Szabóné Kálmán Anna - megjelent cikkei

Sokat írunk-beszélünk családról, nevelésről, egészségről, betegségről, annak megelőzéséről, de leginkább fiatalok, gyermekek vonatkozásában. Ez nagyon fontos nekünk, nagyszülőknek is, hiszen ők a mi szemünk fényei, legdrágább kincsei.

Épp ezt a számot hallottam a rádióból, miközben a leglesújtóbb hírt olvastam a facebookon egy fiatal édesanyáról, aki, miután életet adott hármasikreinek, elhunyt.

Korábban utaltam egy brit kutatás eredményére, miszerint a brit gyerekek energiaszintje 80 %-kal csökken a nyári szünet végére az önkéntes szobafogság miatt. Írtam világmegváltó terveimről is, melyek 14 éves unokám kimozdítását célozták a való életbe.

Már-már beletörődtem, hogy egy szem fiúunokámat csak 3-4 havonta láthatom, mert féléves kora óta Angliában él szüleivel. Azt viszont nehezebben tudom megemészteni, hogy az én kedves, vidám, mindenre nyitott kincsem csigaházába zárkózó, olykor (leginkább sokszor) mogorva, 13 éves kamasz lett.

A két oktatási rendszer korrekt összehasonlításához nincs elegendő információm, de az angliai és magyarországi gyerekek életébe van némi betekintésem.

A nyugdíjas óvónő 7 olyan fontos dolgot fogalmazott meg, amit régen másképpen csináltak a szülők, mint manapság.

"Jó életed van, mama!" Ezzel a meglepő véleménnyel illette 14 éves fiúunokám nemrég megjelent könyvemet.

Egyáltalán ki, mit ért kényeztetés alatt? Ha a 3-4 havonta látott unokámnak azt főzök, amit biztos megeszik? Vagy ha rövid együttlétünket mindig igyekszem mesével, dallal, közös játékkal, programokkal, nyaralással tartalmassá, élményszerűvé tenni?