoni dolgokat, autószerelés, vagy hólapátolás, stb. Nincs az én kislányommal semmi gond, áldott jó gyerek. Ezért nem is értem, hogy a kedvesem miért zuhan esténként az ágyba félholtan, hiszen tulajdonképpen semmi dolga egész nap. A gyerek alszik, aztán megebédel, alszik, elmennek egy kellemes délutáni sétára, aztán még egy kicsit játszunk, és megy a gyerek fürdeni, amit megint csak én intézek. Egyértelműen látszik tehát, hogy az én vállamon nyugszik minden.

Amíg megvoltál, észre sem vettünk. Élted a magad életét és lakóid is élték a magukét. Tavasszal zöldbe öltöztél, akácvirág illat töltötte be a környéket. Menedéket találtak bokraid között a sündisznók a kóbor kutyák elöl, csicseregtek a madarak az ágaidon, macskák vadásztak egerekre az avaron, harkály kereste korhadt ágaid kérge alatt a férgeket, és méhek, darazsak gyűjtötték virágod nektárját.