Mezei Csongor Andrea - megjelent cikkei

Az Apák az Igazságért Egyesületnek az a hitvallása, hogy minden gyermeknek csak egy édesanyja és egy édesapja van, és mindkét szülőjére szüksége van. Ezért egyik kiemelt céljuk a külön élő szülők rendszeres kapcsolattartásának biztosításával kapcsolatos tanácsadás, illetve folyamatosan küzdenek azért, hogy a gyerekek családi kötelekéi megmaradjanak a válás után is, mindkét szülőtől megkaphassák az őket megillető gondoskodást, nevelést.

Évről évre több újszülöttet hagynak a kórházakban. A születések száma ma Magyarországon soha nem tapasztalt mélypontra esett, ugyanakkor országos szinten háromszáz a kórházban hagyott újszülöttek száma. 300 olyan baba vár gondoskodó szülőre, akik többnyire teljesen egészségesek, készek arra, hogy családjukkal megkezdjék a kinti életüket, ám az újszülött osztályról nem haza kerülnek, hanem a kórházi gyermekosztályra. Kétségbeesett jajszavakat hallunk arról, hogy demográfiai hullámvölgyben vagyunk, mégis több száz baba reked meg a gyerekosztályokon, ahol nővérek gondoskodnak a táplálásukról, és az dédelgeti őket az irodai dolgozók közül, aki éppen arra jár.

A gyereknevelésről a legtöbb embernek határozott véleménye van, és nevelési elveit senki nem szívesen cserélné el valamelyik ismerősével. Annak ellenére, hogy nincs ilyen nevű tantárgy az iskolában, többnyire mindenki úgy érzi, hogy komoly tudással rendelkezik gyermeke nevelése terén, ám ha mégis elbizonytalanodunk, ott van számunkra az internet rengeteg tanácsa, ahol azt a szakembert követhetjük, aki a leghitelesebb a számunkra. Az internet világán innen, a szocialista eszmék térhódításán azonban még messze nem túl a Magyar Televízió (egy, majd később két csatornával) célzott műsorokat készített a pórnép számára a gyermeknevelésről, melyeket nem titkolt módon minden családnak, és a családok minden tagjának melegen ajánlott.

2022-ben Amerikában indult el a trend változása, mely mára a kütyügyártókat is lépésre kényszerítette. Egyre terjed és már Magyarországon is érzékelhető, hogy az Y és a Z generáció egyre több tagja jut arra a következtetésre, hogy az okostelefonokkal eltöltött idő károsítja a mentális egészségét, függésben tartja és a kapcsolataikat is rombolja. Ezért mind többen döntenek úgy, hogy a jövőben olyan készüléket használnak, amely szigorúan csak híváskezdeményezésre, hívásfogadásra és egyszerű szöveges üzenetváltásra alkalmas. A gyártók észlelték a trend megfordulását és az elmúlt években piacra dobtak fiatalos külsejű, egyszerű, nyomógombos készülékeket. A fiatalok figyelmét azonban a neon zöld és pink darabok ritkán keltik fel, egyszerűségre, minimalizmusra törekszenek.

Létezik egy olyan egyszerű eszköz a szülő kezében, mellyel hihetetlen mértékben lehet tágítani a gyermekek szófogadási hajlamát, ez pedig az, hogy olyan célokat kell felvillantani a számukra, melyekkel azonosulni tudnak. Nincs motiválóbb erő annál, ha a gyermek számára fontos személy testhez illő célt tud találni és nyújtani a számára.

2023 karácsonya előtt pár nappal Ibolya férje, Gábor vitte iskolába a két nagyobb gyereket, a két legkisebb gyerek otthon maradt az anyukával, a három ovis pedig délutáni orvosi vizitre volt hivatalos. Jegesen csúszós volt az út aznap, de a kamionsofőr apuka szabályosan és higgadtan vezetett. Hét óra után néhány perccel Ibolya telefonja mégis megszólalt, és a férfi annyit mondott: "Szívem, balesetünk volt". Az anya öt pizsamás gyereket rakott be hirtelen a kocsiba és azonnal odahajtott a színhelyre. A balesetes autó az odaérkezésekor még egyben volt, de a férfi beszorult a vezetőülésbe és üvöltött kínjában. A karácsonyi ajándékok ekkor még a csomagtartóban voltak, de már nem számítottak semmit, csak az volt a fontos, hogy sikerül-e kiemelni a férfit a roncsból. Az a szomorú lehetőség merült fel a mentősökben, hogy helyben kell amputálni a szilánkosra tört lábat, amit csak a szövet kötött össze a testtel.

"Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok s a tudományhoz nem értenek" - többek között ezzel a mondattal nyitotta meg Szent-Györgyi Albert 1930-ban Szegedi Tudományegyetemen az iskolai tanévet.

Kettős nevelésnek nevezi a szakirodalom azt a helyzetet, amikor a szülők a gyermek nevelésében nem képeznek egységet, hanem jellemzően az egyik szülő jóval szigorúbb a másiknál, a másik engedékenyebb, így a gyermek számára a keretek nem egyértelműek. A kettős nevelésben vergődő gyermekek könnyen összezavarodhatnak, és az állandó készenléti állapot megviselheti az idegrendszerüket. A szakértők megegyeznek abban, hogy a gyermek nevelésének alapvető kérdéseiről még a gyermek születése előtt érdemes megállapodni és később is folyamatosan egyeztetni minden vitás kérdésben.

Az Unicef kezdeményezésére 2015-ben létrejött Gyermekjogi Civil Koalíció aggodalmát fejezte ki a választás utáni napokban kiadott új gyermekvédelmi törvénymódosításokkal kapcsolatban. Az új szabályozás még nem is hatályos, de máris hozzáláttak a hatékony megvalósításához. Fél év alatt 15000 gyermekvédelmi szakellátásban dolgozót vetnek majd alá olyan magánéleti kérdéssor megválaszolásának, amely a munkaidőn túli minden tevékenységüket górcső alá veszi, még a hálószobájukba is bepillantást igyekszik nyerni.

Sok hasznos felfedezést köszönhetünk annak, hogy tudósaink a laboratórium homályában ki tudtak kotyvasztani valami számunkra hasznos szert. Ki gondolta volna azonban, hogy a szigorúan ellenőrzött kísérleti feltételek között akár a szerelem is előállítható? Valóban azoknak van igazuk, akik azt gondolják, hogy bizonyos határokon belül a szerelem bárkivel kialakulhat, ha elég sok figyelmet és intimitást biztosítunk a kapcsolatnak? A kísérlet a jelek szerint ezt erősíti meg.

A demenciával kapcsolatos félelmek minden idős hozzátartozóért felelős családtag lelkében ott élnek. Az értük való aggodalom mellett a család megszokott életvitelét is félthetjük, hiszen a demens beteg ápolása nagy áldozatot igényel.

Könyvet kidobni, összefirkálni, nyálas ujjal lapozni olyan bűn, melyet kultúrember nem követhet el. Ezzel szemben a történelem során nem kevés állam élt azzal a saját törvényei által nyújtott jogával, hogy a rezsimnek nem tetsző könyveket végrehajtói stílusban elégesse. Rousseau hiába írta le, hogy a "könyv elégetése nem válasz a könyvre", ma sem mindig válaszok kellenek.

A szerelmet szokás úgy elővezetni, mint egy váratlan villámcsapásszerű érzést vagy sorsszerűséget. Ez a megélés azért is lehet valós, mert a mesésen induló románcok, melyek nagy érzelmi megrendüléssel járnak, gyakran azoknak a filmeknek az első jelenetei, melyeket már leforgattunk a szüleinkkel való kapcsolatunkban.

A szülő egyszer csak elkezdi érezni, hogy valami nincs rendben. A gyerek minden nap úgy indul el az iskolába, mint aki poklot készül járni. Rémálmai vannak, reggel karikás szemekkel ébred, fejfájásra, hasfájásra panaszkodik. Több pénzt kér tízóraira, mégis alig eszik, veszít a súlyából, tolltartója, személyes tárgyai rendre eltűnnek. Biciklije tele van sérülésnyomokkal, jegyei romlanak, hosszú ujjú pulóverét a csuklójára húzza, kapucniját pedig a fejére. Amikor saját magáról, mint értéktelen és semmire való emberről nyilatkozik meg, a szülő már biztos benne: valaki zaklatja, bántalmazza őt az iskolában. A fenti példák már súlyos abúzusra utalnak, melyben azonnal segítséget kell kérni.

Chuck Derry egy minnesotai pszichológus, aki olyan bírósági vagy gyámhatósági ügyek vádlottjai számára vezet csoportokat, ahol bántalmazás áll a háttérben. A csoportban való megjelenés a bántalmazók számára kötelező, ezzel enyhíthetnek a bűncselekmény megítélésén, és vélhetőleg segíti őket a kapcsolati készségeik fejlesztésében, az önkontrollban és a dühük kezelésében.

A május 1-jei ünneplés különös emlékeket és gondolatokat ébreszt azokban, akik ennek a sajátságos csapatépítő tréningnek még a részesei voltak. Az ország szovjet megszállását követően központi pártirányítással rendezték meg az ünneplést és egészen 1989-ig tartott a szokás, bár az utolsó két évben már lankadó érdeklődés kísérte. Az erős években százezrek vonultak fel a kijelölt útvonalakon, majd szétszéledtek a városi ligetekbe és a munkatársak körében töltötték a délutánt.

Már csak pár hét van hátra a színházak nyári szünetéig, addig még éppen akad annyi idő, hogy kamasz fiúnk kedvét meghozzuk a színházhoz. Lehet ez teljes iskolai osztályok számára is jó program, csak jól kell választani. Adott esetben még házhoz, akár iskolához is lehet rendelni az előadást.

Buddha, aki közéleti karrierje elején még a szolid Sziddhárta herceg névre hallgatott, nagy megvilágosodása idején újszülött fiát és feleségét hagyta el azért, hogy az önmegvalósítás rögös útjára lépjen. A kérdés lényegében az, hogy mennyire hitelesek azok a vallási vezetők, akik vizet prédikálnak, de bort isznak, avagy hozhatnak-e isteni üzeneteket nekünk Isten méltatlan képviselői? Használhat-e Isten bűnös lelkeket képviselőiként, avagy minden hiteltelen próféta lerombolja a spiritualitáshoz vezető utat? Miért követjük őket mégis?

Az idézet Légrádi Gergely Falaink című regényéből származik. A történet Anya és Fia egymásnak szóló monológjaiból áll össze, olyan mondatokból, melyeket valójában a két szereplő sosem mond el egymásnak. A könyvben nem érti anya a fiát, a fiú az anyját, elzárkóznak egymástól, nem beszélnek egymással, mindketten a saját külön létrehozott világukba merülnek. Az elbeszélés műfaja ebben a regényben új értelmet nyer: anya és fia úgy beszélnek el egymás mellett, hogy csak az olvasó hallja ki a fájdalmat, a magányt, vagyis a kimondatlan szavakban rejtőző traumát. A csend harsog.

Ez a történet egy tisztán látó, etikus oktatóról szól, aki a lehetőségei végső határáig elment azért, hogy biztosítsa a hallgatói számára az esélyegyenlőséget. Ez a történet egy fiatal egyetemista fiúról szól, akinek gazdag és befolyásos családja vizsgalehetőséget biztosított neki annak ellenére, hogy nem teljesítette a vizsga feltételeit. Ez a történet egy olyan országról szól, ahol egy egyetemi docens, aki történetesen azt kutatja, hogy egy demokratikus rendszer hogyan fordul át diktatórikus rezsimbe, az állását veszti el azért, mert számonkérte az egyetemtől a saját szabályainak áthágását.

Lucas Jemeljanova az első ember a világon, aki sikeresen birkózott meg egy különösen agresszív típusú agyrákkal. A ma már 13 éves fiú gyógyulása óriási reményt nyújthat a betegséggel küzdő gyerekeknek, mert az esete új irányt és ötleteket adhat a kutatásnak.

2005 januárjában az akkori köztársasági elnökünk, Mádl Ferenc kegyelemből felfüggesztette Simek Kitty jogerős büntetésének végrehajtását. Az akkor 16 éves lány másodfokon két év két hónap letöltendő szabadságvesztés büntetését kapta, amiért az őt és egész családját bántalmazó, szexuálisan molesztáló nevelőapját álmában lelőtte. A férfi azonnal életét vesztette.

A halogatás lényegében azt jelenti, hogy valamit meg kellene tennünk, de nem tesszük. Ez nem hangzik jól, mégis rengeteg ember halogatja a tennivalóit, egy bizonyos Pató Pál csúfos vége óta sem halt ki az emberiségben ez a kis gyarlóság. De mire jó a halogatás? Mert valami nyeresége biztosan van, ha annyi ember csinálja - a statisztikai adatok szerint inkább a fiatalok, mint az idősebbek és inkább a férfiak, mint a nők...

Dr. Kürti László, a kiváló és rendkívül népszerű szolnoki gyermeksebész december elején tette közzé a felhívását arról, hogy pár hónap múlva nyugdíjba megy, és a hátralévő aktív idejében már nem tud új műtétekre időpontot adni. A mostanáig előjegyzett műtétjei kitöltik a megmaradt műtéti napjait, így a rendelésére érkező és műtétre szoruló gyerekeket csak tovább irányítani tudja.

A ’70-es, ’80-as évek gyerekei közé tartozom, akik iskolás korukban a nyakukban hordták lakáskulcsukat, önállóságuk és szabadságuk jelképét.

Pár napja bukkant fel a könyvesboltokban egy mélyinterjúkkal tarkított esszékötet Anya szív címmel. Talán az első nyersen őszinte szöveg egy anya tollából, aki meg merte írni, hogy anyának lenni valójában: szívás. A kötetben szó esik arról, hogy az anyaság olyan teher, melynek valódi mibenlétét évszázados tabuk védik attól, hogy a nők beszélni merjenek róla, hiszen a titok nyereséges a patriarchális berendezkedésű társadalmak számára.

Az anyák könnyű és látható célpontok, ők mindig szem előtt vannak. Az anyaság egy olyan mítosz, amelynek mitikus figuráit nemcsak megtartó szeretet, hanem állandó kritika és támadás is éri.  Még Batman is lepottyanna az égből, ha állandóan megszólnák a fesztávolságát vagy a repülési magasságát, de az anyáknak bírniuk kell a romboló kritikát. A más gyerekneveléséről mindent tudók állandó megmondása folyamatosan ott zümmög a fülünkben, hogy még véletlenül se ringassuk magunkat egy sikeresen teljesített küldetés ábrándjában. Nincs olyan hivatal, állás vagy pozíció, ami annyi fogadatlan prókátort vonzana, mint az anyaság. Anya vagy? Akkor célpont vagy.

Gypsy Rose Blanchard édesanyja egy bájos, alázatos szívű és odaadóan gondoskodó szülő volt, aki egyedülálló anyaként, hihetetlen erőfeszítések árán nevelte kislányát. Környezete csodálattal figyelte, ahogy minden sorscsapás után újra és újra felkelt és mosolyogva cipelte terheit.

A 13-19 éves korosztályban évente 50-60 fiatal lesz öngyilkos ma Magyarországon, tehát körülbelül kétosztálynyi gyerek. A lelkisegély szolgálatok adatai szerint a karantén időszaka óta drasztikusan növekedett az öngyilkos gondolatok miatt segítséget kérő gyerekek száma. A tanárok ma arról számolnak be, hogy minden osztályban van legalább egy gyermek, aki pszichiátriai támogatásra szorul, és még örülhetünk, ha hozzájut ehhez. Mi történt, ami miatt ennyi fiatal választja a végleges kilépést? Nem akarnak élni, vagy nem akarnak így élni? Jánosi Valériát, lapunk szakértőjét kérdezem.

Hópehelyként szállnak ránk lassan a napok, ahogy közeledik felénk a Mindenek Feletti Karácsony. Az ünnep, amely egyszerre tükör, amiben meglátjuk, hol tartunk, merre tartunk és kik kísérnek minket az utunkon, ám egyben megterhelő feladat is. A Karácsony komoly, méltóságteljes ünnep, ugyanakkor egy feszültséggel járó megmérettetés, megterhelés. Olyan súlyos stressz forrása, amelynek a szakirodalom mára már külön nevet is adott: Strasmass.