Kéri-Kovács Zsuzsanna - megjelent cikkei

Amikor egy baba megszületik, az első hetek, hónapok (akár évek) egyik fő témája az alvás lesz. Az esetek egy részében az idő múlásával ez a téma elhalványul, a gyermek alvása harmonikussá válik. Időről időre felütheti azonban a fejét olyan időszak, amikor ez a kérdéskör újra fókuszba kerül. Mit tehetünk szülőként azért, hogy gyermekeink alvása kiegyensúlyozott legyen?

Minden szülő számára ismerős lehet a jelenet, amikor óvodás vagy kisiskolás gyermekük hazaérve egy fáradt nap után ránk zúdítja aznapi feszültségét, fáradságát. Milyen jó is lenne, ha ezt az étkezőasztalhoz lerogyva szavakba öntve, érzéseit megfogalmazva tenné, majd pedig megkönnyebbülve állna fel onnan, hogy kezdetét vehesse az esti pihenés. A cudar valóság ettől merőben különbözik: Csak annyit veszünk észre, hogy előáll valami lehetetlen kéréssel, amire mi érthető módon nemet mondunk vagy beleköt a testvérébe, majd pedig jöhet a dühroham. Hogyan segíthetjük gyermekeinket, hogy évek alatt mégis képessé váljanak érzéseik kifejezésére, indulataik kezelésére?

Legyen a gyermekünk bölcsis, óvodás vagy iskolás, egész biztosan találkoztunk már azzal a délutáni helyzettel, amikor a pedagógus a gyermek csínytevéséről, rosszalkodásáról vagy hanyagságáról számol be. Jól összeveszett egy társával. Nem csinált leckét. Kiabált órán. Elvette a társa játékát. A lista végtelen, a szülők türelme azonban korántsem. Milyen gyakori, hogy a szülők első reakciója egy jókora leszidás és büntetés kilátásba helyezése. De miért gondolja sok felnőtt azt, hogy büntetés árán javulhat a gyermek viselkedése? Miért kell a gyereknek rosszul éreznie magát, hogy aztán jó magaviselete legyen?

Amint egy gyermek megszületik, a szülőket foglalkoztatni kezdi az etetés megannyi kérdése. Korábban minden szoptató anyuka napi rendszerességgel méricskélte a babája súlyát és jegyzetelte a változást, aggódva tekintett a tápszeres doboz felé, ha gyermeke egy étkezésnél az elvárt mennyiséget nem ette meg. Habár ebben a szoptatási tanácsadók és védőnők, orvosok segítségével elmozdulás látható, mégis sok anya választja ezt a gyakorlatot abbéli félelmében, hogy gyermeke nem fejlődik megfelelően.

Figyeltem az elmúlt napokban a gyerekemet, ahogy hazaértünk a bölcsiből. Egyes napokon zsizsgett, szaladt, vibrált, miután hazatért a közösségből. Máskor sírni kezdett és panaszkodott. Harmadnap bebújt a tolóajtó mögé és fél órán keresztül húzta-vonta a hatalmas ajtót.

"Úgysem érti, kicsi még!" - Hányszor halljuk ezt a mondatot más felnőttektől, esetleg ha a szívünkre tesszük a kezünket, mi is mondtunk vagy gondoltunk ilyet a gyermekünkről.

Pár évvel ezelőtt így panaszkodtak a szülők gyermekeik szabadidős tevékenységeiről: "Állandóan a tévé előtt ül." "Órákat képes videójátékozni, ilyenkor hozzá sem lehet szólni." Aztán eltelt pár év és a lista jelentősen bővülni kezdett: "Hét éves és mobiltelefont akar. Nem is akármilyet." "A testvérével folyton a tablet-on civakodnak."

Sok szülő számára okozhatott már izzasztó pillanatokat, amikor gyermeke száján trágár kifejezések csúsztak ki, esetleg azokat ismételgetni kezdte. Különösen nehéz lehet ez akkor, ha mások - idegenek vagy ismerősök - füle hallatára teszi ezt.