Uhlár Mónika
Coach, életvezetési- és karrier tanácsadó
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-20/333-29-08
E-mail: monika.uhlar@t-online.hu
Honlap: http://www.szemleletvaltas.com
Coach, életvezetési- és karrier tanácsadó
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-20/333-29-08
E-mail: monika.uhlar@t-online.hu
Honlap: http://www.szemleletvaltas.com
Témakörök ►
összes téma
ajánlás
álláskeresés
álom
belsõ akadály
cél
döntés
elakadás
elengedés
elfogadás
elkötelezõdés hivatás lelkesedés érdeklõdés kudarc
ellentét
félelem
feltûnés
férfiasság
figyelem
fókusz
gyermek
hiszti
hivatás
játszma
karrier
készségek
kompetencia
lezárás
megvalósítás
munka
munkahelyi konfliktus
önértékelés
önkéntes
önkorlátozó hiedelem
önmegvalósítás
pályamódosítás
pánik
pánikbetegség
párkapcsolat
referencia
rosszullét
segítõ
szakítás
szakma
szexuális konfliktus
szorongás
tanulás
változtatás
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mónika!
32 éves nő vagyok. Úgy érzem hogy az élet területek nagy százalékánál már beállt a javulás, a harmónia, sajnos a munka nem sorolható ezek közé. Jelenlegi munkahelyemen kb. 3 éve vagyok, egy hotelnek dolgozom a mosodájában. A közvetlen munkatársak jófejek, de maga ami a hotelben folyik, az eléggé elborzaszt. Jött egy új menedzser aki úgy tűnik hogy teljesen a dolgozók ellen hangolja a nagyfőnököt. Bizonyos részlegek vezetői önteltek, agresszívak, lekezelőek, mégis, a nagyfőnök szemében csak ők vannak megbecsülve, sőt, tejben-vajban vannak fürdetve. Közben a "kisemberektől" még a meglévő keveset is elveszik. Minden részlegnek megvan a maga költségvetése, de mivel nem tisztázott hogy kinek mit kötelessége megvenni így a részlegek között folyamatosan megy a csatározás, ahelyett hogy a rendszert hibáztatná akárki is, inkább a dolgozók egymással veszekednek. Rengeteg a "nyaller" alkalmazott és supervisor-i szinten is, sose tudni hogy ki megy köpni a főnöknek, néhány embert leszámítva nem tudok megbízni senkiben sem. Azt szeretném megkérdezni hogy Ön szerint ez a "normális" a munkahelyen, ezt el kell fogadni? Vagy igenis létezik az a munkahely, ahol nincsenek játszmák, képmutatás, kétszínűség?
Köszönettel Andrea
32 éves nő vagyok. Úgy érzem hogy az élet területek nagy százalékánál már beállt a javulás, a harmónia, sajnos a munka nem sorolható ezek közé. Jelenlegi munkahelyemen kb. 3 éve vagyok, egy hotelnek dolgozom a mosodájában. A közvetlen munkatársak jófejek, de maga ami a hotelben folyik, az eléggé elborzaszt. Jött egy új menedzser aki úgy tűnik hogy teljesen a dolgozók ellen hangolja a nagyfőnököt. Bizonyos részlegek vezetői önteltek, agresszívak, lekezelőek, mégis, a nagyfőnök szemében csak ők vannak megbecsülve, sőt, tejben-vajban vannak fürdetve. Közben a "kisemberektől" még a meglévő keveset is elveszik. Minden részlegnek megvan a maga költségvetése, de mivel nem tisztázott hogy kinek mit kötelessége megvenni így a részlegek között folyamatosan megy a csatározás, ahelyett hogy a rendszert hibáztatná akárki is, inkább a dolgozók egymással veszekednek. Rengeteg a "nyaller" alkalmazott és supervisor-i szinten is, sose tudni hogy ki megy köpni a főnöknek, néhány embert leszámítva nem tudok megbízni senkiben sem. Azt szeretném megkérdezni hogy Ön szerint ez a "normális" a munkahelyen, ezt el kell fogadni? Vagy igenis létezik az a munkahely, ahol nincsenek játszmák, képmutatás, kétszínűség?
Köszönettel Andrea
Kedves Andrea!
Semmiképpen nem nevezném "normálisnak" a helyzetet, amit leírt. Ugyanakkor sajnos számos munkahelyen vannak személyes konfliktusok, klikkesedés, egymás elleni csatározások, ahogyan Ön nevezi. Ahol emberek élnek és/vagy dolgoznak együtt, az eltérő személyiségekből, igényekből, viselkedésekből fakadóan megjelennek a nézeteltérések. A kérdés az, hogy ez milyen mértékű, mennyire tudják a résztvevők ill. a vezetés kezelni. Ha nincs senki, aki ezeket a játszmákat észrevenné és tenne ellene, bizony meg tudják keseríteni a dolgozók életét.
Önnek egy kérdést kell meg megnéznie: Min tud változtatni és min nem? Amin tud, ott igenis tegyen, merjen, lépjen, kommunikáljon. Amin nem, ott marad az elfogadás. A másik embert megváltoztatni nem tudja. Ha annyira rosszul éli meg a helyzetet, hogy napi szinten megkeseríti az életét, nem szeret bemenni dolgozni, vagy netalántán már megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, akkor érdemes elgondolkodni a munkahelyváltáson.
Üdvözlettel:
Uhlár Mónika
2019-12-29 14:38:30
Semmiképpen nem nevezném "normálisnak" a helyzetet, amit leírt. Ugyanakkor sajnos számos munkahelyen vannak személyes konfliktusok, klikkesedés, egymás elleni csatározások, ahogyan Ön nevezi. Ahol emberek élnek és/vagy dolgoznak együtt, az eltérő személyiségekből, igényekből, viselkedésekből fakadóan megjelennek a nézeteltérések. A kérdés az, hogy ez milyen mértékű, mennyire tudják a résztvevők ill. a vezetés kezelni. Ha nincs senki, aki ezeket a játszmákat észrevenné és tenne ellene, bizony meg tudják keseríteni a dolgozók életét.
Önnek egy kérdést kell meg megnéznie: Min tud változtatni és min nem? Amin tud, ott igenis tegyen, merjen, lépjen, kommunikáljon. Amin nem, ott marad az elfogadás. A másik embert megváltoztatni nem tudja. Ha annyira rosszul éli meg a helyzetet, hogy napi szinten megkeseríti az életét, nem szeret bemenni dolgozni, vagy netalántán már megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, akkor érdemes elgondolkodni a munkahelyváltáson.
Üdvözlettel:
Uhlár Mónika
2019-12-29 14:38:30
Olvasói értékelés: 5/5