Hanula Erika - megjelent cikkei

Van pár dolog, amit a testvérféltékenység kapcsán érdemes szeme előtt tartani, ezeket megpróbáltam csokorba gyűjteni nektek.

Mikor kisbaba érkezik egy családba, az egyik első dolog, amit a védőnők és a szakemberek tanácsolnak, hogy alakítsunk ki napirendet a kisbaba életében. A napirend fontossága nem csökken a gyerek életkorával, azaz totyogós vagy kisgyerekkorban ugyanolyan fontos, sőt, az iskoláskorú gyerekek életében is hangsúlyos szerepet kap.

Jön az ősz és a menetrendszerűen beköszöntő megfázás szezon. Ovis vírus. Sulis vírus. Családon belüli, egymásnak adogatós vírus. A lelkiismeretes szülő pedig adogatja a gyerekének a vitaminokat, immunerősítőt, gyógyszert, lázcsillapítót, ha kell, torokfertőtlenítőt és minden egyéb dolgot, ami segít a gyerekének gyorsabban átvészelni a betegséget és felerősödnie újra. Mennyire magától értetődőnek vesszük, hogy kapszulákat és szuszpenziókat adunk nekik, hogy megerősítsük a testüket.

Körülbelül négy éves lehetett a nagyfiam és kettő a kicsi, amikor egy napon azon kaptam magam, hogy szinte más se hagyja el a számat, mint hogy "Ne nyúzd a tesódat", "Ne mássz a hátára", "Vigyázz, leesik", "Ne nyúzzátok már egymást", "Ne csináld ezt, ne csinálad azt". Tisztán él bennem a kép: megtorpantam a gyerekszoba ajtajában, a karomban egy halom frissen leszedett ruha, és már megint fékezni akartam a fiaim tombolását valamilyen felszólítással.

Jó-e, elég-e, ha ugyanúgy neveljük a gyerekeinket, mint ahogy minket neveltek a szüleink, előtte pedig őket az ő szüleik?

Gyerekkoromban a nyarak nagy részét a nagyszüleimnél töltöttem, akik egy icipici kis faluban laktak Nógrád megyében.