Tisztelt Professzor Úr!

Édesanyám, évtizedek óta fennálló hisztaminintoleranciáját, 2014 decemberében Professzor úr diagnosztizálta. A szigorú diéta hatására akkor sokkal jobban lett, azóta járt már termeszesen Professzor úrnál is.
Jelenleg igen rosszul van, ami februárban kezdődött:
Gasztroeneterológia - gyomortükrözés - helikobakter - Orvosi tanácsra két erős antibiotikumot kellett végigszednie (Először hezitáltunk, tekintve, hogy hisztaminintoleránsoknak doktor úr tanácsa alapján is nem kellene antibiotikumot szednie, de az orvos azt mondata, hogy mindenképpen szükség van rá.)
Ennek beszedése után 6-8 hétig rettenetes állapotban volt, hányinger, piros foltok, jéghideg, folyton izzadó lábszár, talp, rettenetes gyengeség, ami azzal társult, hogy 2 liter bevitt folyadék mellett volt, hogy 3 litert pisilt egy-egy nap. Heteking infúziót kapott. Laikus szemmel olyan volt az állapota, mintha megmérgezték volna, amitől próbál a szervezete megszabadulni. Mivel az állapota csak részben javult, a vízháztartás érdemben nem rendeződött, endokrinológus vizsgálta. Laborértékei alapján mellékvese, pajzsmirigy hormonszintek rendben voltak. Tünetei alapján (nem egyértelmű szomjaztatásos vizsgálati eredmény) diabetess insipidust diagnosztizáltak. A felírt minirin tabletta nem hozott egyértelmű hatást. Volt, hogy pl. röntgen után 2 hétig ismét nagyon rosszul volt, fokozódott a vizeletürítés, hiába szedett a tablettából már 3 szemet, mintha semmi hatása nem lett volna, és átmeneti időszakokban pedig egy szem is soknak bizonyult, nagyon visszafogta a vizeletét, ami szinte sötét narancsos színű volt ilyenkor. Úgy tűnt, mintha mindig akkor lenne rosszul, amikor valami hiszaminintoleránsoknak nem szerencsés hatás éri (gyógyszer, röntgen, injekcióban vas alkoholtartalommal, stb.). Fokozott vizeletürülés időszakában volt, hogy a korábbi normál egfr szintje pár nap alatt 30-40-el csökkent. Természetesen, ha infúziót kapott akkor ez az érték is javult. Június elején már kezdtünk örülni, mert mintha picit jobban lett volna, de sajnos szalmonellás lett (ca. 2-3 hét rosszullét), azóta ilyen lelete már negatív. Miután ebből javult az állapota, a jobb veséje nagyon feszített (július eleje), rettenetesen fájt, nagyon nehezen tudott pisilni, a napi mennyiség is jóval kevesebb volt, mint az össz bevitt folyadék. Égő, csípő érzést sosem tapasztalt. Az endokrinológus tudtával abbahagyta a minirin szedését. Rettenetesen legyengült, egész nap aluszékony. Mindennapos hányingerérzet. Első pár hétben rendszeres hőemelkedése volt, majd kér napig láza. Hasi ultrahang szerint a jobb vese kissé megnagyobbodott, van veseköve is (1 nagyobb és egy kisebb), de azok nincsenek "rossz" helyen, a húgyutak átjárhatóak. Az ultrahang diagnoszta 3 hónapos kontrollt javasolt. Ekkortájt vizeletvizsgálat genny, vér és baktérium (Proteus mirabilis), és két alkalommal fehérjét s mutatott. A vérsüllyedése 48. Infúziós "kúra" esetén egfr és egyéb vesefunkciói rendben voltak, nefrológus hólyaggyulladást diagnosztizált.
Jelenleg vesefájdalma tompább, de állandó. Hőemelkedések visszatérnek. Az utóbbi időben vizeletháztartása az ellenkező irányba billent, előbb rendeződött most pedig újra több vizelet távozik, mint amennyi folyadék bejut. A vérsüllyedése 38, a CRP 2,95. A vizeletében már nincs mindennap baktérium. A háziorvos szerint jó lenne rendezni ezt a gyulladásos problémát, hátha ez is hatással van. A nefrológus jelezte, hogy nem ismeri igazán a hisztaminintolaranciát, és mindenképpen kérjük az ebben a betegségben jártas orvos véleményét. Az orvos tanácsára tőzegáfonya kapszulát szed minden nap, kamilla, diófalevél teát, hátha elmúlna a gyulladás, de ez már sajnos hetek óta tart.
Abban kérném tisztelettel professzor úr tanácsát, okozhat-e a gyulladásos állapot hisztaminfelszabadulást, termelődést egy igen legyengült szervezetben? Jelenleg ez az amihez kötni tudjuk csak a rosszulléteit, és bár lelkiismeretes, de tanácstalan a háziorvosunk is, azon túl, hogy infúziót ad, ami persze nem lehet végső megoldás. Van-e olyan hatékony gyulladáscsökkentő, amelyet hiszaminintoleráns betegek is használhatnak. A nefrológus is tanácstalan volt, mivel a nem-szteroid gyulladáscsökkentők ellenjavaltak, ennyi a gyomor állapotát pedig rossz irányba befolyásoló közelmúltbeli probléma esetén antibiotikumot sem szívesen javasol, pláne nem hisztaminintoleráns betegnek, ugyanakkor a tavaszi tapasztalatok alapján nem is nagyon mernénk ebbe belevágni.
Nagyon szeretném, ha mire professzor úrhoz időpontot kapunk legalább ifúzióra ne lenne szükség és eljuthassunk.

Bőbeszédűségem aggodalmamból fakad, köszönöm megérétsüket.

Előre is hálával és köszönettel segítségükért,édesanyám nevében is tisztelettel.