Jánosi Valéria - megjelent cikkei

Kevés szívfájdítóbb dolog létezik szülő számára, mint amikor azt tapasztalja, hogy a suliban bántják, kiközösítik a gyerekét. Az áldozat szégyenkezik, gyakran titkolja mindazt, amit vele tettek, a szülő pedig tehetetlen, úgy érzi, alig van ráhatása a történtekre. De vajon mit tehet egy ilyen nehéz helyzetben a gyerek, a szülő és a pedagógus?

Sok kamaszt nevelő szülő találkozhat manapság azzal a helyzettel, hogy félti a gyerekét, és nem engedi meg neki, hogy bulizni járjon, vagy a barátaival találkozzon. A kamasz persze lázad, és aggódó őse fejéhez vágja: "Bezzeg a többieket elengedik, csak te vagy ilyen paragép!". Mit tehet a szülő ebben a helyzetben?

Amikor az ex-partnered ellened hangolja a gyerekedet, azt duruzsolja a fülébe, hogy te vagy a világ legszörnyűbb szülője, vagy éppen folyamatosan akadályozza a kapcsolattartásotokat a gyermekkel, akkor iszonyúan tehetetlennek és kétségbeesettnek érezheted magad. Lehet, hogy az is felmerül benned, hogy feladod az egészet. Ez valóban egy rettenetesen nehéz helyzet, de még mindig van néhány lehetőséged, amivel mérsékelheted ex-partnered mérgező hatását.

Kevés annál elkeserítőbb helyzet létezik az életben, mint amikor elvált szülőként azt tapasztalod, hogy imádott gyermeked egyre inkább elfordul tőled annak ellenére, hogy semmiféle igazán durva dolgot nem tettél ellene. A jelenség mögött a legtöbb esetben az ex-partner ármánykodása rejlik.

Családi konfliktusok vagy válás során olyan indulatok keletkeznek a szülőkben, hogy azokat képtelenek magukban tartani, és a gyerekeiknek panaszkodnak az ex-partnerükre, megpróbálják őt befeketíteni, elidegeníteni a gyerektől. Ez nem csak etikátlan, hanem a gyerek súlyos bántalmazásának is minősül, és jóvátehetetlen károkat okoz neki.

Annak ellenére, hogy a szakemberek folyamatosan arra hívják fel a szülők figyelmét, hogy mennyire veszélyes egyedül hagyni a gyerekeket az internet labirintusában, a segítő szakemberek mégis tömegével találkoznak olyan fiatalokkal, akik megsérültek a felelőtlen nethasználat miatt. Sajnos a legtöbb szülő még mindig nem látja, hogy mennyire veszélyes magukra hagyni a gyerekeket a digitális világban.

Amikor azt látod, hogy a gyereked a szemedbe nézve, vigyorogva kiönti a szőnyegre a kakaót, miközben te megszállottan visítod, hogy "neee!", akkor sanszos, hogy a fenti kérdést olvasva azonnal elkattintasz. A szülők életében vannak olyan pillanatok, amikor szeretnék a gyereküket kilőni a Holdra. Egy Laura Markham nevű pszichológus viszont azt állítja, hogy még ezek a helyzetek is megoldhatók nyugodtan, békésen.

Van néhány dolog, amit jó lett volna, ha már a suliban megtanítanak nekem, mert akkor egy csomó zsákutcától, tévedéstől csalódástól megkímélhettek volna.

Közeledik a nyári szünet, és sok szülőben felrémlik annak a veszélye, hogy gyermeke az egész szünidőt a gép előtt görnyedve tölti. Mit tehetsz szülőként, hogy a srácaid a nyarat hasznosan és egészségesebb tevékenységekkel töltsék?

Melyik szülőnek ne lenne ismerős a következő kép: hazaér hulla fáradtan a munkából, és a gyerekét a széttúrt szoba közepén találja, amint a telefonját nyomkodja. A "megvan a lecke?" kérdésre csak egy elhaló dünnyögést kap válaszul, amiből anyuka konstatálja, hogy a főzés mellett még állhat neki kipréselni a gyerekből a házi feladatot is, és jöhet az esti tortúra a tanulással.

Amikor egyszülős családokról beszélünk, automatikusan a gyermeküket egyedül nevelő anyák képe ugrik be. Pedig szép számmal vannak olyan családok is, ahonnan valamilyen okból hiányzik az anyuka, és az apa egyedül küzd a gyerekneveléssel.

A legtöbb szülő szívesen ad kosztot, kvártélyt, full extrás ellátást felnőtt, huszonéves gyerekének. Ám az együttélés a legritkábban megy konfliktusok, sértődések, bántások nélkül, és egyáltalán nem szolgálja a felnőttkorba lépő fiatal családalapítási terveit.

Egy korábbi cikkünkben arról írtunk, milyen szomorú következményekkel jár a büntetésen, tekintélyelvűségen alapuló nevelés. Sokakban felmerült a kérdés, hogy akkor mit lehet tenni helyette. Hogyan lehet gyereket nevelni szigor és fegyelem nélkül? Akkor a gyerek azt csinálhat, amit akar? A kérdések jogosak. A lehetséges megoldás a feltétel nélküli szereteten alapuló együttműködő nevelés.

A legtöbb szülő egyetért azzal, hogy ha egy gyerek rosszalkodik, akkor meg kell büntetni. Meg kell szidni, beállítani a sarokba, nem szólni hozzá néhány óráig, esetleg alaposan el kell fenekelni. Mert a gyereknek tudnia kell, hogy én, a felnőtt jobban tudom, hogy mi jó neki, hogyan kell viselkednie, és amíg az én kenyeremet eszi, addig azt kell tennie, amit mondok neki. Punktum! Különben is: mindezt az ő érdekében teszem, hogy felkészítsem az Életre.

Manapság se szeri, se száma az elkényeztetést ostorozó cikkeknek, melyek arról szólnak, hogy a mai fiatalok önzők, azt hiszik, körülöttük forog a világ, nem hajlandók a társadalmi szabályokat betartani. A szülőben joggal merül fel a kérdés, hogy mi számít elkényeztetésnek, és hogyan csinálhatom úgy, hogy az én gyerekem ne tartozzon az elkényeztetett kölykök táborába.

Minden házasságban léteznek konfliktusok, és bármelyik probléma váláshoz vezethet, ha nem figyelünk oda, és nem kezdünk el időben megoldást keresni a gondjainkra. Van azonban néhány klasszikus konfliktusforrás, ami a legtöbb házasságban előbb vagy utóbb felbukkan, és nagyon gyorsan váláshoz vezethet.

A szerelemről, párkapcsolatokról nem tanulunk semmit az iskolában (vagy legalábbis a tanórákon nem, ha a végigröhögött biológia órákat nem számoljuk). De akkor ki készíti fel a gyerekeket a szerelemre?

Biztosan te is hallottad már, hogy mennyire fontos a megfelelő önértékelés, önbecsülés ahhoz, hogy az élet bármely területén sikereket érjél el. Abban is biztos vagyok, hogy találkoztál már azzal a felszólítással, hogy állítsd le az önbecsmérlő gondolataidat, és cseréld le őket pozitív állításokra. Nem sikerült? Még egy ok arra, hogy vádolhasd magad, hisz neked még ez se megy. Ne aggódj, nem vagy ezzel egyedül, és nem a te hibád! Mutatok egy kevésbé erőszakos eszközt, amivel növelheted az elfogadást önmagad iránt.

Ez a kérdés akkor szokott felmerülni a pár egyik vagy másik tagjában, amikor kételyei támadnak az összeillőségükről. Ilyenkor megnézzük a horoszkópunkat, a csillagjegyeinket, és ez alapján próbáljuk meghozni a döntést, hogy együtt maradjunk-e vagy sem. Azt gondolom, hogy a dolog ennél egy kicsit bonyolultabb, és egyáltalán nem biztos, hogy jó kérdést tettünk fel.

Unalomig ismerjük a statisztikákat: minden második házasság válással végződik, mi pedig csendben reménykedünk, hogy a boldogabbik 50%-ba fogunk tartozni. Csakhogy a remény nem elég. Nem árt tudnunk, hogy a házasságok másik felét mi teszi tönkre, hogy mi ne essünk bele ezekbe a csapdákba.

Induló párkapcsolatban sokan örülnek, amikor felfedezik, hogy a párjuk féltékeny rájuk. Aztán ahogy telik az idő, rájönnek, hogy amit elsőre a szerelem jelének hittek, nem más, mint tömény birtoklási vágy, zsarnokság és önbizalomhiány keveréke. És a boldogan induló párkapcsolat lassan a bizalmatlanság őrületébe fordul át.

Akárhány éves is a gyereked, kevés annál nehezebb dolog van, mint elé állni és elmondani neki: "Kicsim, anyával/apával már nem szeretjük egymást. Elválunk." Persze minden család más, különböző okok miatt jutnak a szülők erre az elhatározásra, azért van néhány fontos dolog, amit minden esetben érdemes szem előtt tartani, amikor a nagy bejelentésre készültök.

Melyik szülő ne szeretné, hogy a csemetéje kitűnő tanuló legyen? A szülők többsége mindent elkövet, hogy a gyerekét rávegye arra, hogy szorgalmasan tanuljon. Vannak azonban olyan családok, ahol a négyes már rossz jegy, a hármas pedig a legnagyobb szégyen. A szülők elvárják, hogy a csemetéjük kiválóan teljesítsen mindenből. Hogy ezért milyen árat fizet a gyerek? Az fel sem merül bennük.

Nem könnyű dolog egy, esetleg több kamasz fiú anyukájának lenni. Az amúgy sem közlékeny kisfiú lakli tinédzserré válik, két szót is nehéz kihúzni belőle. Folyton csak a kütyüit nyomkodja, egyfolytában éhes, és a hihetetlenül éles meglátásait nem csomagolja vattába. Mit tehet egy anyukat, ha nem akarja elveszíteni a kapcsolatot a fiával?

Ha nézted már értetlenül, ahogy a kamasz lányod kétségbeesetten toporzékolt a tükör előtt, mert két szál haja nem úgy állt, ahogy szerette volna, akkor valószínűleg már legalább egyszer mélyen átérezted az apák teljes tanácstalanságát és tehetetlenségét. És akkor még nem beszéltünk arról a gyötrelemről, ami akkor fogja el az őszülő tincsű atyákat, amikor édes kicsi lányuk először libben egy begerjedt suhanc karjaiba. Mit tehet egy apa, ha azt szeretné, hogy a lánya érett, boldog nővé váljon? Hogyan támogathat egy férfi egy érzelemgazdag, számára tökéletesen idegen világban mozgó kamasz lányt?

Manapság egyre elterjedtebb egy új gyermekelhelyezési modell, amit váltott felügyeletnek neveznek. Ez azt jelenti, hogy a gyerek egy hetet az apánál, egy hetet az anyánál tölt. De vajon mi az előnye, mi a hátránya a cseremodellnek? Nem fog szétszakadni a gyerek a két otthon közötti ingázásban?

Akár hiszünk benne, akár nem, személyiségünket erőteljesen meghatározza a testvérsorrendben elfoglalt helyünk. Persze nem kizárólag ez tehető felelőssé a nehézségeinkért és sikereinkért, de érdemes megvizsgálnunk, hogy a születési rangsor hogyan befolyásolta személyiségünk és életünk alakulását.

Elméletben rendszerint tudjuk, hogy a szüleink milyen óriási hatással vannak az életünkre. Ám amikor a párkapcsolati gondjainkkal küzdünk, nem mindig jut eszünkbe, hogy megvizsgáljuk: vajon nem a gyerekkorban szerzett sérüléseink okoznak-e gondot ismét.

Mennyire számít, hogy ki hányadikként érkezik a családba? Vajon tényleg befolyásolja a születési sorrendünk a személyiségünk alakulását? Vannak pszichológusok, akik esküsznek rá, hogy mindez óriási hatással van jellemünkre.

Sejtjük, hogy párkapcsolat esetében százszázalékos biztonság nincs. Soha nem lehetünk tökéletesen biztosak sem a magunk, sem a párunk hűségében. Ennek ellenére mégis nagyon sokat tehetünk azért, hogy távol tartsuk párkapcsolatunktól a betolakodókat.