Mayerné Répási Adrienn - megjelent cikkei

Hogyan varázsoljunk ünnepi hangulatot december elején már gyermekeinknek? Kell egyáltalán ilyen hamar foglalkozni ezzel?

Számtalan megugrani való helyzet, még több elvárás és még ennél is több boldogság vár rád, mikor belépsz az anyukáknak fenntartott klubba. De az életedbe költözik a félelem, az ijedtség is. Erről nem fogsz kapni egy kis intő figyelmeztetést sem, hogy nem lesz minden fenékig tejfel. A rózsaszín leányálom szerű dolgokat persze megemlítik majd, de az anyaság árnyoldalai mindig árnyékban maradnak.

Nem irigylem a mai nőket. Mindenhonnan az ömlik ránk, hogy a nő akkor kívánatos, akkor igazi nő, ha az élet összes területén toppon van. Vigyen el a hátán mindent, akár segítség nélkül is, de jó képet is vágjon ám hozzá. Panaszkodni nem ér!

A horgászatról nem tudtam sokat korábban. Kell hozzá egy pecabot és csali, meg sok türelem, csend, ami nem az én kenyerem hosszútávon. Mégis érdekelt, mi vonz annyi embert, köztük ritkán, de nőket is e tevékenységhez.

Aktív olvasó vagyok. A gyerekeim még egészen kicsik, de igyekszem úgy nevelni őket is, hogy a könyv ajándék, becsüljék meg, szeressék, az olvasás pedig mindennapi, megszokott tevékenység.

A kudarc segít vagy komoly visszatartó erő? Egy kicsit mindkettő. Segít az önismeretben, segít az életben elérni valamit, hiszen cselekvésre sarkall, dacra, ugyanakkor sokszor jelentős visszatartó ereje is van, ha az ember egyszer komolyabban megégette magát.

Hogy bírjátok? Hogy vagytok? - Kapom meg naponta mástól a kérdést. Zavarba ejtő. Nem is tudom, hogy illene válaszolnom rá. Panaszkodjak a nehézségekre, virítsam az életünk pozitív részét vagy merjek belemenni lelkizésbe? Nem is tudom pontosan én magam sem, hogy vagyok.

Akinek egy, két, három vagy még több gyermeke van, azt érzékenyen érintheti az iskola, óvoda bezárás, amit tegnap tudattak velünk. Most nem is beszélnék az így végezendő munkáról, amit meg kell csinálni vagy a gazdaság nehézségekről, amit ez generál. Inkább arra térnék ki bejegyzésemben, hogy hogyan oldjuk meg az itthon maradásuk minél zökkenőmentesebbé tételét.

Lecsengett a műanyagmentes hónap, szerencsére az égő erdők is. Ez talán sokakat ráébresztett arra, nem jó fele halad a világunk és szép lassan kinyírjuk az általunk kedvelt, egyetlen Földgolyónkat. Bevallom, én nem szálltam be, olvasni sem olvashattatok tőlem hangzatos cikket róla.

Tudom, mindenkinek cukimuki, imádnivaló gyereke van. De ne mondjátok, hogy nincs olyan egyetemes, minden gyerekre érvényes tulajdonságuk, amivel az őrületbe kergetnek, mert ez nem igaz! Összeszedtem párat, amitől én a legszívesebben kifutnék a világból.

A barátság összetett, támogató emberi viszony. Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni.

Tőlem úton, útfélen azt hallhatjátok, hogy az olvasás milyen jó. Nem csak ízlést formál, stílust, szókincset, hanem az olvasó embert is magát. Egy jól megválasztott könyv rá tud döbbenteni dolgokra, álmokat tűz ki célként elénk, elindít az önismeret útján, azaz ténylegesen alakít minket mondanivalójával, etikai, morális kérdéseivel. Ennek megvan a veszélye is, amit sosem gondoltam volna és szerintem mások sem. Viszont...