Kedves Vera!
Amíg érzelmek kötnek minket valamihez vagy valakihez, teljesen természetes, hogy nehezen engedjük el. Ezért is beszélünk érzelmi munkáról, mert bizony tudatosan is tennünk kell a lezárásért. Az idő és a térbeli távolodás segít, de nem elég. Különböző módszerek és technikák vannak arra, hogyan menjünk végig ezen a folyamaton. Jó, ha kiír minden érzelmet, legyen az pozitív vagy negatív, ill. fájdalmat magából. Mintha egy levelet írna. Persze ne küldje el az exének, csak ezzel megfogalmazódnak és kívülre kerülnek az érzelmek. Segíthet, ha azt is megfogalmazza miért lett vége és levonja a tanulságokat. Hisz valamiért vége lett. Mindig az a nehezebb persze, ha velünk szakítanak. Ilyenkor el kell tudni fogadni a másik döntését.

Fontos, hogy ne nézegessen régi képeket, hogy az exe mikor elérhető, merre járhat stb., hisz ezzel is benne tartja magát érzelmileg a múltban. Mindent kerüljön, ami rá emlékezteti!
És meg kell néznie, mit adott az ex és az a kapcsolat. Mi hiányzik az életéből. Sokszor nem is a konkrét személyre vágyunk már, hanem arra, amit hozzá kötöttünk.

Szoktam tartani egy 2 órás workshopot az elengedésről, a pandémia alatt ez szünetelt, de ősszel újra indítom a programokat. Ha úgy érzi addig sem enyhül a hiány és nem tud egyedül tovább lèpni, várom szeretettel!

Kedves István!

Köszönöm szépen a megkeresését. Magával a Candida fertőzéssel és tüneteivel jómagam nem foglalkozom, de ha jól értem, a betegségből kigyógyult, "csak" a félelmek maradtak meg. Nehéz ennyi információ alapján hasznos tanácsot adni, hiszen a szorongás, pánik valódi okainak feltárása személyes beszélgetést igényel.

Fontos lenne látnunk, hogy valójában mitől fél, milyen gondolatok jelennek meg magával a pánikkal kapcsolatban. Sokszor a bizonytalanság, önértékelési problémák, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás stb. állnak a háttérben. Nem leküzdeni kell a félelmet, hanem megfigyelni, hogy mit jelez. Minél többet foglalkozik a félelmeivel, az abból fakadó gondolatokkal, annál inkább belepörgeti magát egy rohamba. Ilyenkor már magától a félelemtől is fél, az újabb rosszulléttől, vagyis figyelmét teljes egészében leköti a pánik. Ezért segít sokaknak a figyelemelterelés, illetve a megfelelő légzéstechnika, és néhány önmagát nyugtató megerősítés, hogy nem lesz semmi baj.

Első lépésként tehát nem megszabadulni akarunk a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Jön egy rosszullét, ez azt mutatja, hogy beindulnak a tudattalan félelmek, a múlt, a teste pedig reagál. Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük.

Nézze meg, miket gondol magáról, hogy érzi magát abban a helyzetben, amikor rosszul van? Hogy érzi magát attól, hogy nem tud egyedül közlekedni? Nem a tünetekre gondolok, hogy pl. szédülök, hanem ilyenekre: "Attól félek, hogy ....." Mert ez segíthet látni a félelmeit. Jó kis önismereti kérdések, de ahhoz, hogy feltárjuk honnan ered ez a félelelem a szülői mintákat kell elővennünk. Ez viszont így levélben lehetetlen.

Nem tudom budapesti-e, de október 29-én éppen a szorongásról, pánikról tartok előadást, melyre szeretettel meghívom, várom. A részleteket megtalálja a honlapomon.

Természetesen nagyon szívesen segítek még, ha gondolja, kérdezzen nyugodtan, akár levélben, akár személyesen is.

Üdvözlettel:

 

Kedves Zoli!

Igen, belső bizonytalanság, önértékelési problémák állnak a háttérben. Hiszen ha egészséges önbizalommal rendelkezik valaki, annak nincs szüksége arra, hogy folyamatosan a középpontban legyen és feltűnést keltsen. Legalábbis nem a márkás ruhákon, mások megalázásán méri le magát, ezt nem igényli, csakúgy, mint a fokozott figyelmet sem. Ezt azért teszi, mert folyamatos visszajelzést vár környezetétől, amely igazolja, hogy Ön "rendben" van. Sokszor tudattalanul azért menekül ilyenkor az ember a szakemberi segítség elől is, hiszen éppen attól fél, hogy kiderül róla valami, amellyel fél szembenézni. Ha azonban úgy érzi, megvan az elszántság Önben, kész változtatni, az első lépés mindenképpen az, hogy feltárjuk a gyermekkorából hozott félelmeit, viselkedésmintáit és azt, mennyi figyelmet kapott gyerekként. Miután sikerül meglátnia, mi zajlik Önben, tudatossá válik félelmeire, elkezdődhet a változtatás. Ehhez szívesen nyújtok segítséget, azonban erre nyilvánvalóan személyes konzultáció keretében van lehetőség.

Kedves Icus!

Találóan fogalmazott, amikor azt írta, hogy ilyen "kutyaszorító helyzetet teremtett", csak nem az élettársa Önnek, hanem Ön saját magának. Ebben benne van a lényeg, hogy saját magunk teremtjük a körülményeinket, mégpedig a tudattalanul minket irányító félelmek által. Vagyis sosem a felszín az ok, a külvilágban történő dolgok, események, emberek, hanem a bennünk lévő félelem. Ezért alakult így az élete, emiatt lett éppen ez a férfi az élettársa és ettől a félelemtől alakult ki a pánikbetegsége is. Az ok tehát ez a bizonyos félelem, a következmény pedig mindaz, amiről írt. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni az Ön konkrét félelmeit, természetesen személyes találkozásra lenne szükség, de a bizonytalanság, a képtelenségtől való félelem valószínűleg mindenképpen ismerős lehet Önnek.

Nagyon helyesen teszi, hogy a "rossz" gondolatairól próbálja elterelni a figyelmét! Ez nagyon fontos, hiszen mondhatni a saját gondolatainktól "pánikolunk be", amikor elkezdjük figyelni a testünket, a tüneteket, rettegve a rosszullétektől, vagy akár a haláltól. Éppen ezért a lehető leghamarabb le kell állítani ezeket a gondolatokat és figyelmét elvinni valami másra. Újra és újra! Csak az első próbálkozások tűnnek nehéznek, mert a negatív gondolatok, a testi tünetek vissza-vissza térnek. De ha kitartó, sikerülni fog!

A teljes gyógyuláshoz javasolnám mindenképpen a régi traumák, sérelmek, fájdalmak feldolgozását, és az okok feltárását. Hogy ne csak a tüneteket próbáljuk a felszínen megszüntetni, hanem a mélyen rejlő, elfojtott dolgokat is megláthassa.

Jó egészséget kívánva,

üdvözlettel: